-Nanaaaa!-hallottam meg egy férfihangot magam mellől.Én erre csukott szemmel elkezdetem tapogatózni,mire egy arcot tapintottam ki.Megkerestem az orrát az illetőnek,majd elkezdtem nyomkodni orra hegyét.
-Nana,most mit csinálsz?-kérdezte a hang.
-Próbálom kikapcsolni az ébresztő órát!-mondtam még mindig nyomkodva az orra hegyét.
-Na,jól van ne szórakozz,gyerünk felkelni! Ma kezdesz,úgy hogy nem késhetsz el,velünk fogsz bejönni,úgy,hogy felkelni!-kapta le kezemet orráról.Kinyitottam a szemet,és Youngjae ült az ágyam szélén.
-Még öt percet,öt perc múlva felkellek!-fordultam át a másik oldalamra,és fejemre hoztam a takarom.
-Hyung! Kérlek kezdj vele valamit!-ekkor éreztem,hogy az ágy,még jobban besüllyed. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy,valaki lerántja rólam a takarom.Ismét csukott szemekkel,elkezdtem a takarom után tapogatózni.Amikor megtaláltam magamra rántottam,és próbáltam tovább aludni.
-Nana! Picurka! Ébresztő!-kiabálta fülembe egy mély férfihang.Én erre csak még jobban összekuporogtam.
-Jól van picur,nem hagysz más lehetőséget!-mondta ismét a férfihang. Erre megfogta kezemet,és elkezdet lehúzni az ágyról.Addig húzott míg koppantam egyet a földön,erre mindenki bejött és hangos nevetésbe kezdtek.Most már megadva keltem fel a földről. Takarómat vissza tettem az ágyamra,és gyors megágyaztam.Az a 6 srác meg még mindig a földön fetrengve nevetek az én ,,esésemen".
-Komolyan ennyire vicces volt??-förmedtem rájuk,játszva a sértődőtett.Erre mindenki elhallgatott.Kimentek a szobámból,hogy én feltudjak öltözni.Felöltöztem.A fürdőbe indultam megmosni az arcom,és fésülködni.Még a fejem mindig komás volt,a szememet még alig nyitottam ki.Szépen lassan besétálok a fürdőbe.Megmostam arcomat,és megtöröltem,megfésülködtem,és hajamat lófarokba kötöttem.Kimentem a konyhába ahol a többiek sürögtek-forogtak.
-Segíthetek valamit?-álltam meg a konyha szélén.
-Persze,ha szeretnél.Akkor örülnénk ha megterítenél.-mosolygott rám Bang.Annyira szeretem őt amióta itt vagyok azóta csak mosolyog.Oda mentem a szekrényhez,elővettem a 7 darab tányért,és szépen kirakosgattam az asztalra.A fiúk hozták oda a kész szendvicseket,narancs levet,tejet,és teát.Én még gyorsan hoztam poharakat.Leültünk szépen csendben reggelizni.Néma csend volt senki sem szólt semmit,egy picikét feszült volt a légkör,és én nem szeretem ha feszült a légkör körülöttem.
-Mára milyen tervetek van,vagyis mi a programotok?-kortyoltam bele teámba.
-Délelőtt fotózás aztán utána meg edzés.-mosolygott Jongup.
-Nana,te nem izgulsz? Hiszen ez lesz az első napod! Nem izgulsz,egy kicsit sem?-nézet rám kedvesen Youngjae.
-Hát...nos,talán egy picit igen!-adtam rá a választ.Mikor végeztünk a reggelivel,a maradékot elpakoltuk,és már indultunk is a TS-hez.Befele együtt mentünk elkísértek a teremhez ahol az énekórám lesz.
-Vigyáz magadra sok,sikert picur!-simogatta meg a fejem Bang.Erre válasz képen csak bólintottam.
-Ha akarsz haza mehetsz mikor végzel,de ha nem akkor nyugottan gyere be hozzánk,és akkor együtt haza megyünk.-mosolygott rám Himchan.
-Megvárlak titeket,még nem nagyon ismerem a járást,lehet hogy eltévednék,ahogy magamat ismerem.-vigyorogtam el a mondat végén,mire ők is küldtek felém egy mosolyt,majd ők mentek a dolgukra.Az ajtó felé fordultam,vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.-Tessék~jött a hang bentről.Bementem,becsuktam az ajtót magam mögött,aztán illedelmesen köszöntem.
-Jó napot! Kim Nana vagyok,az új gyakornok.-hajoltam meg.
-Üdvözöllek Nana! Gyere ide Mimi mellé,még egy embere várunk,és el is kezdjük az órát.-mosolygot rám a tanár.Oda mentem a zongora mögé,és oda álltam a Mimi nevezetű lány mellé aki,vigyorgott rám mint a tejbe tök.
-Szia He Mei-Xing vagyok,de szólíts nyugotan Miminek.-nyújtotta felém kezét.
-Nagyon örvendek Mimi!-húztam mosolyra a számat.Majd hirtelen nyílt az ajtó,és belépet egy magas,szép,szőke hajú lány.Mimi ahogy meglátta rögtön oda futott,és a nyakába ugrott.Ő is oda jött mellénk.
-Szia! Én Park Barbie vagyok!-nyújtotta ő is kezét.
-Nagyon örvendek! Én Kim Nana vagyok.-fogtam vele kezet egy mosollyal kísérve.
-Jól van lányok most,hogy így megismertétek egymást álljunk neki énekelni.-tapsolt egyet a tanár.Felsorakoztunk a tanárral szemben,a zongora másik felén.
-Jól van akkor kezdjünk is neki. Énekeljétek vissza.Dó-mi-szó-dó-szó-mi-szó!-ütötte le a hangokat a zongorán miközben,leénekelte nekünk szolmizálva.Vissza énekeltük neki egyszerre.
-Szép lányok,nagyon szép,szépen szóltok! -mosolygott ránk,és egy kicsikét mintha meglepődőt volna.
Az ének óra nagyon jóra sikerült.Most még nem kezdtünk bele a nagy munkába mivel,a tanár felakarta mérni a képességeimet.Úgy láttam,hogy elégedett velem,és ennek nagyon örülök. Délután 1 körül végeztünk az énekórával.Volt egy 1 órás szünetünk az edzésig,ezért Mimi,Barbie és én elmentünk egy közeli kis étterembe ebédezni.Nem nagyon tudok enni tánc előtt nem tudok sokat,ezért csak egy salátát és egy narancslevet rendeltem.Mindenki rendelt magának,ameddig vártunk az ételre addig beszélgetünk:
-És Unnie hol laksz? -kérdezte meg Mimi
-Mi Unnie? Tudtommal fiatalabb vagyok mint te!- vigyorogtam rá egyet.
-Miért nem 16 vagy?-nézet rám kikerekedett szemekkel.
-Nem 14 vagyok!-vigyorogtam rá ismét.
-Ó,ne már azt hittem hogy idősebb vagy nálam!-szomorodott el.
-Komolyan 16-nak látszom?-néztem Barbie felé.
-Hát kinézel 16-nak.-küldött felém egy mosolyt.Közben kihozták az ebédünket.
-Akkor Nana! Hol laksz?-kérdezte Mimi.
-Az titok!-kacsintottam egyet.
-Nocsak milyen titkolózó valaki!-bökött meg ujjával Barbie.Én erre meg felnevetem.Nem mondhatom el nekik,hogy a B.A.P-vel lakók mert akkor lehet hogy kifognak közösíteni.
Az ebédet befejezve,és kifizetve elindultunk vissza az ügynökséghez.Út közben nagyon sokat beszélgetünk,nagyon bírom ezt a két lány.Az edzőterem fele menet,szokásom szerint nem figyeltem és neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom!-hajoltam meg,majd felnéztem az illetőre.
-Semmi baj!-mosolygott rám édesen. Megsimogatta a fejemet ahogy szokta majd elment.
-Ez meg,mi volt? Várjunk,csak mit keresett itt Yongguk a gyakornoki részlegen?-tette fel Mimi a kérdéseket.
-Nem mindegy? Nagyon ritka őket erre látni,ez egy csoda,inkább örülnöd kéne neki!-mondta Barbie.
-Nana,jól vagy? -karoltak át engem két oldalról.
-Igen persze,mert?-tértem észhez.Nagyon megijedtem mert majdnem elszóltam magam.
-Mert,ijedt képet vágsz.-mondta Barbie.
-Nyugi nincs semmi bajom,de most menjünk mert elkésünk.Elindultunk az öltözök felé.Gyorsan átöltöztünk,majd beléptünk a terembe. Mimi és Barbie oda mentek valakikhez én pedig,pár méterrel mögöttük követtem őket.Barbie Intett egyet,hogy menjek oda.Bizonytalan lépésekkel oda sétáltam.
-Szia én Gong Rara vagyok! Nagyon örvendek!-nyújtotta a kezét egy nagyon aranyos lány.
-Kim Nana! Nagyon örvendek!-ráztam vele kezet.
Szia én Shiru Whiseira vagyok! De hívj nyugotan Runak!-mondta nekem egy szőke hajú menő lány.
-Szia Kim Nana vagyok!-fogtam meg a kezét.
Szia Hitomira Ayane vagyok!-ölelt meg egy szintén szép lány.
Szia és Kim Soo Jin vagyok!-ölelt meg ő is.
Kim Nana!-mosolyodtam rá egyet.Ezek után elkezdődött az edzés.Nagyon fárasztó volt.Sok mindent nem tudtam meg csinálni mert új volt,és hirtelen jött azért nekem sem megy minden elsőre.Ezért az edző sokszor rám ordított,de ennek ellenére elnézte nekem mert új vagyok.
Az edzés után elmentünk zuhanyozni.Mikor végeztünk vele kiléptünk az öltöző ajtón és a lányok húztak is maguk után.
-Hé lányok,hova húztok? Nekem itt kell még maradnom.-hátráltam meg.
-Mi? Miért kell itt maradnod? Vársz valakit?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Igen meg kell várnom valakit.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-És kit kell megvárnod?-bökött oldalba Ayane.
-A B..fogtam be a számat...a lakótársamat. -vigyorodtam el.
-Nagyon furcsa vagy most minden rendben?-nézet rám Mimi.
-Igen..jól vagyok csak egy picikét fáradt vagyok.Most menjetek! Holnap találkozunk.-öleltem meg mindenkit.Elégé érdekes arcokat vágtak,de azért elmentek.Megvártam míg kimentek a bejárati ajtón,majd én is elindultam. Himchan elmondta,hogy pontosan merre is kell mennem.De amilyen könnyen felejtek,olyan könnyen el is tévedtem.Azt se tudtam,hogy merre menjek.Össze vissza keveregtem az épületbe.Nem tudom,hogy -hogy csináltam de egyszer csak,végre kikötöttem egy B.A.P feliratú ajtó előtt.Benéztem az ajtó melletti ablakon,és azt láttam,hogy a fiúk még nagyban edzenek.Nem akartam őket zavarni,ezért leültem a folyóson lévő székek egyikére.Pár másodpercre rá,a telefonom csörgésére lettem figyelmes:
-Halló!
-Szia pici mályva cukrom!-szól egy ismerős s édes hang.
-Szia Mia néni!-szóltam vissza.
-Mi újság veled,hogy vagy? Eszel rendesen? Milyen volt az első napod?-havazott el kérdéseivel.
-Igen eszek rendesen,ne aggódj,Eddig nem történt semmi,jól érzem magam.Az első napom,nagyon jó volt,szereztem egy pár barátot magamnak.Az edzésen nem ment minden,de igyekeztem.Az ének órán meg nagyon jól szerepeltem,-válaszoltam neki.
-És hogy érzed magad a B.A.P-nél?
-Jól érzem magam eddig,bár az első nap után nem sok mindent tudok mondani.De ettől függetlenül,tetszik a dolog.Bang már becenevet is adott nekem.-mosolyogtam el a végén,bár ezt ő nem érzékelte a telefon másik feléről.
-Akkor jól alakulnak a dolgok. Ennek örülök.Van egy hírem a számodra!
-Mi az?-kérdeztem kíváncsin.
-2 hónap múlva mi is utánad megyünk.A nagyiéknál fogunk lakni.Taehyunt áthelyezték Dél-Koreába.Ezért az egész család oda költözik.Azért a nagyiékhoz mert,ők feltétlenül azt akarják,hogy velük éljünk,mivel már évek óta nem láttak minket.
-Juj! Ez nagyon jó! De miért pont nagyiéknál? Ha ott leszek akkor a nagyi egy úri nőt farrag belőlem,aki még a kilincset is zsebkendővel fogja meg.-nevettem bele a végébe.Ő is felnevetett a mondatomon.
-Tudom,a nagyi egy kicsikét túlzásba viszi az ilyen dolgokat,de ő ilyen el kell fogadni.Nyugi hiszen az én drága unokaöcsém is a zenét választotta,és neki sem harapta le a fejét,sőt ő biztatta,hogy menjen énekesnek.Emlékszel?-mondta nénikém.
-Jó igaz,de én egy hölgy vagyok.Nekem nem lehetnek ilyen álmaim mint Kibumnak.Tudod hogy a nagyi azt szeretné ha ügyvéd lennék.-világosítottam fel.
-Igen tudom,de azt is tudom,hogy erről lemond ha megtudja,hogy te mit szeretnél,és hogy jó úton haladsz felé.Tudod hogy ő,is azt szeretné,hogy azt csináld amit szeretsz,és értesz hozzá.-mondta el az igazat.
-Ebben igazad van.-ismertem be.
-Ami a cuccaidat illeti azokat,előbb elküldjük,a nagyiékhoz.Ha akarod a gitárod,és a hegedűdet oda is elküldhetjük!-tájékoztatott a helyzetről.
-Az jó lenne már hiányoznak.-mondtam őszintén.Már tényleg hiányoztak a hangszereim.
-Oké akkor,holnap után már ott is lesznek.Na de most mennem kell mert,Surit le kell fektetnem! Szia mályva cukrom!-köszönt el nénikém,majd le is tette.Eltettem telefonomat a zsebembe,és belestem a kis ablakon a próbaterembe,hogy végeztek-e már.Ha jól láttam igen végeztek.Mindenki a földön feküt.Benyitottam,és kedvesen köszöntem nekik:
-Sziasztok!-integettem nekik.Mindenki felkapta a fejét,majd felpattantak a földről.Oda mentem hozzájuk.
-Hamarosan indulunk,csak elmegyünk átöltözni és mehetünk is.-mosolygott rám Himchan.Erre én bólintottam egyet majd ők ott hagytak,és bementek az öltözőbe.Miközben vártam rájuk,a telefonomat piszkáltam.Vagyis zongoráztam rajta,egy zongorás játék segítségével.
-Jó a dallama! Te találtad ki?-hallottam hátam mögül egy hangot,aminek hatására ugrottam egyet a széken,mert megijedtem.
-Jézusom! Nem csak piszkálgattam,nyomkodtam a billentyűket.-csavargattam a hajamat zavaromba.
-Jaj,de aranyos vagy,most rögtön megzabálnálak,Még Zelonál is cukibb vagy.-ölelt meg Himchan.
-Hé! Ez nem igaz én vagyok itt a legcukibb!-húzta fel az orrát Zelo.Erre mindenki felnevettet,rajtam kívül.Én még mindig zavaromba a hajamat csavargattam.
Mikor haza értünk,Youngjae tett egy nagy bejelenést:
-Srácok el kéne menni bevásárolni!-kiabálta a konyhából.Én még nem húztam le a cipőmet ezért jelentkeztem a feladatra.Oda mentem Younjaehez.Ő a kezembe nyomott egy bevásárló listát és pénzt.Indultam is volna,de utánam szóltak:
-Várj egyedül nem mehetsz! Még nem ismered a járást,és egyébként is egyedül nem bírnád el a dolgokat.Ezért Zelo majd elkísér.-mondta Bang.Zelo egy nagyot sóhajtott,oda lépet mellém felvette,a cipőjét,és megindult kifelé.Én is követtem példáját,és kimentem az ajtón,majd becsuktam azt.Szépen egymás mellett elindultunk,a bolt felé.Nem szóltunk egymáshoz,csak mentünk.Majd Zelo megszólalt:
-Mond Nana van vagy volt már barátod?-kérdezett egy kicsikét szégyenlősen.
-Nem,még nem volt barátom.-mosolyogtam rá.
-És tetszik valaki?-kérdezett ismét.
-Hát...erre muszáj válaszolnom?-néztem rá zavartan.Nem közölhettem vele,hogy igen te,te tetszel nekem,és azóta beléd vagyok zúgva amióta ismerem a B.A.P-t.
-Igen muszáj!-vigyorodott el.
-Nem mondom meg! Nem vagyok köteles elmondni neked,hogy ki tetszik.Különben is ezt a dolgot nem is egy fiúval,osztja meg egy lány.-húztam fel a fejemet játszva a makacsat,
-Na kérlek akkor,én is elmondom hogy ki tetszik.-nézette rám kiskutya szemekkel.Könyörgök ne tedd ezt velem.Miért vagy rá ennyire kíváncsi?
-Nem nem mondom meg.Még a kiskutya szemek sem fognak most meghatni,-nyújtottam rá ki nyelvemet.
-Ne nyújtogasd,mert levágom.-nyújtotta ki ő is.Erre én ismét kinyújtottam rá,és megforgattam szemeimet.
-Kérlek mond el!-mosolygott rám.Itt végem volt,Nem tudtam ellenkezni.
-Te.suttogtam,hogy ne hogy meg hallja.
-Tényleg? Tényleg én? -állt be elém,és megállított.Felnéztem rá,majd nyeltem egy nagyot.Fülig vörös fejjel,bólintottam egyet.Ő erre csak elmosolyodott,aztán ismét elindult.
A boltba érve,elővettem a zsebemből a listát.
-Miket kell venni?-kérdezte Zelo hátam mögött.
Paprika,narancs,uborka,alma.A gyümölcsös,zöldséges részről.-néztem fel a listából Zelora.Ő elindult,és a paprikát,kiválasztotta majd beletette a húzható kosárba.Én fogtam 2 darab kígyóuborkát,és bele tettem én is a kosárba.Zelo közben az almát is a kosárba helyezte.A narancsból sok kellett ezért mind a ketten válogattunk.Az egyikért egyszerre nyúltunk,és kezünk összeért.Egyikőnk sem kapta el a kezét,csak bámultunk egymásra.Ennek a pillanatnak én vettettem véget,avval hogy,elkapta, fejemet,és kezemmel egy másik narancs felé nyúltam.Én nekem amennyit vennem kellett azt bele tettem a kosárba.Zelo is bele tette a narancsokat a kosárba.Én tovább akartam indulni,de Zelo megragadta csuklómat.
-Nélkülem nem mehetsz el.Nem akarom,hogy elvesz.-mosolygott rám.Csuklóm elengedte,majd megfogta kezemet,másik kezével meg a kosarat,majd megindult.Kezemet nem engedte el,úgy mentünk tovább.
-Mi kell még?-nézet rám.
-Kell még,2tej,sajt,és meggyes joghurt.-vadásztam ki a listából a dolgokat mivel,a hűtős résznél voltunk.Zelo bele tette mindent a kosárba.Nekem csak annyi dolgom volt,hogy felolvastam ami a listán volt.Egyszer csak észre veszem hogy Mimi itt van,és felénk közeledik.Gyorsan felhúztam Zelo fejére a kapucniját,és ráadtam a napszemüvegét.
-Szia Nana! Ő lenne a lakótársad?-ért oda Mimi.
Szia! Igen,az egyik.-mosolyogtam rá.
-Lehetséges,hogy nem is lakótárs hanem több annál.-húzogatta a szemöldökét Mimi és ránézett a kezemre amit még Zelo mindig fogott.
-Igen ő a barátn..-nem tudta tovább mondani mert ráléptem a lábára,hogy fogja be a száját.
-Nem nincs köztünk semmi.Csak nagyon jobban vagyunk ennyi.-vigyorodtam el.
-És akkor legalább a nevét megtudhatom?-kíváncsiskodott Mimi.
-Zel...ismét ráléptem a lábára.
-Junhong a neve Junhong!-mondtam gúnyos hanglejtéssel.Zelora nézve.
-Ó értem! Nos nagyon örültem.Holnap találkozunk,szia!-ment el Mimi.Egy nagyon nagyot sóhajtottam.
-Hülye ezt most miért kellett!? Nem tudhatja meg senki sem,hogy veletek élek.-vettem le napszemüvegét.
-Csak tesztelni akartam,hogy-hogy viselkedsz ilyen helyzetekben.Átmentél.-vigyorgott egyet.Én erre csak megforgattam szemeimet.Végre mindent össze szedtünk ami kellett.Zelo csak a pénztárnál engedte el a kezemet.Kifizettem a cuccokat,majd az egyik szatyrot megfogva indultam meg.
-A-a,meg feledkeztél valamiről.-állított meg Zelo.Megfogta a kezemet ismét,és úgy indult el kifelé a boltból.Szépen csendeben mentünk haza fele.
Miért csinálja ezt? Miért hoz mindig zavarba? Nem várok tovább meg kell kérdeznem hogy miért csinálja ezt az egészet.
-Zelo,mond miért csinálod ezt,az egész dolgot? A mai este legalább 50-szer hoztál zavarba.Mond miért csinálod ezt?-fordultam felé.
-Tényleg? Nekem többnek tűnt.-vigyorgott.-Azért csináltam,mert élvezem a helyzetet.Aranyos vagy amikor zavarban vagy.És mivel tetszem neked,ezért azt gondoltam,hogy biztos élvezed ezt az egészet,vagy nem jól hiszem?-kerekedtek ki szemei.
-De jól esik,meg minden,ddde...de úgy érzem hogy ezt csak azért csinálod,hogy engem boldoggá tegyél közben,te meg nem élvezed.Mintha kényszer lenne neked ez az egész.-haraptam bele ajkamba a mondat végén.
-Mi van? Chhh,ezt most komolyan mondod? Nem kényszerből teszem,hanem mert...-itt elhallgatott.Köhögött egyet,és az úttat nézte.Én meg őt néztem.Vajon mit akarta mondani? Mindegy ne is mélyedjek bele a témába,úgy is csak most az egyszer történik meg ez dolog.Biztos hogy nem akkor tőlem semmit komolyat.
Mikor haza értünk,a fiúk segítettek kipakolni.Megvacsoráztunk.Jongup mosogatott,én meg segítettem neki.Nagyon szeretem őt,szeretek vele beszélgetni,mindig kedvesen és illedelmesen beszél velem.Mikor végeztünk a mosogatással,ős is és én is bementünk a szobánkba.Át vettem a pizsimet,bebújtam a takaró alá.Kezembe vettem a Toto mato plüssömet,és neki tettem fel a kérdéseket amiket nem értek Zeloval kapcsolatosan.Mond miért csinálod ezt? Mit akartál mondani akkor amikor elhallgattál,és miért hallgattál el.Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.
Másnap reggel,ismét Bang keltett.Reggeli készülődés,reggeli,mint tegnap.A fiúkkal mentem be a céghez.Ma tánc edzéssel kezdtem,Beléptem a terembe.Valaki hirtelen megragad,és magával húz a sorokba.Mimi volt az,elégé érdekes képet vágott.Mérges is volt egyben,meg meglepődőt is volt.
-Lebuktál Nana!
-Nana! Picurka! Ébresztő!-kiabálta fülembe egy mély férfihang.Én erre csak még jobban összekuporogtam.
-Jól van picur,nem hagysz más lehetőséget!-mondta ismét a férfihang. Erre megfogta kezemet,és elkezdet lehúzni az ágyról.Addig húzott míg koppantam egyet a földön,erre mindenki bejött és hangos nevetésbe kezdtek.Most már megadva keltem fel a földről. Takarómat vissza tettem az ágyamra,és gyors megágyaztam.Az a 6 srác meg még mindig a földön fetrengve nevetek az én ,,esésemen".
-Komolyan ennyire vicces volt??-förmedtem rájuk,játszva a sértődőtett.Erre mindenki elhallgatott.Kimentek a szobámból,hogy én feltudjak öltözni.Felöltöztem.A fürdőbe indultam megmosni az arcom,és fésülködni.Még a fejem mindig komás volt,a szememet még alig nyitottam ki.Szépen lassan besétálok a fürdőbe.Megmostam arcomat,és megtöröltem,megfésülködtem,és hajamat lófarokba kötöttem.Kimentem a konyhába ahol a többiek sürögtek-forogtak.
-Segíthetek valamit?-álltam meg a konyha szélén.
-Persze,ha szeretnél.Akkor örülnénk ha megterítenél.-mosolygott rám Bang.Annyira szeretem őt amióta itt vagyok azóta csak mosolyog.Oda mentem a szekrényhez,elővettem a 7 darab tányért,és szépen kirakosgattam az asztalra.A fiúk hozták oda a kész szendvicseket,narancs levet,tejet,és teát.Én még gyorsan hoztam poharakat.Leültünk szépen csendben reggelizni.Néma csend volt senki sem szólt semmit,egy picikét feszült volt a légkör,és én nem szeretem ha feszült a légkör körülöttem.
-Mára milyen tervetek van,vagyis mi a programotok?-kortyoltam bele teámba.
-Délelőtt fotózás aztán utána meg edzés.-mosolygott Jongup.
-Nana,te nem izgulsz? Hiszen ez lesz az első napod! Nem izgulsz,egy kicsit sem?-nézet rám kedvesen Youngjae.
-Hát...nos,talán egy picit igen!-adtam rá a választ.Mikor végeztünk a reggelivel,a maradékot elpakoltuk,és már indultunk is a TS-hez.Befele együtt mentünk elkísértek a teremhez ahol az énekórám lesz.
-Vigyáz magadra sok,sikert picur!-simogatta meg a fejem Bang.Erre válasz képen csak bólintottam.
-Ha akarsz haza mehetsz mikor végzel,de ha nem akkor nyugottan gyere be hozzánk,és akkor együtt haza megyünk.-mosolygott rám Himchan.
-Megvárlak titeket,még nem nagyon ismerem a járást,lehet hogy eltévednék,ahogy magamat ismerem.-vigyorogtam el a mondat végén,mire ők is küldtek felém egy mosolyt,majd ők mentek a dolgukra.Az ajtó felé fordultam,vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.-Tessék~jött a hang bentről.Bementem,becsuktam az ajtót magam mögött,aztán illedelmesen köszöntem.
-Jó napot! Kim Nana vagyok,az új gyakornok.-hajoltam meg.
-Üdvözöllek Nana! Gyere ide Mimi mellé,még egy embere várunk,és el is kezdjük az órát.-mosolygot rám a tanár.Oda mentem a zongora mögé,és oda álltam a Mimi nevezetű lány mellé aki,vigyorgott rám mint a tejbe tök.
-Szia He Mei-Xing vagyok,de szólíts nyugotan Miminek.-nyújtotta felém kezét.
-Nagyon örvendek Mimi!-húztam mosolyra a számat.Majd hirtelen nyílt az ajtó,és belépet egy magas,szép,szőke hajú lány.Mimi ahogy meglátta rögtön oda futott,és a nyakába ugrott.Ő is oda jött mellénk.
-Szia! Én Park Barbie vagyok!-nyújtotta ő is kezét.
-Nagyon örvendek! Én Kim Nana vagyok.-fogtam vele kezet egy mosollyal kísérve.
-Jól van lányok most,hogy így megismertétek egymást álljunk neki énekelni.-tapsolt egyet a tanár.Felsorakoztunk a tanárral szemben,a zongora másik felén.
-Jól van akkor kezdjünk is neki. Énekeljétek vissza.Dó-mi-szó-dó-szó-mi-szó!-ütötte le a hangokat a zongorán miközben,leénekelte nekünk szolmizálva.Vissza énekeltük neki egyszerre.
-Szép lányok,nagyon szép,szépen szóltok! -mosolygott ránk,és egy kicsikét mintha meglepődőt volna.
Az ének óra nagyon jóra sikerült.Most még nem kezdtünk bele a nagy munkába mivel,a tanár felakarta mérni a képességeimet.Úgy láttam,hogy elégedett velem,és ennek nagyon örülök. Délután 1 körül végeztünk az énekórával.Volt egy 1 órás szünetünk az edzésig,ezért Mimi,Barbie és én elmentünk egy közeli kis étterembe ebédezni.Nem nagyon tudok enni tánc előtt nem tudok sokat,ezért csak egy salátát és egy narancslevet rendeltem.Mindenki rendelt magának,ameddig vártunk az ételre addig beszélgetünk:
-És Unnie hol laksz? -kérdezte meg Mimi
-Mi Unnie? Tudtommal fiatalabb vagyok mint te!- vigyorogtam rá egyet.
-Miért nem 16 vagy?-nézet rám kikerekedett szemekkel.
-Nem 14 vagyok!-vigyorogtam rá ismét.
-Ó,ne már azt hittem hogy idősebb vagy nálam!-szomorodott el.
-Komolyan 16-nak látszom?-néztem Barbie felé.
-Hát kinézel 16-nak.-küldött felém egy mosolyt.Közben kihozták az ebédünket.
-Akkor Nana! Hol laksz?-kérdezte Mimi.
-Az titok!-kacsintottam egyet.
-Nocsak milyen titkolózó valaki!-bökött meg ujjával Barbie.Én erre meg felnevetem.Nem mondhatom el nekik,hogy a B.A.P-vel lakók mert akkor lehet hogy kifognak közösíteni.
Az ebédet befejezve,és kifizetve elindultunk vissza az ügynökséghez.Út közben nagyon sokat beszélgetünk,nagyon bírom ezt a két lány.Az edzőterem fele menet,szokásom szerint nem figyeltem és neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom!-hajoltam meg,majd felnéztem az illetőre.
-Semmi baj!-mosolygott rám édesen. Megsimogatta a fejemet ahogy szokta majd elment.
-Ez meg,mi volt? Várjunk,csak mit keresett itt Yongguk a gyakornoki részlegen?-tette fel Mimi a kérdéseket.
-Nem mindegy? Nagyon ritka őket erre látni,ez egy csoda,inkább örülnöd kéne neki!-mondta Barbie.
-Nana,jól vagy? -karoltak át engem két oldalról.
-Igen persze,mert?-tértem észhez.Nagyon megijedtem mert majdnem elszóltam magam.
-Mert,ijedt képet vágsz.-mondta Barbie.
-Nyugi nincs semmi bajom,de most menjünk mert elkésünk.Elindultunk az öltözök felé.Gyorsan átöltöztünk,majd beléptünk a terembe. Mimi és Barbie oda mentek valakikhez én pedig,pár méterrel mögöttük követtem őket.Barbie Intett egyet,hogy menjek oda.Bizonytalan lépésekkel oda sétáltam.
-Szia én Gong Rara vagyok! Nagyon örvendek!-nyújtotta a kezét egy nagyon aranyos lány.
-Kim Nana! Nagyon örvendek!-ráztam vele kezet.
Szia én Shiru Whiseira vagyok! De hívj nyugotan Runak!-mondta nekem egy szőke hajú menő lány.
-Szia Kim Nana vagyok!-fogtam meg a kezét.
Szia Hitomira Ayane vagyok!-ölelt meg egy szintén szép lány.
Szia és Kim Soo Jin vagyok!-ölelt meg ő is.
Kim Nana!-mosolyodtam rá egyet.Ezek után elkezdődött az edzés.Nagyon fárasztó volt.Sok mindent nem tudtam meg csinálni mert új volt,és hirtelen jött azért nekem sem megy minden elsőre.Ezért az edző sokszor rám ordított,de ennek ellenére elnézte nekem mert új vagyok.
Az edzés után elmentünk zuhanyozni.Mikor végeztünk vele kiléptünk az öltöző ajtón és a lányok húztak is maguk után.
-Hé lányok,hova húztok? Nekem itt kell még maradnom.-hátráltam meg.
-Mi? Miért kell itt maradnod? Vársz valakit?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Igen meg kell várnom valakit.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-És kit kell megvárnod?-bökött oldalba Ayane.
-A B..fogtam be a számat...a lakótársamat. -vigyorodtam el.
-Nagyon furcsa vagy most minden rendben?-nézet rám Mimi.
-Igen..jól vagyok csak egy picikét fáradt vagyok.Most menjetek! Holnap találkozunk.-öleltem meg mindenkit.Elégé érdekes arcokat vágtak,de azért elmentek.Megvártam míg kimentek a bejárati ajtón,majd én is elindultam. Himchan elmondta,hogy pontosan merre is kell mennem.De amilyen könnyen felejtek,olyan könnyen el is tévedtem.Azt se tudtam,hogy merre menjek.Össze vissza keveregtem az épületbe.Nem tudom,hogy -hogy csináltam de egyszer csak,végre kikötöttem egy B.A.P feliratú ajtó előtt.Benéztem az ajtó melletti ablakon,és azt láttam,hogy a fiúk még nagyban edzenek.Nem akartam őket zavarni,ezért leültem a folyóson lévő székek egyikére.Pár másodpercre rá,a telefonom csörgésére lettem figyelmes:
-Halló!
-Szia pici mályva cukrom!-szól egy ismerős s édes hang.
-Szia Mia néni!-szóltam vissza.
-Mi újság veled,hogy vagy? Eszel rendesen? Milyen volt az első napod?-havazott el kérdéseivel.
-Igen eszek rendesen,ne aggódj,Eddig nem történt semmi,jól érzem magam.Az első napom,nagyon jó volt,szereztem egy pár barátot magamnak.Az edzésen nem ment minden,de igyekeztem.Az ének órán meg nagyon jól szerepeltem,-válaszoltam neki.
-És hogy érzed magad a B.A.P-nél?
-Jól érzem magam eddig,bár az első nap után nem sok mindent tudok mondani.De ettől függetlenül,tetszik a dolog.Bang már becenevet is adott nekem.-mosolyogtam el a végén,bár ezt ő nem érzékelte a telefon másik feléről.
-Akkor jól alakulnak a dolgok. Ennek örülök.Van egy hírem a számodra!
-Mi az?-kérdeztem kíváncsin.
-2 hónap múlva mi is utánad megyünk.A nagyiéknál fogunk lakni.Taehyunt áthelyezték Dél-Koreába.Ezért az egész család oda költözik.Azért a nagyiékhoz mert,ők feltétlenül azt akarják,hogy velük éljünk,mivel már évek óta nem láttak minket.
-Juj! Ez nagyon jó! De miért pont nagyiéknál? Ha ott leszek akkor a nagyi egy úri nőt farrag belőlem,aki még a kilincset is zsebkendővel fogja meg.-nevettem bele a végébe.Ő is felnevetett a mondatomon.
-Tudom,a nagyi egy kicsikét túlzásba viszi az ilyen dolgokat,de ő ilyen el kell fogadni.Nyugi hiszen az én drága unokaöcsém is a zenét választotta,és neki sem harapta le a fejét,sőt ő biztatta,hogy menjen énekesnek.Emlékszel?-mondta nénikém.
-Jó igaz,de én egy hölgy vagyok.Nekem nem lehetnek ilyen álmaim mint Kibumnak.Tudod hogy a nagyi azt szeretné ha ügyvéd lennék.-világosítottam fel.
-Igen tudom,de azt is tudom,hogy erről lemond ha megtudja,hogy te mit szeretnél,és hogy jó úton haladsz felé.Tudod hogy ő,is azt szeretné,hogy azt csináld amit szeretsz,és értesz hozzá.-mondta el az igazat.
-Ebben igazad van.-ismertem be.
-Ami a cuccaidat illeti azokat,előbb elküldjük,a nagyiékhoz.Ha akarod a gitárod,és a hegedűdet oda is elküldhetjük!-tájékoztatott a helyzetről.
-Az jó lenne már hiányoznak.-mondtam őszintén.Már tényleg hiányoztak a hangszereim.
-Oké akkor,holnap után már ott is lesznek.Na de most mennem kell mert,Surit le kell fektetnem! Szia mályva cukrom!-köszönt el nénikém,majd le is tette.Eltettem telefonomat a zsebembe,és belestem a kis ablakon a próbaterembe,hogy végeztek-e már.Ha jól láttam igen végeztek.Mindenki a földön feküt.Benyitottam,és kedvesen köszöntem nekik:
-Sziasztok!-integettem nekik.Mindenki felkapta a fejét,majd felpattantak a földről.Oda mentem hozzájuk.
-Hamarosan indulunk,csak elmegyünk átöltözni és mehetünk is.-mosolygott rám Himchan.Erre én bólintottam egyet majd ők ott hagytak,és bementek az öltözőbe.Miközben vártam rájuk,a telefonomat piszkáltam.Vagyis zongoráztam rajta,egy zongorás játék segítségével.
-Jó a dallama! Te találtad ki?-hallottam hátam mögül egy hangot,aminek hatására ugrottam egyet a széken,mert megijedtem.
-Jézusom! Nem csak piszkálgattam,nyomkodtam a billentyűket.-csavargattam a hajamat zavaromba.
-Jaj,de aranyos vagy,most rögtön megzabálnálak,Még Zelonál is cukibb vagy.-ölelt meg Himchan.
-Hé! Ez nem igaz én vagyok itt a legcukibb!-húzta fel az orrát Zelo.Erre mindenki felnevettet,rajtam kívül.Én még mindig zavaromba a hajamat csavargattam.
Mikor haza értünk,Youngjae tett egy nagy bejelenést:
-Srácok el kéne menni bevásárolni!-kiabálta a konyhából.Én még nem húztam le a cipőmet ezért jelentkeztem a feladatra.Oda mentem Younjaehez.Ő a kezembe nyomott egy bevásárló listát és pénzt.Indultam is volna,de utánam szóltak:
-Várj egyedül nem mehetsz! Még nem ismered a járást,és egyébként is egyedül nem bírnád el a dolgokat.Ezért Zelo majd elkísér.-mondta Bang.Zelo egy nagyot sóhajtott,oda lépet mellém felvette,a cipőjét,és megindult kifelé.Én is követtem példáját,és kimentem az ajtón,majd becsuktam azt.Szépen egymás mellett elindultunk,a bolt felé.Nem szóltunk egymáshoz,csak mentünk.Majd Zelo megszólalt:
-Mond Nana van vagy volt már barátod?-kérdezett egy kicsikét szégyenlősen.
-Nem,még nem volt barátom.-mosolyogtam rá.
-És tetszik valaki?-kérdezett ismét.
-Hát...erre muszáj válaszolnom?-néztem rá zavartan.Nem közölhettem vele,hogy igen te,te tetszel nekem,és azóta beléd vagyok zúgva amióta ismerem a B.A.P-t.
-Igen muszáj!-vigyorodott el.
-Nem mondom meg! Nem vagyok köteles elmondni neked,hogy ki tetszik.Különben is ezt a dolgot nem is egy fiúval,osztja meg egy lány.-húztam fel a fejemet játszva a makacsat,
-Na kérlek akkor,én is elmondom hogy ki tetszik.-nézette rám kiskutya szemekkel.Könyörgök ne tedd ezt velem.Miért vagy rá ennyire kíváncsi?
-Nem nem mondom meg.Még a kiskutya szemek sem fognak most meghatni,-nyújtottam rá ki nyelvemet.
-Ne nyújtogasd,mert levágom.-nyújtotta ki ő is.Erre én ismét kinyújtottam rá,és megforgattam szemeimet.
-Kérlek mond el!-mosolygott rám.Itt végem volt,Nem tudtam ellenkezni.
-Te.suttogtam,hogy ne hogy meg hallja.
-Tényleg? Tényleg én? -állt be elém,és megállított.Felnéztem rá,majd nyeltem egy nagyot.Fülig vörös fejjel,bólintottam egyet.Ő erre csak elmosolyodott,aztán ismét elindult.
A boltba érve,elővettem a zsebemből a listát.
-Miket kell venni?-kérdezte Zelo hátam mögött.
Paprika,narancs,uborka,alma.A gyümölcsös,zöldséges részről.-néztem fel a listából Zelora.Ő elindult,és a paprikát,kiválasztotta majd beletette a húzható kosárba.Én fogtam 2 darab kígyóuborkát,és bele tettem én is a kosárba.Zelo közben az almát is a kosárba helyezte.A narancsból sok kellett ezért mind a ketten válogattunk.Az egyikért egyszerre nyúltunk,és kezünk összeért.Egyikőnk sem kapta el a kezét,csak bámultunk egymásra.Ennek a pillanatnak én vettettem véget,avval hogy,elkapta, fejemet,és kezemmel egy másik narancs felé nyúltam.Én nekem amennyit vennem kellett azt bele tettem a kosárba.Zelo is bele tette a narancsokat a kosárba.Én tovább akartam indulni,de Zelo megragadta csuklómat.
-Nélkülem nem mehetsz el.Nem akarom,hogy elvesz.-mosolygott rám.Csuklóm elengedte,majd megfogta kezemet,másik kezével meg a kosarat,majd megindult.Kezemet nem engedte el,úgy mentünk tovább.
-Mi kell még?-nézet rám.
-Kell még,2tej,sajt,és meggyes joghurt.-vadásztam ki a listából a dolgokat mivel,a hűtős résznél voltunk.Zelo bele tette mindent a kosárba.Nekem csak annyi dolgom volt,hogy felolvastam ami a listán volt.Egyszer csak észre veszem hogy Mimi itt van,és felénk közeledik.Gyorsan felhúztam Zelo fejére a kapucniját,és ráadtam a napszemüvegét.
-Szia Nana! Ő lenne a lakótársad?-ért oda Mimi.
Szia! Igen,az egyik.-mosolyogtam rá.
-Lehetséges,hogy nem is lakótárs hanem több annál.-húzogatta a szemöldökét Mimi és ránézett a kezemre amit még Zelo mindig fogott.
-Igen ő a barátn..-nem tudta tovább mondani mert ráléptem a lábára,hogy fogja be a száját.
-Nem nincs köztünk semmi.Csak nagyon jobban vagyunk ennyi.-vigyorodtam el.
-És akkor legalább a nevét megtudhatom?-kíváncsiskodott Mimi.
-Zel...ismét ráléptem a lábára.
-Junhong a neve Junhong!-mondtam gúnyos hanglejtéssel.Zelora nézve.
-Ó értem! Nos nagyon örültem.Holnap találkozunk,szia!-ment el Mimi.Egy nagyon nagyot sóhajtottam.
-Hülye ezt most miért kellett!? Nem tudhatja meg senki sem,hogy veletek élek.-vettem le napszemüvegét.
-Csak tesztelni akartam,hogy-hogy viselkedsz ilyen helyzetekben.Átmentél.-vigyorgott egyet.Én erre csak megforgattam szemeimet.Végre mindent össze szedtünk ami kellett.Zelo csak a pénztárnál engedte el a kezemet.Kifizettem a cuccokat,majd az egyik szatyrot megfogva indultam meg.
-A-a,meg feledkeztél valamiről.-állított meg Zelo.Megfogta a kezemet ismét,és úgy indult el kifelé a boltból.Szépen csendeben mentünk haza fele.
Miért csinálja ezt? Miért hoz mindig zavarba? Nem várok tovább meg kell kérdeznem hogy miért csinálja ezt az egészet.
-Zelo,mond miért csinálod ezt,az egész dolgot? A mai este legalább 50-szer hoztál zavarba.Mond miért csinálod ezt?-fordultam felé.
-Tényleg? Nekem többnek tűnt.-vigyorgott.-Azért csináltam,mert élvezem a helyzetet.Aranyos vagy amikor zavarban vagy.És mivel tetszem neked,ezért azt gondoltam,hogy biztos élvezed ezt az egészet,vagy nem jól hiszem?-kerekedtek ki szemei.
-De jól esik,meg minden,ddde...de úgy érzem hogy ezt csak azért csinálod,hogy engem boldoggá tegyél közben,te meg nem élvezed.Mintha kényszer lenne neked ez az egész.-haraptam bele ajkamba a mondat végén.
-Mi van? Chhh,ezt most komolyan mondod? Nem kényszerből teszem,hanem mert...-itt elhallgatott.Köhögött egyet,és az úttat nézte.Én meg őt néztem.Vajon mit akarta mondani? Mindegy ne is mélyedjek bele a témába,úgy is csak most az egyszer történik meg ez dolog.Biztos hogy nem akkor tőlem semmit komolyat.
Mikor haza értünk,a fiúk segítettek kipakolni.Megvacsoráztunk.Jongup mosogatott,én meg segítettem neki.Nagyon szeretem őt,szeretek vele beszélgetni,mindig kedvesen és illedelmesen beszél velem.Mikor végeztünk a mosogatással,ős is és én is bementünk a szobánkba.Át vettem a pizsimet,bebújtam a takaró alá.Kezembe vettem a Toto mato plüssömet,és neki tettem fel a kérdéseket amiket nem értek Zeloval kapcsolatosan.Mond miért csinálod ezt? Mit akartál mondani akkor amikor elhallgattál,és miért hallgattál el.Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.
Másnap reggel,ismét Bang keltett.Reggeli készülődés,reggeli,mint tegnap.A fiúkkal mentem be a céghez.Ma tánc edzéssel kezdtem,Beléptem a terembe.Valaki hirtelen megragad,és magával húz a sorokba.Mimi volt az,elégé érdekes képet vágott.Mérges is volt egyben,meg meglepődőt is volt.
-Lebuktál Nana!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése