8.rész Ég veled!/ Egy új kezdet

Sziasztok! Itt van a kövi rész!
Egy nagy változás lesz benne.Remélem azért tetszeni fog. :)
Jó olvasást hozzá!

XOXO: NANA








Másnap reggel nagyon rosszul kellettem.Rossz előérzetem volt.Hogy miért azt nem tudom.És nem is éreztem annyira jól magam.Lementem reggelizni.Itt még nem történt semmi.Utána elmentem összekészülődni,és lábbusszal elindultam teniszedzésre.Edzésen sem volt semmi probléma,minden jól ment.És a vállam is teljesen meggyógyult.Haza fele menet kaptam egy SMS-t:
"Beszélnünk kell!! Találkozunk egy óra múlva a titkos helyünkön." 
PS: Zelo 

Ahogy eltettem a telefont,futni kezdtem.
Meg sem álltam a park bejáratáig.Kifújtam magam,majd bementem.Egy lélek sem volt ott.Kezdtem megijedni,hogy ő nincsen itt.Azonban megpillantottam őt az egyik padon ücsörögve.Nagy levegőt vettem,majd elé álltam.
-Szia!-köszöntem neki kedvesen.Ahogy ő nézet rám nem tetszett,szomorú volt.
-Szia! Gyere sétáljunk egyet!-állt fel és biccentett egyet a fejével.Szótlanul,elindultunk jó szorosan egymás mellett.Egy pár lépés után megfogta a kezemet,és úgy sétáltunk tovább,még mindig egy szó nélkül.Már egy ideje sétálhatunk mikor Zelo megszólalt:
-Két dologról szeretnék veled beszélni.Az egyik az,ahogyan tegnap viselkedtem veled.Sajnálom! Nem akartalak megbántani ,és nem akartam,úgy viselkedni,de nem tudtam össze rakni a fejemben a dolgokat.
Sajnálom!-ölelt meg a végén jó szorosan.
-Semmi baj!-mosolyodtam el,bár ezt ő nem látta mivel a fejem a mellkasában volt.-Mi a másik dolog?-toltam el magamtól,és néztem fel rá.
-A családod,és mi is tudunk róla.Ez miatt viselkedtem,úgy tegnap.Annyira meglepet a dolog,hogy talán azt sem tudtam,hogy hol vagyok,vagy mit csinálok.-arca még mindig komolya volt.-Beszéltünk erről a családoddal,és arra jutottunk,hogy én mondjam el neked,mert nekem elhiszed.-simított végig arcomon.-Nana te halálos szívbeteg vagy.És csak pár hónapod van hátra.-teltek meg a szemei könnyekkel.
Hogy mi van? Én szívbeteg? Hogyan? Hiszen semmi szívbetegségre utaló tüneteim nem voltak.Hogy lehetséges ez?
-Tessék? Hogy lehet ez?-léptem egyet hátra,és rögtön sírva fakadtam.
-Azt mondták nekünk,hogy kiskorodban a szüleid halála után derült ki.Utána sokáig kezeltek vele,és szívátültetésed is volt.Aztán úgy tűnt,hogy minden rendben van.De nem ez az igazság.Az átültetett szív nem úgy fejlődik ahogy kellene.Nem voltál rosszul az utóbbi időben?-nézett rám aggódva.Az igazat megvallva sokszor voltam rosszul,az elmúlt 1 hónapban,de mindig a fáradtságra fogtam.
-Előfordult párszor az elmúlt 1 hónapban.De azt hittem,hogy a fáradtság miatt van.-hajtottam le a fejemet
-Nem az nem azért volt,hanem a szíved miatt.A családod elakarta neked mondani,de nem tudták,hogy hogyan.
-És eddig húzták? A halálom előtt pár hónappal? És ezt,honnan tudják,ha még orvosnál sem voltam? Havonta,vagy hetente kellett volna orvoshoz hordani,azért,hogy megfigyeljék az állapotom.Miért? Miért pont most?-ordítottam rá sírva.Ezt nem tudom elfogadni.Miért nem mondták el? És az orvosok miért nem kellett mennem orvoshoz? Nem értem! Nem értem! Nem értem!
-Nana ne csináld ezt kérlek.Én nem tudom ezekre a válaszokat.Erre csak a családod tudja a választ.-ölelt magához.Karjai között zokogtam.A fejemben csak az járt,hogy miért pont én? És miért ennyire fiatalon?
-Miért? Miért?......-ismételtem egy folytában,majd éreztem,hogy kezdek elgyengülni.Egy nagy villanást láttam,és utána teljes sötétség.

Egy kórház szobában ébredtem fel.Körülöttem ott voltak a fiúk és az egész családom.Mindenki aggódó szemekkel figyelt engem.MiAh ült az ágyam melletti székben,és ő szólt hozzám először.
-Nana,életem jól vagy?
-Mi történt? Hol vagyok?-nézek körbe jobban.
-A kórházban.Összeestél a parkban,és Zelo behozott téged.Utána meg hívott minket,és mi rögtön jöttünk ide.Újra kellett éleszteni.-folyót le egy könny csepp arcán.
-Megkérhetlek titeket,hogy menjetek ki!? Akarok beszélni MiAh-val.-néztem a többikre.Szó nélkül mentek ki a szobából.
-Miért nem mondtad el?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem tudtam,hogyan mondjam el.
-És,ha ennyire súlyos a helyezett,akkor miért nem vitettek orvoshoz?
-Mert TaeKyung orvos és ő figyelte az állapotodat.
-Tényleg! De akkor is miért nem mondtátok el? És miért Zelo-nak kellett elmondania?
-Mert neki elhiszed! És,mert ő tudja kezelni a dühkitöréseidet,vagy a többi hülyeségedet.-a végére elmosolyodott.Mire én is elmosolyodtam.
-Mennyi időm van hátra?-lettem újra komoly.
-2-3 hónap.Vagy annál is kevesebb.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-És még haza mehetek? Vagy itt kell maradnom?
-Haza jöhetsz! De ha valami baj van akkor rögtön be kell hoznunk.
-És most mikor mehetek haza?-kérdeztem
-Ma este már haza jöhetsz.-mosolyodott el.
-Szeretnék beszélni Zelo-val behívod őt?
-Persze.Pihenj egy kicsit.Ha lefolyik az infúzió akkor már mehetünk is haza.-kacsintott majd kiment.Pár másodperc múlva Zelo lépet be az ajtón.
-Jól vagy?-jött oda és ült le a székbe.
-Nagyon jól érzem magam! Mintha semmi bajom nem lenne,csak egy kicsikét a tudat,hogy talán kevesebb mint 3 hónapom van vissza picit aggaszt.
-Elhiszem! Én is hasonlóan érzek mint te.Mi lesz velem nélküled? Beleőrülök a hiányodba,és abba,hogy ilyen fiatalon.-fogta meg a kezemet,és megszorította.
-Ezzel nem segítsz!-nevettem fel egy kicsikét,hogy oldjam a feszültséget.Majd adtam egy puszit arcára.
-Kérhetek tőled egy szívességet?-néztem bele szemeibe.-Lehet,hogy hülyén fog hangzani,de ezt akarom.
-Neked bármit megteszek!-puszilta meg kézfejemet.
-Azt szeretném,ha meghalok,hogy lépj tovább.Ne ragadj le mellettem.Nem szeretném azt,ha miattam zárnád ki a külvilágot.Neked rajongóid vannak akik szeretnek,és felnéznek rád.Arra kérlek,hogy nem mutasd ki nyilvánosan a hiányomat.A srácok előtt kisírhatod magad,de kérlek próbáld meg úgy élni az életedet mintha én nem is léteztem volna.Megteszed ezt nekem?-néztem ledöbbent arcára.
-Hogy mi van? Nem! Ezt nem tudom megtenni!-hajtotta le a fejét.
-Kérlek Zelo! Tudod az első szerelem a legjobb,de egyszer véget ér,és ennek valami jele van.Az én halálom sem lesz hiába való.Ez egy jel! Lehet nem én vagyok neked az igazi.Kérlek tedd ezt meg nekem.-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.
-Nem tudom megtenni!-szipogott.-Nem tudnálak elfelejteni.-nézett ismét szemeimbe,és ő is sírt.
-Nem azt mondom,hogy felejts el! Végig veled leszek! Ide bent!-tettem a kezemet szívére.Olyan hevesen vert a szíve.Az enyém meg a szinte alig vert.(Ezt az EKG gép mutatta ami rám volt kötve)
-Rendben van! Megígérem! Megpróbálok nélküled élni.Valahogy.-sóhajtott fel.
-Szeretlek Zelo!
-Én is szeretlek Nana!-hajolt hozzám közelebb.Majd meg csókolt.
Mikor elváltunk egymástól,homlokát enyémnek döntötte,és úgy szemeztünk egymással.Eme romantikus pillanatnak a nagyi vetett véget.
-Nana kicsim! Most már haza jöhetsz.-mondta majd a háta mögött meg is jelent egy nővér.Leszedte rólam az infúziót,gyorsan átöltöztem,és már indultunk is

* 1 hónappal később*

Az elmúlt 1 hónapot  itthon töltöttem.Kis sem mozdultam a házból.A nénikém szólt a TS-nek,hogy nem megyek többé,és a tenisz edzőmnek is.
A fiúk vissza mondták a turnét.Mellettem akarnak lenni ameddig csak lehet.Itt laknak most nálunk.
Az állapotom egyre jobban romlott.Megkezdtem a leépülésemet.Már tükörbe sem mertem nézni.
Karikás szemek,sápadt porcelános bőr, és ami a legrosszabb úgy nézek ki mint egy anorexiás.
10 kiló ment le rólam.Így 40 kiló vagyok.Komolyan mondom nem tudom,hogy hogyan tudnak rám nézni.Én undorodom magamtól.De a családom,és a fiúk törődése tartja bennem az erőt.Nagyon hálás vagyok nekik ezért,de sehogy sem tudom meghálálni nekik.Már enni sem tudok egyedül,és az ételt is úgy kell belém tömni.
A rosszul léteim száma napról napra több.Most már szívfájdalmaim is vannak.Olyankor olyan érzésem mintha,egy tört döfnének a szívembe,és a fájdalomtól összeesek.
Egy péntek délután a nappaliban néztük a TV-t a fiúkkal mikor megint,ez az érzés kerített hatalmába.Leestem a kanapáról.A fiúk rögtön körém gyűltek:
-Nana jól vagy?-kérdezte YoungJae
-Igen! Egy...... pillanat....... és....... elmúlik!-mondtam szakadozottan.
A srácok aggódó pillantásait láttam magam körül,de utána ismét elsötétedett körülöttem minden.
Ismét a kórházban keltem.Infúzióra,és gépekre kötve.Megint mindenki ott volt az ágyam körül.
Mikor észrevették,hogy felébredtem,egyszerre sóhajtottak fel.
-Hála az égnek kicsim!-Ült le az ágy szélére Mi Ah.
-Milyen az állapotom?-kérdeztem rá rögtön.
-Nagyon súlyos.-hajtotta le a fejét TaeKyung
-Várjunk csak miért nem érezem a lábamat?-hasított belém az érzés,hogy mintha nem lenne lábam
-Leállt a vérkeringés a lábaidban.
-És van még valami!
-Mi az?
-A gyomrod is leállt.Mivel nem kap vért.
-Hogyan fogok meghalni?-néztem rá TaeKyung-ra,mivel ő volt az egyedüli aki eltudja mondani,mivel a többiek megszólalni sem tudtak.
-Szépen lassan egymás után leállnak a szerveid.
-Vagy már most leálltak?-néztem rá ismét.Erre zavarodottan nézet rám.-Szóval igaz.A gépek tartanak életben?-néztem a kütyükre.
-Nem teljesen.A tüdőd,és a szíved még működik,de a többi már nem.
-Hogy juthattam el idáig?-hajtottam le a fejemet,és a könnyeim már folytak is végig arcomon.
-Nana!-hallottam meg Zelo hangját.Rögtön a hangirányába néztem,és az ő szemét is könnyek áztatták,ahogy mindenkiét.Még a 3 éves unokahúgom is sírt.Körbenéztem mindenkin
-Sajnálom!-mondtam sírva
-Mit sajnálsz?-fogta meg a kezemet Mi Ah
-Hogy ennyi gondot okozok nektek.Az elmúlt 1 hónapot végig avval töltőtétek,hogy engem figyeltetek egész nap.Etetnetek kellett és még sorolhatnám.Sajnálom! Tőletek is kérem,hogy ha meghalok kérlek lépjetek tovább.Nem akarom,azt hogy a halálom felforgassa a életeteket.És azt szeretném,ha temetésemen,ne legyetek feketébe,és legyen vidám,nem akarom,hogy gyászos és szomorú legyen.
-Nana ne beszélj hülyeségeket!-mondta a nagyi.
-Kérlek benneteket! Ez a végakaratom.Ezt tegyétek meg nekem,és akkor boldog leszek a halálom után is.
-Rendben megígérjük.-bólintott Yongguk
-És van még egy dolog.Azt szeretném,ha Magyarországon lenne a temetésem,és hogy apu és anyu mellé legyek temetve.
-Jól van kicsim! Mindent megígérünk neked!-ölelt meg Mi Ah.Mindenki megölelt.Utoljára Zelo ölelt meg,amikor eltolt magától megint éreztem egy döfést a szívemben,ami miatt a kezemet a mellkasomra kaptam.
Levegőért kapkodtam,a gépek erős csipogásba kezdtek.Egy orvos és egy nővér rohant be a szobába,és rám helyeztek,egy lélegeztető gépet.
Innentől beszélni sem tudtam,csak hallgattam ami körülöttem történt.
-A tüdőd is leáll pár óra múlva.Már csak a szíved működik.-simított meg az arcomat TaeKyung.
-Anyu kérlek vidd haza Jung Min-t és Su Ri-t.-nézett rá Mi Ah a nagyira.A nagyi bólintott,és elmentek.
Pár perccel később betoppant Ki Bum és a SHINee többi tagja.
-Nanaaaaaa!-futott oda hozzám Oppa.Ismét könnyek szöktek a szemembe,ahogy Oppa-t megláttam.Bűntudatom volt,hogy itt hagyom őket,és fájdalmat okozok nekik.
-Nana,Oppa itt van,és most már nem fog elmozdulni mellőled.Rendben?-fogta meg a kezemet.Mire én bólintottam egyet.A többiek is megölelgettek,és "elbúcsúztak" tőlem.De ők utána mentek,mert koncertjük lesz.Azonban Ki Bum itt maradt mellettem.
A nap további részét végig mosolygottam.Ki Bum és a srácok szórakoztattak.Éjszakára elmentek haza,csak Ki Bum és Zelo maradt ott velem.Valahogy sikerült megértetnem velük,hogy menjenek haza.De Ki Bum és Zelo nem tágított.Ezért ők velem maradtak.Úgy láttam,hogy egész jól elvannak egymással.Figyeltem ahogy beszélgetnek.Egy félórával később Ki Bum elment a büfébe.Így csak Zelo és én voltunk a szobában.
Ismét csak néztük egymást.Mást nem is tudtunk volna mivel én beszélni nem beszélhettem,és már megmozdulni sem tudtam.Egyedül a nyakamat,és a fejemet éreztem a testrészeim közül semmi mást.Mintha nem is lennének.Éreztem,hogy nem sok időm van hátra.És úgy érzem készen állok elhagyni ezt a világot.Bele törődtem abba,hogy nekem ennyi időt szánt a sorosom.
Ezeket a gondolatokat próbáltam Zelo val is közölni valahogy.De nem sikerült.
Ki Bum visszajött két narancslével a kezében.Mind a ketten engem figyeltek,közben a szívószállal szürcsölték az italukat.Mire engem elfogott a hányinger,és szédültem.
Pár másodperce rá ismét egy döfés a szívembe.Az utolsó képeim azok voltak,hogy Zelo és Ki Bum beszélnek hozzám,de a szavak összefolytak,és körülöttem minden elmosódott.Egy fehér köpenyes alak lépett be a szobába,és utána teljes sötétség.Egy szempillantás alatt végig futott rajtam az életem minden egyes pillanata.Egy barlangban találtam magamat.
Hirtelen hallottam meg a nénikém hangját,ahogy a nevemet mondja,és utána meg azt,hogy szeret.Mindenki aki fontos volt számomra,azoknak a hangját hallottam.A nevemet mondták,és azt,hogy szeretnek,meg,hogy soha sem felejtenek el.Majd hirtelen megpillantottam valami nagy fényességet.
*Író szemszöge*
Nana elindult a fény felé.Ahogy beért a fényességbe,meglátott egy fehér galambot ami rá szállt a vállára,és felemelte őt az égbe.Innentől már semmit nem látott.Örök nyugalomra talált a lelke.

*Zelo szemszöge*

Miért? Miért pont Nana? Nem tudom elmondani azt,hogy mit érzek.Egyszerűen borzalmas látni.Napról napra azt láttam,hogy Nana életereje,vidámsága kiszáll a testéből.Nem valami kellemes érzés,azt látni ahogy a szerelmed haldoklik.És te nem tehetsz ellene semmit.Olyan fiatal még.Miért pont neki kell most meghalni? És azt kéri,hogy felejtsem el.De hogyan? Azt tudom,hogy nagyon nehéz lesz.
Amikor a gépek elkezdtek csipogni  Ki Bum,és én is nagyon megijedtem.
Nana elvesztette az eszméletét,és az orvosok ismét rákötöttek egy gépet.
-Elérkezett a végső stádium.A szíve,és a tüdeje is leállt,most már csak a gépek tartják életben,ha lekapcsoljuk a gépekről,akkor meghal.Az eszméletét már nem fogja visszanyerni.A tudta megsemmisült.A szerveit még a gépek életben tartják.Mi a döntésük? Lekapcsoljuk most,vagy csak holnap.-mondta el az orvos.
-Behívjuk a családja többi tagját,hogy elbúcsúzzon tőle,és akkor....lekapcsolhatják!-mondta Ki Bum.
-Felesleges Hyung! Úgy sem ért belőle semmit.-próbáltam vissza tartani a sírást.
-De attól még joguk van hozzá.-ment ki a szobából,és a folyóson telefonált.
Visszaemlékeztem a vele eltöltött időkre.Amikor megláttam,rögtön megtetszett.Az éretlensége,az ügyetlensége,a hangja, a mosolya,a szemei, az ajkai mindene.Olyan tökéletes volt.Mintha az arcát angyalok faragták volna.Megvoltak a maga sajátos hibái,de ezek a hibák tették őt imádnivalóvá.
Olyan kedves volt mindenkivel,és mindig vidám volt.
Aztán eszembe jutott a kapcsolatunk kezdette.Amikor szerelmet vallottam neki,annyira zavarban volt.Mindig zavarba hoztam.Aztán az első csókunk.Annyira felemelő érzés volt.A csipkelődéseink,és az együtt töltött idők.Az ő társaságában éreztem magam a legjobban.És most itt hagyott! Örökre! Akit a világon a legjobban szeretek meghalt a szemem láttára.Sajnálom Nana,de nem tudom teljesíteni a kérésedet,nem tudlak csak úgy elfelejteni,és tovább lépni.Nem! Nem tudok!
Összerogytam. A földön térdelve sírni kezdtem.
-Zelo!-jött oda Ki Bum és felsegített.
-Miért? Miért kellett meghalnia?-öleltem át Ki Bum-ot.
-A sorsot nem változtathatjuk meg.-éreztem,hogy ő is sírni kezd.
-Hyung! Hogyan fogjuk őt csak úgy elengedni,és tovább lépni? Én nem leszek rá képes.-toltam el magamtól,és az ágy felé fordultam.Odamentem,és leültem a szélére.Eltörtem a haját a szeme elől,és az arcát simogattam.-Nem tudom elengedni!-folyt le egy könnyem az arcomon,ami Nana arcára csöppent.
-Nem tudom JunHong! De meg kell próbálnunk.-ült le ő is csak az ágy másik felére.
Mind a ketten sírtunk,és Nana vékony,beesett arcát néztük.Ami már elkezdett lilulni.
15 perccel később megérkezett mindenki.Nana családja,a srácok,és a SHINee többi tagja is.
Mindenki az ágy köré gyűlt,és Nana-t nézték,miközben könnyek gyűltek a szemeikbe.Su Ri belemászott az ölembe,és elkezdet beszélni.
-Unnie! Ígéjd meg nyekem,hodj jó kislány leszelj,ott is ahova mostj kejüjlté!-ölelte meg Nana-t és adott egy puszit homlokára.
Mindenki külön külön elbúcsúzott tőle.Én voltam a legutolsó.
-Szeretlek Nana! És mindig nagyon fontos leszel a számomra.Kérlek te sem felejts el soha.-levettem róla a lélegeztető maszkot,és egy hosszú puszit lehintettem utoljára puha ajkaira.
Ezek után egy orvos jött be.Megkérdezte Mi Ah-tól,hogy lekapcsolhatja-e a gépeket.Mi Ah bólintott egyet.
Megnyomta a gombot.Néma csend van a szobában már a gépek sem csipognak.
Mindenki szemében könnyek jelentek meg.
-Ég veled Nana!-suttogtam.

*1 évvel később*

Már lassan egy év telet el Nana halála óta.Fel tudtam dolgozni a halálát,és ahogy kérdte tovább léptem.
Ahogy a többiek is.Nagyon jól meg vagyunk.Minden a régi kerékvágásban megy.
A B.A.P egyre híresebb és felkapottabb.Ezért majdnem az egész napunkat a cégnél töltjük,vagy fotózásra megyünk,vagy műsorokban szerepelünk.
Forró nyári nap ismét.Mi meg a fület edzőteremben gyakorlunk.Király! Menedzser sunbae-nim azt mondta,hogy a mai nap lesz az utolsó nehéz nap,utána lesz még egy fotózásunk és utána kapunk 1 hét szünetet.Ennek mindenki nagyon örült.Végre egy kis pihenés.
Este amikor végeztünk a próbával,Yongguk említette,hogy a közelben nyílt egy új kávézó.
-Nem megyünk el abba a kávézóba ami nem rég nyílt itt a közelben?-kérdezte Yongguk.
-Én is láttam már! Aranyos,és otthonos helynek tűnik!-mondta HimChan
-Én meg azt hallottam róla,hogy egy nagyon csinos és fiatal pincér lány van ott.Aki mellesleg magyar.Ízig vérig magyar csajszi.-mondta DeaHyun.
HimChan-nak többet nem is kellett mondani,rohant kifelé az ajtón,és futott a kávézó felé.
Mi sis követtük példáját,és versenyeztünk,hogy ki ér előbb oda a kávézóhoz.Estünk keltünk,ellöktük egymást,hogy egy kicsi előnyt szerezünk saját magunknak.DaeHyun ért oda elsőnek,utána HimChan,JongUp,én Yongguk,és a végén YoungJae.
Nevettünk,egy sort egymáson,és az eséseinken,majd mikor sikerült lenyugodnunk beléptünk a kávézóba.
Tényleg jól nézet ki.Leültünk egy 6 személyes asztalhoz.
-Hol van az a csinos pincér lány akit említettél?-nézet össze-vissza HimChan és kereste a lányt.
Pár perccel később megjelent az asztalunknál.
-Jó napot! Mit....hozhatok?-kerekedtek el a szemei,ahogy ránk emelte tekintettét a jegyzetfüzetből.
-Mit ajánlsz nekünk?-mosolygott rá HimChan.A lány arca elvörösödött.
-Nos...ízé....nagyon finomak a süteményeink,és a shake-eink is.-gondolkodok egy picikét.
-Akkor én kérek szépen egy csokis shake-et és egy krémest.-mondta Yongguk.A lány felírta a papírra,majd felnézet belőle,és ismét ránk pillantott.
-Plusz 5 darab krémes 1 csokis,2 áfonyás és 2 vaníliás shake lesz.-mondta neki DaeHyun.Amit közben kiválasztottunk.
-Rendben,hamarosan hozom őket!-hajolt meg,és elment.Valahonnan nagyon ismerős,mintha láttam volna valahol.
-Várjunk csak!-kiáltok fel-Ezt a lányt én már láttam! Ott volt Nana temetésén.Még beszédet is mondott.-mondtam a fiúknak,akiknek elkerekedtek a szemeik,és utána nevetésbe törtek ki.
-Hya! Ne nevessetek ti nem ismeritek fel?-néztem rájuk szúrós tekintettel.
-Zelo mostanában minden féle hülyeséget beképzelsz magadnak.-törölgette a könnyeit Young Jae.
-Rendben ha nem hisztek nekem kérdezzétek meg őt,ha visszajön!
Mikor ezt kimondtam már meg is jelent a rendelésünkkel.Lerakta az asztal közepére a shakeket,a süteményeket meg elénk.
-Jó étvágyat kívánok hozzá!-hajolt meg,és ismét elakart menni,de HimChan megállította.
-Elnézést! Kérdezhetek valamit?-nézet rá HimChan mosolyogva
-Ppp...Persze!-fordult vissza az asztalhoz.
-Esetleg nem ismereted Kim Nana-t?-a neve hallatán kirázott a hideg
-Igen ismertem.3 éves korunk óta legjobb barátnők voltunk.-hajtotta le a fejét
-És esetleg ott voltál a temetésén?-kérdezte YongGuk
-Ez csak természetes.-mosolygott,de mosolyában szomorúság volt.
-Hoppá! Látjátok én megmondtam! Mi ebből a tanulság srácok?-néztem végig rajtuk,értettelen pillantásokat kaptam vissza.-A legfiatalabb is mondhat igazat,és nem kell azonnal kinevetni!
-Bocsi JunHongie!-mondta nekem DaeHyun mosolyogva.
-Láttam jó kis téma vagyok nektek!-kuncogott fel a lány
-Ne haragudj,csak tudod....mi......Nana nagyon közel állt hozzánk,de legfőbb képen hozzá!-mutatott rám JongUp.
-Tudom,hogy milyen volt a kapcsolatotok vele.Sokat mesélt nekem rólatok.És nekem is be kell vallanom valamit.-hatás szünet...-Én is a rajongótok vagyok!-mosolygott aranyosan.
-De jó! Nincsen kedved jobban megismerni minket?-kacsintott rá HimChan
-Nos,ha lehet akkor igen szeretnélek....jobban...megismerni....titeket...-mondta szakadozottan,és elpirulva miközben a haját csavargatta.AIGO! Pont mint Nana! Ő is így csavargatta a haját,ha zavarban volt.
-Akkor megadod a telefon számod?-válassz képen,csak bólintott,és egy fecnit adott HimChan kezébe amin egy telefon szám volt.
-Köszönjük! Nagyon aranyos vagy!-mosolygott rá csábosan DaeHyun
-ESTHER!!! Gyere ide most azonnal!-hallottunk meg egy női hangot kiabálni egy ajtó mögül.
-Ne haragudjatok,de most..nekem mennem kell!-mutatott az ajtó felé.-Sziasztok!-intett egyet kezével,és elindult az ajtó felé.
-Húh! Ez aztán a szép lány!-dőlt hátra HimChan.
-Ez a süti annyira finom!-szólalt meg DaeHyun,aki már az én sütimet eszeget.
-HYA! Az az enyém! De szemét vagy Hyung!-néztem rá szúrós tekintettel.
-Bocsi öcskös,de mivel te nem is ettél bele az enyém meg már elfogyott,ezért gondoltam megeszem a tiédet is!-vigyorgott rám
-Undorító vagy!-forgattam meg nevetve a szemeimet.
Még egy ideig elcseverésztünk,és elfogyasztottuk a shaket,és a sütiket.Utána egy 30-as éveiben járó nőnek fizetünk,és elmentünk.

Otthon egyfolytában azon a lányon kattogott az agyam.Esther! Ha jól hallottam.Nagyon közel állt Nana-hoz.
Tényleg nagyon szép! Különleges! De vajon hogyan került ide? Mit csinál itt Szöulban? Mi az oka,hogy mi találkoztunk vele? Ezeken gondolkozva szépen lassan sikerült elaludnom.

Esther szemszöge

Amikor apu bejelentette,hogy költözünk Szöulba a barátnőjéhez én voltam a legboldogabb ember a világon.

Mindig is az volt a legnagyobb álmom,hogy ott éljek.Igaz Nana-val már voltam ott párszor,de azok amolyan kirándulások voltak.Viszont most végleg ide költöztem.Apu és a barátnője közösen nyitottak egy kávézott.Ahol én beszoktam segíteni.Mivel még nyár van és csak 1 hónapja vagyunk itt,még nem tudtak engem és az öcsémet iskolába íratni,de már az is folyamatban van.Az öcsém egy sport suliban fog tanulni én meg egy művészetiben.

Egy hónapja vagyunk itt,de velem már most történtek hihetetlen dolgok.Felkértek modellnek.

Amit én elvállaltam.Azt mondják ígéretes vagyok,és,hogy megállnám magam az előadói iparban is.

Lehet megpróbálkozok azzal is,de nekem kiskorom óta az a nagy álmom,hogy menedzser,producer,és esküvőszervező lehessek.

Egyik nap a kávézóban megjelent a B.A.P.Megakarnak engem ismerni.Ez nagyszerű! Annyira boldog voltam utána.Az érzés másnap fokozódott.

-Esther! Ébresztő!-rázogatott "anya" apu barátnőjét,már most anyunak hívjuk.

-Csak még 5 percet!-motyogtam a párnámba.

-Nem lehet,fotózásra kell menned! Öltözz fel,gyere le reggelizni! Apád meg elvisz téged a stúdióba.Egy nagyot sóhajtottam,és felültem az ágyban.Anya adott egy puszit a homlokomra,és kiment a szobámból.Elvégeztem a reggeli teendőket Majd felöltöztem egy egyszerű színes ujjatlanba,egy farmer rövidnadrágba,egy szandiba,és felvettem mellé egy órát is.Még gyorsan visszamentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat,de úgy döntöttem,hogy kiengedve hagyom.

-Jó reggelt!-léptem be a konyhába ahol ott volt apu és anyu.

-Jó reggelt kicsim!-mosolygott apu,majd mikor oda léptem mellé adott egy puszit arcomra.

-Hol van Max?-kérdeztem meg,miközben leültem a pulthoz,és neki álltam a reggelimnek.

-Még alszik. 8 óra van még csak.Nem akartuk felkelteni.

-Miért kell ennyire korán fotózásra menni?

-Ha majd híres modell leszel akkor lehet még korábban kell menned.

-Mehetünk!-álltam fel helyemről.Elköszöntem anyutól,és kimentem az ajtón.Apu kiállt a garázsból a kocsival,beszálltam és már indultam is.

Mikor odaértünk a stúdióhoz,apu már el is ment.

Mivel 16 éves vagyok ezért vagyok olyan önálló,hogy boldogulok egyedül is.

Belépve az épületbe felmutattam a belépőkártyámat,majd a 15.emeletre küldtek,hogy ott lesz a fotózásom.

Amikor kinyílott a lift ajtó a menedzserem ott állt előtte.

-Pont időben jöttél!-mosolygott rám.Belém karolt,és elkezdett az öltözök felé húzni.

Ahogy beértünk rögtön neki álltak a hajamnak,és a sminkemnek.Mikor avval végeztek rám adták az első ruhát.

Meg kellett várni ameddig beállítják a fényeket,és utána léptem én a képbe.

A fotós oda jött végig nézett rajtam,körbe járt többször is,majd megállt velem szembe.Eltűrte a hajamat az arcomból,majd megszólalt:

-Szép vagy kislány! Holnap már a divatmagazinok címlapján,és óriás plakátokon lesz látható a csodaszép arcod.A koreaiak kedvence leszel!-kacsintott rám,majd elfoglalta a helyét velem szembe,és elkezdte a munkáját.
Ösztönösen mozogtam a kamera előtt,csak néha állítottak be egypár pózt.
-Ez az kislány! Imád téged a kamera!-mondta a fotós
2 óra múlva végeztünk is a fotózás első felével.Viszont még vissza van a második fele,de most mások következnek.Addig itt kell maradnom.Nem bánom szeretem az itteni légkört.Mindenkivel jobban vagyok.Éppen ettem amikor megjelentek a következő áldozatai a fényképezőnek.Kikerekedett szemmel bámultam őket.Mikor egyikük felém nézett gyorsan elkaptam a fejemet,és tömtem magamba az ételt.
-Szia Esther!-kiáltja oda nekem valaki.Próbáltam nem oda figyelni.Semmi további köszönések,ezek szerint elmentek gondoltam magamba.
-Szia Esther!-hajolt mellém valaki mire ijedtemben megugrottam a széken,és a számban lévő ételt félre nyeltem.Gyorsan nyúltam a vizemért,ittam egypár kortyot,majd felsóhajtottam.Azért,hogy túléltem,egy szívrohamot,és egy fulladást.
-Jól vagy?-kérdezi JongUp
-Persze,csak megijedtem!-kezdtem el csavargatni a hajamat,és küldtem felé egy mosolyt.
-Hogy kerülsz te ide,egy fotóstúdióba?-kérdezte meg Young Jae
-Modellkedek.-pirultam el
-Mik ki nem derülnek rólad.Amikor vége lesz a fotózásnak el jössz velünk valahová?-kérdezte YongGuk
Valami zavart.Mintha valaki egyfolytában engem bámulna,annyira,hogy kilukaszt.
-Rendben van,ha nem leszek útba nektek.
-Király! Nem nem leszel útba éppen ellenkezőleg.Örülünk,hogy velünk tartasz.
-A B.A.P-t kérjük szépen a kamerák elé.-kiabálta egy sminkes.
A fiúk intettek nekem,majd oda mentek a zöld háttér elé.
Egy darabig néztem ahogy fotózzák őket.Ők is ösztönösen mozogtak a kamera előtt,mint a vérbeli profik.Persze ebben nekik van gyakorlatuk.Készen is voltak kb 10 perc kellett nekik,és több mint 200 képet csináltak róluk.Utána jöttek az egyéni képek.DaeHyun kezdet.A többiek oda jöttek mellém,és együtt figyeltük DaeHyunt ahogy pózol a kamera előtt.Akaratom ellenére is elmosolyodtam,és elpirultam.Ahogy nézet,ahogy mosolygott.Amióta ismerem a B.A.P DaeHyun volt és Zelo volt a kedvencem.De DaeHyun-t jobban szeretem mint Zelot.Valami megfogott benne.És azóta nem akar elengedni.
Mikor végzet közösön megnéztük a róla készült képeket.Kipirult arccal néztem a képeit.Hogy nézhet ki ennyire jól az összesen? A fotós is azt mondta,hogy ezek közül mindegyik használható,és eladható kép.
Ezek után következet Jong Up.
Őt is mindannyian fegyelemmel kísértük.Viszont amikor végzet engem hívtak,hogy menjek öltözőbe készülődni.
Lemosták az előző sminkemet,majd újat raktak fel.A hajamat is máshogy csinálták meg,és másik ruhába öltöztettek.

-Esther te jössz!-jött be Zelo
-Megyek!-álltam fel a székből.Ahogy kiértem rögötön beálltam a háttér elé.
Evvel a fotó sorozattal gyorsabban végeztek mint az előzővel.A fények elaludtak körülöttem,és mindenki a monitor köré gyűlt.
-Mindegyik nagyon jól néz ki.Van tehetsége a fotósnak!-bókolt a menedzserem a fotósnak.
-Kérem.jó kép,csak jó alapanyagból készülhet.Esther egyszerűen tökéletes a modell szakmára minden szempontból!-karolta át a vállamat,mert közben odaálltam a fotós mellé.-Szép az arca,jó az alakja,és aa tekintette mindenkit megbabonáz.-mosolygott rám

-Köszönöm szépen!-viszonoztam a mosolyát.
-Kérem menjenek vissza az előző képre!-kérte a menedzserem.
-Ehhez mit szól?
-Tökéletes! Ez lesz a holnap megjelenő divat lapunk címlapján.-ült le a monitor elé a fotós,és elkezdet hátteret szerkeszteni a képnek.
A végeredményt mindenki tátott szájjal bámulta,kivéve én.Nekem is tetszett,de nem reagálom le így a dolgokat.
Én is és a B.A.P is elment átöltözni.Felhívtam aput,hogy most nem megyek,mert elhívtak engem "szórakozni".Apu megengedte,csak annyi kikötése volt,hogy  legkésőbb 21:00 legyek otthon.
Az épületből kilépve gyalog elindultunk valamerre.A fiúk alá vetettek a kérdéseiknek,amikre én szívesen,és nagy örömmel válaszoltam.A kérdéseik által sok minden kiderült rólam,a múltamról,a szokásaimról.Igazából,csak sétáltunk mást nem is csináltunk.Én is sok olyan dolgok tudtam meg róluk,amiket eddig nem tudtam.Nagyon figyelmesek,kedvesek és viccesek.Haza is kísértek,a kapuban mindenkitől kaptam egy ölelést.Megvárták ameddig bemegyek,és csak utána mentek el.
-Megjöttem!-kiabáltam el magam.
-NOONA!-futott felém Max
-Szia öcskös!-öleltem meg-Mit akarsz?-lettem ismét komoly,mivel tudom,ha így fogad amikor haza jövök akkor akar valamit.
-Apu és anyu beszélni akar velünk.Veled külön akarnak beszélni.Amikor végeztek a hegyi beszédeikkel akkor játszol velem?-ugrált itt ott örömében.
-Persze! Na gyere hallgassuk meg mit akarnak nekünk mondani!-indultam el a nappaliba.Apu és anyu is ott voltak.Amikor beléptünk a beszélgetést abba hagyták,és a kanapét megveregetve jelezték,hogy üljünk le.Én,Max,apa,anya.Íg ültünk egymás mellett az óriás kanapén.
-Szeretnénk nektek bejelenteni valamit!-hatás szünet-Kistestvéretek lesz!-mondta anya mosolyogva.
-Juj de jó!-ugrott fel Max.-Végre nem én leszek a legkisebb ebben a házban.-nevetett,majd megölelte anyu és aput is.Én lesokkolt állapotban ültem mellettük.
-A te véleményed mi kicsim?-kérdezte meg apa
-Hogy mi? Az enyém?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen a tiéd.
-Nos én azt gondolom,hogy jó dolog.Gratulálok nektek!-öleltem meg én is őket,majd elakartam menni,de megállítottak.
-Állj meg kisasszony! Veled még nem végeztünk!-terelt vissza apu a kanapéra.Amitől a legjobban tartottam bekövetkezett.Apu és anyu szexuális felvilágosítást tartottak nekem.Azért most mert látták,hogy 6 fiú kísért haza engem,és mert itt vagyok abban a korban.Az igaz,hogy még nem volt barátom,és nincsen tapasztalatom,de azért a suliban is tartottak nekünk már ilyen előadásokat.Ezért egy kicsikét kínosnak éreztem a dolgot.De próbáltam azt sugározni feléjük,hogy érdekel és figyelek arra amit mondanak.Majd mikor befejezték felpattantam,és már rohantam is fel az öcsém szobájába videojátékozni.
Jó sokáig elvoltunk vele.Mindig levert,én meg visszavágott követeltem addig nyomkodtuk ameddig én nem nyertem.És úgy nyertem,hogy Max nem hagyta magát.Tisztességes győzelem.
Elköszöntem tőle,és jó éjszakát kívántam,majd elmentem megfürdeni,és lefeküdtem aludni.

Másnap apu keltet.Sikerült elintézniük a papírjainkat,és az iskolát.Így hát mentünk a felvételire,és a beiratkozásra.Az egész család össze szedte magát,és utána indultunk is.
Először Max sulijába mentünk.Ott felmérték az erőlétét,és a tűrőképességét.Meg különböző gyakorlatokat kellett megcsinálnia.Nagyon jól ment neki.Azt mondták,hogy a korabelik közül övé a legjobb eredmény.És mivel mi később jöttünk ide ezért,még nagyobb jelentősége van.Az igazgató látta benne a sporttehetséget ezért felvette őt.Ott elrendezték apuék a beiratkozást.Max megkapta az egyenruháját,a könyveit és az órarendjét.
Ezután következtem én.Művészeti iskola.Az igazgató nagyon kedvesen fogadott minket.Az összes tanár ott volt,hogy engem meghallgasson.Mivel zenére jelentkeztem ezért elsősorban énekelnem kellett.Utána meg egy hangszeren kellett játszanom,ami a gitár volt.Utána megkértek rá,hogy pluszba még egy szakot válasszak magamnak.A táncot választottam magamnak ezért táncolnom is kellett,de könnyen ment,legalább is azt hiszem.Kiküldtek minket a teremből,hogy megbeszéljék a dolgokat.
10 perc múlva behívtak.
-Gratulálunk Mrs Esther Kim! Felvételt nyert az iskolánkba!-fogott velem a kezet az igazgató.Ez az! Ez is meg van!
-Mivel nagyon szépen énekel,és játszik gitáron,zongorán,mellette táncolni is nagyon jól tud.És modellkedik.Nagyon ígéretesnek találjuk magát.Olvastuk az önélet rajzába,hogy teniszezik is.Egy szóval egy csoda lány.Hamarosan sztár lesz magából,és maga lesz a következő Kim Nana!-mondta mosolyogva az igazgató.Hogy mi van? Következő Kim Nana ezt meg,hogy érti?
-Elnézést! Azt,hogy érti "hogy a következő Kim Nana"?-mutattam a macskakörmöket a kezemmel.
-Azt úgy értem,ahogy értem.Maga lesz a következő Kim Nana! Hiszen a múltatok hasonló.Hasonló dolgokban vagytok jók,és a kisugárzásodban is van valami hasonló.És mivel Ő kedvelt személy volt,ezért ez a cím megtiszteltetés a számodra.-kacsintott rám.Viszonzás képen magamra erőltettem egy mosolyt.
Apuék elrendezték a papírokat,majd elmentünk haza.Otthon segítettem anyunak ebédet készíteni.
Már az asztalnál ültünk,mikor én megszólaltam:
-Szerintetek is hasonlítok Nana-ra?-néztem rá apura
-Belőled csak egy van a világon.És te is tudod milyen volt Nana,és hogy milyen vagy te! Ne hasonlítsad magadat hozzá.És Nana-ból is csak egy volt.Nana hasonlított rád.Te tudod a legjobban milyen volt.Viszont erről nem tudnak az emberek,hogy Nana hasonlított rád.És téged még nem is ismernek,De mivel szerették az emberek,ezért keresik azt aki pótolhatja a hiányát.Ne aggódj! Esther is megfogják kedvelni,és egy idő után,rájönnek,hogy te nem Kim Nana vagy,hanem Esther Kim.-mondta anya.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá ismét magabiztosan.Mikor befejeztük az ebédet,én elpakoltam,és elmosogattam.
Apu és anyu bementek a kávézóba.Max edzésre ment,ezért egyedül maradtam a nagy házban.Nem bántam.Legalább helyre tehettem a gondolataimat.És ezt,úgy tudtam a legjobban,hogy nekiálltam dalt írni.
Egyszer csak a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Haló!-vettem fel
-Szia Esther! JongUp vagyok! Hogy vagy? Rá érsz most?-bombázott meg
-Köszönöm szépen jól vagyok! És igen rá érek most.Egyedül vagyok itthon.Miért kérdezed?
-Oké,akkor 20 perc múlva ott vagyunk nálatok. Szia!
-JongUp vá...-már nem tudtam befejezni mivel kinyomta.
Remek.6 srác jön ide hozzánk.Ha ezt a szüleim megtudják,akkor még hosszabb felvilágosító órát tartanak nekem,de nem szexuálist hanem a hűségről fognak velem elbeszélgetni.
Visszatértem a dal íráshoz.Az a 20 perc gyorsan eltelt,mert csengetek.
Lefutottam a lépcsőn,és ajtót nyitottam:
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk,és beinvitáltam őket,miközben sorjában bejöttek mindenki megölelt.Amikor DaeHyun megölelt a szívem hevesebben kezdet verni,és mintha valami mozgott volna gyomromban.
Leültünk a nappaliba.
-Nos,hogy vagy Esther? Mit csináltál ma?-kérdezte YongGuk
-Elmentem felvételizni az iskolába.
-És? Hogy ment?
-Felvetek!-mosolyogtam-Hivatalosan is diáklány vagyok.Jövő héten már kezdem is az iskolát.
-Gratulálunk!
-Köszönöm! De mi ez a hirtelen ide jöveteletek?-néztem körbe a társasságon.
-Mivel most szabadidőnk van 2 hét pihenő.Nem tudtuk,hogy mit csináljuk.Aztán eszünkbe jutottál te,és hívtunk rögtön telefonon.-mondta Zelo
-Szóval hiányoztam nektek?-hajtottam le a fejemet.
-Mondhatjuk így is.És mondanunk kell neked valamit!
-Mondjátok!
-Az igazgató azt akarja,ha elmennél a következő meghallgatásra.Meséltünk neki rólad,és látta a képeidet egy divatújságban.És nagyon szimpatikus vagy neki a  képekről,és amit meséltünk rólad az is tetszett neki.Ezért szeretne téged jobban megismerni,és szeretni hallani a hangodat.-mondta YoungJae.
-Tényleg szimpatikus vagyok neki?
-Igen! Azt mondta van benned valami különleges.Valami ami csak Nana-ban volt meg,de ezt most benned is látja!-mosolygott rám JongUp
-Nana!-suttogtam,és nem valami szép arc kifejezést vágtam.A TS Ent. igazgatója is Nana-t látja bennem?
-Minden rendben? Lesápadt az arcod.-fogta meg a kezemet a mellettem ülő HimChan.
-Persze! Kértek inni valamit?-álltam fel
-Igen,kérünk szépen!-állt fel Zelo is.Úgy láttam rajta,hogy már kiheverte Nana halálát,és újra a B.A.P cuki Maknae-a.Ennek örülök.
Elindultam a konyha felé a fiúk meg libasorban jöttek utánam.Mint kiskutyák az anyuk után.Fura! Nekem itt valami nem teszik.Valami más szándékuk is van amiért ide jöttek! Ezen gondolkoztam miközben kivettem a narancslevet,és  a vizet.Vettem elő poharakat.Majd mind ezt egy tálcával a kezemben vittem az étkezőbe,és tettem le az asztalra.Kiszolgálták magukat.Aki amit akart inni,azt töltőt a poharába.Csend volt mivel mindenki ivott.
A poharat a szám előtt tartogatva,néztem Zelo-ra.Egy idő utána ő is rám nézet,és utána mélyen a szemébe néztem.Bevettetem ellene a titkos nézésemet,amivel mindenkit rá tudok venni arra amire akarom.Hiába a nagy kék szemeimnek senki sem tud ellenállni.
-M...M-most miért nézel így rám? Megijesztesz.-mondta elfordulva Zelo amire a többiek is rám néztek.
-Tudom,hogy van valami hátsó szándékotok.És ezért jöttetek ide.-néztem végig a többieken is ugyan evvel a pillantással.
-Ugyan már! Milyen szándékunk lenne?-nevetett DaeHyun.Amióta itt vannak azóta szólalt meg először.
-Nem...tudom,de valami biztos van olyan furik vagytok.-fintorogtam egyet a végén.
-Ilyenkor annyira aranyos vagy!-támasztotta meg a fejét HimChan az asztalon,és felém nézet.Én erre zavaromban inni kezdtem,de félre nyeltem.Egy ideig köhögtem.A fiúk türelmesen vártak ameddig kiköhögöm magamat.
-Úgy tűnik,hogy ha a közelünkben vagy mindig fulladozol.-kuncogott egyet YoungJae.
-Lehet,hogy ti is csak azért vagytok itt,és barátkozok velem,mert hasonlítok Nana-ra!-gondoltam bele a dolgokba.
-Te most miről beszélsz?-kérdezte érdekes fejet vágva Zelo
-Hát arról,hogy biztosan ti is csak azért barátkozok velem,mert hasonlítok néhány dologban Nana-ra és velem akarjátok pótolni a hiányát.
-Esther! Mi nem ezért barátkozunk veled hanem,ezért mert megakarunk ismerni.Nana meghalt.Közel állt hozzánk.De már lassan több mint egy éve halott,és a kérésére új életet kezdtünk nélküle,és persze mivel mi is így láttuk jónak.Te más vagy.És szerintünk sokkal jobb ember vagy mint Nana!-mondta ezt Zelo.Pont Zelo aki Nana szerelme volt.
-AHJ...Sajnálom fiúk! Csak a mai nap a felvételin Nana-hoz hasonlítottak,és azt mondták,hogy én vagyok az utódja.Igazából mikor kicsik voltunk mindent együtt csináltunk.Versenyekre is együtt mentünk,de mindig Nana emelkedett ki.Én voltam az árnyéka,és ebbe belefáradtam.Mikor ő eljött ide,elkezdtem kiemelkedni,és végre rám is felfigyeltek az emberek,és nem úgy emlegetek,hogy Kim Nana legjobb barátnője,hanem elismertek.És most én is itt vagyok.Itt élek ahol mindig is szeretem volna.De itt vissza süllyedek oda,hogy Nana árnyékában vagyok,és ez engem nagyon megvisel minden szempontból.Sajnálom nem akartalak titeket megbántani.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj Esther! Nana nekünk soha sem mesélt rólad.És amiket mesélsz nekünk magadról,napról napra egyre vonzóbb társasság vagy a számunkra.Mi Esther Kim-et akarjuk megismerni nem Kim Nana volt árnyékát,és utódját.-mondta YongGuk
-Nem mesélt rólam?
-Nem egyáltalán nem mesélt rólad.Azt mondta,hogy nem volt neki egy igaz barátja sem,és barátai sem voltak,mert mindenki ki használat.-mondta Zelo
-Még,hogy nem voltak barátai!? Nagyon sok barátja volt.Mindenki vele akart barátkozni,mindig ő volt a legnépszerűbb mindenhol.Ő használt ki sok embert.Ahogy engem is.De rájöttem arra,hogy mit tesz velem ezért már csak megjátszottam magam előtte.Egy hazug volt egész életében.
Megígéritek,hogy ezt senkinek sem mondjátok el amit most mondok? Mert a családja rendes,és figyelemre méltó,nem akarok nekik semmi rosszat.Megígéritek?-néztem rájuk.Erre ők bólintottak
-Nana mindig mindent megkapott amit akart.A családja is azt hiszi,hogy egy ártatlan 15 éves lány volt,de ez nem az igazság.Minden egyes piszkos ügyét én takarítottam el,és beállítottam őt a jónak magamat meg a rossznak.A szüleim tudják,hogy milyen volt,és azt is tudták,hogy miket csinál,mert elmondtam nekik.Muszáj volt valakinek elmondanom,mert abba a sok teherbe beleörültem volna.Mindenkinek azt mondta,hogy még nem volt neki barátja.Ez igaz volt,de jó pár egy éjszakás kalandba volt része 12 éves kora óta.És én végig végig magamban tartottam mindent.Azért,mert én azt hittem számíthatok rá,de ez nem így volt úgy tűnik.Csak kihasznált.A családja nem tudott arról,hogy már vagy 100 pasival lefeküdt és a többi piszkos ügyéről sem.És ez miért volt így? Mert én ott voltam neki!Egy kétszínű picsa volt.Szerintem meg sem érdemelt,azt hogy szeressétek őt.Végig megjátszotta magát.Tudott a szívbetegségéről is.De a családja nem tudta,hogy tudja.Nagyon jó színész volt,és remekül megjátszotta magát.Bocsi,de ezeket muszáj volt elmondanom.-álltam fel a székről,és kiviharoztam a kertbe a hinta ágyra.
Sajnálom Nana! De ezt muszáj volt elmondanom nekik.Nem élhetnek életük végéig úgy,hogy teljesen rossz képet állítanak be rólad.Én mindig is rendes voltam veled,és a legjobb barátomnak tekintettelek,akkor te miért nem? Miért nem tekintettél annak? Ezek a gondolatok jártak a fejemben,miközben a sírás szélén
álltam.
-Minden rendben törppilla?-ült le mellém YongGuk,és átkarolta vállamat,majd felkaromat kezdte simogatni.
-Igen...csak...még beszélni is nehéz ezekről a dolgokról.Főleg nektek.Mivel nagyon szerettétek őt.Zelo sajnálom neked a legrosszabb szerintem! Bocsánat,hogy ezeket meg kellett tudnod.-néztem a földön ücsörgő Zelo-ra.
-Nem kell bocsánatot kérned emiatt.Engem már Nana nem érdekel,és ezek után amiket elmeséltél,undorodom magamtól,hogy egy ilyen lányba voltam szerelmes.Köszönöm,hogy elmondtad milyen is volt Nana valójában.-mosolygott rám tényleg öszintén Zelo.A többiek helyeselték.Bennük szerintem igaz barátra lelhetek.
-Köszönöm srácok!-mosolyodtam el.
-Nem tudjátok mennyi az idő?
-15:00 Mert?
-Óó!-ahogy kimondtam már is bekapcsolt az öntöző rendszer.Mi meg egy szempillantás alatt csurom vizesek lettünk.Először nagyon meglepődtünk,de utána elkezdtünk kergetőzni a víz sugarak között.
Egy párszor elcsúsztunk a vizes fűvőn.Amin nevetünk kellett.A legjobb az volt amikor HimChan elcsúszott,és dobott egy hátast.DaeHyun arra felé futott,és nem vette észre HimChant ezért rá eset.Majd a többiek is rájuk vetették magukat,és a kupac tetejére ráültem én.Kicsi a rakás.Szegény HimChan össze vissza nyögdécselt alattunk,hogy szálljunk le róla.Én megtettem neki amit kért a a fiúk nem.Ők továbbra is HimChan-on feküdtek.
-Hya! Szájatok le szegényről még a lelkét is kileheli alattatok.-húztam le JongUp-ot a kupac tetejéről.Majd a többiek is sorjában leszálltak.
-Chanie jól vagy?-guggoltam le mellé.
-Megölöm őket!-ugrott fel és kergetni kezdte a fiúkat.Addig kergette őket ameddig valakit el nem kapott,és lenem győzte birkózásban.
Én ugyan ott ültem,ahol leguggoltam HimChan mellé,és ott nevettem rajtuk.
-Megérdemelted!-fújta ki magát HimChan miután tisztességes csatában legyőzte ellenfelét DaeHyun-t.
-De csak véletlen estem rád.A többiek voltak azok akik direkt rád,és RÁM másztak.-emelte ki a rám szócskát.Igaz volt.Ő is legalul volt nem csak HimChan.
-Hehehe....fiúk ti komolyan mondom néha jobbak vagytok,mint egy kabaré műsor.-kuncogtam rajtuk.
-Úgy tűnik,hogy a kisasszony jól szórakozik rajtunk!-nézett rám ravaszul DaeHyun-Megleckéztetjük?-nézett a fiúkra.Elkezdtek közeledni felém.Egy pillanat alatt felkaptak,és elvittek a kerti csapig,megnyitották,és alá  tettek.A víz nagyon hideg volt.Egy folytában síkitottam,hogy engedjenek el de nem tették.A végére már csak nevettem,mert a víz csikizte a hasamat,és akkor vettek ki alóla.
-Jól áll a vizes póló!-húzogatta a szemöldökét YoungJae.Nos igen fehér ujjatlan póló volt rajtam,így elégé átlátszott a melltartóm,és a felső a testemhez ragadt.
-Perverz disznó! Amúgy nektek is jól áll!-kacsintottam rájuk.Ezek után kifeküdtünk a napra,hogy megszáradjunk.Közben hülyéskedtünk,és jól elbeszélgetünk.
Mikor kellő képen megszáradtunk a fiúk elmentek.Nem sokkal később a szüleim,és az öcsém is haza ért.Szépen meghitten megvacsoráztunk.A közös esti filmezés nem maradhatott el,ezért utána filmet néztünk.
A film végén elköszöntem mindenkitől,és eltettem magamat másnapra.