9.rész Minden kezdet nehéz

Itt van a következő rész jó olvasást hozzá! Tudom,tudom.Ritkán hozok részeket.Amit szégyenlek is,de elvették a laptopm,vagy annyi minden történt velem,hogy alig láttam ki a fejből.És ihlet hiány.De most már visszajött az ihlet,és újult erővel kezdek neki az "új" történetnek.Hamarosan a blog külseje is megváltozik. ;)
Jó olvasást!

XOXO: Eszter


A hétvége teljesen eseménytelenül telt.Elmentünk bevásárolni a sulira,és arra készültünk különösebb dolog nem is történt.Talán csak annyi,hogy szombat éjszaka a fiúkkal SMS-eztem.
Hétfőn reggel keltetek.Minden egyes reggeli teendőt elvégeztem a fürdőben,majd felvettem a frissen mosott,kivasalt iskolai egyenruhát.Felvettem mellé egy balerina cipőt,majd lementem reggelizni.Apu és anyu rám bízták Max-et.Mivel mind a kettőnk iskolája egy helyen van ezért velem fog haza jönni,és suliba menni.Egymással szemben van a kettő iskola.Reggeli utána elindultunk a buszmegállóba.Rajtunk kívül sok diák várakozott még ott.Max-el beszélgetem amikor egy lány lépet mellém.
-Szia!-köszönt és egy újságot emelt a fejem mellé-Tényleg te vagy az! Esther Kim az új top modell jelölt,Kim Nana utódja,és az ország új kedvence.Kaphatok egy autógrammot?-nyújtott felém egy tollat,és egy papírt.Érdekesen néztem rá.Az ország új kedvence? Top modell? De viszont nagyon jól eset a közelsége.Elvettem tőle
-Mi a neved?-kérdeztem meg tőle.
-Kim Mimi.-mondta mosolyogva.A nevére címezve írtam alá a lapot.Avval a gyönyörű írásommal.(Ami annyira gyönyörű mintha macskakaparás lenne) És visszanyújtottam neki.Ekkor megérkezett a busz.A megállóban lévő összes diák erre szált fel.A buszon az öcsémmel beszélgettem:
-Noona te már most híres vagy.Az összes fiú téged bámul éppen!-súgta bele fülembe a végét,és körbe néztem.Minden egyes férfi szempár engem nézet.Sőt nem csak fiúk hanem lányok is tátott szájjal bámultak.És közben összesúgtak.
-Elégé cikinek érzem ezt a helyzetet!-súgtam vissza öcsémnek.Aki elnevette magát rajt.11 éves létére nagyon érett.Nagyon jó pasi lesz belőle ha felnő.
A busz megállt az iskola előtti megállónál.Mindenki tolakodott előre.Én és Max megvártuk,hogy mindenki lemenjen,és ezért mi voltunk az utolsók.Elkísértem őt a suli bejáratáig,ott adtam neki egy puszit,és egy ölelést,majd átfutottam az út túloldalára.A bejárat felé mentem mikor újra abba lányba botlottam,aki a buszmegállóban leszólított
-Szia Esther!-ugrott elém
-Öhm...Szia!
-Mond azt kérlek,hogy nem ide fogsz járni?-lett izgatott
-De ide járok mától.-vágtam érdekes képet
-Juj,de jó! Milyen szakos vagy?
-Zene és tánc.
-Én rajz és tánc.Tánc edzéseken találkozni fogunk.Plusz tesiórákon,és tánctörténelmen.El sem hiszem,hogy ide fogsz járni!-ámuldozott.
-Na jó tisztázunk valamit! Nagyon zavar az ilyen fajta viselkedés.Nem vagyok hozzá szokva,hogy rajonganak értem.Szerintem nem tettem olyan nagy dolgot,hogy rajongóim legyenek.Úgy,hogy kérlek ne viselkedj így velem,mert ez engem zavar.Nem kell velem úgy báni mint egy hírességgel.Én is egy teljesen átlagos lány vagyok mint te.-kacsintottam rá,mire ő elmosolyodott.
Elindultunk be az épületbe.Egyfolytában kérdezgetett.Nagyon tetszett az,hogy ennyire közvetlen,és barátságos volt velem.
Elkísért az igazgatóig,majd avval búcsúzott el,hogy találkozunk 3.órában.Az igazgatónál ott várt rám az osztályfőnököm.Mivel vele volt az első órám ezért vele mentem az osztályba.Ahogy a tanár belépet a terembe óriási csend lett.Majd amikor megláttak egem a háta mögött érdekesen,és meglepetten bámultak rám
-Ő itt az új osztálytársatok Esther Kim! Kérlek legyetek vele kedvesek! Nagyon figyelemre méltó diákja lehet az iskolánknak.-nézett szúrós tekintettel az osztályra.ezek után megmutatta a helyemet.Az ablak felől a leghátsó pad.Hála az égnek.Soha sem szeretem elől ülni az iskolában.
-Esther miatt most ismerkedő órát tartunk.Mondja el mindenki a nevét,és néhány érdekességet magáról.Esther kezd te kérlek!-mosolygott rám a tanár,ekkor minden szempár rám talált.
-Esther Kim-nek hívnak.1 hónapja költöztünk Szöulba a családommal.A nevelőanyám,és az édesapám egy kávézót vezetnek.Van egy öcsém.Szabad időmben szeretek motorozni,mellette zenélni és táncolni is szeretek.
-Köszönjük Esther! Van valakinek kérdése,amire szeretné ha Esther válaszolna?-nézett körbe a tanár.Erre mindenki feltette a kezét.-Hát ez hosszú lesz.-gondoltam magamban.A tanár mondta,hogy akkor menjünk sorba.
-Szia Esther! Kim Min Hee vagyok! Igaz az,hogy a B.A.P tagok közül valaki a barátod?-szúrós tekintettel nézett rám.Na már most nem volt szimpatikus a csaj.Láttam benne az ősellenségemet.Mi van? ezt meg honnan veszi,hogy a srácok közül valaki is a pasim lenne? Jól van az igazat megvallva DaeHyun-nak örülnék,de ez soha sem történik meg.Mindegy is.
-Nem nem igaz! Csak jó a kapcsolatom a fiúkkal.-mosolyogtam rá.Mire ő egy grimasszal visszafordult a helyére.
-Szia Esther! Én Lee Mi Ae vagyok.Igaz az,hogy te és Kim Nana gyerekkori barátok voltatok?
-Igen igaz.Ugyan azon a napon születtünk,és a szüleink már a születésünk óta barátok voltak.
-Ha Magyarországról jöttél,és semmi koreai vér nincsen benned,akkor hogy-hogy ilyen jól beszéled a nyelvünket?-jött a következő kérdés
-Kislány korom óta tanultam.És mivel a nevelő anyám koreai,ezért ő is sokat segített a nyelvtanulásban.Még sok kérdés volt,amiknek a megválaszolásával elment az egész óra.Szünetben mindenki foglakozott a maga dolgával.Én néztem ki a fejemből.Mást nem tudtam csinálni.A becsengetés után pont egy perccel kaptam egy SMS:

"Na milyen a suli tetszik? Milyenek az osztálytársaid? Hogy érzed magad?
UI: YoungJae voltam YongGuk Hyung telefonjáról ;)

Megmosolyogtatott.Arra gondoltam,hogy majd a következő szünetben írok neki.De most már nem,mert bármelyik percben megjöhet a tanár.Ének óra.
-Sziasztok gyerekek! Hallottam új tanuló érkezett az osztályba.Megmutatná mit tud?-nézelődőt a teremben,biztos engem kereset.
-Na most mutasd meg mit tudsz Esther!-vigyorgott ördögien Min Hee.Ezt vehetem kihívásnak? Rendben ha ezt akarja.Megmutatom,hogy én igen is tudok,és nem csak Kim Nana utódja vagyok,hanem igen is érek valamit.
-Jó napot kívánok Esther Kim vagyok!-mentem ki a tanár mellé,és meghajoltam.
-Sok jót hallottam rólad Esther! Próbálj meg lenyűgözni minket!-kacsintott rám a tanár.A fülébe súgtam,hogy mit akarok énekelni,és ahhoz betette a zenei alapot.A dal amit választottam a Frozen című mese betétdala a Let it go lett.Nagyon szeretem ezt a számot,és úgy gondolom,hogy a dal elég ahhoz,hogy megmutassam,hogy mit tudok.Többet nem kell tudniuk,hogy ennél nagyobb hangom is van.Majd azt később megtudják.
A tanár is nagyot nézett amikor megsúgtam neki,de azért betette,és a kezembe adott egy mikrofont.Amikor megszólalt a zene,és elkezdtem énekelni,egyé váltam a zenével,és semmi sem érdekelt csak az,hogy énekelek.
Amikor végeztem annyit láttam magam körül,hogy mindenki óriási nagy szemekkel,és tátott szájjal bámul rám,még a tanár is,majd tapsolni kezdnek.
-Úgy tűnik Min Hee-nek vetélytársa akadt,sőt már le is körözték.-mondata az egyik fiú.
-Gratulálok Esther! Óriási hangod van,és nagyon jól bánsz vele.De még egy kicsikét finomítani kell rajta.Most kérlek menj a helyedre.-mondta a tanár.Vissza mentem a helyemre.Az óra további része úgy ment el,hogy a tanár mutatott nekünk egypár dalt amit ki kellett elemeznünk.
Amikor csengetek a táskámat felkaptam és indulni akartam az öltözőbe.Azonban  Mi Ae belekarolt,és húzott magával.Bementünk egy ajtón és az öltözőben kötöttünk ki.Megkerestem a szekrényemet.Majd elkezdtem öltözni.
-Esther,ugye tudod,hogy most a felsőbb évesekkel együtt leszünk?-kérdezte Mi Ae miközben átvette a felsőjét.
-Igen tudom.-kötöttem be cipőfőzőmet.Majd után küldetem egy válasz SMS YoungJae-nek,az az YongGuk-nak.Nem írtam le neki a dolgokat,hanem azt írtam neki,hogy ha végzek akkor felhívom őket,hogy jöjjenek át és akkor elmesélem nekik.Egyre többen lettek az öltözőben a végén egy szabad szekrény sem maradt.
Mi Ae és én is végeztünk a pakolással,és az öltözéssel ezért bementünk a próbaterembe.
Becsengetésre mindenki díszöltözetben volt az edzőteremben,és a tanár is megérkezett.
-Úgy tudom,hogy van egy új táncoslábú újoncunk! Megkérhetném,hogy mutassa be tehetségét?
Neki is mutattam valamit.Megvolt elégedve velem.Ezek után elkezdtük az edzés.Most nem volt annyira megerőltető.Az utolsó 4 órám is tánc volt.Ezért mikor végeztem a buszmegállóba indultam.Max-nek még délután edzése lesz ezért,egyedül mentem haza.
Nem volt otthon senki.Ahogy felértem a szobámba hívtam is YongGuk-ot.
-Szia törppilla!
-Szia YongGuk Oppa! Végeztem már itthon vagyok,ha gondolod akkor átjöhetek egy kicsit.
-Most értünk ide a házatok elé! Beengednél?-kuncogott.Nem válaszoltam neki hanem,kinyomtam a telefont,és futottam le ajtót nyitni.
-ESTHER!-ugrott a nyakamba HimChan.
-Én is örülök neked HimChan,de kérlek ne fojts meg!-nevettem el magam.
-Bocsi!-tolt el és rám mosolygott.Mindenki megölelt,kivéve DaeHyun-t ő csak belépet az ajtón.A többiek már bementek a nappaliba.DaeHyun mintha szellemet látott volna úgy bámult rám.Én meg ettől elpirultam,és a gyomrom görcsebe rándult.Percekig csak néztük egymást.Majd DaeHyun szólalt meg:
-Jól áll az egyenruha!-kacsintott,majd vigyorogva elindult a nappaliba.Bunkó!
-HYA! Jung Dae Hyun!-mentem utána trappolva.-Kérj bocsánatot!-álltam be elé,mert ő már a fotelban ücsörgőt.
-Miért kéne bocsánatot kérnem?-lepődött meg
-Mert...mert....mert...izé,nos...nem köszöntél hanem a fejemhez vágtad,hogy jól áll az egyenruha.Először köszöni kellett volna nem gondolod?-léptem még egy kicsit közelebb a fotelhez.Hallottam a többiek kuncogását a háttérben.
-Örülj annak,hogy megdicsértelek!-mondta olyan hanglejtésben,mintha megbánta volna azt amit mondott.-Szia Esther!-vigyorgott utána.Nem tudom miért,de ekkor felment bennem a pumpa.Ezért rácsaptam a fotel két karfájára,és DaeHyun-hoz közel hajoltam kb 10 centi-re voltam tőle.A legmérgesebb nézésemmel néztem.DaeHyun meg lefagyott velem szemben:
-Ide figyel DaeHyun! Én egyáltalán nem vagyok olyan lány,aki bírja a tiszteletlenséget.Elvárom azt,hogy ha valamilyen ismerőssel találkozok,én köszönök neki Ő meg vissza köszön.És nem vagyok olyan akit az ilyen fajta bókokkal le lehet venni a lábáról.Pont az ellentéte.Idegesítenek.Ha még egyszer kimersz ejteni a szádon ilyen bókokat akkor én kinyírlak.Megérteted?-néztem bele mélyen szemébe.Olyan szép szemei vannak,és annyira közzel vagyok hozzá,hogy érzem finom illatát.
NEM! Esther térj magadhoz!-szólt hozzám a lelkiismeretem.Rögtön vissza tértem a valóságba,és azt láttam,hogy DaeHyun hevesen bólogat.
-Helyes! Nos mivel kezdjem a mese délutánt.-ültem be Zelo és YongGuk közé.
-Nem semmi lány vagy!-bámulta HimChan DaeHyunt aki még mindig lefagyott pofával ült a fotelban.Eddig észre sem vettem,de a jobb keze mintha a szívén lett volna.Biztos megijedt.
-Csak megmondom az igazat! Ha úgy gondoljátok,hogy ilyenkor ijesztő vagyok,akkor szóljatok,és vissza veszek egy kicsit.-mosolyogtam.Mire ők is vissza mosolyogtak.
Minden egyes pillanatot elmeséltem nekik a mai napomból.Kiderült az,hogy Min Hee az a Min Hee akit Nana se bírt,és hogy még mindig úgy követi Zelot,mint egy kiskutya az édesanyát.
Még felmerült az is,hogy menjek el a meghallgatásra.De én nem akarok.Nem vágyok hírnévre,és nem akarok még jobban Nana árnyékában maradni evvel.Még mindig a marketingben szeretnék elhelyezkedni.
Utána a semmiről beszélgetünk.Nem is vettük észre,hogy hogy elment az idő.Apuék,és Max is haza ért,ezért megismerhették a fiúkat.Nagyon szimpatikus volt nekik az egész banda.Apa azt hitte,hogy én és Zelo együtt vagyunk.Hogy miért? Azt nem tudom.Talán azért,mert mellette ültem.

Mikor a fiúk elmentek leültünk vacsorázni.Apuéknak is elmeséltem,hogy mi történt ma a suliban,és Max is elmesélte.
    Vacsi után segítettem elmosogatni anyunak.Anyu nő és ért a női dolgokhoz.Kiszúrta a dolgokat:
-Tetszik neked DaeHyun igaz?-kérdezte mosolyogva.Én erre zavarba jöttem.Amikor zavarban vagyok,vagy a hajamat piszkálom,vagy a számat harapdálom.Most éppenséggel az utóbbit műveltem.
-Tudtam én! Már abból,ahogy rá nézel.És szerintem ő is,így érez.Szerelmesen néz rád.Össze is illetek.-adott a kezembe egy tányért,hogy törölgessem el.
-Nem biztos az anyu.Én ma eléggé leharaptam a fejét,és bunkón viselkedik velem.De nekem nincsen szükségem pasira.Aggasszony leszek.-emeltem fel büszkén a fejemet.
-Babo! Minden kezdett nehéz,és a tiltott gyümölcs a legédesebb!Hülye az férfi aki nem vesz észre téged.És nem veszi észre azt,hogy szereted őt.Mivel ha te szeretsz valakit avval kedvesen viselkedsz,és elvárod,hogy viszonozzák.De ha nem kapod meg ezt a kedvességet,akkor váltasz át boszorkányba,és ordítod le a másik fejét.Viszont ez a tetted mélyebb érzéseket vált ki az emberből,és emitt még jobban szeretnek.Tudom,hogy furcsán hangzik,de ez az igazság.Ez az egyetlen dolog amit Nana nem tudod leutánozni a személyiségedből.Higgy nekem! Előbb vagy utóbb,úgy is bevallja neked az érzéseit.-ölelt meg.
-De apu Zelo-t szemelte ki!
-Apáddal ne foglalkozz,majd én elrendezem.Neki nincsen ehhez szeme.-nevette el magát.-Na de most menj tanulni még egy kicsit,aztán lefekvés!-ölelt meg,és ahogy kérte elmentem a szobámba.
Az ajtót bezárva magam mögött,vettem elő a könyveimet,és az órarendemet.Bepakoltam másnapra a könyveimet,majd elmentem letusolni.Utána álltam neki tanulni.Amennyire tudtam tanultam.A gondolataim teljesen máshol jártak.
Nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet,amikor DaeHyun lefagyott arccal ül a fotelban,és a jobb kezét a szívére helyezi.Furcsa volt.Azt viszont nem tagadhatom,hogy tetszik DaeHyun,mert nagyon is tetszik.Minél többet látom,annál jobban tetszik.Nem tudom kiverni azt sem a fejemből,ahogy Zelo néz rám.Olyan aranyosan,és vágyakozóan.Nem is tudom elmondani hogyan.Csak nem? Ő neki tetszek? Az nem lehet! Vagy mégis?
    Aish! Miért gondolkodok ilyeneken? Nem is evvel kéne foglalkoznom.Az iskola,és a munka az első.Utána a család nekem nincsen időm a szerelemre.De egyfolytában arra tudok gondolni,hogy mi lenne ha....
Ilyen gondolatok jártak a fejemben.Nem tudtam a tanulásra koncentrálni,ezért inkább lefeküdtem aludni.

Egy nagyon szép házban voltam.Minden harmóniában volt egymással.Éppen a konyhapult előtt álltam és kevertem a krémet,mikor hirtelen két erős kart éreztem meg,ahogy szorosan átöleli derekamat.Óvatosan gyengéden bele csókol egyet nyakamba,majd fejét ráteszi a vállamra,és ott pihenteti:
-Mit sütsz édesem?-kérdezte meg
-Csokitortát.
-Mi okból csinálsz csokitortát?
-A fiad kívánsága volt,hogy amikor haza ér az edzésről csokitortát akar enni.Ezért csinálok egyet.-hagytam abba a krém keverését.
Az egyik keze a derekamról a tál széléhez vándorolt.Egyik ujjával bele nyúlt a krémbe,és azt rákente ajkaimra.Majd a fülembe súgta:
-Lenyalhatom?
Én erre elnevettem magamat,és boldogan fordultam felé.DaeHyun arca tárult elém.Ajkait az enyémekre tapasztotta.És ekkor.....képszakadás.
       Felébredtem.Csak egy álom volt.Már ilyeneket álmodok,hogy DaeHyun-nal közösen élek egy szép házban,és gyerekünk is van.
Hajnali 4 óra.Nem akarok vissza aludni,mert lehet megint ilyent álmodok.Ezért rögtön a telefonomért nyúltam.
Kaptam egy üzenetet:

Esther beszélni akarok veled valamiről,úgy hogy csak mi ketten legyünk.Négyszemközt.Mikor érsz rá?
PS: Zelo 

Ezt az üzenetet este 8-kor küldte.Én meg hajnali 4-kor válaszoltam rá.(nagyon jó az időzitésem:D) Azt írtam neki,hogy ma 16:00-kor találkozunk a kávézónkban.
Miután letettem a telefonomat neki álltam tanulni.Egy normális lány iskolaidőben hajnali 4-kor alszik,én meg mit csinalok ilyenkot állok neki franciát tanulni. (Úgy tűnik nem vagyok normális...amugy azért tanulok franciát,mert most fogok majd nyelvvizsgázni belőle.Az igazi anyukám anyukája francia volt,ezérz nagyon közel áll hozzám a francia és szeretem is.) Úgy,hogy hajnali négykor francia nyelvtanoztam.Egyébként is éjjeli bagoly vagyok,sokszor nem tudol aludni esténként,anyu azt mondta,hogy ezt egyszer majd kinövőm. Amugy anyu igazából pszihólugus. Hamarosan magán rendelőt nyit.
 Olyan fél 7 körül abba hagytam a tanulást és neki álltam készülödni. Majd mikor végeztem mindennel lementem reggelizni.
-Jó reggelt kislányom!-köszönt apu.-Olyan nyúzoztt vagy.Talán nem aludtál éjszaka és hajnalig beszéltél Zelo-val?-kérdezte az arcomat fürkészve. Remek ez az én szerencsém. Ennyire látszik rajtam,hogy nem aludtam. Ahj..visszatért az iskola és az álmatlan éjszákák.
-Nem Zelo-val beszéltem. Rosszat álmodtam hajnali 4 körül felébretem,és utána nem tudtam visszaaludni ezért franciát tanultam.-ültem le vele szembe.
-Helyes! Okos és szorgalmas kislányom van.Készülnöd kell a nyelvvizsgára.-mondta,az újságba.(annyira bele volt merülve,hogy rám sem figyelt.Ja amúgy itthon mindig magyarul beszélünk.)
-Jó reggelt!-érkezett meg a konyhába Max öcsikém is.
-Neked is!-jött a válasz tőlünk egyszerre.
Max is leült a helyére,és neki állt a reggeliének.A reggeli innentől csendben telt,mindenki elvolt foglalva a saját ételével.Amikor végeztünk vele én és Max elindultunk a suliba.


A suliban semmi érdekes nem történt,ma már voltak keményebb órák.Matek(dupla matek) történelem,fizika,irodalom.Ma nem is volt se tánc,se ének óra.Ezért elégé elfáradtam.Nagyon sok lemaradásom van,amit be kell pótolnom.Nem vitás az iskola elkezdődött.

A suliból egyből,a kávézóba mentem,mivel anyu terhes,ezért ő gyesen van,és boldogan besegítek.Igaz,hogy vannak alkalmazottak,de mindig jól jön,egy pár segítő kéz.
 Négy órakor pontban Zelo
lépet be az ajtón.Leült az egyik asztalhoz,és várt.
-Apa itt van Zelo! Tarthatok egy kis szünetet?-kérdeztem meg aputól,aki pont akkor lépet mellém a pultba.
-Persze! Sőt nem is értem,hogy miért álltál be dolgozni,elintézzük mi a dolgokat.Menj nyugodtan,mára végeztél.-mosolygott rám apu.
Gyorsan hátra mentem levettem a kötényemet,majd csináltam kettő Milky shaket,és azokkal a kezemben ültem le Zelo-val szembe az asztalhoz.
-Szia! Köszi!-köszönte meg az italt.
-Szia! Nincs mit a ház ajándéka!-mosolyogtam rá.-Miről akartál beszélni?-tértem rá rögtön a témára.
-Mesélj nekem Nana-ról! Kérlek,mondj el mindent. Hogy milyen volt,valójában,milyen volt a valódi énje.Mert én nem tudom elhinni azokat a dolgokat amiket mondtál.Nem tudom elhinni,hogy olyan volt amit te elmondtál róla.-hajolt jól közel hozzám,és mélyen a szemembe nézett.
Én erre sóhajtottam egyet,majd bele kezdtem hosszú monológomba Nana-ról.Mindent elmondtam,az életéről,arról,hogy miket tett,miket csinált.Viszont a végéről nem hagyhattam ki azt,hogy mit érzett Zelo iránt.
-Tényleg szeretett téged Zelo! És szerintem miattad,még képes lett volna megváltozni,és jóvá tenni a dolgokat,de...-itt megcsuklott a hangom.-Erre már nem volt lehetősége.Sajnálom Zelo!-néztem rá könyes szemekkel.
-Rendben.Nincsen semmi baj! Nem haragszom rád,se rá,se a világra.Amúgy meg már teljesen jól vagyok.Nem gyászolom,tovább léptem.Csak érdekeltek a dolgok.-mosolygott rám.,mire én is vissza mosolyogtam,és letöröltem a könnyeim.
Ezek után témát váltottunk,és beszélgetünk,beszélgetünk,beszélgetünk.Egészen zárásig.Nagyon jól elvoltunk.Zelo-ban,és bennem nagyon sok közös van.Kedvelem őt.Jobban mint eddig.Ő az én kis zsiráfom.Ha-ha nekem van saját kis zsiráfom.
Apuval elvittük Zelo-t a drom-hoz,és mi is haza mentünk.Mikor haza értünk megvacsoráztunk.Vacsi utána megfürödtem,és utána belevettetem magam a tanulásba.Este nyolckor.Ez is csak én lehetek.
Olyan 11-ig tanultam,majd lefeküdtem aludni.

Másnap ugyan ez a rutin végig ment. Egy különbséggel. Amikor végeztem a suliban egy olyan személy várt a suli előtt akire nem számítottam.
-Oppa?!-kerekedtek el a szemeim,ahogy a kocsinak támaszkodott,pilóta napszemüveget viselt,és mint mindig most is irtó jól nézett ki.
-Neked is szia Eszter!-válaszolt nekem magyarul.A suliból kijövő diákok,egy nagy tömegbe gyűltek,és beszélgetésünket figyelték.
-Mit keresel itt?-kérdeztem meg tőle közelebb lépve hozzá.
-Nem ilyen fogattatást vártam.Miattad jöttem!-lökte el magát a kocsitól,és elém állt.
-Miattam?-kerekedet el még jobban a szemem.
Levette a napszemüvegét,amit a pólója nyakába akasztott.A mögöttünk lévő tömeg (a lányok) hatalmas ujjongásba kezdett a cselekedete miatt.Elhiszem,hiszen most így úgy nézett ki mint egy címlapfotó.
-Igen miattad.Mert szeretlek,és szeretném,ha megpróbálnánk mi ketten!-fogta meg a kezeimet,és mélyen a szemembe nézett.
Hogy mi van???