6.rész Utazás!

Sziasztok! Itt van a következő rész. :) Nem tudom olyan lett amilyen lett.Az első amit észre veszek,hogy rövid. :D Na ezzel sok mindent elárultam. :D Mivel itt a nyár ígérem,hogy sűrűbben hozom a részeket. ;) Jó olvasást kívánok!
xoxo Eszter


Te féltékeny vagy?-kérdeztem gúnyosan.
-Nem,nem vagyok féltékeny!-jelentette ki nagy nyugodtsággal
-De,az vagy.-nyújtottam ki a nyelvemet.
-De,nem!-szólt vissza.
-De,igen!
-De,nem!
-De,igen!
-De,nem!
-De,igen
-De,nem!
De,nem!-váltottam én is a nemre.
-De,igen!-mondta Zelo.
-Háháháhá.....na látod ennyire nehéz volt ezt kimondani?-kérdeztem nevetve.
-Te kis boszorkány.-nyújtotta ki nyelvét.-Gonosz vagy.-fordult meg és vágta be a sértődöttet.
-Most,ha azt akarod,hogy meg vigasztaljalak azért,mert kimondattam veled az igazat,akkor ne várj rá.-mondtam neki,teljes nyugodtsággal,és elindultam kifele,de ő megragadott,és magához húzott,és szorosan megölelt.
-Jól van.Tudom,hogy bújós vagy,de ez az igazság.Nem foglak megvigasztalni,a te gondod,hogy féltékeny vagy.-szabadultam ki karjai közül.
-Mi? Hogy lehetsz ilyen,szívtelen? A barátod,féltékeny,és te nem vigasztalod,meg?-kezdte ideges lenni.
-Nem vagyok szívtelen.Úgy gondolom,hogy a barátnak kellene,hinnie a barátnőjének,hogy semmi oka féltékenykedni.És annyi,eszed neked is van,hogy ne féltékenykedj a legjobb barátodra.Vagy tévedek?-teremtettem le rendesen.Szegény azt se tudta,hogy hogyan és mellre pislogjon.
-I...igen értettem!-húzta ki magát.
-Akkor jó!-kacsintottam egyet,nyitni akartam a kilincset,de ismét nem engedte.
-Kérhetek,egy csókot?-húzogatta a szemöldökét.Én erre csak elmosolyodtam.Ő meg egyre csak közeledett felém.Mikor már ajkaink,majd nem összeértek,rátettem ujjaimat,ajkára.Nem mintha nem kívántam volna meg finom ajkait,de annyira jó húzni az agyát.Lépésemre nagyokat pislogott,én meg ördögien elmosolyodtam
-Nem kapsz.-nyújtottam ki a nyelvemet.-Oda bent találkozunk.Utána meg,ha jól tudom megyünk fagyizni.-kacsintottam rá,és kimentem.Láttam az arcát,olyan cuki volt.Nem értett semmit az egész helyzetből.Vigyorogva mentem vissza a terembe,és a lányokhoz társultam.
-Mi ez a jókedv?-kérdezte Rara.
-Semmi csak jó kedvem van.-ekkor lépet be aki kinyújtotta a nyelvét rám.Én meg vissza nyújtottam az enyémet.Rám kacsintott,és oda ment a fiúkhoz.A lányok érdekes nézéseket vetettek felém.
-Mit műveltetek ti ketten?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Csak egy picikét,szívatom,semmi különös.-mosolyodtam el.
-Hogyan trolkodsz vele?-kérdezte Mimi.
-Az legyen az én dolgom.-kacsintottam rájuk.Az edző közben megérkezett.Elkezdtük a következő táncot,ami a Rumba volt.Ismét engem,és Jongupot kért meg arra,hogy mutasunk egy kis ízelítőt.(tánc)
Mikor végeztünk,azt mondta,hogy Jonguppal nagyon jó párosítás vagyunk.Lehet,hogy ő lesz a magánedzőm.Mert a hipp-happ még mindig,nem megy.Ő segítene felzárkózni.Amint kimondta ezt a gondolatot,Zelora néztem,akinek látszott az arcán a szomorúság.Bele néztem a szemébe,ami meg féltékenységet tükrözött.Biztatás képen rá kacsintottam,erre ő elmosolyodott.Vissza mentünk a helyünkre,míg a többiek bemelegítettek,kivéve Zelot,aki végig velem szemezett.Végig egymás szemébe néztünk,és úgy beszélgetünk egymással.Szeméből azt olvastam ki,hogy megsértődött,és féltékeny.Még mindig.Szemezésünket,egy rikácsoló hang zavarta meg:
-Kivel szemezel annyira?-jött oda Min Hee
-Senkivel.-kaptam el a tekintettem Zeloéból.
-Csak nem az én Zelomal?-nézett arra amerre,a fejem állt,majd utána rám nézet.
-Ugyan már! Zelo? Miért ont ő lenne?-kíváncsiskodtam.
-Hát,mert Zelo helyes,tehetséges,férfias,szexi,és még sorolhatnám.Ő a tökéletes pasik,egyike.Szingli.Úgy hogy biztos,hogy van esélyem nála.És nem akarom azt,hogy olyanok elrontsák,mint te.-bökött meg.
-Elrontsák? Az esélyedet? Ennyire nem bízol a szépségedben?-mértem végig rajta.Igaz ami igaz,szép lány.
-De,hogy is.Sőt ez így izgalmasabb,hogy vannak akikkel,harcolhatok Zelo kegyeiért.-nézet rám mosolyogva.Ez a csaj komolyan.El kell,hogy keserítsem nekem,már nem kell,küzdeni érte mert az enyém.Az én Babo cicám,és nem adom őt senkinek.
-Rendben,sok sikert!-nyújtottam neki a kezemet.Kezet fogtunk,és ő vissza ment a helyére.Én is oda mentem Jonguphoz.
-Minden rendben? Mint ha Zelo meglenne sértődve.
-Igen persze.Csak megmondtam neki,azt,hogy nem kell féltékenynek lennie.Ez sajnos nem tetszett neki,és fent hordja az orrát.
-Megint szívattad egy kicsit,igaz?-nézett rám vigyorogva.
-Eltaláltad.-nevetem el magam.Mire ő is nevetett.

Az edzésnek vége lett.Mi meg elindultunk fagyizni.Ru és Soo Jin nem jöttek,mert elmennek.Elköltöznek Európába.Holnap indulnak.Nem akarták,hogy elkísérjük őket,mert akkor biztos sírnának,és nem akarnak sírni.Így hát 11-en indultunk kifelé a hátsó kijáraton.Mindenki beszélgetett,én elől mentem és Yonggukkal beszélgetem.Zelo ott kulogott leghátul,és a telefonját piszkálta.
-Nem mész oda hozzá picur?-mosolygott rám Yongguk
-Nem tudom.Megsértődőt.Nem hiszem,hogy most akarna velem beszélni.-húztam a szám.
-Ó,ugyan! Menj oda hozzá nyugodtan.Legalább ott vagy mellette.Hidd el,hogy annak is örül,ha mellette állsz.-kacsintott rám.Én erre rá mosolyogtam,megálltam,és megvártam Zelot.Mikor beért,elindultam mellette.Nem is figyelt rám,és talán észre sem vette,hogy mellette vagyok.Kezemmel szem előtt legyeztem.
-Mond..mondta a telefonjába.
.Na végre,hogy megszólaltál.Mi a baj?
-Semmi.
-Ha semmi lenne,akkor nem így viselkednél.-mondtam neki elgondolkodva.
-Nem veszed észre,hogy zavarsz?-nézete fel végre telefonjából.
-Értem.Ha zavarlak akkor,miért tartasz?-álltam be elé,és így kénytelen volt megállni,és a szemembe nézni.
-Hogy mi van?-blokkolt le.
-Jól hallottad! Ha zavarlak,akkor miért akarod,hogy a barátnőd legyek?-tettem karba a kezemet.
-Te kis butus.-tette el a telefont.-Azért mert,szeretlek,és jó érzés tölt el,ha a közelemben vagy.-szedte szét kezeimet,és mindkettőt összekulcsolta a sajátjával.
-Bízhatok benned?-néztem fel rá.
-Bízhatsz bennem.-mosolyodott el.Magához húzott.Szorosan ölelt át.Fejemet mellkasába temettem,és halottam heves szívverését.Nem csak ő hozza ki belőlem,ezt az érzést.Én is belőle.Olyan szép pillanat volt,amit a többieknek sikerült megzavarni:
-Na,úgy látszik,hogy a mi kis szerelmespárunk,kibékültek.Ez mind szép,és jó,mi is örülünk,de mehetnénk.-mondta Mimi.

A fagyizóban leültünk,egy nagy asztalhoz.Yongguk megkérdezett mindenkit,hogy mit kér,aztán miután sikerült megjegyeznie,elment,és megrendelt,majd vissza jött.
-Ha itt van mindenki,akkor mondani szeretnék valamit.
-Mond picur!-mosolygott rám Yongguk
-Elmegyek.-mondtam ki puszta egyszerűséggel
-Elmész? Elköltözöl?-döbbent le Mimi,és Barbie egyszerre.
-Nem,nem költözöm el.-kuncogtam rajtuk egy kicsit.
-Akkor?-fordult felém Zelo,és megfogta a kezemet.
-1 hónapra megyek csak el.Tenisz bajnokság lesz Japánban.Oda megyek.
-Tenisz? És mi okból?-kérdezte Daehyun.
-Mi okból,megy egy ember teniszbajnokságra?-néztem rá érdekesen.
-Több féle okból mehet egy ember teniszbajnokságra.Például nézni is mennek.-mondta Himchan.
-Nem mondod? Tényleg? Ezt nem is tudtam.-lepődtem meg válaszán..Azért,ezt én is tudtam.De nem nézőnek megyek,hanem játszani.-húztam ki magam büszkén.
-Jaaaaa! Így már értjük.-mondta Rara.
-És mikor mész?
-A hétvégén megy a gépem.
-Akkor,szurkolunk majd,és sok sikert.-mondta Youngjae.Miután ezt elmondta meg is hozták a rendelésünket.
-És,ezt miért csak most mondod?-kérdezte Zelo.
-Mert,most tudtam meg.Ha előbb tudtam volna,akkor előbb szólok.
-Rendben megértünk.

Fagyizás után,mindenki ment amerre,mennie kellett.Én is haza mentem.Otthon a nagynénim,és a többiek fogadtak,együtt a nagyival:
-Mályvacukrom! Végre itthon vagy.Annyira hiányoztál.-szorítót magához.
-Én is örülök,neked,de kérlek engedj el,mert meg fulladok.-mondtam nénikémnek.
-Bocsi édesem!-tollt el magától.-Hallottam,bepasiztál!-vigyorodott el és húzogatta a szemöldökét.
-Nos....i-igen sikerült.-jöttem zavarba.
-De édes,vagy picikém!-ölelt ismét magához.Utána a többiek is köszöntöttek.Beszélgetünk egy picikét a nappaliban,majd megvacsoráztunk.Vacsora után el vonultam a szobámba.Megfürödtem,és befeküdtem az ágyamba.Leültem laptopom mellé,és netteztem.Zeloról,nézegetem képeket.Ő az enyém senki más.Engem szeret,és én vagyok a barátnője.Ez nekem annyira hihetetlen.Még valamikor,most is úgy érzem magam,hogy egy vagyok a többi rajongó közül.Akik mindent megadnának,legalább egy darab érintésért.Én is ilyen voltam.Mindig is arról álmodtam,hogy ő lesz a barátom,hogy tőle kapom életem első csókját és a többi.De soha sem gondoltam volna,hogy ez valóban megtörténik.Nagy elmélkedésemet,Mia néni zavarta meg:
-Nos akkor,drágám mesél csak,ki a szerencsés fiú?-ült le az ágyra
-Nem fogod kitalálni ki az?-vigyorodtam elpirulva.
-Rendben ki akarom találni.-tapsolt egyet és elkezdet gondolkodni.Szegény nagyon szenvedett.Ezért megfordítottam a gépem.Ránézet.Kikerekedett szemekkel nézet rám.Én meg már olyan piros voltam mint a paradicsom,ezért fogtam egy párnát,és beletemettem az arcomat.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!!!!! JUUUUUUUUJ! ÚRISTEN! ZELO! JUUUUUUJ!TE JÓ ÉG ZELO,A BARÁTJA AZ ÉN ANGYALKÁMNAK?-tört ki magából.Ezt nem árt ha elmondom.Mia is szereti a kpopot,és a kedvenc bandája a B.A.P! És mindig,támogatott abban,hogy Zeloba voltam,szerelmes.Avval támogatott,hogy biztatott egyszer,úgy is sikerül.Legalább,egy találkozás.És igaza lett.
-Édesem! Gratulálok! Még a héten be kell,hogy mutasd nekem őt!-ült vissza az ágyra.
-Rendben.Megígérem.-kacsintottam rá.
-És mesélj,hogyan jöttetek össze? Minden apró részletre kíváncsi vagyok.-csúszott közelebb.Arrébb tette a gépemet,és úgy ült oda,hogy lábaink összeértek.Mi így szoktunk dumcsizni.
-Az,úgy volt,hogy az elején,rendes volt.Aztán bunkó volt,de csinált furcsa dolgokat.Például,általában mi ketten mentünk vásárolni.Amikor kiléptünk a ház ajtaján,az volt az első dolga,hogy megfogta a kezemet.Csak akkor amikor füzetünk a pénztárnál akkor engedte el a kezemet.Meg kerültünk néha olyan helyzetbe,hogy majdnem megcsókolt.Kezdet zavarni a viselkedése.Egyfolytában,veszekedtünk.A többiek azt mondták,olyanok vagyunk mint,egy fiatal házaspár.Kezdet idegesíteni a dolog,hogy ezt csinálja.Aztán egy este ismét vásárolni voltunk.Mikor végeztünk a vásárlással,megkérdeztem.Miért viselkedik,így velem aztán elmondta,az igazat.Elindultunk haza fele.Az ajtóban nem engedte el a kezemet,hanem egészen a konyhapultig szorította.Aztán kiderült,hogy a srácok számítottak erre a dologra.Aztán megnéztünk,egy horror filmet.És a film közben,néha hozzábújtam.Nagyon felkavartak a dolgok,nem tudtam aludni.Meg a horror film is oka volt.Aztán Zelo bejött a szobámba.Én megijesztettem.Ő vissza adta.Agyon csikizett.Aztán elakart menni,de én megkértem,hogy maradjon.Befeküdt mellém,aztán elkezdett flörtölni.É megkérdezte,hogy akarok e a barátnője lenni.Amire igennel válaszoltam.Valami ilyesmi,így jöttünk össze.
-Ez,de édes! Nos szurkolok nektek.Na,akkor most már aludjál.Holnap reggel találkozunk. Jó éjt!.puszilt meg,és ki ment.
Másnap reggel,elakartam indulni mikor,egy audi r8 begurult a ház elé.Nem tudom ki az,mert nem láttam.Aztán pár másodperccel később Zelo szállt ki belőle.
-Elvihetlek?-kérdezte miközben kinyitotta az ajtót nekem.
-Mióta van jogosítványod? És honnan van ez a kocsi?-léptem hozzá közelebb.
-Tegnap vizsgáztam le.És a kocsit a fiúktól kaptam ajándékba,a sikeres vizsgáért.-karolta át derekamat.
.Gratulálok!-borzoltam meg a haját,és megpusziltam a száját,majd beültem a kocsiba.Majd Zelo is belült,és elindultunk.Tényleg egész jól vezet.
Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból,és Zelo,oda jött hozzám.Rögtön letámadt.Úgy szakítottam meg csókunkat,hogy bele mosolyogtam.
-Szeretlek Nana!.mondta majd,magához húzott.
-Én is szeretlek.-mondtam bele mellkasába.Elköszöntünk egymástól,és mind a ketten mentünk a dolgunkra.Zelo próbára,és meg énekre.A nap végén Zelo vitt haza,és Mia végre találkozhatott vele.Nagyon megkedvelték Zelot,az egész család.Ennek én örülök a legjobban.Ez a pár nap nagyon gyorsan eltett mire észbe kaptam már a reptéren álltam. Egy hónap múlva jövök.Remélem szép eredményekkel.

5.rész Féltékeny vagy?

Hali! Itt a kövi rész örülök,hogy tetszik a blog.Nagyon jól esik,a sok visszajelzés.És nagyon örülök,annak,hogy több mint 1200 nézték meg a blogot.Ez nagyon jó érzés :D KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNJÜK!!! Na de nem hozom az időt. 2 komi és jön a következő rész.Ehhez a részhez,meg jó olvasást kívánok!

Nana szemszöge:

Megérkeztem.A nagyi,nagyon kedvesen üdvözölt.És rögtón elhalmoztak ajándékokkal.A szobámat berendezték,a stílusom szerint,és új ruhatáram lett.A szoba tényleg tükrözi a stílusom.A kék,rózsaszín,és lila dominál.Nagyon tágas,és van saját gardróbom is.Plusz egy külön meglepetés.Kaptam egy új telefont. Magántanuló leszek,és mellette lehetek gyakornok is.
A hétvégének vége lett.Újra egy fárasztó,nap elébe nézek.Amit már mondtam,nem vagyok tökéletes.Ez be bizonyosodott.A hip-hop nem az én stílusom.Egyáltalán nem áll rá a lábam.De nem adom fel megtanulom azt is.Reggel a közös reggeli után,kocsival bevittek a TS-hez.
A nap borzasztó lassan telt.Már alig vártam,hogy vége legyen.Este 6-kor végeztünk az énekórával.Mimi bent maradt gyakorolni,én meg Barbie társaságában sétáltam haza.Már majdnem Barbeiékhoz értünk,mikor megszólalt a telefonom,még nem mentettem át minden számot,ezért csak a telefonszámot írta ki.
-Halló!-vettem fel.
-Szia Nana,mit csinálsz most? Van kedved találkozni valahol?-szólalt meg egy ismerős hang.
-Most éppen haza felé tartok.Este van,és fáradt vagyok.
-Jól van,ezt megjegyeztem Kim Nana! kerülőd a társaságom.-vágta be a sértődőtett.
-De...de fáradt vagyok.Nem kerüllek téged.Egyébként meg mi csak 2 napja,nem találkoztunk.-oktattam ki.Közben oda értünk Barbieék házához.Barbie megölelt,elköszönt és bement.
-Az a 2 nap is,kínszenvedés volt.Tudod milyen rossz az,hogy nem vagy itt velünk.A srácok is hiányolnak.De én a legjobban,látni akarlak!-kezdet el könyörögni.
-Rendben,de minimum egy kávéval a kezedben,merj elém állni!-mondtam neki nevetve.
-Oké,a pláza előtt találkozunk 30 perc múlva.-tette le a telefont.Én elindultam a pláza felé.15 perc alatt oda értem,és vártam Zelora.

Zelo szemszöge:

Amint lettem a telefont,indultam is a pláza felé.Út közben vettem egy kávét,hiszen Nana azt mondta,hogy egy kávéval merjek a szeme elé állni.Mikor odaértem a plázához,Nana már ott ácsorgott előtte.Oda lepakodtam mögé,és az egyik kezemmel befogtam szemeit.

-Zelo?-kérdezte megszeppenve.

-Talált.-súgtam bele fülébe.Erre ő levettem a kezemet,a szemérről,megfordult,és megölelt.

-Hoztam kávét.-még mindig,vékony karjai között voltam.Mondatom után engedett el.

-Te komolyan hoztál kávét? Pedig csak viccből mondtam.-kuncogott az orra alatt.

-Tényleg? Pedig olyan őszintének tűnt.Nem baj akkor is itt van,és megiszod.-nyomtam a kezébe.

-De akkor nem fogok tudni aludni.Nem kérem.-adta vissza.

-Nem! Megiszod! Az én pénzem veszett kárba,a te vicces miatt.-adtam vissza neki.

-Nem tehetek arról,hogy ennyire hiszékeny vagy.Nem kérem. Idd  meg te-nyújtotta ki a nyelvét,miközben megint vissza adta.

-Nana-shil,kérlek,idd meg!-néztem rá kiskutya szemekkel.Sóhajtott egyet,és kivette a kezemből,a kávét,és beleivott egy kortyot.Küldött felém,egy grimaszt,én meg rá mosolyogtam.Gyorsan megitta a kávét,nem értem mit problémázott rajta.Aztán elindultunk sétálni.Elviszem őt a kedvenc helyemre.
Mikor odaértünk,ő gyönyörködött a park szépségében.
-Ez gyönyörű.Ezt a helyet még nem is ismertem.-fordult felém.
-Mert,ez az én titkos helyem.Nem sokan ismerik,ezért csendes park.Szeretem.Ide szoktam jönni,ha gondolkodni akarok,és ha egy kis magányra van szükségem.-mondtam miközben  körbe néztem én is.
-Nagyon tetszik.De mától,ugye tudod,hogy nem csak a te helyed lesz.Hanem a miénk.-lépet elém,és nézett fel rám.
-Igen,azért hoztalak el ide,hogy veled is megosszam,ezt a helyet.-fogtam meg a kezét,és összekulcsoltam ujjainkat,majd elkezdtem közeledni felé.Alig pár centi volt köztünk,ő kikerekedett szemekkel bámult rám.Pont amikor úgy éreztem itt az idő,Nana felkiáltott:
-Jé,ott van egy hinta!-és már oda is rohant hozzá.
-Nana,te soha sem tudsz komolyan viselkedni?-mentem hozzá oda.
-Miért kéne komolyan viselkednem?-vigyorgott rám,mint a tejbe tök.
-Mert,vannak komolyan helyzetek,és pillanatok.-ültem le a másik hintába.
-Ha,mindig komolyan lennék,akkor az nem,én lennék.-válaszolt még mindig fogát mutatva.
-Reménytelen esett vagy.-nevetem el magam.
-Most,miért?-értetetlen fejjel nézet rám.
-Mert,az vagy!-nyújtottam ki a nyelvem rá.Mire ő is rám öltötte,és elkezdte hajtani a hintát.Már nagyon magasan volt,és onnan kiugrót,a mázlista talpra esett.
-Normális vagy? Mi lett volna ha rosszul esel? Ebbe nem gondolsz bele?-förmedtem rá,tényleg nagyon rossz volt még nézni is.
-Nyugi már.Lazíts el magad.Én most lehet,hogy felpörögtem a kávétól,de nem szoktam ennyire kedvtelen lenni.-jött oda és megállt előttem.-Hopp! Állj fel,és bújócskázunk!-ugrándozott előttem.
-Bújócska? Te tényleg nem vagy ma jól.Nem megyek,inkább beszélgessünk.-ültem vissza a hintába.
-Ahj....oké.-vágta be a dúrcát,és vissza ült a másik hintába.
-Mikor születél?-kérdeztem tőle,mert azt tudom,hogy 14 éves de azt még nem mondta,hogy mikor született.
-1999. január 12.-én születtem.
-Akkor nem 15 vagy?-kerekedtek ki a szemeim.
-Itt igen 15-nek számítok,de Magyarországon 14-nek. Ott te most 16 lennél.-nézet rám mosolyogva.
-Ti egy évvel később,kezdtétek az időszámítást?
-Igen.-szépen lassan ringatózott a hintában.Néma csend támadt,csak az este hangjait lehetett hallani.Nana látszott,hogy valami zavarja.
-Mi a baj? kérdeztem meg végre.Erre ő nem válaszolt,hanem odajött hozzám,és beleült az ölembe,kezeit nyakam köré fonta,fejét mellkasomba temette.
-Annyira rossz,hogy nem ismerem a szüleimet.
-Na most,meg átváltottál komolyba.Látod ez is megy neked.-simogattam haját.Tisztára olyan mint egy kiskutya.
-Ez most nem vicces! Komolyan mondtam.-nézet fel rám.
-Te tényleg nem ismered a szüleidet?-nagyon meg lepett.Nagyon sokat mesélt eddig magáról,de a családjáról nem.Legalább is nekem nem.
-Nem.Sajnos!-hajtotta vissza fejét mellkasomra.
-Mi történt velük?
-1 éves voltam amikor,meghaltak autóbalesetben.Azóta a nénikém nevel.Olyan nekem,mintha az anyám lenne,de mégis úgy érzem,hogy hiányzik valami az életemből.Sokszor rám tőr,ez az érzés.Nem érzem magamat teljesnek.-mondta őszintén.
-Minden erőmmel azon leszek,hogy az ami hiányzik belőled,pótolhasam.-néztem szemébe.
-Ezt,nem így akartad kimondani,igaz?-mosolyodott el.
-Hát nem! Gondolatban jobban hangzott.-nevettem el magam,mire ő is nevetni kezdett.
-Ahj! Annyira tehetetlenek érzem magam. Csináljunk valamit!-sóhajtott fel.
-Nekem,van egy ötletem.-vigyorodtam el.
-Mi?
-Csak,maradj mozdulatlan.-súgtam neki.Ismét megpróbálkoztam,avval,hogy megcsókoljam.Szépen lassan elkezdtem felé hajolni,így csökkentve a távolságot köztünk.Ő óriási,nagy szemekkel pislogott rám,aztán becsuktam szememet,és ajkaim hozzáértek övéhez.Ajkain hirtelen találkozásától,összeszorította az ajkait,így csak egy hosszú szájra puszi lett.Mikor kicsikét elhajoltam tőle.Még nagyobb szemekkel nézett rám.Utána meg engem lepet meg,mert most ő tette,ugyan azt amit én pár másodperce.Átvettem az irányítást,és most már tényleg,megcsókoltam.Annyira puhák,és édesek,az ajkai.Mikor elváltunk egymástól,ő beleharapott alsó ajkába.Én meg elmosolyodtam.
-Finom volt.-mondtam kacéran mosolyogva.Ő teljesen vörös,fejjel bele ütőt kezembe.Mire én felnevetem.
-Ne legyél,ilyen még jobban,zavarba hozol.-fordította el a fejét.
-Nem baj,akkor aranyosabb,vagy mint általában.-pusziltam meg arcát.
-De nekem,akkor is kellemetlen,ha zavarban vagyok.-fordult vissza,és morcosan nézett.
-Engem nem érdekel.-pöcköltem meg orrát.
-Áuuu! Babo!-ütött rá egyet fejemre.
-Yaa! Én nem ütöttem ekkorát!
-Ezt az előző,"kínos helyzetbe,hozom a barátnőmet" húzásodért kaptad!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Akkor,felkészültél  a,másik kínos helyzetre?-nem vártam meg válaszát,hanem,rögtön megcsókoltam.Ajkaink ismét elváltok,ő pedig,zavartan,hozzám bújt,hogy ne lássam elpirult arcát.Én meg nevettem rajta.
-Megint zavarban vagy?-kérdeztem meg tőle.erre ő csak bólintott egyet.Én meg megpusziltam feje búbját.Romantikus pillanatunkat,Nana telefonja zavarta meg.
-Halló?-vette fel a telefont,felkelt az ölemből,és arrébb ment,egy picit.Pár perc múlva vissza jött:
-Haza kell mennem.-hajtotta le a fejét.Felálltam a hintáról,és ujjainkat összekulcsolva elindultunk.Néma csendben sétáltunk,egymás mellett.Mikor ő megszólalt:
-Fájnak a lábaim! Amúgy a plázáig kell mennünk,oda jönnek értem.-nézett rám.
-Oké.Akarod,hogy vigyelek a hátamon?-álltam meg.Bólintott egyet.Lehajoltam,hogy rám tudjon mászni.Mikor sikerült neki,szépen lassan felálltam,mire ő felsikított.
-De jó,ilyen magasan!-kuncogott az orra alatt.
-Érzem! a szíved,annyira hevesen ver.Tériszonyod van?-kérdeztem tőle.
-Nem,nincsen csak 10 métertől.A szívem meg,miattad ver így!-mondta alig halhatóan,mert arcát a hátamba temette.
-Akkor,nehéz lesz ez a kapcsolat,ha a puszta érintésem,ennyire zavarba hoz.-próbáltam húzni az agyát.
-Yaa! Ez azt jelzi,hogy mennyire szeretlek!-tette vállamra fejét,és adott egy puszit,arcomra.Elfordítottam fejem,és én is megpusziltam arcát,ami a vállamon pihent.Ez idő alatt,odaértünk a plázához.Lesszállt a hátamról,és indult is volna,már az autóhoz,ami érte jött,de én megfogtam kezét.Magam felé fordítottam,és megcsókoltam.Majd megöleltem,és útjára engedtem őt.Én is haza mentem.Az ajtón beérve fülég érő mosollyal a fejemen,mentem volna be a szobámba,de Himchan leszólított:
-Mi ez a,jókedv?-jött oda hozzám.
-Elég ha annyit mondok,Nana?-kérdeztem tőle mire a többiek is oda jöttek.
-Nem! Mit csináltatok?-ültette le Youngjae az egyik székre,és mindenki leült egy-egy székre.
-Nem fogom,elmondani nektek minden,egyes lépésünket előre!-támasztottam meg fejemet az asztalon.
-Nem kell elmondanod.Én tudom.-mondta Bang.
-Mi? Honnan tudod?-kérdeztük mind az öten egyszerre.
-Látszik rajta! Komolyan nem veszitek észre fiúk? Zelo túlesett Nanaval az első csókon!-mosolygott Bang.
Én erre elpirultan lehajtottam a fejem,és zavaromban,a kezemet piszkáltam.
-Szóval erről van szó?-vigyorgott Himchan.
Már Zelo sem pici,ezt be kell látnunk.-mondta Dae
-Nem,már ő sem.Na de most menjünk aludni holnap fárasztó napunk lesz.-mondta Bang.Mindenki bement a szobájába.Én már zuhanyoztam,úgy hogy átöltöztem,és belefeküdtem az ágyamba.ÉS nem sokkal utána el is aludtam.

Nana Szemszöge:

A mosolyt az arcomról,nem lehetett letörölni.amikor haza értem,a nagyi kiszed belőlem minden apró részletet.Nagyon örül,hogy boldog vagyok.Után miután,jól kibeszéltük a dolgokat,elmentem,fürödni és eltettem magam holnapra.

Másnap bementem az öltözőbe,át öltöztem,és beléptem az edzőterembe.Ahol a lányok rögtön letámadtak:

-Naaanaaaaaaaaa! Képzeld,ma a srácok,és a Secret is velünk edz!-ugrándozott Barbie.

-Tényleg?

-Igen! Tök jó lesz! Elvileg,páros táncot is fogunk táncolni.De várom már,én Youngjaejel fogok táncolni.-jelentette ki a Ayane.

-Mindenki avval táncol akit,húz.Mert cetliket,kell majd húzni.-jött oda az egyik csaj. Min Hee.Utálom őt.Azt hiszi,ő a tökély.

-De kár!-mondta Barbie.

.Amilyen,mázlim van biztos,Zelot húzom.Minden egyes tesztben ő, jön ki és össze illünk.Nincsen enki barátnője,úgy,hogy még esélyem is van nála.-mondta nagyképűen.Úgy éreztem,hogy most azonnal,megverem.Mimi látta is rajtam,ezért megfogta a kezemet,és megszorította.

-Majd,meglátjuk.Ki kit húz,nem mindegy?-kérdezte, Rara.

-De,mindegy.De én akkor is Zelot húzom.-mondta Min Hee.Majd belépet az edző.

-Sziasztok skacok! Ma vendégeink lesznek,és egész nap velünk fognak edzeni.Fogadjátok,sok szeretettel a B.A.P és a Secrettet.-jelentette be az edző őket,és ők meg bejöttek,az ajtón.Mindenki,ujjongott,és tapsolt.Megálltak az edző mellett,és ő megint bele kezdett a mondandójába:

-A mai nap,más műfajokkal,is megismerkedhetek.Természetesen hip-hop is lesz,de sok más is lesz mellette.A páros tánccal kezdünk.A párokat,én osztom ki.Aki hallja a nevét az jöjjön ki,én adok neki egy papírt amire a párja,neve van írva.Ameddig a végére nem érek,mindenkinek,addig nem szabad megnézni.Utána meg mindenki megkeresi a partnerét.A nevek között,az itt jelenlévő idolok neve is szerepel.-világosított fel minket.

Miután mindenki,megkapta meglehetett nézni.Én Jongupot kaptam.Ayane Yungjaet,Barbie Daehyunt,Rara Himchant.Ru,és Soo Jin meg más gyakornok srácokat kaptak.Mimi meg Yongukot.Zelo meg Min Hee.Tulajdon képen örülök,hogy nem Zelot kaptam,mert mellette nem a táncra koncentrálnék.Féltékenynek sem vagyok,féltékeny Min Heere nem vagyok az a féltékeny típus.Min Hee tombolt az örömtől. Zelo és Jongup egymás mellett állt.Felálltam és elindultam a kettő fiú felé.Ahogy megálltam előttük Zelo szája rögtön mosolyra húzódott.Mire én kuncogtam egyet orom alatt és Jongup elé léptem:

-Megtisztel uram,hogy a partnerem lesz?-hajoltam meg előtte.

-Megtisztel vele kisasszony.-hajolt meg ő is.Erre Zelo,kivette a kezemből,a papírt,és hangosan felolvasta:

-Jongup? Jongup? Miért ő?-kérdezte rám nézve.

-Nem én tehetek róla.-rángattam a vállamat.-Sok szerencsét Min Heehez!-kacsintottam rá,és Jongupba karolva elindultam a többiekhez.

-Szegény,most ki van akadva.Mond Nana te nem vagy féltékeny?-nézett rám Jongup.

-Nem,nem vagyok az.-mosolyogtam rá.

-Rendben.Ugye majd megvédesz tőle? Mert rajta látszik,hogy féltékeny.-mondta Jongup félve.

-A kis Babo,még a legjobb barátjára is féltékeny.-néztem Zelo felé,vigyorogva.-Igen,megvédelek tőle,nem kell aggódnod.-mondtam Jongupnak.Mire,ő egy megnyugodott mosolyt küldött felém.

-Rendeben skacok akkor kezdjünk.Mindenki álljon össze-vissza a partnerével.-utasított az edző.Mi ott maradtunk ahol voltunk,mert a többiek mentek össze-vissza a teremben.Gyorsan bemelegítettünk,és az edző megint belekezdett mondandójába:

-Az első tánc ami a feladat lesz,az a Samba.Van esetleg egy olyan páros,aki megmutatná nekünk ezt a táncot?-nézett körbe a teremben.Senki néma csend,majd az edző megszólalt:

-Rendben,akkor én választok.Jongup és Nana,kérlek táncoljatok,nekünk egy Sambat.Oda mentünk a edző mellé.Ő elment a lejátszóhoz,és betett valami zenét.Mi meg szinte,rögtön kapcsoltunk,és táncolni kezdtünk.(valami ehhez hasonlott tánc)

Mikor vége lett,mindenki tapsolt.Az edző pedig véleményt mondott:

-Ez,aztán a tánc! Gratulálok! Nana,le a kalappal,hogy ha a hipp-hoop is így menne,akkor meglennék elégedve.Nagyon ügyesek vagytok! Gratulálok.-monda és vissza invitált a helyünkre.Ezek után,közös Sambazás volt,az első 2 órában utána egy szünet.A mosóból,mentem vissza fele,a terembe,mikor valaki megragadta a kezemet,és behúzott az egyik kicsi ruhaszertárba.

-Normális va..-nem tudtam befejezni,mert megcsókolt.A falhoz szorított,és egyre vadabbul kezdett csókolni.Próbáltam ellökni,magamtól,de nem tudtam.Túl gyenge vagyok hozzá képest.Ezért,csókunkat próbáltam megszakítani.A csókból szépen lassan átváltottam kis puszikba,majd így sikerült,leszednem magamról.

-Normális  vagy?-kérdeztem meg előző kérdésemet.

-Igen,az  vagyok.-mosolygott rám.

-Azt látom.Ennyire nem tetszik ez a páros dolog?

-Nem,olyan rossz volt látni,amikor Jongupal szólóztál.-mondta félénken.

-Te féltékeny vagy?-kérdeztem gúnyosan.

-Nem,nem vagyok féltékeny!

4.rész/1 Szerelemtől bűzlik a levegő

Hali, én vagyok Lili, és ebben a részben Mimi szemszögében olvashatjátok el az eseményeket.
Remélem tetszeni fog. Puszi xoxo

- Áááá! Annyira utálom ezt az egészet! Miért vagyok csak én ilyen? Istenem segíts!- kiabáltam plüss macimba egy újabb nap után a B.A.P-vel. -B.A.P. így, B.A.P. úgy. Rhh! Jól éreztem magam velük, meg a csajokkal, de ez sok! Hogy lehetnek a lányok az elejétől ilyen vakon szerelmesek a fiúkba?! Jó, Nanát megértem, mert Zelo is nagyon oda van érte, látszik a szemükben, hogy szeretik egymást. De ott van YongJae -Mr.Nagyszájú- és Ayane kapcsolata. Nem tudom, mi van köztük, egészen jól kiegészítik egymást,de féltem Ayanét. YongJae nem olyannak néz ki, mint aki komolyan venne egy kapcsolatot, vagy egyáltalán jobban szeretné párját magánál. De mégis Jepp Oppa, Ru és SooJin szerelmi háromszöge aggaszt. YongGuk az egyetlen, akivel ennyire jól kijövök, hogy már Oppának szólítom. Két barátnémat tisztelem azért, mert a versengés közben egész jól védik barátságukat. De Oppát viszont meg sajnálom, hogy két lenyűgözően szép, melegszívű lány közül kell választania. Ha választ persze. Hm… Mackókám, most a fürdő felé veszem az irányt, aztán alvás! Ideje lenne pihenni, nem gondolod?
Megtettem alvás előtti rutin dolgaimat a fürdőben, majd bebújtam Macival a puha takaró alá.
Különös módon reggel tele voltam energiával, ami lehet annak köszönhető, hogy korán elaludtam. Gyorsan összeszedtem magam és futottam a kiadóhoz. A gyakornoki bejárat előtt összefutottam Barbieval és Rarával.
- Hú, de jó, hogy nem én vagyok megint az utolsó.
- Mimikém, meséld már el, hogy ezt hogy csinálod! Előbb kelsz fel, mint mi és még közelebb is laksz – vetette fel Barbie már a próbateremben, amin természetesen mindenki kuncogott egy jót. Istenem Barbie megfojtogatlak! Mióta van B.A.P. azaz Daehyun én már csak egy vicces szerencsétlenség vagyok neked, vagy mi?
Már mondtam volna a szépen megfogalmazott válaszom, de az edzőbá’ bejött, és a köszönés meg a bemelegítés után kezdetét vette a táncmaraton. Reggel nyolc órától fél háromig tartott a próba minimális szünetekkel.
- Naná, most lesz egy 2 órás szünetünk az énekóránig. Elmegyünk enni valamit hármasban Barbieval? - karoltam át félig hulla barátném nyakát.
- Au! Oh, nem tudom… Elmegyek, de csak akkor, ha nem kell sokat mozogni - mondta egy fáradt mosollyal az arcán.
- Hihi! Barbie teljesen úgy néz ki, mint aki olyan sokat akar, vagyis tud mozogni - fordítottam Nana buksiját az említett személy felé, aki éppen a földön fetrengett törölközővel a fején. Erre a látványra mind a ketten egy jó ízűt nevetünk, majd elköszöntünk a többiektől, és összeszedtük barátnőnket.
A két órás szünet gyorsan eltelt, de elegendő volt ahhoz, hogy a feltöltődjünk, és kibírjunk két és félórányi énekórát.
- Mimi, én azt hiszem te valami csoda energia bogyót ettél.
- Szerintem is. Hogy lehet még mindig ennyi energiád egy egész napos próbamaraton után? Főleg annyi, hogy még pluszban itt maradj gyakorolni? - faggatott Nana a kornyikálás után.
- Hehe! Nem tudom. Egy, imádok táncolni, kettő, jobb szeretnék lenni a legjobb, ha már énekelni nem tudok.
- Jaj, ne mondj már ilyet! Dehogynem tudsz énekelni!
- Kösz Nana, de a tanárnő is megmondta, hogy nem vagyok elég jó.
- Hé, Mimi! Azért ne felejtsd el, hogy a csapatban te tudsz a legjobban rappelni, meg freestyleozni, vagy egyáltalában ilyeneket tudni - biztatott Barbie. Lehet még sem változtál meg annyira.
- Na, jól van csajok, menjetek!- és ezzel a lendülettel meg billentettem táskámmal hátsójukat, amivel azt értem el, hogy gyilkos pillantásaik azt kiabálták; "Ezt még megbánod!"
EKÖZBEN:
- Oh, a fenébe! Hyung álljunk meg,a próbateremben hagytam a telefonom - mondta JongUp.
- Utánozás majomszokás! - bökdöste meg Zelo barátját.
- Siess, a gyakornoki bejáratnál megvárunk - mondta YongGuk és abban a pillanatban JongUp szaladt is.
Egy újabb Chris Brown remixet indítottam el, és hagytam, hogy testem a zene ritmusára mozogjon.
A szám végén mikor bele néztem a tükörbe egy tapsikoló JongUp állt az ajtóban.
- Hűha, ez nagyon jó volt! Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz - jött közelebb, de a tisztes távolságot megtartva állt meg előttem.
- Nem tudom biztosra, hogy jól táncolok, ezért nem is dicsekszem vele.
- Pedig nagyon jó vagy, nekem elhiheted – vigyorgott, és mutatta hüvelykujjait nekem.
- Talán nálad is jobb vagyok? - küldtem neki egy incselkedő mosolyt.
- Majd mindjárt meglátjuk!- odalépett a lejátszóhoz rácsatlakoztatta iPod-ját és elindított egy igen pörgős hip-hop számot. Igazi táncpárbajt csináltunk annyi különbséggel, hogy a végére egymással táncoltunk. A szám végére egyérdekes pózba érkeztünk, egész felső testem az övéhez simult és ő jóformán szorított magához. A levegő csak úgy izzott körülöttünk, és nemcsak azért, mert most tomboltunk egy nagyot. Kellemes fiús parfümje megbabonázott, szemeiben elvesztem. Jesszus! MeiXing, mi a francot csinálsz? Gyors elszakadtam tőle, és próbáltam oldani a feszültséget.
- Tudod mit? Egyezzünk meg egy döntetlenben.
- Hm, nem.
- Tessék?
- Kérek egy visszavágót! - mondta vigyorogva. Hogy tudsz ennyit vigyorogni?
- Állok elébe! De amúgy mit is csinálsz te itt azon kívül, hogy velem beszélgetsz?
- A próbateremben hagytam a telóm, visszaszaladtam érte, és itt a gyakornoki bejárat előtt szednek össze. És te?
- Gyakorlok, hogy jobb legyek.
- És most egyedül mész haza?
- Aha, de nem gond. De téged...
- Akkor haza kísérlek. Legjobb barátom barátnőjének barátnőjét, aki egyben a konkurenciám, csak nem hagyhatom éjszaka egyedül haza menni.
- Igazán nem szükséges, de leköteleznél, ha tényleg elkísérnél.
- Ez csak természetes Mimi. Menj, öltözz át, én addig szólok a fiúknak a bejáratnál találkozunk.
- Okés, sietek.
Mikor végeztem, JongUp tényleg ott várt a bejáratnál. Mimi nyugi! De miért is?
- Te aztán tényleg siettél - a vigyorgás kihagyhatatlan lett volna.
- Hm...
Egész úton szorosan mellettem jött, ami meg nyugtatott, és biztonságban éreztem magam. MeiXing most azonnal szállj le a fellegekből!
Nagyon jól elbeszélgettünk, sok közös témánk és dolgaink vannak. Csak tudnám, hogy eddig miért nem beszélgetünk? Ja, igen! Azért, mert nem vagyok képes bízni az idolokban. Akkor most tegyünk kivételt! Mimi, most adunk egy esélyt JongUpnak! Időközben haza értünk.
- Szia! Köszi, hogy hazakísértél.
- Nincs mit, szia.
Hirtelen meg indulásból utána léptem és karjánál fogva vissza rántottam. Nem tudom, hogy milyen arcot vágott, mert arra koncentráltam, hogy olvashatóan írjam a szemceruzámmal a telefonszámom.
- Vigyázz magadra hazafelé menet, és még egyszer köszi! - rohantam gyorsan be a házba.

Atyaég ebből mi lesz? És miért érzem magam ilyen csodásan?

3.rész Igazság

Sziasztok! Itt van a kövi rész,a segítséget köszönöm szépen a barátnőmnek Lilinek aki Mimi részét írta meg.És innentől ő is segíteni fog a blog írásában ha kell :) Köszönöm neki. :3 Nektek is köszönöm hogy olvassátok a blogot,ez nekem nagyon jól esik.De van egy új szabály.Mindig minden egyes rész 2 megjegyzés után jön aztán majd ez a szám növekszik,de addig még várni kell.A szabály innentől érvényes.2 megjegyzés és kövi rész! Ehhez a részhez meg jó olvasást kívánok!

Mimi Szemszöge:

Gyors leszaladtam a sarki boltba holnapra egy kis kajának valót venni. Éppen indultam volna a pénztárhoz mikor meglátom  újdonsült barátnőmet, Nanat. Oda mentem hozzá és elkezdtem érdeklődni a hátam mögött álló ismerős és nagyon magas fiú felöl. Látszott Nanan hogy azt kívánja bárcsak egy pillanat alatt lakat kerülne a számra és eltűnnék. De a kérdésemre hogy ki ez a fickó teljesen elárulta magát. Le eset miért van ennyi titkolózás. Fura is volt új lány ennyi titkocskával .Tehát Nana most lebuktál csajszi! Haza mentem és felhívtam Barbiet hogy elújságoljam neki a dolgokat. De mikor elmentem aludni rájöttem ,hogy nem kellet volna…talán még sem na mindegy remélem nem jár el a szája hiszen a barátnőm …remélem.

Másnap előbb bementem a TS –hez megszeretném Nanaval beszélni ezt a dolgot. Egyre nagyobb lelki ismeret furdalásom van hogy nem bírtam várni egy  estét azzal hogy megbeszéljem ezt  dolgot Nanaval. Nagyban játszottam a vizes üvegemmel mikor meghallom hogy  egy pár ember bejön  és egy női hang búcsúzik pár férfitól. És mint tegnap újra elborult az agyam.

- Le Buktál!- gondolom hogy nézhettem ki ahogy másodpercek töredéke  alatt falhoz nyomtam amint belépett az ajtón.

- Mi…Miről beszélsz?- meg ijedt,de nagyon ..

- Hogy is van az? Öhm  Junhong azaz művész nevén ZELO az a közeli barát és a lakótársak EGYIKE- a Zelot és az egyikét meg nyomtam és kicsit beképzelten kezdem el neki tovább mondani a magamét- A lakótársaidat itt kell megvárnod és YongGuk csak úgy erre járkál és még örül is hogy belebotlottál ellentétben veled. ÉS most vettél 6  sráctól vagyis bocsánat a lakótársaidról könnyes búcsút akik hogy is mondjam a B.A.P.!LEEE Buktál rá jöttem már megint hülye voltam és előbb nyitottam ki a számat mint hogy gondolkoztam volna..Éppen szólalt volna meg egy nagy  szipogás után mikor a lányok kipirosodott arccal és feldúltságot sugározva  torpantak be. Tudtam,  Barbie most nagyot csalódtam de én voltam ilyen barom. Én vagyok ilyen hirtelen természetű.’’ Sajnálom!!!Kérlek bocsánat Nana!!Sajnálom!!!  ezt kiabálta a belsőm de kívülről csak ott álltam üveges tekintettel és vártam a következményeket.

Nana Szemszöge:

A fenébe! Lebuktam,1 nap kellett ahhoz,hogy kitudódjon,gratulálok Nana,ilyenre is csak te vagy képes! Ezek jártak a fejemben miközben,farkas szemet néztem a lányokkal.Nyeltem egy nagyot:

-Sajnálom,de muszáj volt titokban tartanom.Nem mertem elmondani,mert akkor biztos kiközösítettek volna mert a B.A.P-nél töltöm a 2 hónapos gyakorlati időmet.-fejeztem be a mondatomat.

-Te kis butus! Már ezért miért közösítenénk ki téged ezért?-mosolyodott el Soo Jin.

-2 hónapos gyakorlati idő? Utána már debütálsz is?- kérdezte Rara.

-Nem,eddig úgy volt,hogy 2 hónapig leszek ideiglenes gyakorlaton.Ezért ezt a 2 hónapot a B.A.P-nél töltöm.De nem teljesen 2 mivel ők mennek koncertezni.Így előbb megyek el.-világosítottam fel őket.

-És akkor itt hagysz minket?-kérdezte Barbie szomorúan.

-Nem a családom is ide költözik,és a nagymamánál fogunk lakni.Ezért azt mondták,hogy továbbra is gyakornok maradhatok.-mosolyogtam rájuk.

-Ez király akkor,továbbra is velünk maradsz.-vigyorodott el Ayane.

-Ha már itt tarunk,akkor mesélj magadról! Egyébként is elmarad a edzés.-mondta Ru.

-Akkor ezért mentek el a többiek!-esett le a dolog Miminek.

-Nem lenne akkor,jobb ha valahol máshol tárnám fel az életemet nektek?-mutattam az ajtó felé.

-De menjünk fel hozzátok!-vigyorodott el Ru.

-Nem! Nem mehetünk fel! Nem szabad!

-De miért nem? Talán a B.A.P is ott van?-kérdezte Rara izgatottan.

-Nem ők nincsenek ott estig edzésük van.-mosolyodtam el.

-Hát akkor meg mi a baj? Menjünk!.karolt belém Ru,és megindultak kifelé.

-Jól van legyen,de előtte megkérdezem Yonggukot.vettem elő a telefonomat,majd tárcsáztam őt.2 cengés után fel is vette:

-Szia picur valami baj van?-kérdezte aggódva.

-Szia,nem nincs semmi baj.

-Akkor mond,helyzet jelentés?

-Elmarad a mai edzésem.És van egypár barátom akik feljönnének egy picikét hozzánk.Meg engeded?-vettem elő cuki hangomat.

-Persze picur,neked megengedem.Sőt ha akarod,akkor addig ott maradhatnak ameddig mi nem megyünk haza.Legalább mi is megismerjük a kis barátnőidet.-hangja kedves és aranyos volt.

-Köszönöm szépen,Bang Oppa!-mondtam neki.

-Nincs mit picur,na de most megyek mert itt van az edző jó szórakozást,és majd megyünk.Szia!-köszönt el,és aztán le is rakta.

-Na mit mondott?-kérdezte Barbie
-Jöhetek.-küldtem feléjük egy mosolyt.Ők örömükben ugrándozni kezdtek,és ugyan ilyen jókedvvel indultunk el.

Mikor odaértünk,elővettem a kulcsomat,hogy kinyissam az ajtót.Ahogy kinyitottam a lányok már bent is voltak.Tátot szájjal bámultak.Én szépen otthonosan mozogva,vettem le a cipőmet és akasztottam fel a fogasra.Aztán a hűtőhöz mentem és kivettem belőle a narancs levet.Vettem elő 7 darab poharat.
-Lányok! Kértek inni?-néztem feléjük.Ők össze-vissza nézelődtek a lakásban.Oda jöttek mindannyian,és én öntöttem nekik narancs levet.
Nagyon jól elvoltunk.A lányoknak elmeséltem az életemet,egészen idáig.Azt hogy, a szüleim meghaltak,hogy a nénikémmel élek.Amin a legjobban meg lepődtek az az volt,hogy Kim Kibum az-az Key  a Shinee-ből az unokatesóm,méghozzá az első.Mikor ezt elmondtam az álluk leesett,meg kiderült hogy Barbie és Taemin már pici koruk óta barátok.Minden mást is elmondtam,azt is hogy milyen hangszereken játszok,meg az egész életembe beavattam őket.Már olyan este 7 körül lehetett,amikor a fiúk megjöttek.Ennyire elszaladt az idő? Mindegy Bang úgy is azt mondta,hogy ők is megszeretnék ismerni a barátaimat. Mimin kívül mindenki,nagyon  izgult,hogy a B.A.P itt van velük egy szobában. Mindenki köszönt mindenkinek,és leültek a napaliba beszélgetni.Én nem mentem velük,hanem a konyhába mentem,és neki álltam vacsorát készíteni a fiúknak.Egyszer csak Mimi jelent meg mellettem:
-Segíthetek?-vigyorodott el mellettem.
-Persze,de miért nem beszélgetsz inkább a többiekkel?-mutattam a nappali fel.
-Nem nem vagyok kíváncsi rájuk.Nem vagyok rajongójuk,úgy hogy nem akarok velük beszélgetni.-förmedt egy picikét.
-Jól van nyugi,akkor gyere segíts nekem.-mosolyogtam rá.Segített megcsinálni a kaját.Mikor végeztünk megteríttetünk.Mindenki odajött a megterített asztalhoz.Vacsora közben,sokat beszélgetünk.Úgy láttam,hogy a fiúk jól kijönnek a lányokkal,ennek én nagyon örültem. De Mimi aggasztót a legjobban.Egész vacsora alatt csak ült a helyén,és tömte magába az ételt.Mint minden napnak ennek is vége lett.A lányok elmentek,mi meg szokásunk szerint leültünk TV-t nézni.Meg néztünk közösen egy műsort,aztán Yongguk,Himchan,Jongup és Youngjae elmentek aludni.Daehyun, Zelo és én meg még maradtunk egy picit. Tíz perc se telet el,de már Daehyun ott szuszogott mellettem,és mintha Zelo is becsukta volna a szemét. Valami természetfilm ment amire,én nem voltam kíváncsi ezért átkapcsoltam valami másra.Hirtelen ráakadtam egy csatornára amin a kedvenc droamámat adták a ,,You're Beautifult". És ott leragadtam nem kapcsolgattam tovább.
-Kapcsold el nem vagyok kíváncsi erre az ízére.-hallottam meg valakinek az unott hangát.
-Nem kapcsolok,el innen.Ez nem egy ízé hanem egy jó droama,egyesek nem tudják értékelni az ilyeneket.-szóltam neki vissza.
-Egyesek? Csak hogy tud,én már láttam ezt.-szólt vissza.
-Akkor meg mi baj van vele.Annyira szeretem Hongki olyan kis cuki még benne.-bámultam rá a képernyőre.
-Hongki! Szóval,már nem is én tetszek neked?-kérdezte megsértődve.Miért érdekli az,hogy nekem ki tetszik? Komolyan,nekem nem tetszhet más rajta kívül?
-Hongki,nagyon tehetséges,és én szeretem őt,felnézek rá.Különben is miért lenne baj,ha ő tetszene,és nem te?-fordultam felé.Háhá erre most mit válaszolsz Junhong. Ördögien kacagtam magamban,és vártam a válaszát.
-Nem mindegy az neked?-kérdezte vissza.
-Nem!-emeltem fel a hangomat.Már komolyan idegesített a viselkedése.
-Akkor el kell,hogy mondjam,most sem fogod meg tudni.-nyújtotta ki a nyelvét.Ez a gyerek komolyan,miért csinálja ezt? Egyre jobban kezdek bele zúgni. A veszekedések ellenére is,mivel én élvezem a veszekedéseket .Mert abból mindig,úgy jövök ki,hogy nevetek.Most is elnevetem magam.
-Most mi ezen a nevetséges?-nézet rám,értetlenül.
-Semmi,csak élvezem az ilyen veszekedéseket.-mosolyogtam rá.Erre ő is elmosolyodott.Majd csendben néztük tovább a TV-t.Mikor vége lett a Zelo bevonult a fürdőbe,én meg felkeltettem Daehyunt.Jó éjszakát kívánt nekem,aztán becsoszogott a szobájába.Én még gyorsan bementem a konyhába,inni egyet.Aztán amikor Zelo végzet akkor,én mentem a fürdőbe.Megfürödtem,fogat mostam,és eltettem magam más napra.

A következő nap,is úgy kezdődött mint a többi.Bementem énekórára,utána meg edzésre.Edzés után a lányokkal mentem haza.Az ajtó előtt kegy nagy doboz fogadott.Bele néztem,és a gitáromat,meg a hegedűmet láttam benne.Kivettem belőle mindkét hangszert.A dobozt széttépkedtem,és levittem a kukába.A hátra lévő időt úgy töltöttem,hogy zenéltem egyet.Amikor a fiúk megjöttek,üdvözöltem őket.
-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk.
Szia Nana!-jött oda Himchan nagy mosollyal az arcán és meg ölelt.Után pedig sorban a többiek is,kivéve Zelot,aki csak egy Helló-t nyögött ki.Biztos zavarban van.Hiszen a való életben nagyon visszafogott. Kivéve ha nekem kell vissza szólni.De engem nem zavar,én így is szeretem őt.A fiúk sorban elmentek fürödni míg én össze dobtam valami vacsorát.
Vacsora után,szokás szerint Jongup mosogatott.A többiek pedig elmentek aludni,mivel nagyon fáradtak voltak.Én meg segítettem Jongupnak.Beszélgetünk egypár dologról,aztán nekem kicsúszott a számon ami már egy ideje nyomja a szívemet:
-Mi baja Zelonak velem?-néztem rá.
-Nem gondoltam,hogy ezt megfogod kérdezni.-mondta zavartan,mint aki egy titkot készül elmondani.
-Mert?-néztem rá ismét.
-Mert...hát,ezt tőle kéne megkérdezned.-mondta ki végül nagy küszködés után.Valami biztos olyan dologról van szó amit nem mondhat el,vagy nem meri elmondani.
-De akkor sem értem őt,az egyik pillanatban,kedves,a másikban,meg bunkó velem.-tettem el egy a tányérokat a szekrénybe.
-Figyeld,én sem vagyok gondolat olvasó,ezt a dolgot kettőtöknek kell megbeszélnetek.Amúgy semmi rosszra,nem kell gondolnod.-vigyorodott el,és a kezembe nyomott egy tányért.Rendben,ha neki ez a véleménye akkor nem aggódom,és nem is foglalkozom vele.Egyébként is én élvezem amikor bunkó,mivel akkor én is vissza tudok neki szólni.Olyan érzésem van amikor,Zeloval veszekszek,mint ha Kibummal vagy Taehyunnal veszekednék.Miután végeztünk a mosogatással,Jongup elköszönt tőlem majd be ment a fürdőbe.Én a szobámba mentem,és megnéztem,hogy a nénikém elküldte-e a kottákat is a hangszerekkel együtt.Szerencsére igen elküldte.Majd egy kicsikével utána benéztem,a fürdőbe.Senki sem volt bent.Visszamentem a pizsimért,és birtokba vettem a fürdőt.Mikor végeztem a teendőkkel elmentem én is aludni.

Már lassan 1 hónapja,hogy itt vagyok.Nagyon jól érzem magam itt.A gyakornoki élet is tetszik,és a fiúkkal is nagyon jobban vagyok.A lányokról meg ne is beszéljünk,annyira egymásra találtunk,hogy az valami csoda.Mindenkinek más a stílusa,és a természete,de jól kiegészítjük egymást.Ők is jobban vannak a fiúkkal.A múlthéten,hétvégén vidámparkban voltunk.Ahogy elnéztem Mimi is kezd velük megbarátkozni,de még mindig makacskodik.A többiek meg..hát túlzottan jobban vannak a fiúkkal.Mivel ők szeretik őket,nem úgy mint Mimi,ezért meg van mindenkinek a biassza.Soo Jinnek és Runak Yongguk,Barbienak Daehyun,Ayanenek Youngjae,Raranak pedig Himchan.Érdekes módon velük jönnek ki a legjobban,mindenki a kedvencével.Ebben a 2 hétben a kapcsolatom Zeloval...hát,hogy is mondjam,változott,meg nem is.Veszekedni még mindig veszekszünk eleget,a fiúk azt mondják úgy veszekszünk mint egy házaspár,és a veszekedéseket némán szó nélkül szokták nézni,pocornt rágcsálva.A jó oldala pedig amiben,változott az az,hogy az a szokása nem változott,hogy bevásárlás közben végig a kezemet fogja.Sőt már többször is kerültünk,olyan helyzetbe,hogy majdnem megcsókolt.De ez soha sem történt meg.
Péntek este van vasárnap,elhagyom ezt a házat,és megyek a nagyihoz.Bevallom hiányozni fog ez az egész,de a srácok megígérték,hogy sokszor fogunk találkozni,meg hogy igyekeznek velem,sok időt eltölteni,mert nagyon megkedveltek.Ezen az estén,ismét én és Zelo mentünk vásárolni.Ahogy szoktuk,kézen fogva mentünk,és a boltban is csak akkor engedtük el egymás kezét ha valamit a kosárba kellett tenni,meg a pénztárnál.A boltból kilépve feltettem a kérdésemet neki ami már rég nyomta a szívemet:
-Zelo,mond miért viselkedsz így velem?-néztem fel rá.Ekkor ő oda vezetett a padhoz,kivette kezemből,a szatyrot,és letette a másik mellé a padra.Majd megfogta mindkét kezemet,és sóhajtott egyet:
-Ahj...Eddig nem tudtam,hogy-hogy mondjam el,és még nem is voltam vele tisztában,hogy mit érzek.De,most már tudom,és nem hagyom hogy úgy menj el,hogy nem tudod.
-Mit nem tudok?-vágtam magába.Mire ő megszorította a kezemet jelezve,hogy fogjam be.Lesütötte a szemeit majd folytatta:
-Nem tudom,hogy-hogy nem jöttem rá eddig.Yonggguk azt mondta,hogy azért mert még nem éreztem,ilyet és nem tudtam kezelni.És ő mondta azt hogy szerinte tetszel nekem.Ebben teljesen igaza volt,nagyon viccesnek,és aranyosnak találtalak,az első pillanatól.Aztán minél több időt,töltöttél velem,ez az érzés felerősödött,és szerelemé alakult.Vagyis nem tudom,hogy ezt annak mondhatnám,mert még nem éreztem ilyent,de a srácok azt mondták,hogy ez az,és hogy amikor,úgy érzem készen állok,rá mondjam el neked is.-ezt végig a földet bámulva mondta el és csak utána nézet fel rám.Nem tudtam rá semmit mondani,csak bámultam rá,és ő is rám.Nagyon zavarban voltam,hiszen,életemben először szerelmet,vallottak nekem.Zelo elmosolyodott,amitől még vörösebb lett a fejem.Valamit kikellet találnom,hogy reagáljak valamit a vallomására,és a vörös fejemet is el kellet valahova rejtenem,hogy Zelo nehogy meglássa,és még jobban mosolyogjon,én meg még jobban elpiruljak.Elengedtem kezét,és rögtön,utána megöleltem,arcomat mellkasába temetem.Megszeppenés nélkül ölelt ő is át engem.Hallottam,hogy szíve milyen hevesen dobog,ahogy az enyém is.
-Nana én kedvellek.-mondta a fülembe súgva.
-Én is Zelo.-mondtam mellkasába.Erre ő eltolt magától.Adót egy puszit a homlokomra,amitől én megborzongtam,mint ha valami forró parázs futót volna át a testemen.Kezébe vette az egyik szatyrot,majd rám nézet.Én még mindig lefagyva bámultam ki a fejemből.Erre ő megpuszilta most az arcomat.Hirtelen észhez tértem és ránéztem.A fejével a padra nézet.Én rögtön vettem az adást.Felkaptam a szatyrot,és Zelo után siettem.Pár lépést léptünk egymás mellett,majd ő megfogta a kezemet,rámosolygott,és összekulcsolta ujjainkat.Én erre elpirultam,és elmosolyodtam.
A konyha pulthoz érve engedte el a kezemet,nem is zavarta az hogy a fiúk,az asztalnál ücsörögnek és az egészet látták.Elkezdte kipakolni a vásárolt élelmiszereket,én meg zavartan a hajamat csavargattam,és az ajkamat harapdáltam.A srácok meg csak mosolyogtak.Yongguk törte meg a csendet:
-Nyugi Nana nem kell zavarban lenned már tudjuk.-kuncogott egyet ez orra alatt.Tudom hogy tudják de,akkor is olyan furcsa most ez az egész.Nem is tudom,hogy miért aggódok ennyire,hiszen csak azt mondta el Zelo hogy kedvel,nem pedig azt kérte,hogy legyek a barátnője,vagy legyek a felesége.Semmi komolyat nem kért tőlem,de én mégis annak éreztem.Ezek után megvacsoráztunk,majd TV-t néztünk.Valami horror filmet néztünk.Ezt direkt csinálják velem? Tudják hogy nem bírom a horror filmeket.De most egész jól bírtam,csak párszor bújtam hozzá a mellettem ülő Zeloba hogy ne lássam az ijesztő jeleneteket.Mikor vége lett a filmnek megbeszéltük,hogy holnap ismét elmegyünk valahová a lányokkal.Majd felváltva elmentünk fürödni,aztán aludni.De én nem tudtam aludni. 2 oka is volt:
1 a Horror film.2 annyira fel voltam pörögve ettől az egész Zelos dolog miatt,hogy nem bírtam aludni.A palafont bámultam,mikor meghallottam,hogy valaki benyit.Becsuktam a szemet,hogy úgy tűnjön mintha alszok.Éreztem,hogy az ágyam besüpped,és megcsapott egy jellegzetes illat.Az illatot egyre közelebbről éreztem.Már olyan közzel volt,hogy az arcomon éreztem leheletét is.Gondoltam megijesztem.Kinyitottam szemeim,egy BÚ-val kísérve.Mire ő ijedtében felugrott.Háhá hatásos volt.A hasamat fogva röhögtem.
-Jól van Kim Nana ezt megjegyeztem.-hajolt fölém.Ekkor én elhallgattam és értetlenül néztem rá.A hold pont a szobámba világított így tisztán láttam mindent a szobában,bele értve őt is.
-Ezt egyszer vissza kapod,ugye tudod?-simított végig oldalamon,amire én felnevettem,mert nagyon csikis vagyok.Erre ő elégedetten elmosolyodott,és minden hol csikizni.Hangos nevetésbe törtem,ki miközben kapáloztam,de hiába mivel rajta ült derekamon,ezért nagyon nem tudtam,ellenkezni a csikizésnek.
-Zee...l..ooo...háháhá..kééé..r...leeek...haaagyd...aaabbaaa!-próbáltam neki mondani nevetés közben.Erre ő abba hagyta.
-Bocsánatot kérsz?-kérdezte mosolyogva.Ez a gyerek komolyan én kérjek bocsánatot?
-Miért is?-kérdeztem vissza.
-Mert megijesztettél!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Te meg agyon csikiztél!-nyújtottam ki a nyelvemet-Nem kérek bocsánatot kvittek vagyunk.-mosolyodtam el a végén.
-Rendben te akartad.-kezdet el ismét csikizni.Én megint nevetésbe törtem ki.
-Jóól...vaaan...háháháháháháhá...booo..csááán.aaaat.-nyögtem ki végre.Elégedett vigyorral a képen abba hagyta.Leszállt rólam,majd elindult volna kifelé,de én pólójánál fogva megállítottam.
-Kérlek maradj itt,nem tudok aludni.-néztem rá kiskutya szemekkel.Megfordult,és befeküdt az ágyamba.Én beljebb csúsztam,hogy oda férjen mellém.Felém fordult,és megsimogatta az arcomat.Érintését forrónak éreztem.
-Jó éjt!-mosolyodtam el és lehunytam szemeim.
-Neked is Nana!-hallottam meg hangját.Elmosolyodtam.Éreztem magamon Zelo tekintettét.És valahogy zavart hogy néz:
-Mi olyan érdekes rajtam?-kérdeztem csukott szemekkel.
-Olyan szép,és békés vagy.-adta a választ.Kinyitottam a szememet.Zelo 15 centire volt tőlem.Elmosolyodtam,majd megsimogattam arcát.
-Nana...akarsz a barátnőm lenni?-tette fel a kérdést miközben megfogta az arcán lévő kezemet.Ismét nem tudtam semmit sem szólni,csak bólintottam egyet válasz képen.Erre ő megpuszilta a kezemet.
-Rendben most már tényleg aludjunk!-mondtam neki majd átfordultam a másik oldalamra.Erre ő elkezdet nyöszörögni,amint megfordultam abba hagyta.Biztos azt akarta hogy felé forduljak.Megfogta a kezemet,és így aludtunk el.

Másnap valami villanásra keltem fel.Azt láttam,hogy Himchan fényképez mint az örült.Felültem az ágyban,és vetettem felé egy olyan ,,hagyd abba vagy meghalsz" pillantást majd rögtön abba hagyta:
-Jó reggelt Nana! Hogy aludtál?-vigyorodott el.
-Neked is,és jól köszönöm.Miért fényképeztél?-vigyorogtam én is.
-Mert olyan aranyosak voltatok,ahogy egymás mellett aludtatok meg kellett örökíteni.-vigyorgott ismét.
-Jó reggelt picur!-nézet be Bang is a szobámba.
-Jó reggelt Bang Oppa!-mosolyodtam el.
-Na Zelo még mindig nincs fent? A lányok 10-re jönnek,és ő készül el a leglassabban.Keltsed fel és aztán gyertek reggelizni.-mondta Bang majd Himchannal együtt kimentek.
-Zelo,ébresztő!-ráztam meg egy kicsit.a kezét.Elkezdet nyöszörögni,jelezve,hogy fent van.
-Menj öltözni!-parancsoltam rá.Álmos fejjel felült mellettem,és adott egy puszit az arcomra.Majd felállt és kiment a szobámból.Ez a srác komolyan,nem hogy cuki,és aranyos reggeli feje van,a haja égnek állt,mert elfeküdte.Olyan kis cuki.Meg meg is puszil reggel.Komolyan egyszer ő vissza a sírba is.
Felöltöztem valami kényelmes ruhába.

Majd a hajamat megfésültem,és kiengedve hagytam.Kimentem és leültem a helyemre.Megreggeliztünk.Utána a lányok betoppantak.A házat bezárva ültünk be a kisbuszba,majd az meg indult valamerre.Az úton végig énekeltünk.Megérkeztünk.Állatkert.De jó már,vagy 2 éve nem voltam állatkertben.A bejáratnál megkaptuk a jegyeket,és bementünk.Zelo oda jött mellém,és éppen megakarta fogni a kezemet,mikor Mimi közénk állt:
-Sziasztok! Mi a helyzet? Hogy vagytok?-nézet rám majd Zelora.
-Jól vagyunk,köszönjük.Jó hangult rontó vagy.-nyújtotta ki a nyelvét Zelo Mimire majd előrébb ment,a többiekhez.
-Mi van? Most,mi a baja? -nézet rám Mimi.
-Azért vagy hangulatrontó,mert bele zavartál a ,,kettesben vagyok a barátnőmmel" dologba,-mutattam az idézőjelet a kezemmel.
-Mi? Barátnő?-kerekedtek ki a szemei.Én erre zavartan elkezdtem csavargatni a hajamat.
-Nana,te komolyan....a barátnője vagy?-mosolygott.Látszott rajta,hogy örül neki.Én beleharaptam ajkamba,és bólintottam egyet.Mire ő örömében ugrálni kezdet.Mindenki minket nézet,nagyon ciki volt.Belém karolt,és magával húzott a többiekhez.Oda állt Zelo mellé:
-Bocsánat,hogy megzavartalak! Gratulálok!-ütött bele Zelo vállába.
-Mi van? Te elmondtad neki?-nézet rám Zelo.
-Bocsika,hihi...kicsúszott!-vigyorogtam rá.
Miről folyik itt a beszélgetés?-jött oda Ru,a többiekkel.
-Arról,hogy Zelo megkérdezte Nanat,hogy elmondta-e nekem,hogy együtt vannak.-mondta Mimi.Jesszusom Mimi mi a fenéért kotyogsz ennyit? Komolyan egyszer ebbe fáradok bele.
-MI?-jött a válasz a lányoktól-Ti együtt vagytok?-kérdezték ismét egyszerre.
-Igen együtt vannak-vigyorodott el Himchan-Sőt együtt is aludtak,még képem is van róla.-emelte fel a telefonját.Na már csak ez hiányzott.Ennél cikibb nem is történhet ma,bár nem szólom el magam mert lehet,hogy mégis,történni fog valami,
-Himchan ne!-kiabáltuk egyszerre Zeloval.De már késő volt.Mindenki a képeket,nézte amin együtt alszunk Zeloval.
-Juj,de aranyosak!-fűzte hozzá Soo Jin.
-Várj,van még több is.-mondta Himchan és megmutatta a többit is.Mindenki a szájából csak ,,Juj de aranyosak" hangoztak el.Mi meg Zeloval,egymás mellett állva tűrtük,ahogy a többiek cikis helyzetbe hoznak,egy állatkert közepén.
Mikor lecsitultak a kedélyek,elkezdtük a túránkat.Volt egypár érdekes pillanat,például Daehyun megijedt egy gyíktól,utána meg simogatta azt.Én meg a madarakat,meg sem néztem.Inkább menekültem onnan.Mikor végeztünk a körúttal,ettünk hamburgert,és utána jégkrémet.Nekem sikerült,leejtenem a földre,mire a többiek nevetek egyet,jó ízűen.
Este meg elmentünk bowlingozni,
A lányokat,haza vittük.Majd mi is haza mentünk.Este neki álltam pakolni.Utána meg megfürödtem,és elmentem aludni.Másnap,könnyes búcsút vettem a srácoktól.Majd a rám váró limuzinba beszállva elhagytam őket,egy időre.De ne féljetek még találkozunk.

2.rész Lebuktál!

Sziasztok! Köszönöm a,visszajelzéseket nagyon-nagyon jól estek.Igyekszem a legtöbbet kihozni magamból,és ebből a részből,hogy azt adjam át nektek amit én elképzeltem a kis buksimban.Többet nem írok,bele is kezdek a a részbe.Jó olvasást hozzá! :)

-Nanaaaa!-hallottam meg egy  férfihangot magam mellől.Én erre csukott szemmel elkezdetem tapogatózni,mire egy arcot tapintottam ki.Megkerestem az orrát az illetőnek,majd elkezdtem nyomkodni orra hegyét.

-Nana,most mit csinálsz?-kérdezte a hang.

-Próbálom kikapcsolni az ébresztő órát!-mondtam még mindig nyomkodva az orra hegyét.

-Na,jól van ne szórakozz,gyerünk felkelni! Ma kezdesz,úgy hogy nem késhetsz el,velünk fogsz bejönni,úgy,hogy felkelni!-kapta le kezemet orráról.Kinyitottam a szemet,és Youngjae ült az ágyam szélén.

-Még öt percet,öt perc múlva felkellek!-fordultam át a másik oldalamra,és fejemre hoztam a takarom.

-Hyung! Kérlek kezdj vele valamit!-ekkor éreztem,hogy az ágy,még jobban besüllyed. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy,valaki lerántja rólam a takarom.Ismét csukott szemekkel,elkezdtem a takarom után tapogatózni.Amikor megtaláltam magamra rántottam,és próbáltam tovább aludni.
-Nana! Picurka! Ébresztő!-kiabálta fülembe egy mély férfihang.Én erre csak még jobban összekuporogtam.
-Jól van picur,nem hagysz más lehetőséget!-mondta ismét a férfihang. Erre megfogta kezemet,és elkezdet lehúzni az ágyról.Addig húzott míg koppantam egyet a földön,erre mindenki bejött és hangos nevetésbe kezdtek.Most már megadva keltem fel a földről. Takarómat vissza tettem az ágyamra,és gyors megágyaztam.Az a 6 srác meg még mindig a földön fetrengve nevetek az én ,,esésemen".
-Komolyan ennyire vicces volt??-förmedtem rájuk,játszva a sértődőtett.Erre mindenki elhallgatott.Kimentek a szobámból,hogy én feltudjak öltözni.Felöltöztem.A fürdőbe indultam megmosni az arcom,és fésülködni.Még a fejem mindig komás volt,a szememet még alig nyitottam ki.Szépen lassan besétálok a fürdőbe.Megmostam arcomat,és megtöröltem,megfésülködtem,és hajamat lófarokba kötöttem.Kimentem a konyhába ahol a többiek sürögtek-forogtak.
-Segíthetek valamit?-álltam meg a konyha szélén.
-Persze,ha szeretnél.Akkor örülnénk ha megterítenél.-mosolygott rám Bang.Annyira szeretem őt amióta itt vagyok azóta csak mosolyog.Oda mentem a szekrényhez,elővettem a 7 darab tányért,és szépen kirakosgattam az asztalra.A fiúk hozták oda a kész szendvicseket,narancs levet,tejet,és teát.Én még gyorsan hoztam poharakat.Leültünk szépen csendben reggelizni.Néma csend volt senki sem szólt semmit,egy picikét feszült volt a légkör,és én nem szeretem ha feszült a légkör körülöttem.
-Mára milyen tervetek van,vagyis mi a programotok?-kortyoltam bele teámba.
-Délelőtt fotózás aztán utána meg edzés.-mosolygott Jongup.
-Nana,te nem izgulsz? Hiszen ez lesz az első napod! Nem izgulsz,egy kicsit sem?-nézet rám kedvesen Youngjae.
-Hát...nos,talán egy picit igen!-adtam rá a választ.Mikor végeztünk a reggelivel,a maradékot elpakoltuk,és már indultunk is a TS-hez.Befele együtt mentünk elkísértek a teremhez ahol az énekórám lesz.
-Vigyáz magadra sok,sikert picur!-simogatta meg a fejem Bang.Erre válasz képen csak bólintottam.
-Ha akarsz haza mehetsz mikor végzel,de ha nem akkor nyugottan gyere  be hozzánk,és akkor együtt haza megyünk.-mosolygott rám Himchan.
-Megvárlak titeket,még nem nagyon ismerem a járást,lehet hogy eltévednék,ahogy magamat ismerem.-vigyorogtam el a mondat végén,mire ők is küldtek felém egy mosolyt,majd ők mentek a dolgukra.Az ajtó felé fordultam,vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.-Tessék~jött a hang bentről.Bementem,becsuktam az ajtót magam mögött,aztán illedelmesen köszöntem.
-Jó napot! Kim Nana vagyok,az új gyakornok.-hajoltam meg.
-Üdvözöllek Nana! Gyere ide Mimi mellé,még egy embere várunk,és el is kezdjük az órát.-mosolygot rám a tanár.Oda mentem a zongora mögé,és oda álltam a Mimi nevezetű lány mellé aki,vigyorgott rám mint a tejbe tök.
-Szia He Mei-Xing vagyok,de szólíts nyugotan Miminek.-nyújtotta felém kezét.
-Nagyon örvendek Mimi!-húztam mosolyra a számat.Majd hirtelen nyílt az ajtó,és belépet egy magas,szép,szőke hajú lány.Mimi ahogy meglátta rögtön oda futott,és a nyakába ugrott.Ő is oda jött mellénk.
-Szia! Én Park Barbie vagyok!-nyújtotta ő is kezét.
-Nagyon örvendek! Én Kim Nana vagyok.-fogtam vele kezet egy mosollyal kísérve.
-Jól van lányok most,hogy így megismertétek egymást álljunk neki énekelni.-tapsolt egyet a tanár.Felsorakoztunk a tanárral szemben,a zongora másik felén.
-Jól van akkor kezdjünk is neki. Énekeljétek vissza.Dó-mi-szó-dó-szó-mi-szó!-ütötte le a hangokat a zongorán miközben,leénekelte nekünk szolmizálva.Vissza énekeltük neki egyszerre.
-Szép lányok,nagyon szép,szépen szóltok! -mosolygott ránk,és egy kicsikét mintha meglepődőt volna.
Az ének óra nagyon jóra sikerült.Most még nem kezdtünk bele a nagy munkába mivel,a tanár felakarta mérni a képességeimet.Úgy láttam,hogy elégedett velem,és ennek nagyon örülök. Délután 1 körül végeztünk az énekórával.Volt egy 1 órás szünetünk az edzésig,ezért Mimi,Barbie és én elmentünk egy közeli kis étterembe ebédezni.Nem nagyon tudok enni tánc előtt nem tudok sokat,ezért csak egy salátát és egy narancslevet rendeltem.Mindenki rendelt magának,ameddig vártunk az ételre addig beszélgetünk:
-És Unnie hol laksz? -kérdezte meg Mimi
-Mi Unnie? Tudtommal fiatalabb vagyok mint te!- vigyorogtam rá egyet.
-Miért nem 16 vagy?-nézet rám kikerekedett szemekkel.
-Nem 14 vagyok!-vigyorogtam rá ismét.
-Ó,ne már azt hittem hogy idősebb vagy nálam!-szomorodott el.
-Komolyan 16-nak látszom?-néztem Barbie felé.
-Hát kinézel 16-nak.-küldött felém egy mosolyt.Közben kihozták az ebédünket.
-Akkor Nana! Hol laksz?-kérdezte Mimi.
-Az titok!-kacsintottam egyet.
-Nocsak milyen titkolózó valaki!-bökött meg ujjával Barbie.Én erre meg felnevetem.Nem mondhatom el nekik,hogy a B.A.P-vel lakók mert akkor lehet hogy kifognak közösíteni.
Az ebédet befejezve,és kifizetve elindultunk vissza az ügynökséghez.Út közben nagyon sokat beszélgetünk,nagyon bírom ezt a két lány.Az edzőterem fele menet,szokásom szerint nem figyeltem és neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom!-hajoltam meg,majd felnéztem az illetőre.
-Semmi baj!-mosolygott rám édesen. Megsimogatta a fejemet ahogy szokta majd elment.
-Ez meg,mi volt? Várjunk,csak mit keresett itt Yongguk a gyakornoki részlegen?-tette fel Mimi a kérdéseket.
-Nem mindegy? Nagyon ritka őket erre látni,ez egy csoda,inkább örülnöd kéne neki!-mondta Barbie.
-Nana,jól vagy? -karoltak át engem két oldalról.
-Igen persze,mert?-tértem észhez.Nagyon megijedtem mert majdnem elszóltam magam.
-Mert,ijedt képet vágsz.-mondta Barbie.
-Nyugi nincs semmi bajom,de most menjünk mert elkésünk.Elindultunk az öltözök felé.Gyorsan átöltöztünk,majd beléptünk a terembe. Mimi és Barbie oda mentek valakikhez én pedig,pár méterrel mögöttük követtem őket.Barbie Intett egyet,hogy menjek oda.Bizonytalan lépésekkel oda sétáltam.
-Szia én Gong Rara vagyok! Nagyon örvendek!-nyújtotta a kezét egy nagyon aranyos lány.
-Kim Nana! Nagyon örvendek!-ráztam vele kezet.
Szia én Shiru Whiseira vagyok! De hívj nyugotan Runak!-mondta nekem egy szőke hajú menő lány.
-Szia Kim Nana vagyok!-fogtam meg a kezét.
Szia Hitomira Ayane vagyok!-ölelt meg egy szintén szép lány.
Szia és Kim Soo Jin vagyok!-ölelt meg ő is.
Kim Nana!-mosolyodtam rá egyet.Ezek után elkezdődött az edzés.Nagyon fárasztó volt.Sok mindent nem tudtam meg csinálni mert új volt,és hirtelen jött azért nekem sem megy minden elsőre.Ezért az edző sokszor rám ordított,de ennek ellenére elnézte nekem mert új vagyok.
Az edzés után elmentünk zuhanyozni.Mikor végeztünk vele kiléptünk az öltöző ajtón és a lányok húztak is maguk után.
-Hé lányok,hova húztok? Nekem itt kell még maradnom.-hátráltam meg.
-Mi? Miért kell itt maradnod? Vársz valakit?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Igen meg kell várnom valakit.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-És kit kell megvárnod?-bökött oldalba Ayane.
-A B..fogtam be a számat...a lakótársamat. -vigyorodtam el.
-Nagyon furcsa vagy most minden rendben?-nézet rám Mimi.
-Igen..jól vagyok csak egy picikét fáradt vagyok.Most menjetek! Holnap találkozunk.-öleltem meg mindenkit.Elégé érdekes arcokat vágtak,de azért elmentek.Megvártam míg kimentek a bejárati ajtón,majd én is elindultam. Himchan elmondta,hogy pontosan merre is kell mennem.De amilyen könnyen felejtek,olyan könnyen el is tévedtem.Azt se tudtam,hogy merre menjek.Össze vissza keveregtem az épületbe.Nem tudom,hogy -hogy csináltam de egyszer csak,végre kikötöttem egy B.A.P feliratú ajtó előtt.Benéztem az ajtó melletti ablakon,és azt láttam,hogy a fiúk még nagyban edzenek.Nem akartam őket zavarni,ezért leültem a folyóson lévő székek egyikére.Pár másodpercre rá,a telefonom csörgésére lettem figyelmes:
-Halló!
-Szia pici mályva cukrom!-szól egy ismerős s édes hang.
-Szia Mia néni!-szóltam vissza.
-Mi újság veled,hogy vagy? Eszel rendesen? Milyen volt az első napod?-havazott el kérdéseivel.
-Igen eszek rendesen,ne aggódj,Eddig nem történt semmi,jól érzem magam.Az első napom,nagyon jó volt,szereztem egy pár barátot magamnak.Az edzésen nem ment minden,de igyekeztem.Az ének órán meg nagyon jól szerepeltem,-válaszoltam neki.
-És hogy érzed magad a B.A.P-nél?
-Jól érzem magam eddig,bár az első nap után nem sok mindent tudok mondani.De ettől függetlenül,tetszik a dolog.Bang már becenevet is adott nekem.-mosolyogtam el a végén,bár ezt ő nem érzékelte a telefon másik feléről.
-Akkor jól alakulnak a dolgok. Ennek örülök.Van egy hírem a számodra!
-Mi az?-kérdeztem kíváncsin.
-2 hónap múlva mi is utánad megyünk.A nagyiéknál fogunk lakni.Taehyunt áthelyezték Dél-Koreába.Ezért az egész család oda költözik.Azért  a nagyiékhoz mert,ők feltétlenül azt akarják,hogy velük éljünk,mivel már évek óta nem láttak minket.
-Juj! Ez nagyon jó! De miért pont  nagyiéknál? Ha ott leszek akkor a nagyi egy úri nőt farrag belőlem,aki még a kilincset is zsebkendővel fogja meg.-nevettem bele a végébe.Ő is felnevetett a mondatomon.
-Tudom,a nagyi egy kicsikét túlzásba viszi az ilyen dolgokat,de ő ilyen el kell fogadni.Nyugi hiszen az én drága unokaöcsém is a zenét választotta,és neki sem harapta le a fejét,sőt ő biztatta,hogy menjen énekesnek.Emlékszel?-mondta nénikém.
-Jó igaz,de én egy hölgy vagyok.Nekem nem lehetnek ilyen álmaim mint Kibumnak.Tudod hogy a nagyi azt szeretné ha ügyvéd lennék.-világosítottam fel.
-Igen tudom,de azt is tudom,hogy erről lemond ha megtudja,hogy te mit szeretnél,és hogy jó úton haladsz felé.Tudod hogy ő,is azt szeretné,hogy azt csináld amit szeretsz,és értesz hozzá.-mondta el az igazat.
-Ebben igazad van.-ismertem be.
-Ami a cuccaidat illeti azokat,előbb elküldjük,a nagyiékhoz.Ha akarod a gitárod,és a hegedűdet oda is elküldhetjük!-tájékoztatott a helyzetről.
-Az jó lenne már hiányoznak.-mondtam őszintén.Már tényleg hiányoztak a hangszereim.
-Oké akkor,holnap után már ott is lesznek.Na de most mennem kell mert,Surit le kell fektetnem! Szia mályva cukrom!-köszönt el nénikém,majd le is tette.Eltettem telefonomat a zsebembe,és belestem a kis ablakon a próbaterembe,hogy végeztek-e már.Ha jól láttam igen végeztek.Mindenki a földön feküt.Benyitottam,és kedvesen köszöntem nekik:
-Sziasztok!-integettem nekik.Mindenki felkapta a fejét,majd felpattantak a földről.Oda mentem hozzájuk.
-Hamarosan indulunk,csak elmegyünk átöltözni és mehetünk is.-mosolygott rám Himchan.Erre én bólintottam egyet majd ők ott hagytak,és bementek az öltözőbe.Miközben vártam rájuk,a telefonomat piszkáltam.Vagyis zongoráztam rajta,egy zongorás játék segítségével.
-Jó a dallama! Te találtad ki?-hallottam hátam mögül egy hangot,aminek hatására ugrottam egyet a széken,mert megijedtem.
-Jézusom! Nem csak piszkálgattam,nyomkodtam a billentyűket.-csavargattam a hajamat zavaromba.
-Jaj,de aranyos vagy,most rögtön megzabálnálak,Még Zelonál is cukibb vagy.-ölelt meg Himchan.
-Hé! Ez nem igaz én vagyok itt a legcukibb!-húzta fel az orrát Zelo.Erre mindenki felnevettet,rajtam kívül.Én még mindig zavaromba a hajamat csavargattam.


Mikor haza értünk,Youngjae tett egy nagy bejelenést:
-Srácok el kéne menni bevásárolni!-kiabálta a konyhából.Én még nem húztam le a cipőmet ezért jelentkeztem a feladatra.Oda mentem Younjaehez.Ő a kezembe nyomott egy bevásárló listát és pénzt.Indultam is volna,de utánam szóltak:
-Várj egyedül nem mehetsz! Még nem ismered a járást,és egyébként is egyedül nem bírnád el a dolgokat.Ezért Zelo majd elkísér.-mondta Bang.Zelo egy nagyot sóhajtott,oda lépet mellém felvette,a cipőjét,és megindult kifelé.Én is követtem példáját,és kimentem az ajtón,majd becsuktam azt.Szépen egymás mellett elindultunk,a bolt felé.Nem szóltunk egymáshoz,csak mentünk.Majd Zelo megszólalt:
-Mond Nana van vagy volt már barátod?-kérdezett egy kicsikét szégyenlősen.
-Nem,még nem volt barátom.-mosolyogtam rá.
-És tetszik valaki?-kérdezett ismét.
-Hát...erre muszáj válaszolnom?-néztem rá zavartan.Nem közölhettem vele,hogy igen te,te tetszel nekem,és azóta beléd vagyok zúgva amióta ismerem a B.A.P-t.
-Igen muszáj!-vigyorodott el.
-Nem mondom meg! Nem vagyok köteles elmondni neked,hogy ki tetszik.Különben is ezt a dolgot nem is egy fiúval,osztja meg egy lány.-húztam fel a fejemet játszva a makacsat,
-Na kérlek akkor,én is elmondom hogy ki tetszik.-nézette rám kiskutya szemekkel.Könyörgök ne tedd ezt velem.Miért vagy rá ennyire kíváncsi?
-Nem nem mondom meg.Még a kiskutya szemek sem fognak most meghatni,-nyújtottam rá ki nyelvemet.
-Ne nyújtogasd,mert levágom.-nyújtotta ki ő is.Erre én ismét kinyújtottam rá,és megforgattam szemeimet.
-Kérlek mond el!-mosolygott rám.Itt végem volt,Nem tudtam ellenkezni.
-Te.suttogtam,hogy ne hogy meg hallja.
-Tényleg? Tényleg én? -állt be elém,és megállított.Felnéztem rá,majd nyeltem egy nagyot.Fülig vörös fejjel,bólintottam egyet.Ő erre csak elmosolyodott,aztán ismét elindult.

A  boltba érve,elővettem a zsebemből a listát.
-Miket kell venni?-kérdezte Zelo  hátam mögött.
Paprika,narancs,uborka,alma.A gyümölcsös,zöldséges részről.-néztem fel a listából Zelora.Ő elindult,és a paprikát,kiválasztotta majd beletette a húzható kosárba.Én fogtam 2 darab kígyóuborkát,és bele tettem én is a kosárba.Zelo közben az almát is a kosárba helyezte.A narancsból sok kellett ezért mind a ketten válogattunk.Az egyikért egyszerre nyúltunk,és kezünk összeért.Egyikőnk sem kapta el a kezét,csak bámultunk egymásra.Ennek a pillanatnak én vettettem véget,avval hogy,elkapta, fejemet,és kezemmel egy másik narancs felé nyúltam.Én nekem  amennyit vennem kellett azt bele tettem a kosárba.Zelo is bele tette a narancsokat a kosárba.Én tovább akartam indulni,de Zelo megragadta csuklómat.
-Nélkülem nem mehetsz el.Nem akarom,hogy elvesz.-mosolygott rám.Csuklóm elengedte,majd megfogta kezemet,másik kezével meg a kosarat,majd megindult.Kezemet nem engedte el,úgy mentünk tovább.
-Mi kell még?-nézet rám.
-Kell még,2tej,sajt,és meggyes  joghurt.-vadásztam ki a listából a dolgokat mivel,a hűtős résznél voltunk.Zelo bele tette mindent a kosárba.Nekem csak annyi dolgom volt,hogy felolvastam ami a listán volt.Egyszer csak észre veszem hogy Mimi itt van,és felénk közeledik.Gyorsan felhúztam Zelo fejére a kapucniját,és ráadtam a napszemüvegét.
-Szia Nana! Ő lenne a lakótársad?-ért oda Mimi.
Szia! Igen,az egyik.-mosolyogtam rá.
-Lehetséges,hogy nem is lakótárs hanem több annál.-húzogatta a szemöldökét Mimi és ránézett a kezemre amit még Zelo mindig fogott.
-Igen ő a barátn..-nem tudta tovább mondani mert ráléptem a lábára,hogy fogja be a száját.
-Nem nincs köztünk semmi.Csak nagyon jobban vagyunk ennyi.-vigyorodtam el.
-És akkor legalább a nevét megtudhatom?-kíváncsiskodott Mimi.
-Zel...ismét ráléptem a lábára.
-Junhong a neve Junhong!-mondtam gúnyos hanglejtéssel.Zelora nézve.
-Ó értem! Nos nagyon örültem.Holnap találkozunk,szia!-ment el Mimi.Egy nagyon nagyot sóhajtottam.
-Hülye ezt most miért kellett!? Nem tudhatja meg senki sem,hogy veletek élek.-vettem le napszemüvegét.
-Csak tesztelni akartam,hogy-hogy viselkedsz ilyen helyzetekben.Átmentél.-vigyorgott egyet.Én erre csak megforgattam szemeimet.Végre mindent össze szedtünk ami kellett.Zelo csak a pénztárnál engedte el a kezemet.Kifizettem a cuccokat,majd az egyik szatyrot megfogva indultam meg.
-A-a,meg feledkeztél valamiről.-állított meg Zelo.Megfogta a kezemet ismét,és úgy indult el kifelé a boltból.Szépen csendeben mentünk haza fele.
Miért csinálja ezt? Miért hoz mindig zavarba? Nem várok tovább meg kell kérdeznem hogy miért csinálja ezt az egészet.
-Zelo,mond miért csinálod ezt,az egész dolgot? A mai este legalább 50-szer hoztál zavarba.Mond miért csinálod ezt?-fordultam felé.
-Tényleg? Nekem többnek tűnt.-vigyorgott.-Azért csináltam,mert élvezem a helyzetet.Aranyos vagy amikor zavarban vagy.És mivel tetszem neked,ezért azt gondoltam,hogy biztos élvezed ezt az egészet,vagy nem jól hiszem?-kerekedtek ki szemei.
-De jól esik,meg minden,ddde...de úgy érzem hogy ezt csak azért csinálod,hogy engem boldoggá tegyél közben,te meg nem élvezed.Mintha kényszer lenne neked ez az egész.-haraptam bele ajkamba a mondat végén.
-Mi van? Chhh,ezt most komolyan mondod? Nem kényszerből teszem,hanem mert...-itt elhallgatott.Köhögött egyet,és az úttat nézte.Én meg őt néztem.Vajon mit akarta mondani? Mindegy ne is mélyedjek bele a témába,úgy is csak most az egyszer történik meg ez  dolog.Biztos hogy nem akkor tőlem semmit komolyat.
Mikor haza értünk,a fiúk segítettek kipakolni.Megvacsoráztunk.Jongup mosogatott,én meg segítettem neki.Nagyon szeretem őt,szeretek vele beszélgetni,mindig kedvesen és illedelmesen beszél velem.Mikor végeztünk a mosogatással,ős is és én is bementünk a szobánkba.Át vettem a pizsimet,bebújtam a takaró alá.Kezembe vettem a Toto mato plüssömet,és neki tettem fel a kérdéseket amiket nem értek Zeloval kapcsolatosan.Mond miért csinálod ezt? Mit akartál mondani akkor amikor elhallgattál,és miért hallgattál el.Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.
Másnap reggel,ismét Bang keltett.Reggeli készülődés,reggeli,mint tegnap.A fiúkkal mentem be a céghez.Ma tánc edzéssel kezdtem,Beléptem a terembe.Valaki hirtelen megragad,és magával húz a sorokba.Mimi volt az,elégé érdekes képet vágott.Mérges is volt egyben,meg meglepődőt is volt.
-Lebuktál Nana!

1.rész A találkozás!

Nos itt van az első rész remélem tetszik majd!! 

xo Eszter

****

Vigyáz magadra!  Betettem a plüsnyuszidat,és a kispárnádat!-fogta meg a nénikém a kezemet.

-Na de,Mia tudod,hogy nem vagyok pici,.miért  tetted be??-vágtam felé egy olyan ,,ezért még meghalsz" pillantást.Nagyon jó tudja,hogy evvel az őrületbe  tud kergetni.

-Bocsánat de van egy olyan érzésem,hogy szükséged lesz  a Toto Matora és a párnára is!-mosolyodott el.Rendeben elhiszem neki mivel nagyon jó megérzései vannak.

-Rendeben! Akkor én most megyek! Sziasztok!.öletem meg még egyszer nénikémet,és bácsikámat.Majd oda mentem a csoporthoz.Névsor olvasás,a repülőjegyek átadása stb.

**** 

Repülőn:

Elfoglaltam a helyemet majd kényelmesen elhelyezkedtem.Elővettem a telefonom,fülembe tettem a fülest és zenét hallgatva,vártam az indulásra.Egyszer csak azt veszem észre,hogy valaki leül mellém,ezért az egyik fülest kivettem a fülemből hátha hozzám szól az illető.

-Kim Nana??-fordult felém

-Mi?? Ja igen én vagyok!-néztem az elletőre aki kiderült hogy a kísérő tanár volt.

-De jó,pont melléd kerültem.Van számodra egy mondani valóm a te partnereddel kapcsolatosan.-nézett rám vigyorogva.

-Igen?

-Nos ő egy olyan személy lesz aki nem fog vissza jönni mint a többiekké,és nem fogtok részt venni a közös programokban.És ami a legfőbb dolog remélem nem okoz problémát,hogy fiú Tulajdon képen nem is a cserediákprogram keretében viszünk ki téged!-mondta grimaszolva.

-Nem,nem baj,és mi fiú??? -lepődtem meg.

-Igen fiú,mivel te vagy az iskolánk egyik legrendesebb és a legbefolyásosabb diákja ezért választottunk téged erre.Meg van egy másik dolog is,az hogy tudjuk mennyire szereted az ottani zenét,és te is evvel szeretnél foglalkozni,ezért küldtünk egy iskolai fellépésedről egy videót a TS-cégnek és felajálották azt hogy ebben a 2 hónapban,lehetőséged lesz rá hogy ideiglenes gyakornok legyél utána bármikor visszamehetsz hozzájuk,ha aláírsz egy gyakornoki  szerződét,és után akár még idol is válhat belőled!-már a végét majdnem kiabálta. 

-Mi a fenne?? Ez most komoly??? A nénikém tudja???-tettem fel kérdéseim.

-Igen,ige és igen!!! -mondta kuncogva 

-Atya ég!! Köszönöm,köszönöm,köszönöm!!!!-öleltem meg.

Ja és lenne még egy valami akivel laknod kell az nem más mint a B.A.P!!-mondta ismét mosolyogva.

-Jeszusom,ez most komoly?? Köszönöm,köszönöm szépen!!-öleltem meg ismét.

-Kérjük kapcsolják be öveiket mekezdjük a felszállást.-szólt a pilóta.Bekapcsoltam övemet majd mikor,elértük a megfelelő magasságot,kikapcsoltam az övemet és a tanár felé fordultam aki elmondta részletesebben a dolgokat.Azt hogy a B.A.P aszisztense fog várni a reptéren és elvisz a B.A.P lakásárra.meg még mondott egypár kisebb dolgot is de azok már nem ehhez kapcsolodott.Nekem az eszem csak azon járt ,hogy gyakornok lehetek a TS-nél és a B.A.P-vel lakhatok.Végre láthatom őket élőbben és betekinthetek a mindennapjaikba. Vajon milyenek lehetnek? És ott van még Zelo akibe,amióta ismerem a B.A.P azóta bele vagyok zúgva. Nem tudom,de abban is biztos vagyok hogy nem fogok csalódni egy cseppet sem.

*** 

Szöul reptér:

Megérkeztem.Végre.Megvártam a csomagjaimat majd elkezdtem keresni azokat,akik rám várnak.Egyszer csak megpillantottam egy táblát amin az én nevem állt nagy betűkkel.Oda mentem a nőhöz.

-Jó napot! Én Kim Nana vagyok!! -hajoltam meg.

-Á! Nagyon örvendek én Song Shin Hye vagyok,de hívj csak Shinnek!! -mosolyodott el. Nagyon aranyos volt és nem is olyan idős a harmincas éveiben lehetett.

-Rendeben.Én is is nagyon örvendek Shin!-mosolyogtam én is.Segített cipelni a csomagjaimat.Kimentünk az épületből és egy jó nagy terepjáróba bepakoltuk a csomagjaimat,majd beszálltunk a kocsiba.Egy ideig autóztunk,mivel dugó volt de nem bántuk mert nagyon jól elbeszélgetünk.Azt mondta hogy nagyon cuki vagyok és szép. Ezek nagyon jól estek. Kb 1 órás út után megérkeztünk.Egy óriási ház előtt álltunk meg,a kocsi kulcsot Shin oda adta a portásnak ő meg beállt vele gondolom oda ahol a kocsik vannak. A csomagjaimmal elindultunk a lift felé.Én úgy követtem Shint mint egy kiskutya. megnyomta a 20.emelet gombot a lift pedig szépen lassan elindult.

Shin,a srácok itthon vannak??-kérdeztem tőle.

-Nem tudom elvileg ma fotózásuk van.És azt nem tudom meddig tart mert én mostanában a veled kapcsolatos dolgokat szerveztem.-adta a hosszú választ.Megérkeztünk.Kiléptünk a liftből,és elfordultunk jobbra. a folyosó nagyon szép és modern volt. Shin egyszer csak megállt,nekem megsikerült neki menni.Mosolyogva bocsánatot kértem.Erre ő is rám mosolygott és legyintett egyet kezével.Majd kinyitotta a lakást és beléptünk.Egy gyönyörű ízléses előszoba tárult elém.Csak néztem körbe-körbe és hátra fele mentem és egyszer csak megbotlottam valamiben,így sikeresen a földön találtam magam.Erre hangos nevetést hallottam megfordultam,és ott láttam hogy a földön fetrengve nevet rajtam az egész B.A.P. Na remek,jó kis első benyomás,ilyen béna is csak én lehetek.Majd szépen lassan felkeltem.Majd rájuk néztem tátott szájjal.Mire ők is bámultak,egy ideig majd Himchan odajött,és megölelt.Majd még vállamat mindig fogva így szólt:

-Szia,nagyon örvendek,viccesnek tűnsz,és cukinak,meg szép is vagy biztos kedvelni foglak!! -ölelt meg ismét.Majd a többiek is bemutatkoztak és meg öleltek.

-Én is örvendek! Bocsi az előbbiért,hát egész érdekes első benyomásnak találom. Kim Nana vagyok és Baby. -mosolyodtam el a végén.

-Hé! Srácok bocsi,hogy zavarok de nem segítenétek cipekedni??-kérdezte Shin 

Erre a fíúk oda mentek és mindenki felemelt valamit a cuccaim közül,és utána elindultak egy ajtó felé.Shin átkarolta vállamat és magával húzott az ajtó felé belépve az ajtón egy nagyon szép és ízléses szóba volt.

-Ez lesz a te szobád! Remélem tetszik?-mondta Shin.

-Igen,köszönöm,nagyon tetszik!-mondtam mosolyogva.

-Azta! Ez mi csak nem egy Toto Mato plüs??-kérdezte Youngjae

Hé! Miért turkálsz mások cuccaiban??-ütött rá a kezére Yongguk.

-Ezek szerint Zelo a kedvenced??-tért el Daehyun

-Igen!-pirultam bele válaszomba.

-Ahj! Ne már pedig azt hittem hogy én vagyok a kedvenced!! -keseredett el Himchan.

-Ez van haver,fogad el!-mondta neki Jongup.

-Jól van na,ezen nem kell össze veszni azt meg kérem!! -mondta Shin.

Yongjae oda adta neki a matot majd kiküldte a fiúkat a szobából.Oda adta nekem a matot és,azt mondta pakoljak ki szépen,és helyezem magam kényelembe,meg szóljak ha segítség kell.Én erre bólintottam egyet,majd ő ki ment a szobából.Én ráugrottam az ágyra kezembe vettem egy párnát és bele síkitottam.Aztán sóhajtottam egy nagyot,és neki álltam pakolni.A szekrény amibe pakoltam a cuccaim a legfelső polcra akartam rakni azokat a dolgokat amiket nem nagyon használok.De nem értem fel ezért kimentem szólni hogy segítsen valaki.Shin Zelot küldte hogy segítsen.Szépen egymás után adtam neki a dolgaimat amiket arra a polcra szándékoztam feltenni.Majd mikor végeztünk akkor szólalt meg.

-Segíthetek még valamiben? -mosolygott rám.

-Nem köszönöm!-viszonoztam én is mosolyát.Majd oda mentem az egyik kofferomhoz és kivettem belőle egypár ruhát. a szekrényhez mentem de sikerült ismét megbotlanom valamiben és sikerült majdnem lefejelnem a szekrényt az volt a szerencsém hogy Zelo megfogott.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Igen jól hála neked! Köszönöm! -fordultam meg,majd felnéztem rá .Egy percig biztos hogy egymás szemébe néztünk,mikor Zelo elvörösödve megszólalt.

-Inkább itt maradok hátha megint elesnél!-kuncogott egyet. Én is elmosolyodtam,majd közösen elkezdtük a ruháimat a szekrénybe pakolni.

-Mond Nana,tényleg én vagyok a kedvenced?-nézett rám hirtelen.

-Igen! Miért baj?- húztam meg egy picikét pólóját.

-Nem csak kíváncsi voltam rá! És hány éves vagy??-kérdezte mosolyogva

-14 éves vagyok.-mondtam neki.Nagyon jól elbeszélgettem Zeloval,tényleg nagyon aranyos,amilyenek képzeltem,nem csalódtam benne.Mikor mindennel végeztünk kimentünk a nappaliba,és leültünk a többiekhez.Láttam hogy Shin össze-vissza forgólodik a konyhában ezért oda mentem hozzá,és segítettem neki.A vacsora készen volt,megterítettünk,aztán neki álltunk enni.Nem gondoltam volna azt róluk hogy kő-papír-ollózva döntik el hogy ki mosogat el,engem is bele vettek a játékba.Nagy szerencsémre én vesztettem.Így hát én mosogattam.Mikor végeztem beültem a többiekhez,a nappaliba,a TV elé. Valami horror filmet néztünk.Nem szeretem a horror filmeket mindig megijedek tőlük.Shin és Jongup ült mellettem.Ezért a félelmetes részeknél oda bújtam Sinhhez aki óvatosan átölelt. Sokszor körbe néztem,magam körül,és nem tudtam elhinni azt hogy itt ülök a kedvenc bandámmal egy helységben,és ez így lesz 2 hónapig.A filmnek vég lett. Mindenki elindult a saját szobája felé.Nem is tudtam eddig hogy Himchan és Zelo szobája között van az én szobám.Nyitottam volna a kilincset de valaki megfogta a kezem,a másik kezével meg derekamat és így megfordított,hogy megölelhesen. Majd jött oda mindenki,és sorjában végig öleltek.Majd Jó éjt kívántak.Kedvességüket én is viszonoztam,aztán bementem a szobámba.Megfürödtem és eltettem magam holnapra.Vagyis csak akartam mert a horror film miatt nem tudtam aludni.Magamhoz szorítottam Toto Mato plsümet,és azon gondolkoztam hogy itt vagyok a B.A.P-vel vagyok egyházban,ezért nem kell félnem semmitől ezek a gondolatok,szépen lassan,de elaludtam.

By:Song Meen Kyun

Bevezető

Dél-Korea! Egy magam fajta k-poper számára egy álom oda kijutni,de amilyen én vagyok sikerült meg valósítom ezt az álmomat. Amúgy Kim Nananak hívnak félvér vagyok.Az apukám koreai az anyukám meg magyar volt.Azért múlt időben beszélek,mert a szüleim mikor egy éves voltam meghaltak autóbalesetben.Azóta a nagynénim nevel a férjével aki szintén koreai.Magyarországon élem az én kis átlagos gimnazista éveimet.Most vagyok első éves gimnazista és 14 éves vagyok. .Az életem a tánc és a zene.Játszok,zongorán,gitáron,hegedűn,meg énekelek.Tánc táncban meg bármi jöhet,hip-hop,latin stb..Mindegyikben remekül helyt állok.Az a másik álmom,hogy Dél-Koreában híres énekes leszek. :) Anyagi problémákban nem szenvedünk hiányt. A bácsikám üzletember a nénikém meg rendezvény szervező. Tulajdon képen egész jól élünk.Nagy k-poper vagyok, és a kedvenc bandám a B.A.P,a másik álmom az hogy egyszer legalább fél percre is de láthasam őket.Pár nap múlva indulok Szöulba cseredikáknak.Már nagyon várom és izgulok.Valahogy úgy érzem hogy,ez az útazás megváltoztatja az életemet nagyon nagy értelemben.Talán egy kicsit túlságosan is beleéltem magamat ebbe az egész dologba.De nem azon kéne gondolkoznom hogy,hogy fogja megváltoztatni ez az út az életemet hanem azon hogy,életem legjobb 2 hónapja áll előttem. Vigyáz Szöul mert jövök!!!!!