4.rész/1 Szerelemtől bűzlik a levegő

Hali, én vagyok Lili, és ebben a részben Mimi szemszögében olvashatjátok el az eseményeket.
Remélem tetszeni fog. Puszi xoxo

- Áááá! Annyira utálom ezt az egészet! Miért vagyok csak én ilyen? Istenem segíts!- kiabáltam plüss macimba egy újabb nap után a B.A.P-vel. -B.A.P. így, B.A.P. úgy. Rhh! Jól éreztem magam velük, meg a csajokkal, de ez sok! Hogy lehetnek a lányok az elejétől ilyen vakon szerelmesek a fiúkba?! Jó, Nanát megértem, mert Zelo is nagyon oda van érte, látszik a szemükben, hogy szeretik egymást. De ott van YongJae -Mr.Nagyszájú- és Ayane kapcsolata. Nem tudom, mi van köztük, egészen jól kiegészítik egymást,de féltem Ayanét. YongJae nem olyannak néz ki, mint aki komolyan venne egy kapcsolatot, vagy egyáltalán jobban szeretné párját magánál. De mégis Jepp Oppa, Ru és SooJin szerelmi háromszöge aggaszt. YongGuk az egyetlen, akivel ennyire jól kijövök, hogy már Oppának szólítom. Két barátnémat tisztelem azért, mert a versengés közben egész jól védik barátságukat. De Oppát viszont meg sajnálom, hogy két lenyűgözően szép, melegszívű lány közül kell választania. Ha választ persze. Hm… Mackókám, most a fürdő felé veszem az irányt, aztán alvás! Ideje lenne pihenni, nem gondolod?
Megtettem alvás előtti rutin dolgaimat a fürdőben, majd bebújtam Macival a puha takaró alá.
Különös módon reggel tele voltam energiával, ami lehet annak köszönhető, hogy korán elaludtam. Gyorsan összeszedtem magam és futottam a kiadóhoz. A gyakornoki bejárat előtt összefutottam Barbieval és Rarával.
- Hú, de jó, hogy nem én vagyok megint az utolsó.
- Mimikém, meséld már el, hogy ezt hogy csinálod! Előbb kelsz fel, mint mi és még közelebb is laksz – vetette fel Barbie már a próbateremben, amin természetesen mindenki kuncogott egy jót. Istenem Barbie megfojtogatlak! Mióta van B.A.P. azaz Daehyun én már csak egy vicces szerencsétlenség vagyok neked, vagy mi?
Már mondtam volna a szépen megfogalmazott válaszom, de az edzőbá’ bejött, és a köszönés meg a bemelegítés után kezdetét vette a táncmaraton. Reggel nyolc órától fél háromig tartott a próba minimális szünetekkel.
- Naná, most lesz egy 2 órás szünetünk az énekóránig. Elmegyünk enni valamit hármasban Barbieval? - karoltam át félig hulla barátném nyakát.
- Au! Oh, nem tudom… Elmegyek, de csak akkor, ha nem kell sokat mozogni - mondta egy fáradt mosollyal az arcán.
- Hihi! Barbie teljesen úgy néz ki, mint aki olyan sokat akar, vagyis tud mozogni - fordítottam Nana buksiját az említett személy felé, aki éppen a földön fetrengett törölközővel a fején. Erre a látványra mind a ketten egy jó ízűt nevetünk, majd elköszöntünk a többiektől, és összeszedtük barátnőnket.
A két órás szünet gyorsan eltelt, de elegendő volt ahhoz, hogy a feltöltődjünk, és kibírjunk két és félórányi énekórát.
- Mimi, én azt hiszem te valami csoda energia bogyót ettél.
- Szerintem is. Hogy lehet még mindig ennyi energiád egy egész napos próbamaraton után? Főleg annyi, hogy még pluszban itt maradj gyakorolni? - faggatott Nana a kornyikálás után.
- Hehe! Nem tudom. Egy, imádok táncolni, kettő, jobb szeretnék lenni a legjobb, ha már énekelni nem tudok.
- Jaj, ne mondj már ilyet! Dehogynem tudsz énekelni!
- Kösz Nana, de a tanárnő is megmondta, hogy nem vagyok elég jó.
- Hé, Mimi! Azért ne felejtsd el, hogy a csapatban te tudsz a legjobban rappelni, meg freestyleozni, vagy egyáltalában ilyeneket tudni - biztatott Barbie. Lehet még sem változtál meg annyira.
- Na, jól van csajok, menjetek!- és ezzel a lendülettel meg billentettem táskámmal hátsójukat, amivel azt értem el, hogy gyilkos pillantásaik azt kiabálták; "Ezt még megbánod!"
EKÖZBEN:
- Oh, a fenébe! Hyung álljunk meg,a próbateremben hagytam a telefonom - mondta JongUp.
- Utánozás majomszokás! - bökdöste meg Zelo barátját.
- Siess, a gyakornoki bejáratnál megvárunk - mondta YongGuk és abban a pillanatban JongUp szaladt is.
Egy újabb Chris Brown remixet indítottam el, és hagytam, hogy testem a zene ritmusára mozogjon.
A szám végén mikor bele néztem a tükörbe egy tapsikoló JongUp állt az ajtóban.
- Hűha, ez nagyon jó volt! Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz - jött közelebb, de a tisztes távolságot megtartva állt meg előttem.
- Nem tudom biztosra, hogy jól táncolok, ezért nem is dicsekszem vele.
- Pedig nagyon jó vagy, nekem elhiheted – vigyorgott, és mutatta hüvelykujjait nekem.
- Talán nálad is jobb vagyok? - küldtem neki egy incselkedő mosolyt.
- Majd mindjárt meglátjuk!- odalépett a lejátszóhoz rácsatlakoztatta iPod-ját és elindított egy igen pörgős hip-hop számot. Igazi táncpárbajt csináltunk annyi különbséggel, hogy a végére egymással táncoltunk. A szám végére egyérdekes pózba érkeztünk, egész felső testem az övéhez simult és ő jóformán szorított magához. A levegő csak úgy izzott körülöttünk, és nemcsak azért, mert most tomboltunk egy nagyot. Kellemes fiús parfümje megbabonázott, szemeiben elvesztem. Jesszus! MeiXing, mi a francot csinálsz? Gyors elszakadtam tőle, és próbáltam oldani a feszültséget.
- Tudod mit? Egyezzünk meg egy döntetlenben.
- Hm, nem.
- Tessék?
- Kérek egy visszavágót! - mondta vigyorogva. Hogy tudsz ennyit vigyorogni?
- Állok elébe! De amúgy mit is csinálsz te itt azon kívül, hogy velem beszélgetsz?
- A próbateremben hagytam a telóm, visszaszaladtam érte, és itt a gyakornoki bejárat előtt szednek össze. És te?
- Gyakorlok, hogy jobb legyek.
- És most egyedül mész haza?
- Aha, de nem gond. De téged...
- Akkor haza kísérlek. Legjobb barátom barátnőjének barátnőjét, aki egyben a konkurenciám, csak nem hagyhatom éjszaka egyedül haza menni.
- Igazán nem szükséges, de leköteleznél, ha tényleg elkísérnél.
- Ez csak természetes Mimi. Menj, öltözz át, én addig szólok a fiúknak a bejáratnál találkozunk.
- Okés, sietek.
Mikor végeztem, JongUp tényleg ott várt a bejáratnál. Mimi nyugi! De miért is?
- Te aztán tényleg siettél - a vigyorgás kihagyhatatlan lett volna.
- Hm...
Egész úton szorosan mellettem jött, ami meg nyugtatott, és biztonságban éreztem magam. MeiXing most azonnal szállj le a fellegekből!
Nagyon jól elbeszélgettünk, sok közös témánk és dolgaink vannak. Csak tudnám, hogy eddig miért nem beszélgetünk? Ja, igen! Azért, mert nem vagyok képes bízni az idolokban. Akkor most tegyünk kivételt! Mimi, most adunk egy esélyt JongUpnak! Időközben haza értünk.
- Szia! Köszi, hogy hazakísértél.
- Nincs mit, szia.
Hirtelen meg indulásból utána léptem és karjánál fogva vissza rántottam. Nem tudom, hogy milyen arcot vágott, mert arra koncentráltam, hogy olvashatóan írjam a szemceruzámmal a telefonszámom.
- Vigyázz magadra hazafelé menet, és még egyszer köszi! - rohantam gyorsan be a házba.

Atyaég ebből mi lesz? És miért érzem magam ilyen csodásan?