10.rész Nem várt fordulat

Hali! Nos itt van a kövi rész! :) Ebben sok esemény dús pillanat lesz,és próbálom,majd humorosan megírni és szívszorítóan megírni. :) Remélem tetszeni fog nektek. :) A dőlt betű azt jelzi,hogy magyarul beszélnek,majd.Ez a rész majdnem csak dőlt betűből fog állni. :) Jó olvasást hozzá! :)

xoxo: Eszter



-Igen miattad,mert szeretlek,és szeretném,ha megpróbálnánk mi ketten!-fogta meg a kezeimet,és mélyen a szemembe nézett.
Hogy mi van? Miért jött ide? Miért ilyenkor? Miért pont most akarja ezt?
-Na jó! Ez nem utcára való téma menjünk el hozzánk!-biccentettem a kocsi felé.Rögtön vette az adást,és már ült is be a kocsiba,ahogy én is.
-Csak miattam jöttél ide?-kérdeztem,ahogy elindította a motort.
-Részben igen.Nyelvet tanulni jöttem és azért,hogy téged vissza vigyelek Magyarországba.-indult el a kocsival.
-Miért akarsz vissza vinni?-lepődtem meg
-Mert neked ott a helyed.Ott kezdted a középiskolát az osztály nélküled nem lesz ugyan az.A többiek,már most félnek attól,hogy milyen lesz nélküled a suli.Valamilyen új lány fog jönni helyetted,akitől még Kitti is fél.És nélküled nem ugyan olyan a suli.-kezdte el a hosszú győzködést.
-Igen nem lesz olyan aki lesúgja nektek az egész feleletet.És nem lesz partnered a sulibulikon.-elevenítettem fel az emlékeket.Ádámot mindig nagyon sokan hívták a sulibulikra gólyaként is a legnépszerűbb volt a suliban,de mivel senkivel sem akart elmenni,viszont mindig kellett valakivel menni ezért engem szokott elhívni,mint legjobb barátját.Plusz a suli összes lánydiákja utált,mert Ádám mindig az én közelebben volt (meg persze az egész osztály közelében.) és sokan féltékenyek voltak rám.De én nagyon nem törődtem vele.
-Plusz nem lesz akihez átmehetek suli után bármikor házit másolni.-egészített ki.
-Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagy.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-Merre laktok?
-Ó...tényleg nem is mondtam,hogy merre menj...izé...itt fordulj jobbra-mutattam az elágazásra.-És ebben az utcában lakunk az 1112-es a házszám.
-Oké! Akkor itt is vagyunk!-állt meg a ház előtt és leállította az autót.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam ahogy beértem.Halk és kecses lépteket hallottam közeledni.Anyu.
-Szia kicsim!-jött oda,majd elkerekedett a szeme.-Ádám te itt? Gyere hadd öleljelek meg!-lépet Ádám elé és szorosan megölelte.
-Szia Hye Min!-köszönt neki Ádám.
-Istenem,de régen láttalak! Hogy megnőttél,és még jobban nézel ki!-bókolt anya Ádámnak aki,csak mosolygott.Nagyon jó a szüleimnek a kapcsolata Ádámmal.
-Ne haragudjatok,de most mennem kell az orvoshoz.Nyugodtan csinálhatok bármit,csak 2 dolgot kivéve.Házibulit,és akadálypályát.-kapta fel a cipőjét.
-Tudom anyu! Nem kell aggódni.Este beszélünk.Szia!-toltam ki az ajtón.
-Szépen elküldted,még a cipőét sem hozta fel rendesen.-nevetett.
-Majd felhúzza! Gyere!-ragadtam meg a kezét,és a szobám irányába vezetem.

-Akkor mi a döntésed?-kérdezte meg egy hosszú beszélgetés végén.Amiben végig arról akart meggyőzni,hogy menjek vissza.Azt hiszem sikerült neki.Szeretem abba az iskolába járni,és az osztályt is szeretem.És ami a legfontosabb dolog.Nem voltam Nana árnyékában.A menő diákok közé tartoztam,és mindenki szeretett,azért aki vagy és nem azért,mert Nana legjobb barátnője voltam,hanem önmagamért.
-Igazad van.Lehet,hogy itt nehéz lesz a számomra,hiszen nagy a lemaradásom,és minden,honnan vissza hallom Nana nevét.Viszont a családomat szeretem,és megismerkedtem 6 nagyon kedves fiúval,akik szintén engem szeretnek,nem Nanát.Szeretek itt lenni,hiszen mindig is ebbe a városba vágytam Párizs mellett,és most itt vagyok.Adott a lehetőség,most meg dobjam el magamtól?-néztem rá.
-A te döntésed.Nyár végig eldöntheted.Még van rá 1 hónapod.
-Nem nincs rá annyi időm.Eldöntöttem elmegyek veled,kijárom ott a sulit leérettségizek,és utána vissza jövök.-futott át az agyamon az egész.Talán ha 3 év múlva vissza jövök,akkor talán lenyugszanak a kedélyek,és vége lesz a Nana mániának,és nem köszön vissza mindenhol.
-Komolyan?-kerekedett el a szeme.
-Igen.Már csak a szüleimnek kell elmondani,és beleegyezni,meg persze a visszairatkozni a suliba.
-Ez a beszéd,ez az Eszter hiányzott nekem.Szeretlek!-puszilta meg az szám.(Azt elfelejtettem,megemlíteni,hogy Ádám a volt barátom,és egyben a legjobb barátom) És,azért szakítottunk,mert én idejöttem.Itt meg bele szeretem DaeHyun-ba,viszont Ádámtól még nem teljesen tudtam elszakadni,még mindig érzek iránta valamit.És,most,hogy megpuszilt újra felébredtek bennem az érzések.
-Ez mi volt?-kérdeztem meg.
-Bocs! Nem tudom,csak megszokás,és...mert talán még most is kedvellek.-mosolygott rám.Nagyot dobbant a szívem.Majd eszembe jutott,hogy az iskola előtt azt kérte,hogy próbáljuk meg mi ketten,Ezek szerint újra akarja kezdeni.
Én is szeretem őt,de ott van DaeHyun.Akibe egy pillanat alatt beleszeretem.De Ádámmal is így volt,ahogy megláttam az első tanítási napon beleszerettem.Ajjj...miért ennyire nehezek a szívügyek.
-Eszter itt vagy még?-csettintett egyet az arcom előtt.
-Mi? Ja...persze,csak elgondolkodtam.-vakartam meg tarkómat.Végül is,ha most elmegyek akkor nem DaeHyun lesz hozzám közelebb,hanem Ő.Akkor talán elfelejtem DaeHyun-t és...aish...ez nehezebb,mint gondoltam.Rendben meg van! DaeHyunt el kell felejteni,hiszen,most itt van Ádám,életem első szerelme,akivel, ha minden jól megy együtt fogok lakni,egy suliba fogunk járni,egy osztályba.Most ő rá kell koncentrálnom mivel még mindig szeretem.
Ekkor odabújtam hozzá,és jó szorosan megöleltem.Rögtön vissza ölelt.Érezhetem rég nem érzet finom illatát,a teste melegét,és halhattam heves dobogó szívét a mellkasában.
-Annyira hiányoztál!-suttogtam bele vállába
-Te is nekem!-ölelt meg még szorosabban 
-Rendben! Megpróbálhatjuk még egyszer.-toltam el magamtól,hogy a szemébe nézhessek.Erre ő nem válaszolt hanem megcsókolt.Az elején,nagyon meglepődtem,de aztán hagytam,hogy az érzés uralomba vegye a testemet,és elgyengítse.
Pár perccel később szét váltunk...pont időben,mivel HimChan rontott be a szobába.
-SZIA ESTHER!-mosolygott vidáman.-Ez meg kicsoda?-fagyott le a mosoly az arcáról.
-Nektek is szia! Ő itt egy magyar ismerősöm.Adam.-mutattam rá.
Mindenki bejött a szobámba,kivéve egy valakit,DaeHyunt.Aki nem is volt itt csak öten voltak.
-DaeHyun hol van?-kérdeztem meg azonnal.
-Elment a szüleihez Busanba a hétvégén jön vissza.-válaszolta Zelo,és csak egy pillanatra vette le a szemét Ádámról.Mindenki őt bámulta szúrós tekintettel.Amikor ezt észre vettem elnevettem magam.
-Miért bámultok úgy Adam-re,mintha embert ölt volna?-tettem fel a kérdést nevetve.
-Nagyon gyanús.Tud koreaiul?-kérdezte YongGuk.
-Igen tudok koreaiul.Miért vagyok gyanús nektek?-szólalt meg ő is,és így még jobban nőtt a feszültség a szobában.ÍJ...nem bírom a feszült hangulatot.
-Mi a kapcsolatod Estherrel?-kérdezte meg YoungJae.Tisztára,mint egy vallatáson.Ádám az egyik babzsákfotelemben ül,a többiek pedig vele szemben egy egy párnán a földön,én pedig a másik babzsákfotelemben.
-Miért akarjátok tudni?-kérdezte vissza Ádám.Ajjaj...ebből balhé lesz.
-Miért nem szabad tudnunk?-kérdezte Zelo
-Mi közötök,van hozzá? Nem is ismertek.-nevette el magát cinikusan Ádám.Ha már a cinikus nevetése is előjön akkor,már baj van.
-Na jó srácok elég! Ádám kérlek menj ki egy kicsit beszélek én velük!-küldtem ki a szobából.
Megvártam ameddig kimegy a szobából,majd a fiúkra néztem:
-Áruljátok el,hogy mit akartok tudni? Vagy miért akarjátok tudni?-néztem végig rajtuk.
-Fedezzünk DaeHyun-hyung-nak,nehogy valaki előbb megszerezzen.-mondta Zelo,mire a mellette ülő HimChan egy hatalmasat csapot a fejére.Szegény Zelo majdnem megfejelte a padlót.
-Te bolond! Nem kellett volna elmondani,hogy DaeHyun szerelmes Estherbe.-mondta HimChan,erre meg ő kapott egyet YonGuktól.
-Te vagy a bolond,mert te mondtad ki.-förmedt rá HimChanra.
-Hahó! Én is itt vagyok!-jelentettem ki.
-Aj..Esther DaeHyun,szerelmes beléd.De még nem akarta elmondani,mert nincsen tisztában az érzéseivel,mert túl gyorsan történt.Mi persze rájöttünk,és megígértük neki,hogy távol tartjuk tőled a pasikat,ameddig ő nem lép feléd.-mondta YoungJae.Milyen kedves tőlük.
DaeHyun szeret? Engem? Ez hihetetlen...a szívem abban a pillanatban hasadt meg.Nem tudom mit tegyek...Anyu kellenek a párnák.
-Jól van! Elmondom.Adam a volt barátom,és...most újra együtt vagyunk.A hónap végén meg megyek vissza Magyarországba vele,mert ott akarok középiskolát végezni.
-HOGY MI VAN?-jött a hangos,válasz teljesen egyszerre tőlük.
-Sajnálom fiúk! Őszintén sajnálom.De idejöttem,és minden honnan,csak azt hallom vissza,hogy én vagyok Nana utódja,és ez engem nagyon zavar.Az a tervem,hogy ha végzek a középiskolában,akkor vissza jövök ide,de kell egy kis szabad levegő,mert nem bírom elviselni,azt,hogy Nanahoz hasonlítanak.Kérlek értsetek meg.-néztem rájuk könnyes szemekkel.
-De...de...de...ne menj el!-mondta ki nehezen Zelo. Ő tudod egyedül megszólalni.
-El kell mennem...DaeHyun miatt is.Legalább lesz ideje rendbe tenni az érzéseit irántam,és nekem is iránta.
Erre elkerekedett mindenki szeme:
-Te is szereted őt?-kérdezték megint egyszer.Néha ijesztőek.
-Igen.
-Akkor,miért jöttél újra össze avval a bájgúnárral?-nézett az ajtó felé YoungJae.
-Mert őt is szeretem.Bonyolult egy női szív.-néztem rá a kezemre,mert nem bírtam állni a szúrós tekinteteket amik rám meredtek.
-Komolyan Esther én most nem értelek.-szólalt meg YongGuk.
-Tudod mit menj!  De ha vissza jössz,akkor még szebben,és még okosabban gyere vissza,hogy újra eltud csavarni DaeHyun fejét.És zárd le ezt a fiút addigra.-mosolygott rám HimChan. Nos igen ő megérti a nőket.
-Köszönöm Chanie! Rendben visszatérek úgy ahogy mondtad.-biccentettem egyet.
-De,ha elmész akkor tartjuk a kapcsolatot ugye?-kérdezte JongUp.
-Persze,de még nem megyek.Még 1 hónapig maradok.
-Mi viszont nem.A jövő héten Japánba megyünk turnézni.-nézte YongGuk a telefonját.
-Ó értem...akkor ez a végső búcsú? Azért jöttetek,hogy elmondjátok nekem?-szomorodtam el
-Igen azért.Holnaptól kezdődnek a próbák,csak DaeHyun kapot kimenőt,de ő is csak 3 napot.Utána ő is jön vissza a próbákra.
-Akkor egy nagy ölelés búcsú képen?-néztem rájuk.Mosolyogva felálltunk mindannyian,és egy nagy családi ölelés lett belőle.Utána mindenkit külön megöletem,és egy kicsi búcsú beszédet is mondtam nekik.Aztán kikísértem őket.És elmentek.Végleg. 3 év múlva találkozunk srácok.

Ádámot a konyhában találtam meg.Egy kólát ivott,a pulton ücsörögve.
-Látom feltaláltad magad!-léptem elé.
Letett a kólát a pult másik végébe,majd vissza fordult hozzám,és derekamnál fogva magához húzott.Én meg a kezemet nyaka köré fontam.
-Mint minden hol,itt is feltalálom magam.-mosolygott.
-Engedély nélkül pusztítod a hűtünk tartalmát,ez rád vall.-folytattam tovább a csipkelődést.
-Tudod min gondolkodtam,miközben te oda fent voltál?-jó téma váltó.
-Min?
-Azon,hogy hogyan mondod el a szüleidnek a döntésedet,és,hogy elengednek-e?
-Tudod,hogy milyenek a szüleim.Biztos elengednek.Hiszen ők is azt bánták a legjobban,hogy ott hagytam a gimit.És azt is tudják,hogy ha te mellettem vagy akkor biztonságban vagyok.-túrtam bele a hajába.
-Noona megjöttem! Kaját kérek!-kiáltotta el magát az öcsém.Aztán pár másodper múlva megjelent a konyhában.
-ÁDÁM!-kiáltott fel mint egy kisgyerek.Az öcsém imádja Ádámot.
-Szia Marci! Rég láttalak,megnőttél azóta.-ugrott le Ádám a pultról,és odament az öcsémhez.
-Mit kérsz enni?-kérdeztem meg,miközben a hűtőhöz mentem.
-Dupla sajtos melegszendvicset. 2 darabot.-kiabálta,mert már az étkezőben voltak Ádámmal.
-Persze,hagyatok csak itt egyedül...pasik...ch...-mondtam hangosan,majd neki álltam a szendvicseknek. Csináltam 10 darabot. 2 fiú sokat megeszik,meg én is eszek egyet ennyit tudok megengedni magamnak.Többet nem tartanom kell az alakomat.

-Jó étvágyat!-mondtuk egymásnak,és neki álltunk az evésnek.
-Noona,akkor tényleg vissza mész?
-Tele szájjal ne beszélj! És igen vissza megyek,hiányzik az az iskola.-gondoltam vissza egy kicsikét a sulira.
-És gondolom Ádám is hiányzott igaz?-húzogatta a szemöldökét.
-Hiányoztam?-kezdett rá Ádám is
-Úgy látom túl sok időt voltatok együtt...Ádám mire tanítottad,te az öcsémet az elmúlt években,és percekben? Megrontod szegényt!-mutattam rá ártatlan öcsikémre.
-Én csak egy kis férfiasságra tanítom.Hogy hogyan szerezzen magának a jövőben csajokat.
-Te meg a csajozás...-kerekedett el a szemem.-HYA! Hányszor csaltál meg azalatt a félév alatt,amennyit együtt voltunk?-éget a fejem az idegtől...meg csipkelődni akartam.
-Nem is tudom...talán ötször...-gondolkodott el,és ahogy láttam rajta vette a jeleket,hogy csipkelődni akarok.
-Milyen típusúak voltak?-folytattam tovább
-A szokásos,mozi+pizza típusúak.De aztán mindig vissza tértem a zenebolt+kínai típushoz.-kacsintott rám,én meg felnevettem.Az öcsém meg elképedve nézett minket.
-Amúgy a viccet félre téve,egyszer sem.-mosolygott rám.
-Helyes!-bólintottam egyet,és beleharaptam a szendvicsembe.

Amikor apuék hazaértek,egy kicsikét beszélgetek Ádámmal,arról,hogy mi van vele,meg a szokásos dolgok.Majd én álltam elő a tervünkkel.
-Apu tudom,hogy furán hangzik elsőre,de kérlek hallgass végig.
-Rendben,mond kicsim!
-Visszaakarok menni Magyarországba! Ott akarom elvégezni az iskolát.Ott könnyebb minden,nem vagyok lemaradva,nem vagyok teljesen más mint a többi diák,és ott könnyebb lenne megoldani a franciát,mert ugye francia tagozatos.Nem akarok végleg ott maradni,csak ott akarom elvégezni a középiskolát.Ide jelentkeznék egyetemre,és jönnék is vissza,még akkor is ha nem vesznek fel az egyetemre.Megengeditek? Sokat jelentene nekem.-néztem rájuk kiskutya szemekkel.
-Hát...nem is tudom.Messze leszel,és 3 évig távol leszel tőlünk...Nem nem engedlek el!-gondolt bele,hogy a pici lánya távol lesz tőle.
-Apu kérlek...ígérem,hogy jó leszek,nem csinálok semmi rosszat Ádám vigyáz majd rám,és a szünetekben eljövök hozzátok.Kérlek apu,ez sokat jelentene nekem...kérlek!-néztem bele mélyen apu szemébe.
-Nem engedlek,el egy hitelkártya,mobiltelefon,laptop,tablet,kamera és Ádám nélkül.-amikor már kimondta,azt,hogy hitelkártya,széles vigyorra húztam a szám,és,amikor befejezte visítva a karjaiba ugrottam.
-Imádlak apu!
-De van még egy feltételem.A nagyszüleidnél fogsz lakni.Rendben van?-nézett rám,majd Ádámra.
-Igen apu! Vííííí...megyek vissza!-ugrottam fel és körbe-körbe ugrándoztam.
-Remélem,amikor vissza jössz addigra megkomolyodsz.-mosolygott apu rajtam.
-Addigra teljesen megfogok változni.Egy érett felnőtt nő lesz belőlem,aki tudja mit akar.-álltam le az ugrálással,és elképzeltem magam 3 év múlva.
-Merem remélni!-nevettet az orra alatt apu.
-Na jó nekem mennem kell!-állt fel Ádám.
-Neked is van mondani valóm még.-szólt rá apu.-Csak annyi,hogy kérlek vigyázz,majd rá,helyettem is.-kacsintott apu Ádámra.Ádám válasz képen bólintott egyet,majd elköszönt a családtól.Én meg kikísértem,egészen az autóig.
-Holnap elmegyek eléd a sulihoz,és elmegyünk valahova.Oké?-ölelte át a derekam.
-Rendben! De holnap után már nem kell értem jönnöd.Apuék már holnap intézik a suliváltásom.-kulcsoltam össze a kezeimet a nyaka körül.
-Akkor holnap utána ide jövök érted.-mosolyodott el.
-Rendben!-haraptam bele ajkamba.
Még jobban elmosolyodott,majd megcsókolt.Nem olyanra sikerült amilyenre terveztük.Eléggé szenvedélyesre sikeredet,alig bírtunk elválni egymástól.Ezt teszi az idő.Búcsú képen adott egy hosszú puszit a homlokomra,majd beszállt a kocsiba,és elhajtott.A házba érve anyu rögtön elkapta a kezemet,és a dolgozó szobája felé húzott.
-Ülj le a díványra,hozom a párnákat.-parancsolt rám,és el is tűnt.Ez az én anyukám,tudja,hogy most kell egy jó kiadós beszélgetés,vele és a párnákkal.A párnákon különböző arckifejezések vannak.Ami ilyenkor jól jön.
-Rendben itt vagyok!-ült le a székébe mellém.-Mond el mit érzel.
-Fogalmam sincs mind a ketten mások.Ádám az első nagy szerelmem,és még mindig szeretem.-ekkor a kezembe adta a boldog párnát,amit én szorosan átöleltem.-Viszont ott van DaeHyun aki új érzéseket ébresztett fel bennem.De az a barom nem valotta be az érzéseit,és a barátaitól tudtam meg,hogy szeret.-ekkor a lábamra rakta a mérges párnát amibe mérgesen belecsaptam.-Ádám megkért arra,hogy legyünk újra együtt.Ennek örülök,is meg nem is.Bűntudatom,van,hogy mást is szeretek nem csak őt...aj...Mit tegyek?-ekkor a kezembe adta a bizonytalan párnát,én meg a fejemhez fogva hátra dőltem a díványon.
-Figyel kicsim! Most mondok neked egy valamit,amit ígérd meg,hogy megfogadod.-erre bólintottam.-Ha vissza jössz végleg Szöulba akkor,végleg lezárod az Ádám ügyet.Tudom nehéz elengedni az első szerelmet,de túl kell esni rajta.Szereted őt, ő is szeret téged,újra egy helyen lesztek,és újra együtt lehettek,de egy idő után el kell őt engedned.Evvel ő is tisztában van.A végzős évetek végén végleg el kell egymástól szakadnotok,mint szerelmespár.Barátok maradhatok,sőt kötelező,hogy barátok legyetek.Itt meg várni fog rád valaki biztos.-mosolygott rám anyu,mire nekem könnyek szöktek a szemembe.Anyu azonnal magához ölelt,és próbált megnyugtatni.

Ő Ádám! :)

Nem tudom elképzelni,azt,hogy hogyan fogok végleg elválni Ádámtól,de mint ahogy anyu mondta egyszer elmúlik,és jön egy új...és nekem meg van az új jelöltem.

Másnap reggel apuék vittek minket suliba,hogy elintézzék a kiiratkozást,és a visszairatkozást.
Ezért az órákon nem is nagyon figyeltem,hiszen apuék gyorsan intézik az ilyeneket,holnaptól már nem is fogok járni suliba,majd csak szeptembertől Budapesten,egy francia magániskolában amit imádok.
Azzal ütöttem el az időt,hogy zenét hallgattam,és gondolkodtam.Azon,hogy vajon Ádám,hová visz.Hiszen alig ismeri a várost.Viszont talpra esett,szerintem feltalálja magát.

A suli ajtón kilépve megláttam,egy kisebb tömeget az iskola előtt.Rögtön elmosolyodtam.
A csodálkozó lányok között átverekedve magam megálltam előtte,és rá mosolyogtam,mire ő egy öleléssel üdvözölt.A körülöttünk lévő (kisebb) tömeg ,,Húúúúú"-ni kezdett.Majd mikor eltolt magától,és adott egy puszit a homlokomra,visítozni kezdtek.
-Mehetünk?-kérdezte
-Ühüm!-bólogattam hevesen,majd a kocsit megkerülve ültem be az anyósülésre.
-Hová akarsz menni?-kérdezte meg mikor elindultunk.
-Zenebolt+kínai!-néztem rá,mire ő elnevette magát.
-Rendben van.És merre van a pláza?-vette le egy pillanatra a szemét az útról.Erre meg én nevettem el magam,majd elkezdtem navigálni,hogy merre menjen.

A zeneboltban nagyon jól elvoltunk,és mivel a boltos felismert mindent a kedvünkre kipróbálhatunk.Órákig elvoltunk.Hiába,ha minket kettőnket beengednek egy zeneboltba,akkor az csak a miénk.A két zene őrült.A zene bolt után(vettem magamnak egy pár gitárpengetőt) elmentünk egy kínai étterembe.Ott is jól elvoltunk,mint ahogy régen sokat nevettünk (vagyis,csak ő nevetett rajtam) de ez így szokott lenni.Ezek után hazavitt,majd el is ment,mert a szüleivel mentek valahova.
Otthon apu várt a fejleményekkel.
-Megvan minden.Az iskola örömmel vesz vissza,de ez az iskola meg fájó szívvel enged el.Holnap elmegyünk bevásárolni a kütyüket,mert a régik rosszak.Mindenből a legújabbat kapod.-kacsintott rám apu.
-Ez nem ér,és én velem mi lesz én nem kapok semmit?-kérdezte meg Marci.
-De kapsz egy új Xboxot megfelel?-kérdezte apu.
-Hurrá! Megyek és dobom ki az előzött.-rohant fel a szobájába.
-Mikor mentek vissza?-érdeklődött anyu.
-Mivel már augusztus van...ezért augusztus 10.-én,hogy legyen időnk vissza szokni az ottani,időzónához,és elmegyünk Ádám szüleivel nyaralni a Balatonra.
-Az csak egy hét.-szomorodott el.
-Nyugi drágám,gyorsan eltelik ez a 3 év.
-De...Eszter nem lesz itt a kistestvére születésekor,és az első 2 évében sem.-konyult le neki a szája. 
-Ne aggódj anyu.Itt leszek,nagyon sokszor felhívlak,majd meg majd skypeolunk,és akkor beszélek a vele is.Felkészítitek rám.-vigyorodtam el,mire anyu elnevette magát.
-Annyira fogsz hiányozni. 3 éven keresztül leszek egyedüli nő a házban.Mi lesz velem?-játszotta az egyedül maradt anya szerepét.
-Kisfiú lesz?-kerekedett el a szem.
-Igen kisfiú.-mosolyodott el.
-Siettek haza ígérem!

Másnap,ahogy apu ígérte elmentünk kütyüket venni.Egy új Samsung galaxy S5-tel egy Samsung galaxy tab 3-mal és egy Samsung ATIV book 9 lite-tel lettem gazdagabb.Hiába Samsung megszállott vagyok.Az öcsém meg a legújabb Xbox rendszert zsebelte be magának.
Otthon apu felvilágosított arról,hogy ha Magyarországon leszek,akkor el kell mennem venni egy új sim kártyát,hogy magyar telefonszámom legyen.Éppen az új tabletel szórakoztam,amikor megcsörent a telefonom(az új)
-Szia Esther! DaeHyun vagyok.Tudunk most találkozni?
-Szia!Persze! Hol?
-Elmegyek érted.Aztán,majd meglátjuk.
-Rendben.
-Megyek is. Szia!
-Szia!-letette.
Ne...ne...ne...próbáltam pont elfelejteni,de ahogy meghallottam a hangját kirázott a hideg,és hevesen kezdett verni a szívem.

-Elmentem sétálni DaeHyun-nal,majd jövök.-mondtam és kiléptem az ajtón.DaeHyun pont akkor ért a ház elé,ahogy megláttam a gyomromban elkezdet,valami mozogni.Ezt nevezik lepkéknek.A lepkék a gyomromban DaeHyun látványától életre keltek...ne csak ez hiányzott.Nyugi Esther...amikor Ádámmal vagy akkor is ott vannak a lepkék a gyomrodban,és ha 3 év múlva visszatérsz,akkor végleg lezárod Ádámot.
Mintha a lelkiismeretem szólt volna,hozzám,mert azonnal elfogott a bűntudat,hogy egyszer 2 fiút is szeretek,és amikor az egyik megpróbálom elfelejteni egy időre,hirtelen felbukkan.
-Szia DaeHyun!-léptem ki a kapun,és álltam meg vele szembe.Kár volt mert tekintetemet vonzóta az ő tekintete,és a szemébe néztem.Aigo! Olyan szép szemei vannak.Elveszek bennük...
-Szia! Menjünk!-biccentett fejével.Néma csendben elindultunk egymás mellett.Pár perc után DaeHyun törte meg a csendet:
-Hallottam,hogy vissza mész Magyarországba.Miért mész vissza?-fordult felém
-Az iskola miatt.Nem szeretem a mostanit,és ott sokkal könnyebb elérnem amit akarok.De 3 év múlva végzek,és akkor jövök vissza.Ha minden jól megy akkor itt fogok egyetemre járni.-mosolyogtam rá,viszont Ő nem tűnt valami boldognak.
-Nem lehetne az,hogy mégis itt maradsz? Nem akarom,hogy elmenj.-állt be elém így kénytelen voltam megállni,és szembe nézni vele.
-Nem,nem lehet.Elmegyek ez már el van döntve,és én is így akarom.Ez az én döntésem.-makacsoltam meg magam,mert nehezen tudtam magamban tartani a dolgokat,hogy ha Ő kéri,akkor lehet maradok.
-Na,jó! Akkor most az én számból fogod hallani. Szeretlek! És nem akarom,hogy elmenj,nem akarlak elveszíteni.-fogta meg a kezemet.
-DaeHyun...kérlek! Próbálj meg elengedni...3 év múlva visszajövök,felnőttként,és akkor ha akarod megpróbálhatjuk.De most nem alkalmas...-néztem bele szemébe.Ami ismét hiba volt.A szemében vágyat ,és szomorúságot láttam.
-...Várni fogok rád.-fogta kezei közé az arcomat,itt éreztem,hogy mi fog történni.
Szépen lassan elkezdett közeledni felém.Tudtam,hogy hibát követek el vele,ha hagyom,hogy megcsókoljon,de vágytam rá...vágytam telt ajkaira.Így megcsókolt,és én vissza csókoltam.
-Ég veled DaeHyun!-távolodtam el tőle,amikor elváltak ajkaink.
Hátat fordítva neki elindultam vissza felé.Megszakadt a szívem érte.De ezt meg kellett tennem.El kell őt taszítanom magamtól (bár a csókkal szerintem,mást tettem,reményt adtam neki) ha visszatérek,akkor mindent elölről kell kezdenünk.
Amikor tisztes távolsága kerültem tőle,hátra pillantottam.
A fejét fogta,és sírt.Ne...ne...ne...sír miattam.Az én szemeim is könnyezni kezdtek...Gyorsan visszakaptam a fejemet,és futottam hazáig.
Otthon az ajtót becsapva magam mögött,rogytam le a földre,és zokogni kezdtem.Anyu rögtön ott termet,és letérdelt mellém.
-DaeHyun? Beszéltetek?-kérdezte azonnal.Erre válasz képen bólogatni kezdtem.Anya felsegített a földről,és a konyhába vezetett.
-Tessék! Ezt idd meg! Jót fog tenni.-tett le elém egy bögre meleg teát.
Az étkezőbe sétáltam,a kezemben a teával,és helyet foglaltam egy székben.
Csak néztem,ahogy a tea gőzölög...próbáltam helyre tenni a gondolataimat.Órákon át ültem,és gondolkoztam.Mire helyre tettem a fejben a gondolataimat.Majd utána elmentem lefeküdni.

*1 héttel később augusztus 10.-e*

Az indulás napja.Az elmúlt egy hétben pakoltunk,és elküldtük a cuccaimat a nagyiékhoz,csak egy bőrönd maradt itt.Amiben ruhák,és más fontos dolgok maradtak,amik kellenek egy nyaraláshoz.ÉS a kütyük is maradtak,azt is viszem nyaralni. Hozzám nőttek.
Reggel...reggel? Hajnali 4-kor mentünk ki a reptére.Ott elintéztünk mindent,elbúcsúztam a családomtól,becsekoltunk,és fel is szálltunk a gépre.
Ádám mellett ültem,és csak bámultam ki az ablakon a repülőtérre.(nem tudom mi volt benne annyira érdekes) és közben minden átfutott az agyamon.Aminek a végén erre gondoltam,és ez volt a legerősebb gondolat az összes közül:
,,Visszatérek 3 év múlva...Érett felnőtt nőként,aki tudja mit,és kit akar.Nem fogtok bennem csalódni,és nem fogjátok megbánni,hogy elmegyek,most ahogy én sem!"
Ahogy ez a gondolat végig futott rajtam...szóltak,hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket,mert a gép megkezdi a felszállást.Bekapcsoltam az övemet,és még egyszer kinéztem az ablakon.

,,VISSZATÉREK!"

9.rész Minden kezdet nehéz

Itt van a következő rész jó olvasást hozzá! Tudom,tudom.Ritkán hozok részeket.Amit szégyenlek is,de elvették a laptopm,vagy annyi minden történt velem,hogy alig láttam ki a fejből.És ihlet hiány.De most már visszajött az ihlet,és újult erővel kezdek neki az "új" történetnek.Hamarosan a blog külseje is megváltozik. ;)
Jó olvasást!

XOXO: Eszter


A hétvége teljesen eseménytelenül telt.Elmentünk bevásárolni a sulira,és arra készültünk különösebb dolog nem is történt.Talán csak annyi,hogy szombat éjszaka a fiúkkal SMS-eztem.
Hétfőn reggel keltetek.Minden egyes reggeli teendőt elvégeztem a fürdőben,majd felvettem a frissen mosott,kivasalt iskolai egyenruhát.Felvettem mellé egy balerina cipőt,majd lementem reggelizni.Apu és anyu rám bízták Max-et.Mivel mind a kettőnk iskolája egy helyen van ezért velem fog haza jönni,és suliba menni.Egymással szemben van a kettő iskola.Reggeli utána elindultunk a buszmegállóba.Rajtunk kívül sok diák várakozott még ott.Max-el beszélgetem amikor egy lány lépet mellém.
-Szia!-köszönt és egy újságot emelt a fejem mellé-Tényleg te vagy az! Esther Kim az új top modell jelölt,Kim Nana utódja,és az ország új kedvence.Kaphatok egy autógrammot?-nyújtott felém egy tollat,és egy papírt.Érdekesen néztem rá.Az ország új kedvence? Top modell? De viszont nagyon jól eset a közelsége.Elvettem tőle
-Mi a neved?-kérdeztem meg tőle.
-Kim Mimi.-mondta mosolyogva.A nevére címezve írtam alá a lapot.Avval a gyönyörű írásommal.(Ami annyira gyönyörű mintha macskakaparás lenne) És visszanyújtottam neki.Ekkor megérkezett a busz.A megállóban lévő összes diák erre szált fel.A buszon az öcsémmel beszélgettem:
-Noona te már most híres vagy.Az összes fiú téged bámul éppen!-súgta bele fülembe a végét,és körbe néztem.Minden egyes férfi szempár engem nézet.Sőt nem csak fiúk hanem lányok is tátott szájjal bámultak.És közben összesúgtak.
-Elégé cikinek érzem ezt a helyzetet!-súgtam vissza öcsémnek.Aki elnevette magát rajt.11 éves létére nagyon érett.Nagyon jó pasi lesz belőle ha felnő.
A busz megállt az iskola előtti megállónál.Mindenki tolakodott előre.Én és Max megvártuk,hogy mindenki lemenjen,és ezért mi voltunk az utolsók.Elkísértem őt a suli bejáratáig,ott adtam neki egy puszit,és egy ölelést,majd átfutottam az út túloldalára.A bejárat felé mentem mikor újra abba lányba botlottam,aki a buszmegállóban leszólított
-Szia Esther!-ugrott elém
-Öhm...Szia!
-Mond azt kérlek,hogy nem ide fogsz járni?-lett izgatott
-De ide járok mától.-vágtam érdekes képet
-Juj,de jó! Milyen szakos vagy?
-Zene és tánc.
-Én rajz és tánc.Tánc edzéseken találkozni fogunk.Plusz tesiórákon,és tánctörténelmen.El sem hiszem,hogy ide fogsz járni!-ámuldozott.
-Na jó tisztázunk valamit! Nagyon zavar az ilyen fajta viselkedés.Nem vagyok hozzá szokva,hogy rajonganak értem.Szerintem nem tettem olyan nagy dolgot,hogy rajongóim legyenek.Úgy,hogy kérlek ne viselkedj így velem,mert ez engem zavar.Nem kell velem úgy báni mint egy hírességgel.Én is egy teljesen átlagos lány vagyok mint te.-kacsintottam rá,mire ő elmosolyodott.
Elindultunk be az épületbe.Egyfolytában kérdezgetett.Nagyon tetszett az,hogy ennyire közvetlen,és barátságos volt velem.
Elkísért az igazgatóig,majd avval búcsúzott el,hogy találkozunk 3.órában.Az igazgatónál ott várt rám az osztályfőnököm.Mivel vele volt az első órám ezért vele mentem az osztályba.Ahogy a tanár belépet a terembe óriási csend lett.Majd amikor megláttak egem a háta mögött érdekesen,és meglepetten bámultak rám
-Ő itt az új osztálytársatok Esther Kim! Kérlek legyetek vele kedvesek! Nagyon figyelemre méltó diákja lehet az iskolánknak.-nézett szúrós tekintettel az osztályra.ezek után megmutatta a helyemet.Az ablak felől a leghátsó pad.Hála az égnek.Soha sem szeretem elől ülni az iskolában.
-Esther miatt most ismerkedő órát tartunk.Mondja el mindenki a nevét,és néhány érdekességet magáról.Esther kezd te kérlek!-mosolygott rám a tanár,ekkor minden szempár rám talált.
-Esther Kim-nek hívnak.1 hónapja költöztünk Szöulba a családommal.A nevelőanyám,és az édesapám egy kávézót vezetnek.Van egy öcsém.Szabad időmben szeretek motorozni,mellette zenélni és táncolni is szeretek.
-Köszönjük Esther! Van valakinek kérdése,amire szeretné ha Esther válaszolna?-nézett körbe a tanár.Erre mindenki feltette a kezét.-Hát ez hosszú lesz.-gondoltam magamban.A tanár mondta,hogy akkor menjünk sorba.
-Szia Esther! Kim Min Hee vagyok! Igaz az,hogy a B.A.P tagok közül valaki a barátod?-szúrós tekintettel nézett rám.Na már most nem volt szimpatikus a csaj.Láttam benne az ősellenségemet.Mi van? ezt meg honnan veszi,hogy a srácok közül valaki is a pasim lenne? Jól van az igazat megvallva DaeHyun-nak örülnék,de ez soha sem történik meg.Mindegy is.
-Nem nem igaz! Csak jó a kapcsolatom a fiúkkal.-mosolyogtam rá.Mire ő egy grimasszal visszafordult a helyére.
-Szia Esther! Én Lee Mi Ae vagyok.Igaz az,hogy te és Kim Nana gyerekkori barátok voltatok?
-Igen igaz.Ugyan azon a napon születtünk,és a szüleink már a születésünk óta barátok voltak.
-Ha Magyarországról jöttél,és semmi koreai vér nincsen benned,akkor hogy-hogy ilyen jól beszéled a nyelvünket?-jött a következő kérdés
-Kislány korom óta tanultam.És mivel a nevelő anyám koreai,ezért ő is sokat segített a nyelvtanulásban.Még sok kérdés volt,amiknek a megválaszolásával elment az egész óra.Szünetben mindenki foglakozott a maga dolgával.Én néztem ki a fejemből.Mást nem tudtam csinálni.A becsengetés után pont egy perccel kaptam egy SMS:

"Na milyen a suli tetszik? Milyenek az osztálytársaid? Hogy érzed magad?
UI: YoungJae voltam YongGuk Hyung telefonjáról ;)

Megmosolyogtatott.Arra gondoltam,hogy majd a következő szünetben írok neki.De most már nem,mert bármelyik percben megjöhet a tanár.Ének óra.
-Sziasztok gyerekek! Hallottam új tanuló érkezett az osztályba.Megmutatná mit tud?-nézelődőt a teremben,biztos engem kereset.
-Na most mutasd meg mit tudsz Esther!-vigyorgott ördögien Min Hee.Ezt vehetem kihívásnak? Rendben ha ezt akarja.Megmutatom,hogy én igen is tudok,és nem csak Kim Nana utódja vagyok,hanem igen is érek valamit.
-Jó napot kívánok Esther Kim vagyok!-mentem ki a tanár mellé,és meghajoltam.
-Sok jót hallottam rólad Esther! Próbálj meg lenyűgözni minket!-kacsintott rám a tanár.A fülébe súgtam,hogy mit akarok énekelni,és ahhoz betette a zenei alapot.A dal amit választottam a Frozen című mese betétdala a Let it go lett.Nagyon szeretem ezt a számot,és úgy gondolom,hogy a dal elég ahhoz,hogy megmutassam,hogy mit tudok.Többet nem kell tudniuk,hogy ennél nagyobb hangom is van.Majd azt később megtudják.
A tanár is nagyot nézett amikor megsúgtam neki,de azért betette,és a kezembe adott egy mikrofont.Amikor megszólalt a zene,és elkezdtem énekelni,egyé váltam a zenével,és semmi sem érdekelt csak az,hogy énekelek.
Amikor végeztem annyit láttam magam körül,hogy mindenki óriási nagy szemekkel,és tátott szájjal bámul rám,még a tanár is,majd tapsolni kezdnek.
-Úgy tűnik Min Hee-nek vetélytársa akadt,sőt már le is körözték.-mondata az egyik fiú.
-Gratulálok Esther! Óriási hangod van,és nagyon jól bánsz vele.De még egy kicsikét finomítani kell rajta.Most kérlek menj a helyedre.-mondta a tanár.Vissza mentem a helyemre.Az óra további része úgy ment el,hogy a tanár mutatott nekünk egypár dalt amit ki kellett elemeznünk.
Amikor csengetek a táskámat felkaptam és indulni akartam az öltözőbe.Azonban  Mi Ae belekarolt,és húzott magával.Bementünk egy ajtón és az öltözőben kötöttünk ki.Megkerestem a szekrényemet.Majd elkezdtem öltözni.
-Esther,ugye tudod,hogy most a felsőbb évesekkel együtt leszünk?-kérdezte Mi Ae miközben átvette a felsőjét.
-Igen tudom.-kötöttem be cipőfőzőmet.Majd után küldetem egy válasz SMS YoungJae-nek,az az YongGuk-nak.Nem írtam le neki a dolgokat,hanem azt írtam neki,hogy ha végzek akkor felhívom őket,hogy jöjjenek át és akkor elmesélem nekik.Egyre többen lettek az öltözőben a végén egy szabad szekrény sem maradt.
Mi Ae és én is végeztünk a pakolással,és az öltözéssel ezért bementünk a próbaterembe.
Becsengetésre mindenki díszöltözetben volt az edzőteremben,és a tanár is megérkezett.
-Úgy tudom,hogy van egy új táncoslábú újoncunk! Megkérhetném,hogy mutassa be tehetségét?
Neki is mutattam valamit.Megvolt elégedve velem.Ezek után elkezdtük az edzés.Most nem volt annyira megerőltető.Az utolsó 4 órám is tánc volt.Ezért mikor végeztem a buszmegállóba indultam.Max-nek még délután edzése lesz ezért,egyedül mentem haza.
Nem volt otthon senki.Ahogy felértem a szobámba hívtam is YongGuk-ot.
-Szia törppilla!
-Szia YongGuk Oppa! Végeztem már itthon vagyok,ha gondolod akkor átjöhetek egy kicsit.
-Most értünk ide a házatok elé! Beengednél?-kuncogott.Nem válaszoltam neki hanem,kinyomtam a telefont,és futottam le ajtót nyitni.
-ESTHER!-ugrott a nyakamba HimChan.
-Én is örülök neked HimChan,de kérlek ne fojts meg!-nevettem el magam.
-Bocsi!-tolt el és rám mosolygott.Mindenki megölelt,kivéve DaeHyun-t ő csak belépet az ajtón.A többiek már bementek a nappaliba.DaeHyun mintha szellemet látott volna úgy bámult rám.Én meg ettől elpirultam,és a gyomrom görcsebe rándult.Percekig csak néztük egymást.Majd DaeHyun szólalt meg:
-Jól áll az egyenruha!-kacsintott,majd vigyorogva elindult a nappaliba.Bunkó!
-HYA! Jung Dae Hyun!-mentem utána trappolva.-Kérj bocsánatot!-álltam be elé,mert ő már a fotelban ücsörgőt.
-Miért kéne bocsánatot kérnem?-lepődött meg
-Mert...mert....mert...izé,nos...nem köszöntél hanem a fejemhez vágtad,hogy jól áll az egyenruha.Először köszöni kellett volna nem gondolod?-léptem még egy kicsit közelebb a fotelhez.Hallottam a többiek kuncogását a háttérben.
-Örülj annak,hogy megdicsértelek!-mondta olyan hanglejtésben,mintha megbánta volna azt amit mondott.-Szia Esther!-vigyorgott utána.Nem tudom miért,de ekkor felment bennem a pumpa.Ezért rácsaptam a fotel két karfájára,és DaeHyun-hoz közel hajoltam kb 10 centi-re voltam tőle.A legmérgesebb nézésemmel néztem.DaeHyun meg lefagyott velem szemben:
-Ide figyel DaeHyun! Én egyáltalán nem vagyok olyan lány,aki bírja a tiszteletlenséget.Elvárom azt,hogy ha valamilyen ismerőssel találkozok,én köszönök neki Ő meg vissza köszön.És nem vagyok olyan akit az ilyen fajta bókokkal le lehet venni a lábáról.Pont az ellentéte.Idegesítenek.Ha még egyszer kimersz ejteni a szádon ilyen bókokat akkor én kinyírlak.Megérteted?-néztem bele mélyen szemébe.Olyan szép szemei vannak,és annyira közzel vagyok hozzá,hogy érzem finom illatát.
NEM! Esther térj magadhoz!-szólt hozzám a lelkiismeretem.Rögtön vissza tértem a valóságba,és azt láttam,hogy DaeHyun hevesen bólogat.
-Helyes! Nos mivel kezdjem a mese délutánt.-ültem be Zelo és YongGuk közé.
-Nem semmi lány vagy!-bámulta HimChan DaeHyunt aki még mindig lefagyott pofával ült a fotelban.Eddig észre sem vettem,de a jobb keze mintha a szívén lett volna.Biztos megijedt.
-Csak megmondom az igazat! Ha úgy gondoljátok,hogy ilyenkor ijesztő vagyok,akkor szóljatok,és vissza veszek egy kicsit.-mosolyogtam.Mire ők is vissza mosolyogtak.
Minden egyes pillanatot elmeséltem nekik a mai napomból.Kiderült az,hogy Min Hee az a Min Hee akit Nana se bírt,és hogy még mindig úgy követi Zelot,mint egy kiskutya az édesanyát.
Még felmerült az is,hogy menjek el a meghallgatásra.De én nem akarok.Nem vágyok hírnévre,és nem akarok még jobban Nana árnyékában maradni evvel.Még mindig a marketingben szeretnék elhelyezkedni.
Utána a semmiről beszélgetünk.Nem is vettük észre,hogy hogy elment az idő.Apuék,és Max is haza ért,ezért megismerhették a fiúkat.Nagyon szimpatikus volt nekik az egész banda.Apa azt hitte,hogy én és Zelo együtt vagyunk.Hogy miért? Azt nem tudom.Talán azért,mert mellette ültem.

Mikor a fiúk elmentek leültünk vacsorázni.Apuéknak is elmeséltem,hogy mi történt ma a suliban,és Max is elmesélte.
    Vacsi után segítettem elmosogatni anyunak.Anyu nő és ért a női dolgokhoz.Kiszúrta a dolgokat:
-Tetszik neked DaeHyun igaz?-kérdezte mosolyogva.Én erre zavarba jöttem.Amikor zavarban vagyok,vagy a hajamat piszkálom,vagy a számat harapdálom.Most éppenséggel az utóbbit műveltem.
-Tudtam én! Már abból,ahogy rá nézel.És szerintem ő is,így érez.Szerelmesen néz rád.Össze is illetek.-adott a kezembe egy tányért,hogy törölgessem el.
-Nem biztos az anyu.Én ma eléggé leharaptam a fejét,és bunkón viselkedik velem.De nekem nincsen szükségem pasira.Aggasszony leszek.-emeltem fel büszkén a fejemet.
-Babo! Minden kezdett nehéz,és a tiltott gyümölcs a legédesebb!Hülye az férfi aki nem vesz észre téged.És nem veszi észre azt,hogy szereted őt.Mivel ha te szeretsz valakit avval kedvesen viselkedsz,és elvárod,hogy viszonozzák.De ha nem kapod meg ezt a kedvességet,akkor váltasz át boszorkányba,és ordítod le a másik fejét.Viszont ez a tetted mélyebb érzéseket vált ki az emberből,és emitt még jobban szeretnek.Tudom,hogy furcsán hangzik,de ez az igazság.Ez az egyetlen dolog amit Nana nem tudod leutánozni a személyiségedből.Higgy nekem! Előbb vagy utóbb,úgy is bevallja neked az érzéseit.-ölelt meg.
-De apu Zelo-t szemelte ki!
-Apáddal ne foglalkozz,majd én elrendezem.Neki nincsen ehhez szeme.-nevette el magát.-Na de most menj tanulni még egy kicsit,aztán lefekvés!-ölelt meg,és ahogy kérte elmentem a szobámba.
Az ajtót bezárva magam mögött,vettem elő a könyveimet,és az órarendemet.Bepakoltam másnapra a könyveimet,majd elmentem letusolni.Utána álltam neki tanulni.Amennyire tudtam tanultam.A gondolataim teljesen máshol jártak.
Nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet,amikor DaeHyun lefagyott arccal ül a fotelban,és a jobb kezét a szívére helyezi.Furcsa volt.Azt viszont nem tagadhatom,hogy tetszik DaeHyun,mert nagyon is tetszik.Minél többet látom,annál jobban tetszik.Nem tudom kiverni azt sem a fejemből,ahogy Zelo néz rám.Olyan aranyosan,és vágyakozóan.Nem is tudom elmondani hogyan.Csak nem? Ő neki tetszek? Az nem lehet! Vagy mégis?
    Aish! Miért gondolkodok ilyeneken? Nem is evvel kéne foglalkoznom.Az iskola,és a munka az első.Utána a család nekem nincsen időm a szerelemre.De egyfolytában arra tudok gondolni,hogy mi lenne ha....
Ilyen gondolatok jártak a fejemben.Nem tudtam a tanulásra koncentrálni,ezért inkább lefeküdtem aludni.

Egy nagyon szép házban voltam.Minden harmóniában volt egymással.Éppen a konyhapult előtt álltam és kevertem a krémet,mikor hirtelen két erős kart éreztem meg,ahogy szorosan átöleli derekamat.Óvatosan gyengéden bele csókol egyet nyakamba,majd fejét ráteszi a vállamra,és ott pihenteti:
-Mit sütsz édesem?-kérdezte meg
-Csokitortát.
-Mi okból csinálsz csokitortát?
-A fiad kívánsága volt,hogy amikor haza ér az edzésről csokitortát akar enni.Ezért csinálok egyet.-hagytam abba a krém keverését.
Az egyik keze a derekamról a tál széléhez vándorolt.Egyik ujjával bele nyúlt a krémbe,és azt rákente ajkaimra.Majd a fülembe súgta:
-Lenyalhatom?
Én erre elnevettem magamat,és boldogan fordultam felé.DaeHyun arca tárult elém.Ajkait az enyémekre tapasztotta.És ekkor.....képszakadás.
       Felébredtem.Csak egy álom volt.Már ilyeneket álmodok,hogy DaeHyun-nal közösen élek egy szép házban,és gyerekünk is van.
Hajnali 4 óra.Nem akarok vissza aludni,mert lehet megint ilyent álmodok.Ezért rögtön a telefonomért nyúltam.
Kaptam egy üzenetet:

Esther beszélni akarok veled valamiről,úgy hogy csak mi ketten legyünk.Négyszemközt.Mikor érsz rá?
PS: Zelo 

Ezt az üzenetet este 8-kor küldte.Én meg hajnali 4-kor válaszoltam rá.(nagyon jó az időzitésem:D) Azt írtam neki,hogy ma 16:00-kor találkozunk a kávézónkban.
Miután letettem a telefonomat neki álltam tanulni.Egy normális lány iskolaidőben hajnali 4-kor alszik,én meg mit csinalok ilyenkot állok neki franciát tanulni. (Úgy tűnik nem vagyok normális...amugy azért tanulok franciát,mert most fogok majd nyelvvizsgázni belőle.Az igazi anyukám anyukája francia volt,ezérz nagyon közel áll hozzám a francia és szeretem is.) Úgy,hogy hajnali négykor francia nyelvtanoztam.Egyébként is éjjeli bagoly vagyok,sokszor nem tudol aludni esténként,anyu azt mondta,hogy ezt egyszer majd kinövőm. Amugy anyu igazából pszihólugus. Hamarosan magán rendelőt nyit.
 Olyan fél 7 körül abba hagytam a tanulást és neki álltam készülödni. Majd mikor végeztem mindennel lementem reggelizni.
-Jó reggelt kislányom!-köszönt apu.-Olyan nyúzoztt vagy.Talán nem aludtál éjszaka és hajnalig beszéltél Zelo-val?-kérdezte az arcomat fürkészve. Remek ez az én szerencsém. Ennyire látszik rajtam,hogy nem aludtam. Ahj..visszatért az iskola és az álmatlan éjszákák.
-Nem Zelo-val beszéltem. Rosszat álmodtam hajnali 4 körül felébretem,és utána nem tudtam visszaaludni ezért franciát tanultam.-ültem le vele szembe.
-Helyes! Okos és szorgalmas kislányom van.Készülnöd kell a nyelvvizsgára.-mondta,az újságba.(annyira bele volt merülve,hogy rám sem figyelt.Ja amúgy itthon mindig magyarul beszélünk.)
-Jó reggelt!-érkezett meg a konyhába Max öcsikém is.
-Neked is!-jött a válasz tőlünk egyszerre.
Max is leült a helyére,és neki állt a reggeliének.A reggeli innentől csendben telt,mindenki elvolt foglalva a saját ételével.Amikor végeztünk vele én és Max elindultunk a suliba.


A suliban semmi érdekes nem történt,ma már voltak keményebb órák.Matek(dupla matek) történelem,fizika,irodalom.Ma nem is volt se tánc,se ének óra.Ezért elégé elfáradtam.Nagyon sok lemaradásom van,amit be kell pótolnom.Nem vitás az iskola elkezdődött.

A suliból egyből,a kávézóba mentem,mivel anyu terhes,ezért ő gyesen van,és boldogan besegítek.Igaz,hogy vannak alkalmazottak,de mindig jól jön,egy pár segítő kéz.
 Négy órakor pontban Zelo
lépet be az ajtón.Leült az egyik asztalhoz,és várt.
-Apa itt van Zelo! Tarthatok egy kis szünetet?-kérdeztem meg aputól,aki pont akkor lépet mellém a pultba.
-Persze! Sőt nem is értem,hogy miért álltál be dolgozni,elintézzük mi a dolgokat.Menj nyugodtan,mára végeztél.-mosolygott rám apu.
Gyorsan hátra mentem levettem a kötényemet,majd csináltam kettő Milky shaket,és azokkal a kezemben ültem le Zelo-val szembe az asztalhoz.
-Szia! Köszi!-köszönte meg az italt.
-Szia! Nincs mit a ház ajándéka!-mosolyogtam rá.-Miről akartál beszélni?-tértem rá rögtön a témára.
-Mesélj nekem Nana-ról! Kérlek,mondj el mindent. Hogy milyen volt,valójában,milyen volt a valódi énje.Mert én nem tudom elhinni azokat a dolgokat amiket mondtál.Nem tudom elhinni,hogy olyan volt amit te elmondtál róla.-hajolt jól közel hozzám,és mélyen a szemembe nézett.
Én erre sóhajtottam egyet,majd bele kezdtem hosszú monológomba Nana-ról.Mindent elmondtam,az életéről,arról,hogy miket tett,miket csinált.Viszont a végéről nem hagyhattam ki azt,hogy mit érzett Zelo iránt.
-Tényleg szeretett téged Zelo! És szerintem miattad,még képes lett volna megváltozni,és jóvá tenni a dolgokat,de...-itt megcsuklott a hangom.-Erre már nem volt lehetősége.Sajnálom Zelo!-néztem rá könyes szemekkel.
-Rendben.Nincsen semmi baj! Nem haragszom rád,se rá,se a világra.Amúgy meg már teljesen jól vagyok.Nem gyászolom,tovább léptem.Csak érdekeltek a dolgok.-mosolygott rám.,mire én is vissza mosolyogtam,és letöröltem a könnyeim.
Ezek után témát váltottunk,és beszélgetünk,beszélgetünk,beszélgetünk.Egészen zárásig.Nagyon jól elvoltunk.Zelo-ban,és bennem nagyon sok közös van.Kedvelem őt.Jobban mint eddig.Ő az én kis zsiráfom.Ha-ha nekem van saját kis zsiráfom.
Apuval elvittük Zelo-t a drom-hoz,és mi is haza mentünk.Mikor haza értünk megvacsoráztunk.Vacsi utána megfürödtem,és utána belevettetem magam a tanulásba.Este nyolckor.Ez is csak én lehetek.
Olyan 11-ig tanultam,majd lefeküdtem aludni.

Másnap ugyan ez a rutin végig ment. Egy különbséggel. Amikor végeztem a suliban egy olyan személy várt a suli előtt akire nem számítottam.
-Oppa?!-kerekedtek el a szemeim,ahogy a kocsinak támaszkodott,pilóta napszemüveget viselt,és mint mindig most is irtó jól nézett ki.
-Neked is szia Eszter!-válaszolt nekem magyarul.A suliból kijövő diákok,egy nagy tömegbe gyűltek,és beszélgetésünket figyelték.
-Mit keresel itt?-kérdeztem meg tőle közelebb lépve hozzá.
-Nem ilyen fogattatást vártam.Miattad jöttem!-lökte el magát a kocsitól,és elém állt.
-Miattam?-kerekedet el még jobban a szemem.
Levette a napszemüvegét,amit a pólója nyakába akasztott.A mögöttünk lévő tömeg (a lányok) hatalmas ujjongásba kezdett a cselekedete miatt.Elhiszem,hiszen most így úgy nézett ki mint egy címlapfotó.
-Igen miattad.Mert szeretlek,és szeretném,ha megpróbálnánk mi ketten!-fogta meg a kezeimet,és mélyen a szemembe nézett.
Hogy mi van???

8.rész Ég veled!/ Egy új kezdet

Sziasztok! Itt van a kövi rész!
Egy nagy változás lesz benne.Remélem azért tetszeni fog. :)
Jó olvasást hozzá!

XOXO: NANA








Másnap reggel nagyon rosszul kellettem.Rossz előérzetem volt.Hogy miért azt nem tudom.És nem is éreztem annyira jól magam.Lementem reggelizni.Itt még nem történt semmi.Utána elmentem összekészülődni,és lábbusszal elindultam teniszedzésre.Edzésen sem volt semmi probléma,minden jól ment.És a vállam is teljesen meggyógyult.Haza fele menet kaptam egy SMS-t:
"Beszélnünk kell!! Találkozunk egy óra múlva a titkos helyünkön." 
PS: Zelo 

Ahogy eltettem a telefont,futni kezdtem.
Meg sem álltam a park bejáratáig.Kifújtam magam,majd bementem.Egy lélek sem volt ott.Kezdtem megijedni,hogy ő nincsen itt.Azonban megpillantottam őt az egyik padon ücsörögve.Nagy levegőt vettem,majd elé álltam.
-Szia!-köszöntem neki kedvesen.Ahogy ő nézet rám nem tetszett,szomorú volt.
-Szia! Gyere sétáljunk egyet!-állt fel és biccentett egyet a fejével.Szótlanul,elindultunk jó szorosan egymás mellett.Egy pár lépés után megfogta a kezemet,és úgy sétáltunk tovább,még mindig egy szó nélkül.Már egy ideje sétálhatunk mikor Zelo megszólalt:
-Két dologról szeretnék veled beszélni.Az egyik az,ahogyan tegnap viselkedtem veled.Sajnálom! Nem akartalak megbántani ,és nem akartam,úgy viselkedni,de nem tudtam össze rakni a fejemben a dolgokat.
Sajnálom!-ölelt meg a végén jó szorosan.
-Semmi baj!-mosolyodtam el,bár ezt ő nem látta mivel a fejem a mellkasában volt.-Mi a másik dolog?-toltam el magamtól,és néztem fel rá.
-A családod,és mi is tudunk róla.Ez miatt viselkedtem,úgy tegnap.Annyira meglepet a dolog,hogy talán azt sem tudtam,hogy hol vagyok,vagy mit csinálok.-arca még mindig komolya volt.-Beszéltünk erről a családoddal,és arra jutottunk,hogy én mondjam el neked,mert nekem elhiszed.-simított végig arcomon.-Nana te halálos szívbeteg vagy.És csak pár hónapod van hátra.-teltek meg a szemei könnyekkel.
Hogy mi van? Én szívbeteg? Hogyan? Hiszen semmi szívbetegségre utaló tüneteim nem voltak.Hogy lehetséges ez?
-Tessék? Hogy lehet ez?-léptem egyet hátra,és rögtön sírva fakadtam.
-Azt mondták nekünk,hogy kiskorodban a szüleid halála után derült ki.Utána sokáig kezeltek vele,és szívátültetésed is volt.Aztán úgy tűnt,hogy minden rendben van.De nem ez az igazság.Az átültetett szív nem úgy fejlődik ahogy kellene.Nem voltál rosszul az utóbbi időben?-nézett rám aggódva.Az igazat megvallva sokszor voltam rosszul,az elmúlt 1 hónapban,de mindig a fáradtságra fogtam.
-Előfordult párszor az elmúlt 1 hónapban.De azt hittem,hogy a fáradtság miatt van.-hajtottam le a fejemet
-Nem az nem azért volt,hanem a szíved miatt.A családod elakarta neked mondani,de nem tudták,hogy hogyan.
-És eddig húzták? A halálom előtt pár hónappal? És ezt,honnan tudják,ha még orvosnál sem voltam? Havonta,vagy hetente kellett volna orvoshoz hordani,azért,hogy megfigyeljék az állapotom.Miért? Miért pont most?-ordítottam rá sírva.Ezt nem tudom elfogadni.Miért nem mondták el? És az orvosok miért nem kellett mennem orvoshoz? Nem értem! Nem értem! Nem értem!
-Nana ne csináld ezt kérlek.Én nem tudom ezekre a válaszokat.Erre csak a családod tudja a választ.-ölelt magához.Karjai között zokogtam.A fejemben csak az járt,hogy miért pont én? És miért ennyire fiatalon?
-Miért? Miért?......-ismételtem egy folytában,majd éreztem,hogy kezdek elgyengülni.Egy nagy villanást láttam,és utána teljes sötétség.

Egy kórház szobában ébredtem fel.Körülöttem ott voltak a fiúk és az egész családom.Mindenki aggódó szemekkel figyelt engem.MiAh ült az ágyam melletti székben,és ő szólt hozzám először.
-Nana,életem jól vagy?
-Mi történt? Hol vagyok?-nézek körbe jobban.
-A kórházban.Összeestél a parkban,és Zelo behozott téged.Utána meg hívott minket,és mi rögtön jöttünk ide.Újra kellett éleszteni.-folyót le egy könny csepp arcán.
-Megkérhetlek titeket,hogy menjetek ki!? Akarok beszélni MiAh-val.-néztem a többikre.Szó nélkül mentek ki a szobából.
-Miért nem mondtad el?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem tudtam,hogyan mondjam el.
-És,ha ennyire súlyos a helyezett,akkor miért nem vitettek orvoshoz?
-Mert TaeKyung orvos és ő figyelte az állapotodat.
-Tényleg! De akkor is miért nem mondtátok el? És miért Zelo-nak kellett elmondania?
-Mert neki elhiszed! És,mert ő tudja kezelni a dühkitöréseidet,vagy a többi hülyeségedet.-a végére elmosolyodott.Mire én is elmosolyodtam.
-Mennyi időm van hátra?-lettem újra komoly.
-2-3 hónap.Vagy annál is kevesebb.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-És még haza mehetek? Vagy itt kell maradnom?
-Haza jöhetsz! De ha valami baj van akkor rögtön be kell hoznunk.
-És most mikor mehetek haza?-kérdeztem
-Ma este már haza jöhetsz.-mosolyodott el.
-Szeretnék beszélni Zelo-val behívod őt?
-Persze.Pihenj egy kicsit.Ha lefolyik az infúzió akkor már mehetünk is haza.-kacsintott majd kiment.Pár másodperc múlva Zelo lépet be az ajtón.
-Jól vagy?-jött oda és ült le a székbe.
-Nagyon jól érzem magam! Mintha semmi bajom nem lenne,csak egy kicsikét a tudat,hogy talán kevesebb mint 3 hónapom van vissza picit aggaszt.
-Elhiszem! Én is hasonlóan érzek mint te.Mi lesz velem nélküled? Beleőrülök a hiányodba,és abba,hogy ilyen fiatalon.-fogta meg a kezemet,és megszorította.
-Ezzel nem segítsz!-nevettem fel egy kicsikét,hogy oldjam a feszültséget.Majd adtam egy puszit arcára.
-Kérhetek tőled egy szívességet?-néztem bele szemeibe.-Lehet,hogy hülyén fog hangzani,de ezt akarom.
-Neked bármit megteszek!-puszilta meg kézfejemet.
-Azt szeretném,ha meghalok,hogy lépj tovább.Ne ragadj le mellettem.Nem szeretném azt,ha miattam zárnád ki a külvilágot.Neked rajongóid vannak akik szeretnek,és felnéznek rád.Arra kérlek,hogy nem mutasd ki nyilvánosan a hiányomat.A srácok előtt kisírhatod magad,de kérlek próbáld meg úgy élni az életedet mintha én nem is léteztem volna.Megteszed ezt nekem?-néztem ledöbbent arcára.
-Hogy mi van? Nem! Ezt nem tudom megtenni!-hajtotta le a fejét.
-Kérlek Zelo! Tudod az első szerelem a legjobb,de egyszer véget ér,és ennek valami jele van.Az én halálom sem lesz hiába való.Ez egy jel! Lehet nem én vagyok neked az igazi.Kérlek tedd ezt meg nekem.-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon.
-Nem tudom megtenni!-szipogott.-Nem tudnálak elfelejteni.-nézett ismét szemeimbe,és ő is sírt.
-Nem azt mondom,hogy felejts el! Végig veled leszek! Ide bent!-tettem a kezemet szívére.Olyan hevesen vert a szíve.Az enyém meg a szinte alig vert.(Ezt az EKG gép mutatta ami rám volt kötve)
-Rendben van! Megígérem! Megpróbálok nélküled élni.Valahogy.-sóhajtott fel.
-Szeretlek Zelo!
-Én is szeretlek Nana!-hajolt hozzám közelebb.Majd meg csókolt.
Mikor elváltunk egymástól,homlokát enyémnek döntötte,és úgy szemeztünk egymással.Eme romantikus pillanatnak a nagyi vetett véget.
-Nana kicsim! Most már haza jöhetsz.-mondta majd a háta mögött meg is jelent egy nővér.Leszedte rólam az infúziót,gyorsan átöltöztem,és már indultunk is

* 1 hónappal később*

Az elmúlt 1 hónapot  itthon töltöttem.Kis sem mozdultam a házból.A nénikém szólt a TS-nek,hogy nem megyek többé,és a tenisz edzőmnek is.
A fiúk vissza mondták a turnét.Mellettem akarnak lenni ameddig csak lehet.Itt laknak most nálunk.
Az állapotom egyre jobban romlott.Megkezdtem a leépülésemet.Már tükörbe sem mertem nézni.
Karikás szemek,sápadt porcelános bőr, és ami a legrosszabb úgy nézek ki mint egy anorexiás.
10 kiló ment le rólam.Így 40 kiló vagyok.Komolyan mondom nem tudom,hogy hogyan tudnak rám nézni.Én undorodom magamtól.De a családom,és a fiúk törődése tartja bennem az erőt.Nagyon hálás vagyok nekik ezért,de sehogy sem tudom meghálálni nekik.Már enni sem tudok egyedül,és az ételt is úgy kell belém tömni.
A rosszul léteim száma napról napra több.Most már szívfájdalmaim is vannak.Olyankor olyan érzésem mintha,egy tört döfnének a szívembe,és a fájdalomtól összeesek.
Egy péntek délután a nappaliban néztük a TV-t a fiúkkal mikor megint,ez az érzés kerített hatalmába.Leestem a kanapáról.A fiúk rögtön körém gyűltek:
-Nana jól vagy?-kérdezte YoungJae
-Igen! Egy...... pillanat....... és....... elmúlik!-mondtam szakadozottan.
A srácok aggódó pillantásait láttam magam körül,de utána ismét elsötétedett körülöttem minden.
Ismét a kórházban keltem.Infúzióra,és gépekre kötve.Megint mindenki ott volt az ágyam körül.
Mikor észrevették,hogy felébredtem,egyszerre sóhajtottak fel.
-Hála az égnek kicsim!-Ült le az ágy szélére Mi Ah.
-Milyen az állapotom?-kérdeztem rá rögtön.
-Nagyon súlyos.-hajtotta le a fejét TaeKyung
-Várjunk csak miért nem érezem a lábamat?-hasított belém az érzés,hogy mintha nem lenne lábam
-Leállt a vérkeringés a lábaidban.
-És van még valami!
-Mi az?
-A gyomrod is leállt.Mivel nem kap vért.
-Hogyan fogok meghalni?-néztem rá TaeKyung-ra,mivel ő volt az egyedüli aki eltudja mondani,mivel a többiek megszólalni sem tudtak.
-Szépen lassan egymás után leállnak a szerveid.
-Vagy már most leálltak?-néztem rá ismét.Erre zavarodottan nézet rám.-Szóval igaz.A gépek tartanak életben?-néztem a kütyükre.
-Nem teljesen.A tüdőd,és a szíved még működik,de a többi már nem.
-Hogy juthattam el idáig?-hajtottam le a fejemet,és a könnyeim már folytak is végig arcomon.
-Nana!-hallottam meg Zelo hangját.Rögtön a hangirányába néztem,és az ő szemét is könnyek áztatták,ahogy mindenkiét.Még a 3 éves unokahúgom is sírt.Körbenéztem mindenkin
-Sajnálom!-mondtam sírva
-Mit sajnálsz?-fogta meg a kezemet Mi Ah
-Hogy ennyi gondot okozok nektek.Az elmúlt 1 hónapot végig avval töltőtétek,hogy engem figyeltetek egész nap.Etetnetek kellett és még sorolhatnám.Sajnálom! Tőletek is kérem,hogy ha meghalok kérlek lépjetek tovább.Nem akarom,azt hogy a halálom felforgassa a életeteket.És azt szeretném,ha temetésemen,ne legyetek feketébe,és legyen vidám,nem akarom,hogy gyászos és szomorú legyen.
-Nana ne beszélj hülyeségeket!-mondta a nagyi.
-Kérlek benneteket! Ez a végakaratom.Ezt tegyétek meg nekem,és akkor boldog leszek a halálom után is.
-Rendben megígérjük.-bólintott Yongguk
-És van még egy dolog.Azt szeretném,ha Magyarországon lenne a temetésem,és hogy apu és anyu mellé legyek temetve.
-Jól van kicsim! Mindent megígérünk neked!-ölelt meg Mi Ah.Mindenki megölelt.Utoljára Zelo ölelt meg,amikor eltolt magától megint éreztem egy döfést a szívemben,ami miatt a kezemet a mellkasomra kaptam.
Levegőért kapkodtam,a gépek erős csipogásba kezdtek.Egy orvos és egy nővér rohant be a szobába,és rám helyeztek,egy lélegeztető gépet.
Innentől beszélni sem tudtam,csak hallgattam ami körülöttem történt.
-A tüdőd is leáll pár óra múlva.Már csak a szíved működik.-simított meg az arcomat TaeKyung.
-Anyu kérlek vidd haza Jung Min-t és Su Ri-t.-nézett rá Mi Ah a nagyira.A nagyi bólintott,és elmentek.
Pár perccel később betoppant Ki Bum és a SHINee többi tagja.
-Nanaaaaaa!-futott oda hozzám Oppa.Ismét könnyek szöktek a szemembe,ahogy Oppa-t megláttam.Bűntudatom volt,hogy itt hagyom őket,és fájdalmat okozok nekik.
-Nana,Oppa itt van,és most már nem fog elmozdulni mellőled.Rendben?-fogta meg a kezemet.Mire én bólintottam egyet.A többiek is megölelgettek,és "elbúcsúztak" tőlem.De ők utána mentek,mert koncertjük lesz.Azonban Ki Bum itt maradt mellettem.
A nap további részét végig mosolygottam.Ki Bum és a srácok szórakoztattak.Éjszakára elmentek haza,csak Ki Bum és Zelo maradt ott velem.Valahogy sikerült megértetnem velük,hogy menjenek haza.De Ki Bum és Zelo nem tágított.Ezért ők velem maradtak.Úgy láttam,hogy egész jól elvannak egymással.Figyeltem ahogy beszélgetnek.Egy félórával később Ki Bum elment a büfébe.Így csak Zelo és én voltunk a szobában.
Ismét csak néztük egymást.Mást nem is tudtunk volna mivel én beszélni nem beszélhettem,és már megmozdulni sem tudtam.Egyedül a nyakamat,és a fejemet éreztem a testrészeim közül semmi mást.Mintha nem is lennének.Éreztem,hogy nem sok időm van hátra.És úgy érzem készen állok elhagyni ezt a világot.Bele törődtem abba,hogy nekem ennyi időt szánt a sorosom.
Ezeket a gondolatokat próbáltam Zelo val is közölni valahogy.De nem sikerült.
Ki Bum visszajött két narancslével a kezében.Mind a ketten engem figyeltek,közben a szívószállal szürcsölték az italukat.Mire engem elfogott a hányinger,és szédültem.
Pár másodperce rá ismét egy döfés a szívembe.Az utolsó képeim azok voltak,hogy Zelo és Ki Bum beszélnek hozzám,de a szavak összefolytak,és körülöttem minden elmosódott.Egy fehér köpenyes alak lépett be a szobába,és utána teljes sötétség.Egy szempillantás alatt végig futott rajtam az életem minden egyes pillanata.Egy barlangban találtam magamat.
Hirtelen hallottam meg a nénikém hangját,ahogy a nevemet mondja,és utána meg azt,hogy szeret.Mindenki aki fontos volt számomra,azoknak a hangját hallottam.A nevemet mondták,és azt,hogy szeretnek,meg,hogy soha sem felejtenek el.Majd hirtelen megpillantottam valami nagy fényességet.
*Író szemszöge*
Nana elindult a fény felé.Ahogy beért a fényességbe,meglátott egy fehér galambot ami rá szállt a vállára,és felemelte őt az égbe.Innentől már semmit nem látott.Örök nyugalomra talált a lelke.

*Zelo szemszöge*

Miért? Miért pont Nana? Nem tudom elmondani azt,hogy mit érzek.Egyszerűen borzalmas látni.Napról napra azt láttam,hogy Nana életereje,vidámsága kiszáll a testéből.Nem valami kellemes érzés,azt látni ahogy a szerelmed haldoklik.És te nem tehetsz ellene semmit.Olyan fiatal még.Miért pont neki kell most meghalni? És azt kéri,hogy felejtsem el.De hogyan? Azt tudom,hogy nagyon nehéz lesz.
Amikor a gépek elkezdtek csipogni  Ki Bum,és én is nagyon megijedtem.
Nana elvesztette az eszméletét,és az orvosok ismét rákötöttek egy gépet.
-Elérkezett a végső stádium.A szíve,és a tüdeje is leállt,most már csak a gépek tartják életben,ha lekapcsoljuk a gépekről,akkor meghal.Az eszméletét már nem fogja visszanyerni.A tudta megsemmisült.A szerveit még a gépek életben tartják.Mi a döntésük? Lekapcsoljuk most,vagy csak holnap.-mondta el az orvos.
-Behívjuk a családja többi tagját,hogy elbúcsúzzon tőle,és akkor....lekapcsolhatják!-mondta Ki Bum.
-Felesleges Hyung! Úgy sem ért belőle semmit.-próbáltam vissza tartani a sírást.
-De attól még joguk van hozzá.-ment ki a szobából,és a folyóson telefonált.
Visszaemlékeztem a vele eltöltött időkre.Amikor megláttam,rögtön megtetszett.Az éretlensége,az ügyetlensége,a hangja, a mosolya,a szemei, az ajkai mindene.Olyan tökéletes volt.Mintha az arcát angyalok faragták volna.Megvoltak a maga sajátos hibái,de ezek a hibák tették őt imádnivalóvá.
Olyan kedves volt mindenkivel,és mindig vidám volt.
Aztán eszembe jutott a kapcsolatunk kezdette.Amikor szerelmet vallottam neki,annyira zavarban volt.Mindig zavarba hoztam.Aztán az első csókunk.Annyira felemelő érzés volt.A csipkelődéseink,és az együtt töltött idők.Az ő társaságában éreztem magam a legjobban.És most itt hagyott! Örökre! Akit a világon a legjobban szeretek meghalt a szemem láttára.Sajnálom Nana,de nem tudom teljesíteni a kérésedet,nem tudlak csak úgy elfelejteni,és tovább lépni.Nem! Nem tudok!
Összerogytam. A földön térdelve sírni kezdtem.
-Zelo!-jött oda Ki Bum és felsegített.
-Miért? Miért kellett meghalnia?-öleltem át Ki Bum-ot.
-A sorsot nem változtathatjuk meg.-éreztem,hogy ő is sírni kezd.
-Hyung! Hogyan fogjuk őt csak úgy elengedni,és tovább lépni? Én nem leszek rá képes.-toltam el magamtól,és az ágy felé fordultam.Odamentem,és leültem a szélére.Eltörtem a haját a szeme elől,és az arcát simogattam.-Nem tudom elengedni!-folyt le egy könnyem az arcomon,ami Nana arcára csöppent.
-Nem tudom JunHong! De meg kell próbálnunk.-ült le ő is csak az ágy másik felére.
Mind a ketten sírtunk,és Nana vékony,beesett arcát néztük.Ami már elkezdett lilulni.
15 perccel később megérkezett mindenki.Nana családja,a srácok,és a SHINee többi tagja is.
Mindenki az ágy köré gyűlt,és Nana-t nézték,miközben könnyek gyűltek a szemeikbe.Su Ri belemászott az ölembe,és elkezdet beszélni.
-Unnie! Ígéjd meg nyekem,hodj jó kislány leszelj,ott is ahova mostj kejüjlté!-ölelte meg Nana-t és adott egy puszit homlokára.
Mindenki külön külön elbúcsúzott tőle.Én voltam a legutolsó.
-Szeretlek Nana! És mindig nagyon fontos leszel a számomra.Kérlek te sem felejts el soha.-levettem róla a lélegeztető maszkot,és egy hosszú puszit lehintettem utoljára puha ajkaira.
Ezek után egy orvos jött be.Megkérdezte Mi Ah-tól,hogy lekapcsolhatja-e a gépeket.Mi Ah bólintott egyet.
Megnyomta a gombot.Néma csend van a szobában már a gépek sem csipognak.
Mindenki szemében könnyek jelentek meg.
-Ég veled Nana!-suttogtam.

*1 évvel később*

Már lassan egy év telet el Nana halála óta.Fel tudtam dolgozni a halálát,és ahogy kérdte tovább léptem.
Ahogy a többiek is.Nagyon jól meg vagyunk.Minden a régi kerékvágásban megy.
A B.A.P egyre híresebb és felkapottabb.Ezért majdnem az egész napunkat a cégnél töltjük,vagy fotózásra megyünk,vagy műsorokban szerepelünk.
Forró nyári nap ismét.Mi meg a fület edzőteremben gyakorlunk.Király! Menedzser sunbae-nim azt mondta,hogy a mai nap lesz az utolsó nehéz nap,utána lesz még egy fotózásunk és utána kapunk 1 hét szünetet.Ennek mindenki nagyon örült.Végre egy kis pihenés.
Este amikor végeztünk a próbával,Yongguk említette,hogy a közelben nyílt egy új kávézó.
-Nem megyünk el abba a kávézóba ami nem rég nyílt itt a közelben?-kérdezte Yongguk.
-Én is láttam már! Aranyos,és otthonos helynek tűnik!-mondta HimChan
-Én meg azt hallottam róla,hogy egy nagyon csinos és fiatal pincér lány van ott.Aki mellesleg magyar.Ízig vérig magyar csajszi.-mondta DeaHyun.
HimChan-nak többet nem is kellett mondani,rohant kifelé az ajtón,és futott a kávézó felé.
Mi sis követtük példáját,és versenyeztünk,hogy ki ér előbb oda a kávézóhoz.Estünk keltünk,ellöktük egymást,hogy egy kicsi előnyt szerezünk saját magunknak.DaeHyun ért oda elsőnek,utána HimChan,JongUp,én Yongguk,és a végén YoungJae.
Nevettünk,egy sort egymáson,és az eséseinken,majd mikor sikerült lenyugodnunk beléptünk a kávézóba.
Tényleg jól nézet ki.Leültünk egy 6 személyes asztalhoz.
-Hol van az a csinos pincér lány akit említettél?-nézet össze-vissza HimChan és kereste a lányt.
Pár perccel később megjelent az asztalunknál.
-Jó napot! Mit....hozhatok?-kerekedtek el a szemei,ahogy ránk emelte tekintettét a jegyzetfüzetből.
-Mit ajánlsz nekünk?-mosolygott rá HimChan.A lány arca elvörösödött.
-Nos...ízé....nagyon finomak a süteményeink,és a shake-eink is.-gondolkodok egy picikét.
-Akkor én kérek szépen egy csokis shake-et és egy krémest.-mondta Yongguk.A lány felírta a papírra,majd felnézet belőle,és ismét ránk pillantott.
-Plusz 5 darab krémes 1 csokis,2 áfonyás és 2 vaníliás shake lesz.-mondta neki DaeHyun.Amit közben kiválasztottunk.
-Rendben,hamarosan hozom őket!-hajolt meg,és elment.Valahonnan nagyon ismerős,mintha láttam volna valahol.
-Várjunk csak!-kiáltok fel-Ezt a lányt én már láttam! Ott volt Nana temetésén.Még beszédet is mondott.-mondtam a fiúknak,akiknek elkerekedtek a szemeik,és utána nevetésbe törtek ki.
-Hya! Ne nevessetek ti nem ismeritek fel?-néztem rájuk szúrós tekintettel.
-Zelo mostanában minden féle hülyeséget beképzelsz magadnak.-törölgette a könnyeit Young Jae.
-Rendben ha nem hisztek nekem kérdezzétek meg őt,ha visszajön!
Mikor ezt kimondtam már meg is jelent a rendelésünkkel.Lerakta az asztal közepére a shakeket,a süteményeket meg elénk.
-Jó étvágyat kívánok hozzá!-hajolt meg,és ismét elakart menni,de HimChan megállította.
-Elnézést! Kérdezhetek valamit?-nézet rá HimChan mosolyogva
-Ppp...Persze!-fordult vissza az asztalhoz.
-Esetleg nem ismereted Kim Nana-t?-a neve hallatán kirázott a hideg
-Igen ismertem.3 éves korunk óta legjobb barátnők voltunk.-hajtotta le a fejét
-És esetleg ott voltál a temetésén?-kérdezte YongGuk
-Ez csak természetes.-mosolygott,de mosolyában szomorúság volt.
-Hoppá! Látjátok én megmondtam! Mi ebből a tanulság srácok?-néztem végig rajtuk,értettelen pillantásokat kaptam vissza.-A legfiatalabb is mondhat igazat,és nem kell azonnal kinevetni!
-Bocsi JunHongie!-mondta nekem DaeHyun mosolyogva.
-Láttam jó kis téma vagyok nektek!-kuncogott fel a lány
-Ne haragudj,csak tudod....mi......Nana nagyon közel állt hozzánk,de legfőbb képen hozzá!-mutatott rám JongUp.
-Tudom,hogy milyen volt a kapcsolatotok vele.Sokat mesélt nekem rólatok.És nekem is be kell vallanom valamit.-hatás szünet...-Én is a rajongótok vagyok!-mosolygott aranyosan.
-De jó! Nincsen kedved jobban megismerni minket?-kacsintott rá HimChan
-Nos,ha lehet akkor igen szeretnélek....jobban...megismerni....titeket...-mondta szakadozottan,és elpirulva miközben a haját csavargatta.AIGO! Pont mint Nana! Ő is így csavargatta a haját,ha zavarban volt.
-Akkor megadod a telefon számod?-válassz képen,csak bólintott,és egy fecnit adott HimChan kezébe amin egy telefon szám volt.
-Köszönjük! Nagyon aranyos vagy!-mosolygott rá csábosan DaeHyun
-ESTHER!!! Gyere ide most azonnal!-hallottunk meg egy női hangot kiabálni egy ajtó mögül.
-Ne haragudjatok,de most..nekem mennem kell!-mutatott az ajtó felé.-Sziasztok!-intett egyet kezével,és elindult az ajtó felé.
-Húh! Ez aztán a szép lány!-dőlt hátra HimChan.
-Ez a süti annyira finom!-szólalt meg DaeHyun,aki már az én sütimet eszeget.
-HYA! Az az enyém! De szemét vagy Hyung!-néztem rá szúrós tekintettel.
-Bocsi öcskös,de mivel te nem is ettél bele az enyém meg már elfogyott,ezért gondoltam megeszem a tiédet is!-vigyorgott rám
-Undorító vagy!-forgattam meg nevetve a szemeimet.
Még egy ideig elcseverésztünk,és elfogyasztottuk a shaket,és a sütiket.Utána egy 30-as éveiben járó nőnek fizetünk,és elmentünk.

Otthon egyfolytában azon a lányon kattogott az agyam.Esther! Ha jól hallottam.Nagyon közel állt Nana-hoz.
Tényleg nagyon szép! Különleges! De vajon hogyan került ide? Mit csinál itt Szöulban? Mi az oka,hogy mi találkoztunk vele? Ezeken gondolkozva szépen lassan sikerült elaludnom.

Esther szemszöge

Amikor apu bejelentette,hogy költözünk Szöulba a barátnőjéhez én voltam a legboldogabb ember a világon.

Mindig is az volt a legnagyobb álmom,hogy ott éljek.Igaz Nana-val már voltam ott párszor,de azok amolyan kirándulások voltak.Viszont most végleg ide költöztem.Apu és a barátnője közösen nyitottak egy kávézott.Ahol én beszoktam segíteni.Mivel még nyár van és csak 1 hónapja vagyunk itt,még nem tudtak engem és az öcsémet iskolába íratni,de már az is folyamatban van.Az öcsém egy sport suliban fog tanulni én meg egy művészetiben.

Egy hónapja vagyunk itt,de velem már most történtek hihetetlen dolgok.Felkértek modellnek.

Amit én elvállaltam.Azt mondják ígéretes vagyok,és,hogy megállnám magam az előadói iparban is.

Lehet megpróbálkozok azzal is,de nekem kiskorom óta az a nagy álmom,hogy menedzser,producer,és esküvőszervező lehessek.

Egyik nap a kávézóban megjelent a B.A.P.Megakarnak engem ismerni.Ez nagyszerű! Annyira boldog voltam utána.Az érzés másnap fokozódott.

-Esther! Ébresztő!-rázogatott "anya" apu barátnőjét,már most anyunak hívjuk.

-Csak még 5 percet!-motyogtam a párnámba.

-Nem lehet,fotózásra kell menned! Öltözz fel,gyere le reggelizni! Apád meg elvisz téged a stúdióba.Egy nagyot sóhajtottam,és felültem az ágyban.Anya adott egy puszit a homlokomra,és kiment a szobámból.Elvégeztem a reggeli teendőket Majd felöltöztem egy egyszerű színes ujjatlanba,egy farmer rövidnadrágba,egy szandiba,és felvettem mellé egy órát is.Még gyorsan visszamentem a fürdőbe megcsinálni a hajamat,de úgy döntöttem,hogy kiengedve hagyom.

-Jó reggelt!-léptem be a konyhába ahol ott volt apu és anyu.

-Jó reggelt kicsim!-mosolygott apu,majd mikor oda léptem mellé adott egy puszit arcomra.

-Hol van Max?-kérdeztem meg,miközben leültem a pulthoz,és neki álltam a reggelimnek.

-Még alszik. 8 óra van még csak.Nem akartuk felkelteni.

-Miért kell ennyire korán fotózásra menni?

-Ha majd híres modell leszel akkor lehet még korábban kell menned.

-Mehetünk!-álltam fel helyemről.Elköszöntem anyutól,és kimentem az ajtón.Apu kiállt a garázsból a kocsival,beszálltam és már indultam is.

Mikor odaértünk a stúdióhoz,apu már el is ment.

Mivel 16 éves vagyok ezért vagyok olyan önálló,hogy boldogulok egyedül is.

Belépve az épületbe felmutattam a belépőkártyámat,majd a 15.emeletre küldtek,hogy ott lesz a fotózásom.

Amikor kinyílott a lift ajtó a menedzserem ott állt előtte.

-Pont időben jöttél!-mosolygott rám.Belém karolt,és elkezdett az öltözök felé húzni.

Ahogy beértünk rögtön neki álltak a hajamnak,és a sminkemnek.Mikor avval végeztek rám adták az első ruhát.

Meg kellett várni ameddig beállítják a fényeket,és utána léptem én a képbe.

A fotós oda jött végig nézett rajtam,körbe járt többször is,majd megállt velem szembe.Eltűrte a hajamat az arcomból,majd megszólalt:

-Szép vagy kislány! Holnap már a divatmagazinok címlapján,és óriás plakátokon lesz látható a csodaszép arcod.A koreaiak kedvence leszel!-kacsintott rám,majd elfoglalta a helyét velem szembe,és elkezdte a munkáját.
Ösztönösen mozogtam a kamera előtt,csak néha állítottak be egypár pózt.
-Ez az kislány! Imád téged a kamera!-mondta a fotós
2 óra múlva végeztünk is a fotózás első felével.Viszont még vissza van a második fele,de most mások következnek.Addig itt kell maradnom.Nem bánom szeretem az itteni légkört.Mindenkivel jobban vagyok.Éppen ettem amikor megjelentek a következő áldozatai a fényképezőnek.Kikerekedett szemmel bámultam őket.Mikor egyikük felém nézett gyorsan elkaptam a fejemet,és tömtem magamba az ételt.
-Szia Esther!-kiáltja oda nekem valaki.Próbáltam nem oda figyelni.Semmi további köszönések,ezek szerint elmentek gondoltam magamba.
-Szia Esther!-hajolt mellém valaki mire ijedtemben megugrottam a széken,és a számban lévő ételt félre nyeltem.Gyorsan nyúltam a vizemért,ittam egypár kortyot,majd felsóhajtottam.Azért,hogy túléltem,egy szívrohamot,és egy fulladást.
-Jól vagy?-kérdezi JongUp
-Persze,csak megijedtem!-kezdtem el csavargatni a hajamat,és küldtem felé egy mosolyt.
-Hogy kerülsz te ide,egy fotóstúdióba?-kérdezte meg Young Jae
-Modellkedek.-pirultam el
-Mik ki nem derülnek rólad.Amikor vége lesz a fotózásnak el jössz velünk valahová?-kérdezte YongGuk
Valami zavart.Mintha valaki egyfolytában engem bámulna,annyira,hogy kilukaszt.
-Rendben van,ha nem leszek útba nektek.
-Király! Nem nem leszel útba éppen ellenkezőleg.Örülünk,hogy velünk tartasz.
-A B.A.P-t kérjük szépen a kamerák elé.-kiabálta egy sminkes.
A fiúk intettek nekem,majd oda mentek a zöld háttér elé.
Egy darabig néztem ahogy fotózzák őket.Ők is ösztönösen mozogtak a kamera előtt,mint a vérbeli profik.Persze ebben nekik van gyakorlatuk.Készen is voltak kb 10 perc kellett nekik,és több mint 200 képet csináltak róluk.Utána jöttek az egyéni képek.DaeHyun kezdet.A többiek oda jöttek mellém,és együtt figyeltük DaeHyunt ahogy pózol a kamera előtt.Akaratom ellenére is elmosolyodtam,és elpirultam.Ahogy nézet,ahogy mosolygott.Amióta ismerem a B.A.P DaeHyun volt és Zelo volt a kedvencem.De DaeHyun-t jobban szeretem mint Zelot.Valami megfogott benne.És azóta nem akar elengedni.
Mikor végzet közösön megnéztük a róla készült képeket.Kipirult arccal néztem a képeit.Hogy nézhet ki ennyire jól az összesen? A fotós is azt mondta,hogy ezek közül mindegyik használható,és eladható kép.
Ezek után következet Jong Up.
Őt is mindannyian fegyelemmel kísértük.Viszont amikor végzet engem hívtak,hogy menjek öltözőbe készülődni.
Lemosták az előző sminkemet,majd újat raktak fel.A hajamat is máshogy csinálták meg,és másik ruhába öltöztettek.

-Esther te jössz!-jött be Zelo
-Megyek!-álltam fel a székből.Ahogy kiértem rögötön beálltam a háttér elé.
Evvel a fotó sorozattal gyorsabban végeztek mint az előzővel.A fények elaludtak körülöttem,és mindenki a monitor köré gyűlt.
-Mindegyik nagyon jól néz ki.Van tehetsége a fotósnak!-bókolt a menedzserem a fotósnak.
-Kérem.jó kép,csak jó alapanyagból készülhet.Esther egyszerűen tökéletes a modell szakmára minden szempontból!-karolta át a vállamat,mert közben odaálltam a fotós mellé.-Szép az arca,jó az alakja,és aa tekintette mindenkit megbabonáz.-mosolygott rám

-Köszönöm szépen!-viszonoztam a mosolyát.
-Kérem menjenek vissza az előző képre!-kérte a menedzserem.
-Ehhez mit szól?
-Tökéletes! Ez lesz a holnap megjelenő divat lapunk címlapján.-ült le a monitor elé a fotós,és elkezdet hátteret szerkeszteni a képnek.
A végeredményt mindenki tátott szájjal bámulta,kivéve én.Nekem is tetszett,de nem reagálom le így a dolgokat.
Én is és a B.A.P is elment átöltözni.Felhívtam aput,hogy most nem megyek,mert elhívtak engem "szórakozni".Apu megengedte,csak annyi kikötése volt,hogy  legkésőbb 21:00 legyek otthon.
Az épületből kilépve gyalog elindultunk valamerre.A fiúk alá vetettek a kérdéseiknek,amikre én szívesen,és nagy örömmel válaszoltam.A kérdéseik által sok minden kiderült rólam,a múltamról,a szokásaimról.Igazából,csak sétáltunk mást nem is csináltunk.Én is sok olyan dolgok tudtam meg róluk,amiket eddig nem tudtam.Nagyon figyelmesek,kedvesek és viccesek.Haza is kísértek,a kapuban mindenkitől kaptam egy ölelést.Megvárták ameddig bemegyek,és csak utána mentek el.
-Megjöttem!-kiabáltam el magam.
-NOONA!-futott felém Max
-Szia öcskös!-öleltem meg-Mit akarsz?-lettem ismét komoly,mivel tudom,ha így fogad amikor haza jövök akkor akar valamit.
-Apu és anyu beszélni akar velünk.Veled külön akarnak beszélni.Amikor végeztek a hegyi beszédeikkel akkor játszol velem?-ugrált itt ott örömében.
-Persze! Na gyere hallgassuk meg mit akarnak nekünk mondani!-indultam el a nappaliba.Apu és anyu is ott voltak.Amikor beléptünk a beszélgetést abba hagyták,és a kanapét megveregetve jelezték,hogy üljünk le.Én,Max,apa,anya.Íg ültünk egymás mellett az óriás kanapén.
-Szeretnénk nektek bejelenteni valamit!-hatás szünet-Kistestvéretek lesz!-mondta anya mosolyogva.
-Juj de jó!-ugrott fel Max.-Végre nem én leszek a legkisebb ebben a házban.-nevetett,majd megölelte anyu és aput is.Én lesokkolt állapotban ültem mellettük.
-A te véleményed mi kicsim?-kérdezte meg apa
-Hogy mi? Az enyém?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen a tiéd.
-Nos én azt gondolom,hogy jó dolog.Gratulálok nektek!-öleltem meg én is őket,majd elakartam menni,de megállítottak.
-Állj meg kisasszony! Veled még nem végeztünk!-terelt vissza apu a kanapéra.Amitől a legjobban tartottam bekövetkezett.Apu és anyu szexuális felvilágosítást tartottak nekem.Azért most mert látták,hogy 6 fiú kísért haza engem,és mert itt vagyok abban a korban.Az igaz,hogy még nem volt barátom,és nincsen tapasztalatom,de azért a suliban is tartottak nekünk már ilyen előadásokat.Ezért egy kicsikét kínosnak éreztem a dolgot.De próbáltam azt sugározni feléjük,hogy érdekel és figyelek arra amit mondanak.Majd mikor befejezték felpattantam,és már rohantam is fel az öcsém szobájába videojátékozni.
Jó sokáig elvoltunk vele.Mindig levert,én meg visszavágott követeltem addig nyomkodtuk ameddig én nem nyertem.És úgy nyertem,hogy Max nem hagyta magát.Tisztességes győzelem.
Elköszöntem tőle,és jó éjszakát kívántam,majd elmentem megfürdeni,és lefeküdtem aludni.

Másnap apu keltet.Sikerült elintézniük a papírjainkat,és az iskolát.Így hát mentünk a felvételire,és a beiratkozásra.Az egész család össze szedte magát,és utána indultunk is.
Először Max sulijába mentünk.Ott felmérték az erőlétét,és a tűrőképességét.Meg különböző gyakorlatokat kellett megcsinálnia.Nagyon jól ment neki.Azt mondták,hogy a korabelik közül övé a legjobb eredmény.És mivel mi később jöttünk ide ezért,még nagyobb jelentősége van.Az igazgató látta benne a sporttehetséget ezért felvette őt.Ott elrendezték apuék a beiratkozást.Max megkapta az egyenruháját,a könyveit és az órarendjét.
Ezután következtem én.Művészeti iskola.Az igazgató nagyon kedvesen fogadott minket.Az összes tanár ott volt,hogy engem meghallgasson.Mivel zenére jelentkeztem ezért elsősorban énekelnem kellett.Utána meg egy hangszeren kellett játszanom,ami a gitár volt.Utána megkértek rá,hogy pluszba még egy szakot válasszak magamnak.A táncot választottam magamnak ezért táncolnom is kellett,de könnyen ment,legalább is azt hiszem.Kiküldtek minket a teremből,hogy megbeszéljék a dolgokat.
10 perc múlva behívtak.
-Gratulálunk Mrs Esther Kim! Felvételt nyert az iskolánkba!-fogott velem a kezet az igazgató.Ez az! Ez is meg van!
-Mivel nagyon szépen énekel,és játszik gitáron,zongorán,mellette táncolni is nagyon jól tud.És modellkedik.Nagyon ígéretesnek találjuk magát.Olvastuk az önélet rajzába,hogy teniszezik is.Egy szóval egy csoda lány.Hamarosan sztár lesz magából,és maga lesz a következő Kim Nana!-mondta mosolyogva az igazgató.Hogy mi van? Következő Kim Nana ezt meg,hogy érti?
-Elnézést! Azt,hogy érti "hogy a következő Kim Nana"?-mutattam a macskakörmöket a kezemmel.
-Azt úgy értem,ahogy értem.Maga lesz a következő Kim Nana! Hiszen a múltatok hasonló.Hasonló dolgokban vagytok jók,és a kisugárzásodban is van valami hasonló.És mivel Ő kedvelt személy volt,ezért ez a cím megtiszteltetés a számodra.-kacsintott rám.Viszonzás képen magamra erőltettem egy mosolyt.
Apuék elrendezték a papírokat,majd elmentünk haza.Otthon segítettem anyunak ebédet készíteni.
Már az asztalnál ültünk,mikor én megszólaltam:
-Szerintetek is hasonlítok Nana-ra?-néztem rá apura
-Belőled csak egy van a világon.És te is tudod milyen volt Nana,és hogy milyen vagy te! Ne hasonlítsad magadat hozzá.És Nana-ból is csak egy volt.Nana hasonlított rád.Te tudod a legjobban milyen volt.Viszont erről nem tudnak az emberek,hogy Nana hasonlított rád.És téged még nem is ismernek,De mivel szerették az emberek,ezért keresik azt aki pótolhatja a hiányát.Ne aggódj! Esther is megfogják kedvelni,és egy idő után,rájönnek,hogy te nem Kim Nana vagy,hanem Esther Kim.-mondta anya.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá ismét magabiztosan.Mikor befejeztük az ebédet,én elpakoltam,és elmosogattam.
Apu és anyu bementek a kávézóba.Max edzésre ment,ezért egyedül maradtam a nagy házban.Nem bántam.Legalább helyre tehettem a gondolataimat.És ezt,úgy tudtam a legjobban,hogy nekiálltam dalt írni.
Egyszer csak a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Haló!-vettem fel
-Szia Esther! JongUp vagyok! Hogy vagy? Rá érsz most?-bombázott meg
-Köszönöm szépen jól vagyok! És igen rá érek most.Egyedül vagyok itthon.Miért kérdezed?
-Oké,akkor 20 perc múlva ott vagyunk nálatok. Szia!
-JongUp vá...-már nem tudtam befejezni mivel kinyomta.
Remek.6 srác jön ide hozzánk.Ha ezt a szüleim megtudják,akkor még hosszabb felvilágosító órát tartanak nekem,de nem szexuálist hanem a hűségről fognak velem elbeszélgetni.
Visszatértem a dal íráshoz.Az a 20 perc gyorsan eltelt,mert csengetek.
Lefutottam a lépcsőn,és ajtót nyitottam:
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk,és beinvitáltam őket,miközben sorjában bejöttek mindenki megölelt.Amikor DaeHyun megölelt a szívem hevesebben kezdet verni,és mintha valami mozgott volna gyomromban.
Leültünk a nappaliba.
-Nos,hogy vagy Esther? Mit csináltál ma?-kérdezte YongGuk
-Elmentem felvételizni az iskolába.
-És? Hogy ment?
-Felvetek!-mosolyogtam-Hivatalosan is diáklány vagyok.Jövő héten már kezdem is az iskolát.
-Gratulálunk!
-Köszönöm! De mi ez a hirtelen ide jöveteletek?-néztem körbe a társasságon.
-Mivel most szabadidőnk van 2 hét pihenő.Nem tudtuk,hogy mit csináljuk.Aztán eszünkbe jutottál te,és hívtunk rögtön telefonon.-mondta Zelo
-Szóval hiányoztam nektek?-hajtottam le a fejemet.
-Mondhatjuk így is.És mondanunk kell neked valamit!
-Mondjátok!
-Az igazgató azt akarja,ha elmennél a következő meghallgatásra.Meséltünk neki rólad,és látta a képeidet egy divatújságban.És nagyon szimpatikus vagy neki a  képekről,és amit meséltünk rólad az is tetszett neki.Ezért szeretne téged jobban megismerni,és szeretni hallani a hangodat.-mondta YoungJae.
-Tényleg szimpatikus vagyok neki?
-Igen! Azt mondta van benned valami különleges.Valami ami csak Nana-ban volt meg,de ezt most benned is látja!-mosolygott rám JongUp
-Nana!-suttogtam,és nem valami szép arc kifejezést vágtam.A TS Ent. igazgatója is Nana-t látja bennem?
-Minden rendben? Lesápadt az arcod.-fogta meg a kezemet a mellettem ülő HimChan.
-Persze! Kértek inni valamit?-álltam fel
-Igen,kérünk szépen!-állt fel Zelo is.Úgy láttam rajta,hogy már kiheverte Nana halálát,és újra a B.A.P cuki Maknae-a.Ennek örülök.
Elindultam a konyha felé a fiúk meg libasorban jöttek utánam.Mint kiskutyák az anyuk után.Fura! Nekem itt valami nem teszik.Valami más szándékuk is van amiért ide jöttek! Ezen gondolkoztam miközben kivettem a narancslevet,és  a vizet.Vettem elő poharakat.Majd mind ezt egy tálcával a kezemben vittem az étkezőbe,és tettem le az asztalra.Kiszolgálták magukat.Aki amit akart inni,azt töltőt a poharába.Csend volt mivel mindenki ivott.
A poharat a szám előtt tartogatva,néztem Zelo-ra.Egy idő utána ő is rám nézet,és utána mélyen a szemébe néztem.Bevettetem ellene a titkos nézésemet,amivel mindenkit rá tudok venni arra amire akarom.Hiába a nagy kék szemeimnek senki sem tud ellenállni.
-M...M-most miért nézel így rám? Megijesztesz.-mondta elfordulva Zelo amire a többiek is rám néztek.
-Tudom,hogy van valami hátsó szándékotok.És ezért jöttetek ide.-néztem végig a többieken is ugyan evvel a pillantással.
-Ugyan már! Milyen szándékunk lenne?-nevetett DaeHyun.Amióta itt vannak azóta szólalt meg először.
-Nem...tudom,de valami biztos van olyan furik vagytok.-fintorogtam egyet a végén.
-Ilyenkor annyira aranyos vagy!-támasztotta meg a fejét HimChan az asztalon,és felém nézet.Én erre zavaromban inni kezdtem,de félre nyeltem.Egy ideig köhögtem.A fiúk türelmesen vártak ameddig kiköhögöm magamat.
-Úgy tűnik,hogy ha a közelünkben vagy mindig fulladozol.-kuncogott egyet YoungJae.
-Lehet,hogy ti is csak azért vagytok itt,és barátkozok velem,mert hasonlítok Nana-ra!-gondoltam bele a dolgokba.
-Te most miről beszélsz?-kérdezte érdekes fejet vágva Zelo
-Hát arról,hogy biztosan ti is csak azért barátkozok velem,mert hasonlítok néhány dologban Nana-ra és velem akarjátok pótolni a hiányát.
-Esther! Mi nem ezért barátkozunk veled hanem,ezért mert megakarunk ismerni.Nana meghalt.Közel állt hozzánk.De már lassan több mint egy éve halott,és a kérésére új életet kezdtünk nélküle,és persze mivel mi is így láttuk jónak.Te más vagy.És szerintünk sokkal jobb ember vagy mint Nana!-mondta ezt Zelo.Pont Zelo aki Nana szerelme volt.
-AHJ...Sajnálom fiúk! Csak a mai nap a felvételin Nana-hoz hasonlítottak,és azt mondták,hogy én vagyok az utódja.Igazából mikor kicsik voltunk mindent együtt csináltunk.Versenyekre is együtt mentünk,de mindig Nana emelkedett ki.Én voltam az árnyéka,és ebbe belefáradtam.Mikor ő eljött ide,elkezdtem kiemelkedni,és végre rám is felfigyeltek az emberek,és nem úgy emlegetek,hogy Kim Nana legjobb barátnője,hanem elismertek.És most én is itt vagyok.Itt élek ahol mindig is szeretem volna.De itt vissza süllyedek oda,hogy Nana árnyékában vagyok,és ez engem nagyon megvisel minden szempontból.Sajnálom nem akartalak titeket megbántani.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj Esther! Nana nekünk soha sem mesélt rólad.És amiket mesélsz nekünk magadról,napról napra egyre vonzóbb társasság vagy a számunkra.Mi Esther Kim-et akarjuk megismerni nem Kim Nana volt árnyékát,és utódját.-mondta YongGuk
-Nem mesélt rólam?
-Nem egyáltalán nem mesélt rólad.Azt mondta,hogy nem volt neki egy igaz barátja sem,és barátai sem voltak,mert mindenki ki használat.-mondta Zelo
-Még,hogy nem voltak barátai!? Nagyon sok barátja volt.Mindenki vele akart barátkozni,mindig ő volt a legnépszerűbb mindenhol.Ő használt ki sok embert.Ahogy engem is.De rájöttem arra,hogy mit tesz velem ezért már csak megjátszottam magam előtte.Egy hazug volt egész életében.
Megígéritek,hogy ezt senkinek sem mondjátok el amit most mondok? Mert a családja rendes,és figyelemre méltó,nem akarok nekik semmi rosszat.Megígéritek?-néztem rájuk.Erre ők bólintottak
-Nana mindig mindent megkapott amit akart.A családja is azt hiszi,hogy egy ártatlan 15 éves lány volt,de ez nem az igazság.Minden egyes piszkos ügyét én takarítottam el,és beállítottam őt a jónak magamat meg a rossznak.A szüleim tudják,hogy milyen volt,és azt is tudták,hogy miket csinál,mert elmondtam nekik.Muszáj volt valakinek elmondanom,mert abba a sok teherbe beleörültem volna.Mindenkinek azt mondta,hogy még nem volt neki barátja.Ez igaz volt,de jó pár egy éjszakás kalandba volt része 12 éves kora óta.És én végig végig magamban tartottam mindent.Azért,mert én azt hittem számíthatok rá,de ez nem így volt úgy tűnik.Csak kihasznált.A családja nem tudott arról,hogy már vagy 100 pasival lefeküdt és a többi piszkos ügyéről sem.És ez miért volt így? Mert én ott voltam neki!Egy kétszínű picsa volt.Szerintem meg sem érdemelt,azt hogy szeressétek őt.Végig megjátszotta magát.Tudott a szívbetegségéről is.De a családja nem tudta,hogy tudja.Nagyon jó színész volt,és remekül megjátszotta magát.Bocsi,de ezeket muszáj volt elmondanom.-álltam fel a székről,és kiviharoztam a kertbe a hinta ágyra.
Sajnálom Nana! De ezt muszáj volt elmondanom nekik.Nem élhetnek életük végéig úgy,hogy teljesen rossz képet állítanak be rólad.Én mindig is rendes voltam veled,és a legjobb barátomnak tekintettelek,akkor te miért nem? Miért nem tekintettél annak? Ezek a gondolatok jártak a fejemben,miközben a sírás szélén
álltam.
-Minden rendben törppilla?-ült le mellém YongGuk,és átkarolta vállamat,majd felkaromat kezdte simogatni.
-Igen...csak...még beszélni is nehéz ezekről a dolgokról.Főleg nektek.Mivel nagyon szerettétek őt.Zelo sajnálom neked a legrosszabb szerintem! Bocsánat,hogy ezeket meg kellett tudnod.-néztem a földön ücsörgő Zelo-ra.
-Nem kell bocsánatot kérned emiatt.Engem már Nana nem érdekel,és ezek után amiket elmeséltél,undorodom magamtól,hogy egy ilyen lányba voltam szerelmes.Köszönöm,hogy elmondtad milyen is volt Nana valójában.-mosolygott rám tényleg öszintén Zelo.A többiek helyeselték.Bennük szerintem igaz barátra lelhetek.
-Köszönöm srácok!-mosolyodtam el.
-Nem tudjátok mennyi az idő?
-15:00 Mert?
-Óó!-ahogy kimondtam már is bekapcsolt az öntöző rendszer.Mi meg egy szempillantás alatt csurom vizesek lettünk.Először nagyon meglepődtünk,de utána elkezdtünk kergetőzni a víz sugarak között.
Egy párszor elcsúsztunk a vizes fűvőn.Amin nevetünk kellett.A legjobb az volt amikor HimChan elcsúszott,és dobott egy hátast.DaeHyun arra felé futott,és nem vette észre HimChant ezért rá eset.Majd a többiek is rájuk vetették magukat,és a kupac tetejére ráültem én.Kicsi a rakás.Szegény HimChan össze vissza nyögdécselt alattunk,hogy szálljunk le róla.Én megtettem neki amit kért a a fiúk nem.Ők továbbra is HimChan-on feküdtek.
-Hya! Szájatok le szegényről még a lelkét is kileheli alattatok.-húztam le JongUp-ot a kupac tetejéről.Majd a többiek is sorjában leszálltak.
-Chanie jól vagy?-guggoltam le mellé.
-Megölöm őket!-ugrott fel és kergetni kezdte a fiúkat.Addig kergette őket ameddig valakit el nem kapott,és lenem győzte birkózásban.
Én ugyan ott ültem,ahol leguggoltam HimChan mellé,és ott nevettem rajtuk.
-Megérdemelted!-fújta ki magát HimChan miután tisztességes csatában legyőzte ellenfelét DaeHyun-t.
-De csak véletlen estem rád.A többiek voltak azok akik direkt rád,és RÁM másztak.-emelte ki a rám szócskát.Igaz volt.Ő is legalul volt nem csak HimChan.
-Hehehe....fiúk ti komolyan mondom néha jobbak vagytok,mint egy kabaré műsor.-kuncogtam rajtuk.
-Úgy tűnik,hogy a kisasszony jól szórakozik rajtunk!-nézett rám ravaszul DaeHyun-Megleckéztetjük?-nézett a fiúkra.Elkezdtek közeledni felém.Egy pillanat alatt felkaptak,és elvittek a kerti csapig,megnyitották,és alá  tettek.A víz nagyon hideg volt.Egy folytában síkitottam,hogy engedjenek el de nem tették.A végére már csak nevettem,mert a víz csikizte a hasamat,és akkor vettek ki alóla.
-Jól áll a vizes póló!-húzogatta a szemöldökét YoungJae.Nos igen fehér ujjatlan póló volt rajtam,így elégé átlátszott a melltartóm,és a felső a testemhez ragadt.
-Perverz disznó! Amúgy nektek is jól áll!-kacsintottam rájuk.Ezek után kifeküdtünk a napra,hogy megszáradjunk.Közben hülyéskedtünk,és jól elbeszélgetünk.
Mikor kellő képen megszáradtunk a fiúk elmentek.Nem sokkal később a szüleim,és az öcsém is haza ért.Szépen meghitten megvacsoráztunk.A közös esti filmezés nem maradhatott el,ezért utána filmet néztünk.
A film végén elköszöntem mindenkitől,és eltettem magamat másnapra.

7.rész

Sziasztok! :) Nana vagyok. Sajnálom,hogy ennyi ideig nem jelentkeztem,de a mindennapjaim elégé zűrösen telnek,és még ihlet hiányom is volt.De most itt van egy egész hosszú rész :Ígérem,hogy igyekszem innentől sűrűbben hozni a részeket,és igyekszem izgalmasabban leírni a dolgokat.

Jó olvasást kívánok!!! ;)

XOXO: NANA

Japánban nagyon lassan telet az idő.Edzés,edzés,és edzés.Aztán verseny verseny hátán.Nem tudtam melyik pályán játszom a meccsemet,éppen,de megoldódott. Volt egy szabad hétvége a döntő előtt.A korosztályomban én lettem az egyik döntős.Tehát már a dobógo 2.fokára tuti felállhatok.Ezen a hétvégén kikapcsolódtam.Elmentem várost nézni,és élveztem a hotel wellness részlegét.Vasárnap este mentem vacsorázni amikor megpillantottam egy ismerős arcot.Nem voltam benne biztos,hogy ő az,hiszen már 2 éve nem láttam őt.Oda mentem hozzá,és megszólítottam:

- Sha Dwo Ann?-kérdeztem bizonytalanul.

-Igen.De te ki v....vagy?-kérdezte meglepődve.Nos igen úgy tűnik,hogy így vékonyan nem ismer fel.

-Kim Nana vagyok!-nyújtottam felé a kezemet.

-Kim Nana........Kim Nana,de ismerős ez a név.-hatás szünet aztán nagy kerek szemekkel nézet rám,és felsikított:

-ÁÁÁÁÁÁÁ.........Te jó ég Nana!-ugrott karjaim közé.-Mi történt veled? Olyan szép lettél! És az alakod...húúúú.......te aztán nem vicceltél mikor azt mondtad,hogy lefogysz.-nézet végig rajtam.

-Köszönöm.Te sem panaszkodhatsz.-néztem én is végig rajta.-Mi járatban erre?

-Elkísértem a bátyám.Aztán vissza költözünk Szöulba.Gyakornok leszek a TS-nél.-húzta ki magát.

-Na ne viccelj! Komolyan?-este le az állam.

-Mi ebben az olyan nagy dolog?-nézet érdekesen.

-Semmi.Csak az,hogy akkor ott is fogunk találkozni.-kacsintottam,és mentem óda az asztalomhoz.Vacsi után át cuccolt hozzám még erre az egy hétre amit itt leszek.Este éppen beszélgetünk mikor megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Zelo neve volt.Teljesen elvette az időmet a verseny és az edzések.Mióta eljöttem nem is beszéltem vele.Talán csak néha tudtam visszaírni neki az sms-eire.Akkor se tudtam mindig válaszolni neki.Teljesen elhanyagoltam őt.

-Szia!-szóltam bele félve vártam a letolásomat.

-Kim Nana! Tudod,hogy létezem? És azt is,hogy elvileg a barátod vagyok? Mert nem úgy viselkedsz velem.-ordította bele a telefonba.

-Sajnálom! Alig van időm,az edzések,és a versenyek között.Most kaptunk egy pár napot amit pihenésre fordíthatunk.Sajnálom!-vettem elő cuki hangomat.

-El van nézve,de ezek után ne legyen ilyen.És kiengesztelés képen,szeretnék kérni valamit!-halkult el a végén.

-Mi az?

-Mond,meg a nénikédnek,hogy ne hívogasson éjszaka.Nem zavar,mert jól elbeszélgetek vele,de én este aludni szeretnék.És nem akarom hallgatni a felvilágosító óráit,a jó kapcsolatról,és a szex-ről.A....

-Hogy miről?-vágtam bele szavába.-Megölöm azt a nőt,ha haza érek.-kezdett bennem fel menni a pumpa.Mia túlzásba vissza a dolgokat.Előre megtervezi a kapcsolatomat,és intézkedik helyettem is.

-Elég érdekes dolgokat,mondott rólad.Például azt,hogy én vagyok neked az első,hogy mi a gyenge pontod,és,hogy mivel tudlak felingerelni.-hangja át váltott kacérba.

-Mi van? Az a pfffuuuu....egyszer tényleg megölöm.Miért avatkozik bele ennyire a kapcsolatunkba? Én azt akartam,hogy ezeket a dolgokat,majd én mondjam el neked nyugodt körülmények között.Az igaz,hogy ez az első kapcsolatom,de nem azt akarom,hogy a személyes dolgaimat,tőle,telefonon,ÉJSZAKA tudjad meg.-akadtam ki.

-Nana! Lenyugszol végre?-kérdezte meg.

-Nem?

-Figyeled ezek a dolgok engem annyira nem érdekelnek.Valamire figyeltem valamire nem.Az egész beszélgetést félálomban intézem el.És csak azt hallom meg amit akarok.-kuncogott fel a végén.

-Szóval azt megjegyezted,hogy mivel tudsz izgalomba hozni?-próbáltam hangomba csempészni az iróniát.

-Igen,az érdekelt,és megjegyeztem.

-Milyen izé,vagy már! Na és akkor mi az?

-Természetesen a nyakad.-mondta nagy önbizalommal.

-Nem talált! Úgy tűnik rosszul informáltak.Nem a nyakam az.-nevettem el magam.

-Akkor mi az?

-Nem mondom el,ha nem muszáj.

Hirtelen megszólalt a szoba telefon,amit Dow Ann vett fel.Pár másodperccel később oda fordult hozzám:

-Az edződ volt az.Most azonnal menned kell edzeni,mert holnap lesz a meccsed,és az előző világbajnokkal játszol.Nagyon ijesztő,és mérges úgy,hogy jobb ha sietsz.-mondta Dow Ann,mirre én bólintottam,majd vissza vettem a telefont a fülemhez.

-Most mennem kell,mert holnap meccsem lesz és edzenem kell.Csütörtökön utazok haza,majd ott találkozunk.Szia!-mondtam Zelonak.

-Szia Nana! 

-Szeretlek!-mondtam neki.

-Én is téged!-én nyomtam ki a telefont,és már vettem is elő ruhámat.Gyorson átöltöztem,felvettem edző cipőmet,megfogtam az ütőmet,és megindultam a halba.

Ott a türelmetlen edzőmmel álltam szembe.

-Gyere menjünk edzeni.Fejleszteni kell az ütésedet.Hiszen nagyon erőseket ütsz.A gyorsasága sem rossz,de te ennél többet is tudsz.Tudom mert,elérted egyszer a 200 km/h sebességet,ami megdöntheti a női világ rekordot.És simán levered az ellenfeled.Csak kell egy kicsikét edzeni hozzá.Gyere menjünk.-indult el a tenisz pályára én megkövettem őt.15 kör bemelegítő futás,majd utána nyújtások,és kezdhetem is a labdák vissza ütni.

Már eleve 7-kor kezdtük el az edzést,és este 11-kor dőltem be az ágyamba hulla fáradtan Dow Ann mellé.

Másnap szercsére sokáig aludhattam.Mert a meccs délután lesz.Dow Ann felhúzta nekem a reggelimet,amit a szobában fogyasztottam el.Küldtem egy SMS a családnak,a lányoknak,és a srácoknak,hogy a TV-ben,és interneten is tudják nézni a meccsemet.Majd elindultunk a helyszínre.Előbb mentünk,mert megnéztük Dow Ann tesójának a meccsét.Szokása szerint győzőt,és megtartotta a világbajnoki címét.Utána 1 órás szünet után kezdődőt az én meccsem.

Nagyon jó formában voltam.Jól játszottam,de még ez sem volt elég az ellenfelem vezetett.Egy kínai lány volt az.

Az utolsó perceknél jártunk,és még mindig párponttal vesztésre álltam.Adtak egy pár perc szusszanás időt.Leültem a székemre,és hallgattam edzőm tanácsát:

-Csak egy jó ütés kell és nyert ügyed van meg vered.Ad bele minden erődet ebbe az ütésbe mivel ez az utolsó.Mindent bele kislány képes vagy rá!-veregette meg a vállamat.Felpattantam,kezembe vettem az ütőmet,és beálltam a helyemre.Elővettem egy labdát.Párszor lepattintottam a földre,a szívem a torkomban dobogott,és közben ez járt a fejemben:

"Mindent bele! Menni fog Nana,csak bíz magadban!" Vettem egy nagy levegőt,és még egyszer lepattintottam a labdát,majd a megfelelő magasságba feldobva,bele ütöttem.Oda vissza ütöttük a labdát,a nézőtéren ülő emberek ide-oda kapkodták a fejüket,követték a labda mozgást,majd amikor éreztem,hogy itt az idő,a labda felém tartót,összeszedtem minden erőmet,és teljes erőmből bele ütöttem a labdába.Pont jó szögben találtam el.Az ellenfél nem tudott beleütni,és így meglett.

-Hihetetlen! Emberek ez hihetetlen! Kim Nana győzőt,és új világ rekord született! Ugyan is 205 km/h ütés volt az utolsó.Hihetetlen!-eközben edzőm,Dow Ann,és testvére futottak oda hozzám,és agyon ölelgetek,gratulálva.

-Büszke vagyok rád Nana! Látod,mennyit el érhetsz.Te vagy a legjobb tanítványom!-ölelt meg edzőm jó szorosan,mire felsziszenttem.Vállamra pillantott,és én is eddig észre sem vettem az örömtől,vagy is nem törődtem vele.Viszont az utolsó ütésnél éreztem,hogy valami megroppant benne.Edzőmnek már most feltűnt mivel tűzvörös volt,és meg is volt dagadva.Mindenek vége lett,ezért én is elmentem az öltözőbe,lezuhanyoztam,majd átöltöztem,és a kórházba indultunk.

Kiderült,hogy az a roppanás nem véletlen volt.Ugyan is meghuzodot az egyik ínyszalag a vállamban,és megzuzzodott.Nem nagy dolog,gyorsan helyre jövök az orvos azt mondta.Gondosan ellátták,és már mehettem is vissza a szállodába.

Másnap volt az eredményhirdetés,ahol a dobogó legfelső fokán állva,nyakamba akasztották az aranyérmet.A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról.Nagyon boldog voltam,hogy egy sérülést is beszereztem,de megszereztem a világbajnoki címemet.

*A Szöuli repülőtér*

Leszállt a gépem.A reptéren az egész család,és a srácok fogadtak.

-Édes mályvacukrom!-futót oda Mia néni.és megölelt.

-Áúúú! Azért óvatosan!-szóltam rá nevetve.

-Mit csináltál?-kérdezte aggódva,miközben ránézet felrögzített kezemre.

-Az utolsó meccs közben megsérültem.Nem nagy dolog,gyorsan rendbe jövök.-mondtam mosolyogva,majd megint megöleltem.És oda mentünk a többiekhez.Mindenki megölelt,és gratulált.A fiúktól,kaptam puszit,és gratuláció képen,egy ajándékot.Ami,egy új edző cipő volt.Nekem csináltatták.Egyedi darab,csak nekem van ilyen.Nagyon jól nézett ki.

Zelo volt a legutolsó,szorosan,de mégis gyengéden figyelve a vállamra,megölelt.És alig láthatóan sok puszit adót arcomra.

Csoportosan elindult kifelé,majd beültünk a nagyi limuzinjába,és haza vettük az irányt.Otthon csaptunk egy gril party-t a közeli ismerősökkel,az én győzelmemre.Minden nagyon jó volt.Csak 5 személyt hiányoltam a buliról.Rá is kérdeztem a nagyira,hogy hol vannak.Ő azt mondta,hogy sajnos nem tudtak eljönni,de szívből gratulálnak nekem,és az egyikük ajándékot is küldött ami fent van a szobámban.

Mikor vége lett a partynak,és mindenki elment,csak a fiúk maradtak.Heten felmentünk a szobámba,és ott beszélgetünk:

-Hogy tud egy ilyen vékony,és kecses kezű 15 éves,lány 205 km/h sebességűt elütni.

-Gyakorlat teszi a mester!-húztam ki magam.-Már 5 éves korom óta teniszezek.Van benne rutinom,és nem is annyira gyenge a kezem,a pólókon keresztül nem látszanak az izmaim.-húztam fel pólóm ujját,és befeszítettem kezemet.Mindenki szemügyre vette,majd DaeHyun meg is tapogatta.

-Tényleg nem kicsi.Akkor ezért tudsz nagyokat ütni.-mosolyodott el.

-A másik kezemen nagyobb,és az az erősebb.Az ütőkarom,de most nem tudom megmutatni.-mosolyodtam el én is.Közben össze-vissza járkáltam a szobában,és valami ajándék féleséget kerestem.

-Mit keresel ennyire?-kérdezte Yongguk.

-A nagyi azt mondta,hogy Oppa küldött valami ajándékot.És,hogy a szobámban van.-néztem bele íróasztalom fiókjába.

-Oppa?-hallottam meg Zelo hangját,egy oktávval feljebb csúszva,mint amilyen általában szokott lenni.

-Az unokatesóm.-néztem rá,mire ő megnyugodott.Az ágyamon megpillantottam hirtelen egy kis dísz dobozt.Oda mentem,leültem az ágyra,és a mellette lévő borítékot vettem a kezembe.Majd a benne lévő levelet kezdtem el olvasni:

" Gratulálok Nana! Élőbben néztem meg a döntő meccsedet,és nagyon,nagyon,nagyon ügyes voltál.Büszke vagyok rád! Sajnálom,hogy nem tudtunk elmenni a gril partyra,de még Japánban kellett maradnunk.A srácok is szívből gratulálnak neked! És hamarosan látogatóba megyünk hozzátok. Egy hétvégét nálunk töltünk! Az ajándékod remélem tetszeni fog.Tudom,hogy szereted! 

PS: Szeretlek! A te KiBum Oppa-d! JA és a többiek! 

JongHyun,TaeMin MinHo,és végül JinKi! Hamarosan találkozunk.

Akaratom ellenére is elmosolyodtam a levélen.

-Babo!-mondtam ki hangosan gondolatom.Mire a fiúk rám néztek,egy pillanatra a TV-ből ugyan is közben elkezdtek filmet nézni.

Az ékszer egy nyaklánc volt.Pontosan ugyan olyan mint a You're Beautiful-ban való nyaklánc volt (nyaklánc) Fel is raktam a nyakamba.Majd visszatelepedtem a fiúkhoz,és pont úgy ahogy ők belemerültem a filmbe,és közben tömtem a fejemet popcornnal.A bosszúállókat néztük.Az egyik kedvenc filmem.

Mikor vége lett a filmnek csoportosan lementünk,mert a fiúk menni akartak.De Mia megállította őket.

-Hova mentek fiúk? Még csak 8 óra van.-nézett az órájára.

-Nem akarunk zavarni.És holnap egy műsorban szerepelünk,úgy,hogy korán kell kelnünk.-mondta HimChan.

-Ó ugyan.Nem zavartok.Aludjatok itt,van hely bőven,5 szabad vendégszoba van.Ott elfértek kényelmesen.-mosolygott rájuk a nagyi.

-Mivel 6-an vagytok,de csak 5 vendégszoba van,ezért Zelo aludhat Nana-val,és le van tudva a dolog.-mondta nénikém,mi meg Zelo-val érdekesen összenéztünk.

-Nem kell szégyellni Nana.Hiszen már aludtatok,együtt.-karolt át engem,és Zelo-t is.

-Hát akkor,úgy tűnik,hogy nem szabadulunk innen fiúk.-nézett a srácokra Yongguk.

-De Hyung mibe megyünk el holnap?-kérdezte JongUp.

-Avval nem kell foglalkozni.Egy csomó ruhája van itt KiBum-nak.Azokból kedvetekre választhatok.-mosolygott rájuk a nagyi.A fiúk belementek a dologba.Én már nagyon fáradt voltam,ezért jó éjszakát kívántam mindenkinek,és elindultam fel a szobámba.A lépcső közepén valaki megragadta a kezemet,összekulcsolta az ujjainkat,és együtt elindultunk a szobámba.Zelo becsukta az ajtót,leült az ágyamra engem meg maga mellé húzott.

-Van egy sejtésem,hogy miért csinálta ezt Mia.-nézett rám Zelo.

-És miért?

-Egyszer az egyik éjszakai beszélgetésünk során említette,hogy egyszer összehoz egy estét,ahol kettesben leszünk a szobádban,és élvezzük egymás társasságát.-kuncogott fel a végén.

-Az a nő komolyan mondom! Jobban akarja azt,hogy mi együtt legyünk,vagy,hogy már most egy hónap után lefeküdjünk egymással,mint mi.Kezd egyre idegesítőbb lenni.Abba nem gondol be,hogy mi még nem szeretnénk.Mert valamelyikőnk nem áll készen rá,vagy valami ehhez hasonló dolog.-akadtam ki miközben hátra dőltem,az ágyon,és a plafont bámultam.Szemeim,már csukódtak le az álmosságtól.Szépen lassan leeresztettem pilláim,majd egy pár másodperccel később kipattantak.Mivel kaptam egy puszit az arcomra.Rögtön arra kaptam a fejemet,és Zelo pár centire feküdt tőlem.Pár percen keresztül,csak néztünk egymás szemébe,majd mind a kettőnk szeme elkezdte tanulmányozni a másik arcvonásait.Az én szemem rögtön édes ajkaira tévedt.Már egy hónapja nem éreztem finom mézédes ajkait,az enyémeken.Hirtelen elöntött a vágy,és az izgalom.Akartam.Akartam finom ajakpárnáit,és akartam érezni,azt a bizsergő érzést ajkaink között.Amit már rég nem éreztem.Zelo még mindig arcomat nézegette,de én nem bírtam tovább.Szépen lassan közeledtem felé,és egy puszit nyomtam szájára.Megismételtem a puszit,és utána felbátorodva,csókoltam bele alsó ajakpárnájába.Mint férfi ezután átvette az irányítást,és egy gyors határozott mozdulattal,fölém tornyosult,így ráült a csípőmre.Közben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.Ekkor már szabad út volt számára szájüregembe.Szépen lassan csúsztatta át nyelvét és bejárta vele szájüregem minden egyes szegletét,majd lassú,de érzéki táncba kezdett az én nyelvemmel.

Percekbe nyúló csókunknak,még a levegő hiány sem vethetett véget.Zelo hirtelen elvált tőlem,és nyakamat hintette el édes csókjaival.Szépen lassan haladt felfelé nyakívemen,majd elért fülemhez.Ha a fülemhez hozzá ér akkor nincs visszaút.Elvesztem az eszemet,és akkor a nénikém eltervezése sikerrel jár.Tennem kell valamit ellene nem akarom,hogy már most megtörténjen.

-Z...Z..Zelo kérlek neh!-próbáltam hatni rá,hogy ne érjen hozzá fülemhez,főleg ne az ajkaival.Fejét vissza emelte és meglepődve rám nézet.

-Bocsi,de tovább nem mehetünk.Sajnálom,de még nem állok rá készen,és ha a fülemhez érsz akkor mindennek vége.Beindulok,és megállíthatatlan leszek,és akkor megtenném akaratom ellenére is.De még nem.Még nem érzem magam késznek a dologra.-fordítottam el a fejemet,hiszen ezek után zavarba ejtő beszélni róla.

-Semmi baj! Sajnálom! Nem tudom mi ütőt belém.Nem akartalak ennyire megijeszteni.Most félsz tőlem?-fordította meg fejemet,hogy rám tudjon nézni.Én erre megráztam a fejemet,hogy nem.Rosszul éreztem magam,hogy félbe szakítottam.Hiszen az egyik felem akarja őt,de a másik azt mondja,hogy idő.Várjunk még evvel a dolog.Úgy tűnik ez győzőt.

Szépen lassan megpuszilta homlokomat,majd össze-vissza elkezdte puszilgatni arcomat,ahol érte.Egy idő utána felnevetve,húztam magamhoz ép kezemmel,hogy megölelhessem.Egyből vissza ölelt.

Szépen,és óvatosan elengedett,majd leszállt rólam.Én felültem,és ismét hozzá bújtam.Lehet,hogy egy kézzel,de olyan szorosan szorítottam volna magamhoz,mintha ő elakarna menni,én meg vissza akarom tartani őt.Ő is pontosan,így ölelt át.Óvatosan szorította törékeny testemet,ahol a biztonságban éreztem magamat.

-Annyira hiányoztál!-szuszogtam nyakába.

-Te is nekem! De most már itt vagyok.És végig itt leszek melletted.-mondta ő is.

-Elmegyek fürdeni.-toltam el magamtól,és mentem volna be a fürdőbe,de ő megállított.

-Boldogulsz egyedül?

-Ezt most komolyan kérdezed?-húztam fel szemöldököm.

-A jobb kezd a sérült nem? 

-De,de már fürödtem vele,és megfürdeni még megtudok.Legalább ügyesedik a bal kezem is.-mosolyogtam rá.

-Ahogy gondolod.De azért szólj,ha kell valami.Ment vissza az ágyhoz.Én meg bementem a fürdőszobámba.Gyorsan megvoltam a zuhanyozással.Át akartam venni pizsimet,de odakint hagytam.A fenébe.

-Zelo! Betudnád hozni a pizsimet? Ott van az a fehér fotelban az íróasztal mellett.-kiabáltam ki neki.Majd közben elkezdtem fogat mosni.A törölköző amit magamra csavartam meglazult,és pont akkor amikor Zelo benyitott a fürdőbe leesett rólam.Teljesen lefagytam.Ahogy ő is. Csak álltunk,és bámultuk a másikat.Pár perccel később én kapcsoltam,és kikaptam Zelo kezéből a piszimet,és gyorsan magamra vettem.Már Zelo is visszatért a valóságba,és kacéran elmosolyodott:

-Nem rossz! Formás,és tökéletes hófehér bőr.-húzogatta szemöldökét miközben közelebb jött.A fejem már fülig vörösödött.

-De ez így nem jó.-emelte fel a pizsim úját,amibe nem tudom most bele tenni a kezemet,mert a rögzítés miatt nem tudom mozgatni.

-Miért mi baj van vele?-néztem rá Zelo-ra.

-Nem tudod itt felül begombolni.Egy mozdulat is elég ahhoz,hogy este alátudjak nyúlni.-kacsintott és huncutul elmosolyodott.Kezemmel belevágtam egyet hasába.-mire ő össze görnyedt.

-A kanapén alszol,ha így folytatod.-indultam meg.-A szekrényben találsz tiszta töröközött,és mindjárt,hozok neked pizsit.Addig ne merj levetkőzni,mert akkor kiherélek.-mondatom,a végén nyelet egy nagyot,és bólintott.Elindultam KiBum szobájába keresni Zelonak egy pizsit.A szobát még most is belepte finom illata,és a pizsinek is Oppa illata volt.Nagyot szippantottam,majd vissza mentem,és rögtön a fürdőbe mentem.Zelo egy száll alsógatyában támaszkodott a falnak.

-Mondtam,hogy ne merj levetkőzni.-takartam el szemeimet,miután a pizsit a kezébe nyomtam.

-Nyugi van rajtam alsónadrág.-vette le kezemet szemeimről,de én még mindig lehajtott fejjel álltam előtte.Tekintetemet szépen lassan vezettem végig vékony,de izmos hasán,amin már egypár kockát,lehetett látni,de még nem volt annyira kidolgozva.Szépen lassan elértem fejéhez,majd szemébe néztem.Arcomat kezei közé fogta,és egy hosszú puszit lehelt ajkaimra.

-Köszönöm a pizsit!-mosolyodott el.Én meg megint fülig pirultam.Zelo elengedte az arcomat,én meg sarkon fordultam,és becsukva a hátam mögött az ajtót befeküdtem az ágyamba.

Zelo kb 15 perc múlva lépet ki a fürdőből,és befeküdte mellém az ágyba.Lekapcsoltam a lámpámat,majd lecsuktam szemeimet,és próbáltam elaludni,de Zelo hangja zavart meg:

-Nem akarsz hozzám bújni?-kérdezte aranyosan

-Nem!-mondtam nagy egyszerűséggel.

-Nem?-kérdezte vissza.-És miért nem?

-Mert félek,hogy letaperolsz,és lehámozod rólam a felsőmet.-halk nevetést hallattam magam mellett.

-Nem fogom.Nyugi!-váltott át hangja megint aranyosba,amitől a falra mászok.Szépen lassan közelebb húzottam hozzá,karjai közé vett,és fejemet mellkasára helyzetem.

-Na látod! Nem is nyúltam még be a felsőd alá.-nevetett egy kicsikét.

-Ne is mert, akkor tényleg halott vagy!

-Rendben.-kuncogott 

-Jó éjt Zelo!

-Jó éjt Nana!-puszilta meg a fejemet,majd mind a ketten elhallgatunk,és álomba merültünk.

Másnap reggel arra keltem,hogy valaki a hátamat simogatja.Óvatosan kinyitottam szemeimet,és egy gyönyörű fekete szempárral találtam szembe magam.

-Jó reggelt Nana!-szólalt meg egy kicsikét reketes hangon.

-Neked is!-küldtem felé egy mosolyt.Erre Zelo megcsókolt.A csóknak az vetett véget,hogy én felsziszenttem,és utána rögtön elvált tőlem.

-ÁU! Komolyan mondom már ez a szarság az őrületbe kerget.Szed le rólam azonnal.-fordultam meg,hogy a tépőzárat Zelo szétszedje.

-De még nem szabad levenned.

-De azt mondta,az orvos,hogy 3 nap után már levehetem.És már 4 napja rajtam van.Úgy,hogy szed le kérlek! Most!-néztem hátra.Levettem magamról a pizsi felsőt,hogy hozzá tudjon férni.Először félénken,de hozzá ért,és óvatosan széttépte a kötést.

-Nem is olyan csúnya.Sőt nem látszik rajta semmi.-érintette meg vállamat.Semmi reakcióm nem volt rá már nem is fájt.Visszahúztam felsőmet,és vissza is gomboltam,majd újra Zelo felé fordultam,és ahogy rám nézett felkuncogott.

-Mi az? Mit nevetsz?-néztem rá érdekesen.

-Mellé gomboltad a felsődet.Eléggé feltűnően.-mutatott rá az említtet ruhadarabra.Hát igen igaza volt mivel minden egyes második gombot mellé gomboltam,és érdekesen állt rajtam.Miután szemügyre vettem,hogy mit csináltam,elpirulva néztem rá Zelora.

-Megcsinálom neked!-kezdte,el kigombolni,de én megállítottam.

-Megoldom egyedül is.Tudom,hogy csak azért akarod,hogy megint megnéz.-folytattam elfordulva a felső kigombolását.Amikor teljesen kigomboltam,Zelo rám ugrott.

-Tudtommal a barátnőm,vagy és nem kell szégyellned magad előttem.-nyúlt volna kezeimért,de én gyorsabb voltam,és rá csaptam az övére majd hátat fordítva rendesen begomboltam.

-Majd annak is eljön az ideje,hogy megnézed őket.-keltem ki az ágyból,de egy kéz vissza húzott,és félig lelógó lábbal feküdtem,az ágyon.Fölém hajolt,és úgy vigyorgott rám.

-De a tegnap este után.....veled álmodtam,hogy mi ketten.-csuklott el a hangja.

-Mióta lettél ennyire perverz?

-Nem tudom.Talán amikor elmentél Japánba.A nénikéd esti hívásai,megmozgatták az agyamat.

-Már látom,az újságok címlapján: "A B.A.P ártatlan maknae-t megrontotta,egy éjszakai telefon hívás,amit a híres SinHwa cég örököse Kim Min Ah intézett felé!"-nevettem fel.

-Yaaa! Ez nem igaz.Te is tehetsz róla!-bőgte meg az orromat.

-Én?

-Igen,te! Mivel napról napra,egyre jobban nézel ki.És ez nem csak nekem tűnt fel.Hanem a fiúk is mondták.Amikor néztük a meccsedet,és abban a rövid és testhez feszülős ruhában voltál,azt mondták,hogy szexi vagy.Most idézem HimChant:

,,Formás lábak,kerek popsi,homokóra alak,és finom nőies vonások.JunHongie jó az ízlésed." Úgy,hogy már a többiek is rólad áradoznak,pedig nekik ott van Mimi.Az az csak Mimi meg JongUp között kezd ki alakulni valami.Rara meg Ayane és Barbie elmentek.Úgy,hogy márcsak 2-en maradtatok a régi csaj bandából.De akkor is mostantól jobban kell,hogy óvjalak,mert HimChan is rád csorgatja a nyálát.-váltott komolyba.

-HimChan is talál majd valakit magának.És szerintem nem állna le,egy éretlen 15 éves lánnyal.És ő is férfiból van,ezért megtudja mondani az ilyen dolgokat.Nem kell rá is féltékenykedni.-pusziltam meg száját.De ő nem engedte el azt,és egy csókba invitált.Csókunkat egy kopogás zavarta meg.Rögtön elváltunk,Zelo az ajtó felé fordult,én meg felültem.

-Tessék!-jeleztem,hogy bejöhet.

-Jó reggelt! Noona gyertek reggelizni.Már mindenki rátok,vár és a nagyi azt mondta,hogy nélkületek nem ehet senki.Úgy,hogy Noona reggelizni most!-tárta ki az ajtót teljesen JungMin.

-Megyünk! De illedelmesben is kérhettél volna!-nyújtottam rá ki a nyelvemet.

-Te sokkal durvában szoktál felkelteni.Ezért egy szavad sem lehet.-nyújtotta vissza

-Legyél tisztelet tudó az idősebbel!-álltam fel az ágyról,és elindultam kifelé.Az ajtóban ácsorgó unokaöcsémet megpusziltam,majd Zelot megvárva lementünk az ebédlőbe.

-Jó reggelt mindenkinek!-rontottam be vidáman.

-Nektek is jó reggelt!-mondta egyszerre mindenki.

-Végre,hogy itt vagytok! Ahjumma most már ehetünk?-kérdezte DaeHyun.Erre nagyi bólintott.Mindenki úgy nyúlt valamiért mintha az élete múlna rajta,ha nem ehetne.Én meg csak kuncogva megvártam ameddig mindenki kiveszi a tányéra amit akar enni,és utána nyúltam egy pirítósért.

-Na? Milyen volt az estétek? Jól szórakoztattok?-súgta a fülembe MiAh néni.

-Nem csináltunk semmit.Csak jól elbeszélgetünk,és aludtunk.-mosolyogtam rá.

-Értem.Akkor még nem léptettek előre semmit.Nem baj.Innentől,nem szólok bele.Olyan tempóban haladtok amilyenben ti akartok.-simogatta meg a fejemet.A reggeli nagyon jó hangulatban telet.Nagyon örülök annak,hogy a családom ilyen jól ki jön a srácokkal.

A reggeli végén YongGuk felém fordult:

-Picur,nincsen kedved eljönni velünk ma a műsora?

-Nekem?-erre ők bólintottak.-Hát nem is tudom.Nem biztos,hogy jó ötlet.-húztam a számat

-Miért nem az?-kérdezte JungMin

-Mert,akkor lehet,hogy kérdezősködnek a kilétemről.És arról,hogy milyen a kapcsolatom veletek.

-A kilétedet már tudják.Hiszen világbajnok teniszező vagy,a híres SinHwa fejénk unokája.Mindenki tisztában van a neveddel.-mondta MiAh.

-Ez igaz! Rendben elmegyek veletek.-mosolyogtam rájuk.A reggeli után,a fiúkkal elmentünk KiBum szobájába ruhákat keresni nekik.Amiben elmehetnek a műsor helyszínére.Én segítettem nekik.Zelo-ra volt a legnehezebb találni,mert magas,és rövid,volt neki majdnem az összes nadrág.De aztán találtunk,egy hosszabb nadrágot ami jó volt neki.Után én is átöltöztem,és rendbe szedtem magam.Egy olyan ruhát választottam ami,egy kicsikét elegánsabb.A fiúk is jól néztek ki KiBum ruháiban,hiszen csőgatyák,és divatos felsők voltak rajtuk.Összeszedve magunkat a nagyi sofőrje elvitt minket.

Az épületbe beérve,mindenki kedvesen üdvözölte a fiúkat,és engem is.Nekem külön gratuláltak a győzelmemért.

Megmutatták a fiúk-nak az öltözött,és ahogy leültek a székekbe a sminkesek,már neki is láttak a dolguknak.Utána meg a stylistok öltözeték fel őket.Én ezt az egész nyüzsgést mosolyogva néztem végig.

Amikor készen lettek,felsorakoztak előttem:

-Na,hogy nézünk ki?-kérdezte HimChan

-Nagyon jól néztek ki.-álltam fel,és kacsintottam egyet.

-Kapunk egy ösztönző puszit?-vigyorgott rám DaeHyun.Én erre nem válaszoltam,hanem szépen sorjában megöleltem mindenkit,és adtam nekik,egy cuppanós puszit.Zelo-nak szájra puszit,majd hívták őket,hogy jöjjenek.Elindultunk a stúdióba.Szorosan fogtam Zelo kezét,hogy nehogy itt hagyjon.

Megálltam ott ahol menedzser sunbae-nim,és a kis kivetítőn néztük a műsort.

-Köszöntjük minden egyes nézőnket,a mai vendégünk a B.A.P lesz,akik 1 hét múlva turnézni mennek Amerikába.

-Úgy vettem észre,hogy egyre nagyobb az érdeklődés irántuk,és nagyon jó a visszhang róluk.De ne húzzuk az időt! Hölgyeim,és uraim a B.A.P!-mondta az egyik MC,majd a fiúk bevonultak.

A szokásos köszöntésükkel köszöntek,és utána helyet foglaltak a kikészített székeken.Először jöttek a szívatások,utána néhány kérdés a turnéval kapcsolatosan.És utána meg jöttek a személyes kérdések:

-Az első kérdés mindenkihez szól.-szólt az egyik MC

-Milyen a kapcsolatotok a tenisz világbajnok Kim Nana-val? YonGuk?-kikerekedett szemekkel,vártam a válaszaikat.

-Nana egy nagyon aranyos,és kedves lány.Aki a zenében sem utolsó.A TS-nél gyakornok,és mindenkinek nagyon jó a kapcsolata vele.Szinte már olyan mintha már a kishúgunk lenne.-mondta YongGuk,és a többiek helyeslően bólogattak.

-És esetleg valaki a bandában mélyebb kapcsolatot ápol vele? Pontosítva szerelmi kapcsolatot?-kíváncsiskodtak.Erre a fiúk össze néztek,és én is össze néztem menedzser sunbae-nimmel.Majd sunbae-nim bólintott,hogy elmondhatják.

-Nos lehet,hogy igen lehet,hogy nem.-mondta HimChan.

-Tudjátok mit kitaláljuk!-állt fel az egyik MC,és elkezdett a fiúk előtt sétálgatni.

-Aish!! Ez nem megy kérdezzük,meg Nana-tól.-fordult meg,majd kisétált,oda jött hozzám,és behúzott.

-Segíts Nana! Ha rosszra mutatok,akkor mondj nemet,ha meg jót akkor mondj igent!-erre bólintottam egyet,majd elkezdte a mutogatást.Először JongUp-ra mutatott.

-Nem!

-Akkor YoungJae?-mutatott rá,és a többiek elkezdtek kuncogni.

-Nem!

-HimChan?-mutatott Chanie-ra

-Nem!

-YongGuk?-mutatott Oppa-ra

-Nem! Nem Oppa az!

Most már csak DaeHyun,és Zelo maradt.

-Akkor DaeHyun?-kérdezte a másik MC.Itt egy kicsikét tétováztam.Gondoltam megszívatom őket.Ezért oda mentem DaeHyun-hoz,és megöleltem,ő automatikusan visszaölelt,mikor szétváltunk rá mosolyogtam az MC-kre akiknek az arca büszke volt,arra hogy kitalálták.Vissza mentem melléjük,és mondtam:

-Nem DaeHyun az!-a fiúk már nem tudták visszatartani a nevetést,az MC arckifejezése fergeteges volt,én is nevettem rajta.

-Akkor Zelo az?-mutatott rá Zelo-ra.Erre csak bólintottam,és ránéztem Zelo-ra.

-Úgy tűnik megszületett Dél-Korea új álompárja!-kiáltott fel a másik MC.Nekem is hoztak be egy széket,és leültettek Zelo mellé.

-Nana édesem! Mesélj arról,hogy hogyan ismerkedtél meg a fiúkkal!

-Márciusban történt.Akkor jöttem Dél-Koreába egy cserediák program keretében,de aztán kiderült,hogy nem cserediákként jöttem ide.Felvettek a TS-hez gyakornoknak.Még csak próba időn voltam.Ami 2 hónap volt.Ezt a két hónapot a fiúknál töltöttem.Velük éltem,egy házban.

-És Zelo-val,hogyan jöttetek össze? Mi a Love Story?

-Először a kapcsolatom Zelo-val nem volt valami fényes.

-Állandóan veszekedtek.Olyanok voltak mint,egy házaspár.-vágott a szavamba HimChan.

-Igen! Köszönjük Chanie!-vigyorogtam rá.-Ez a kettő hónap nagyon gyorsan elment.2 éjszakát aludtam még a fiúknál,és a nagyiékhoz költöztem.Egy péntek este volt.Zelo-val elmentünk bevásárolni,és ott vallotta be,hogy szeret.És még aznap este megkért,hogy legyek a barátnője.-néztem Zelo-ra aki helyeslően bólogatott.

-És mit szólsz ahhoz,hogy most 2 hónapos turnéra mennek? Nem fognak hiányozni,vagy ilyesmi.És te is most jöttél vissza 1 hónap után Japánból.Alig lesztek,majd együtt.

-Nos,én úgy gondolom,hogy egy jó kapcsolat kibírja a távolságot.De természetes hiányozni fognak,de nem örökre mennek,vissza jönnek.

-Jaj! De édes vagy! Már,most szép jövőt jósolok neked Nana.Ilyen kisugárzással,szépséggel,és kedvességgel sok mindent elfogsz érni!-mondta az egyik MC.Én zavaromban elpirultam:

-Köszönöm!-hajoltam meg.

-Még valami! És a SHINee-val milyen a kapcsolatod? Hiszen az unokatesód Key.

-Igen! Nagyon jó a kapcsolatom velük is.A B.A.P és a családom mellett olyanok nekem mintha a harmadik családom lenne.

-Mik a terveid a jövőre nézve? Van esetleg olyan,hogy átveszed a családi céget,vagy előadó leszel.Vagy valami más elképzelésed van?

-Előadó akarok lenni.Mivel a zene,már oviskorom óta az életem rész,nem akarom,csak úgy elengedni.És azt akarom,hogy a zenémet elismerjék.De van más tervem is ami szintén a zenéhez köthető.Szívesen lennék énektanár,hogy a tudásomat átadhassam másoknak,hogy az én segítségemmel jobbak legyenek,és megismerjék a zene elragadó,és különleges világát,ami engem is rabul ejtet.De szívesen lennék még menedzser,producer,vagy esküvő szervező.Mivel nagyon tudok szervezkedni.De úgy gondolom,hogy még fiatal vagyok,és talán egy kicsikét éretlen is.Mivel még csak 15 vagyok,úgy gondolom,hogy még érnem kell egy kicsikét.ÉS meg kell találnom magamat.Egy álmodozó kis lánynak gondolom magam a nagy világban.Aki teljesen olyan mint a korabeliek.Ezért még meglátom mit hozz a jövő.-kacsintottam az engem vevő kamarába.

-Ó......! De édes vagy!Máris a szívembe loptad magad. Zelo mázlista vagy!-nézett Zelo-ra az egyik MC.

-Köszönöm! Szerintem is az vagyok.És az is az aki ismeri őt.-mosolygott rám.Mire én megint elpirultam.A műsor további részében,a fiúkkal tovább beszélgettek.Én meg vissza mentem menedzser sunbae-nim mellé.

A műsornak vége lett.Elmentünk megünnepelni a sikeres felvételt,egy étterembe.

-Igyunk a hivatalos kapcsolatotokra!-emelte fel Himchan a poharát amikor kihozták a rendelt italainkat.

-És igyunk arra,hogy sikeres legyen a TURNÉTOK Amerikában!-néztem szúrós tekintettel rájuk,hogy vegyék a célzásomat.

-Bocsi picur,hogy nem mondtuk el.És,hogy ilyen körülmények között kellett megtudnod,de ez mind Zelo hibája ő nem mondta el!-mutatott Zelo-ra YongGuk

-Na,de Hyung!-lepődőt meg Zelo

-Nincsen de! A te barátnőd,neked kellett volna elmondanod neki!-csatlakozott HimChan is

-Mikor mondta volna el? Hiszen csak tegnap jött meg Nana.-kelt JongUp Zelo védelmére.Egyszerre kezdtek el beszélni,és mindenki mondta a saját véleményét.Én meg voltam a szenvedő alany,és a vita tárgya.

-Fiúk elég!-kiabálta el magát menedzser sunbae-nim.-Mindenki hibás! Hiszen senki sem közölte Nana-val,hogy turnézni mentek.Mivel a barátai vagytok mindannyian,ezért elmondhattátok volna neki,például tegnap este,az helyet,hogy pattogatott kukoricával tömitek a pofátokat.-mondta el sunbae-nim az igazságot.Szerintem is megtehették volna akkor is.

-Bocsi Hyung igazad van.-mondta neki YoungJae.Én meg csak kuncogtam rajtuk.

-Akkor igyunk mindenki egészségére!-emeltem meg poharamat.

Ezek után nem sokkal az ételeket is meghozták,és jókedvűen fogyasztottuk el azokat.

Az étteremből kilépve megcsörrent a telefonom:

-Igen!

-Szia kicsim a nagyi vagyok! Mikor jössz haza?-hangja kedvesen csenget

-Most jöttünk ki az étteremből.Haza menjek?

-Nem! Nem kell haza jönnöd,csak tudni akartam mi van veled.De szeretnélek megkérni,hogy hatra legyél itthon.

-Rendben nagyi! 

-Szia kicsim!

-Szia nagyi!-tettem le a telefont.

-Haza kell menned?-kérdezte  meg DaeHyun

-Nem hatra kell haza érnem.

-Akkor menjünk el valahová!-ugrott be elém HimChan

-Hová akarsz menni?

-Menjünk el korcsolyázni!-mondta JongUp.

-Oda mentek ahová akartok! Bocsi,de én most magatokra hagylak,mert el kell mennem egy megbeszélésre.Majd holnap találkozunk! Sziasztok fiúk! Szia Nana!-köszönt el sunbae-nim,és már el i ment.

-Akkor mi meg menjünk korcsolyázni.-indult meg YoungJae az ellenkező irányba.Mi is mentünk utána.Én DaeHyun-nal beszélgettem,miközben Zelo a másik oldalamon a kezemet szorongatta,miközben ő is hozzá szólt néha a témákhoz.Nagyon jól elbeszélgetem DaeHyun-nal talán túl jól is.Mikor a korcsolyapályához értünk Zelo rögtön elengedte a kezemet,és már kérte is a korcsolyákat.Elmondta mindenkinek a méretét,és adtak nekünk 7 darab korcsolyát.A fiúk fel is vették azokat,de én nem vettem fel.

-Nana! Miért nem veszed fel a korcsolyád?-jött oda DaeHyun,a többiek már a jégen voltak.

-Mert felesleges felvennem.-néztem le lábaimra.

-Miért felesleges? Hiszen nélküle nem tudsz a jégre jönni.-guggolt le elém.

-Nem tudok korcsolyázni.-jöttem zavarba.

-Akkor megtanítalak.-ekkor emeletem rá a tekintetemet.Mosolygott.Válasz képen csak bólintottam egyet.Utána megragadta a bokámat,felemelte a lábamat,és levette a cipőmet.Megtette ezt a másik lábammal is,majd felhúzta a korcsolyákat,és meg is kötötte nekem.Nagyon furcsán éreztem magam.Először voltam zavarban DaeHyun közelében.Más volt köztünk a levegő.És ez engem is megzavart.

-Kész!-állt fel.-Gyere menjünk!-biccentett a fejével.Segített felállni,majd a jégre való lépésnél is segít,mivel ha nem fogja a kezemet erősen akkor már a jégen ücsörögtem volna.Biztosan fogta a kezemet,hogy nehogy elesek.Szépen lassan elkezdtünk siklani.Gyorsan ráéreztem a dologra,de még mindig bizonytalan volt a dolog.Egyszer csak azt veszem észre,hogy DaeHyun elengedi a kezemet,és így el is vesztettem a támaszomat,de lendületem még volt.Ezért csúsztam tovább a jégen,de elkiáltottam magam:

-DaeHyun-ah! Miért engedted el a kezemet? Elfogok esni!-kiabáltam neki.És ahogy kimondtam dobtam,egy hátast a jégen.A többiek közben versenyeztek,és forgásokat csináltak.

DaeHyun kuncogva odajött mellém,és felsegített:

-Nehezebb lesz mint gondoltam.Majd következő alkalommal jobban fog menni.-kacsintott rám.-Gyere most menjünk együtt.-fogta meg két kezemet,és elkezdet húzni.

A korcsolyázás végig így telt.DaeHyun egy percre sem engedte el a kezemet.Amikor végeztünk,akkor is  Ő vette le a lábamról a korcsolyákat.

Felhívtam a nagyit,hogy hol vagyunk.Azt mondtam,hogy a kocsi 5 percen belül ott lesz értem.Kimentünk az épület elé,és ott búcsúzkodtunk.A srácokért már itt volt a kisbusz.

Mindenkit agyon öleltem,és szokás szerint puszit is kaptak.Zelo az ölelésnél nem ölelt vissza.Fura! Utána meg akartam neki adni,egy szájra puszit,de ő elfordította a fejét,és így az arcára adtam.Érdekesen néztem rá,de ő kerülte a tekintetemet.

Megjött értem a kocsi.Még egy gyors ,,Sziasztokat!" íntézem feléjük,beszálltam a kocsiba,és elhajtottunk.Az út alatt át gondoltam a ma történt dolgokat.A műsorban szerintem jól megálltam a helyemet,és csoda,hogy nem szartam be a kameráktól..DaeHyun-nal eddig is jobban voltam,de mintha ma jobban megnyílt volna nekem.A korcsolyázáskor való kedvességét,és türelmét nagyon díjazom.Meg szerintem ő is jól mulatott az eséseimen.Ismét szép napot zártunk le.De várjunk,csak! Zelo miért viselkedett,úgy a műsor után? Miért nem ölelt vissza? És miért nem hagyta,hogy a szájára agyjak egy puszit? A tekintete is furcsa volt.Gondolkoztam el,annyira,hogy már otthon is voltunk.Kiszálltam megköszöntem a sofőrnek,és köszönés nélkül minden nélkül futottam fel a szobámba.Elő kaptam a laptopomat,és megnéztem a napi híreket.A hír oldal legkeresettebb cikkei:

" A SHINee visszatért Japán útjukról nagy sikerekkel.Most várjuk,hogy mi a következő lépésük."

Akkor Oppaék visszajöttek! Ez remek hír fel is hívom még ma.

A másik:

"Fény derült Zelo (B.A.P) és Kim Nana a ShinHwa cég örökösének kapcsolatára."

Megnyitottam az egész cikket:

"Fény derült Zelo (B.A.P) és Kim Nana tenisz világbajnok és a ShinHwa cég örökösének kapcsolatára.Az örömhírt ők jelentették be,ma reggel a Weekly Idol forgatásán.Részleteket nagyon nem meséltek,de az MC-k szívébe már most belopták magukat.Meghirdették őket Dél-Korea álompárjának.Ami szerintünk is igaz.Hiszen véleményünk szerint nagyon jól mutatnak egymás mellett.Ti mit gondoltok róluk? Szerintetek meddig lesznek együtt?"

Hoppá! Nos úgy gondolom,hogy ennek,nem lesz jó visszhangja.Elkezdtem olvasni a hozzászólásokat.Ahogy gondoltam.

Tele volt rossz akaróval.De volt köztük egypár akiknek tetszett a dolog,és támogatnak minket a továbbiakban is.De volt egy érdekes hozzászóló aki ezt írta:

"Örülök a boldogságuknak! :) De szerintem én is megérdemelnék egy esélyt Nana-val! Nem? Szerintem,mindenki megérdemel egy esélyt.

Ne utálkozzon senki sem annak velem gyűlik meg a baja! 

Remélem,hogy egyszer én is kapok egy esélyt tőle! 

Ez meg ki lehetett.Mindegy.

Elővettem a telefonomat a zsebemből.Majd tárcsáztam Oppát,pár csengés után fel is vette:

-Tessék!-hallottam meg egy férfi hangot,de ez nem az övé volt.

-TaeMin?-kérdeztem rá a nevére.

-Igen.De te ki vagy?-jött a válasz

-Nana vagyok!-kuncogtam bele a telefonba.

-Nana?

-Igen!

-Jaj Nana! De régen beszéltünk már! Mesélj mi van veled?

-Hát igen régen beszéltünk.Miért van nálad Oppa telefonja?

-Elment,és a telefonját itt hagyta.

-Jellemző rá.

-Igen,de ne tereld a témát. Mesélj!

-Mit meséljek?

-Valamit! Mindegy mit.Szeretem hallani a hangodat.-halkult el a végén.

-Képzeled szerepelni fogok a Weekly Idol-ban!

-Olvastam a cikket rólad és Zelo-ról.-a hangja szomorú volt.

-És ez téged zavar?-kuncogtam

-Igen zavar.Mert nem kellett volna ennyire elsietni a dolgokat.Már mint mások véleményét is megkellet volna hallgatnod mielőtt bejelented ország világ előtt.

-Mióta akarsz beleszólni a kapcsolatomba?

-Nana! Tudod,hogy olyan vagy nekem minta a kishúgom lennél.Ezért természetesen aggódom érted.Nem kell így leharapni a fejemet.

-Tudom bocsi! Most tisztára meg vagyok zavarodva.

-Miért?

-Mert a hozzá szólók között volt egy olyan,aki azt írta hogy:Reméli neki is adok majd egy esélyt.És ez most tisztára meg zavart.Meg az is,hogy Zelo a nap végén kerülte a társaságom.Egyszerűen nem tudom mi folyik körülöttem.

-Megnézted a többi hozzászólást is?-hangjában éreztem,hogy nevet.

-Nem!

-Mindig is figyelmetlen voltál!-kuncogott.-Minimum 30 hozzászólásban benne az,hogy remélik nekik is adsz esélyt.Népszerű vagy a fiúk körében.

-Hogy mi van? Komolyan?-döbbentem le

-Igen.Mivel már egy ismert ember vagy,ezért vannak rajongóid.

-Nem értem miért van oda értem sok fiú.Szerinted miért?

-Ezt mos komolyan kérdezed?

-Igen végül is fiú vagy. Nem?-upsz ez nem úgy hangzott,ahogy akartam

-YAA! Ez nem volt vicces!

-Bocsi nem úgy értettem.Hanem,hogy mivel fiú vagy ezért,biztos neked is meg van a véleményed rólam.

-Tudom,hogy hogy érteted.Szerintem a kisugárzásoddal megtudod fogni az embereket.Kedves vagy aranyos vicces,és minél idősebb leszel annál szexisebb.-a végén a hangja kacér volt.

-Na látod ezt nem értem.Miért gondolják azt,hogy szexi vagyok? Ha láttak volna tavaly ilyenkor akkor nem ezt mondanák.És te is tudod,hogy nagyon ügyetlen vagyok,és okosnak sem vagyok okos.

-De lefogytál.És így szép formás alakod lett.Az ügytelenséged néha vonzóvá tesz.Okosnak tényleg nem vagy okos,de azért bolond sem vagy,az egyetlen baj az agyaddal,hogy nem arra használod amire kéne.Például tanulás helyet másra koncentrálsz.

-De ez engem zavar,hogy egyfolytában csak a jó dolgokat kapom,és hogy mindenki kedves velem.Meg az is,hogy senki sem haragszik rám,pedig lenne miért.És az is zavar,hogy mindenki tökéletesnek tart.Pedig nem vagyok az,sőt több hibám van mint másoknak.-a másik oldalról,csak sóhajtásokat hallottam.

-Nana befognád végre?-szakítót félbe.

-Nem?

-Figyi! Azok akik ismernek tudják,hogy milyen vagy,és a hibáiddal együtt szeretnek.Amit a külsőség gondol rólad,azt meg enged el a füled mellett.Jobban jársz azzal,ha ők csak a tökélyt látják benned,mert akkor nem tudnak piszkálódni.És ilyen a sóbiznisz.Hazugság.Felfúj a dolgokat,minden egyes kis dologból nagyot csinálnak,és eladják a piacon.Ne hibáztasd magad.Legyél olyan amilyen vagy.Megígéred nekem?-hangján kedvességet,és egyben aggódást véltem felfedezni.

-Igen megígérem Oppa!-adtam meg magam.

-Helyes! Jó kislány vagy! Na,de most mennem kell.Majd találkozunk Nana! Szia! Szeretlek!

-Oké! Szia Oppa! Én is szeretlek!-egy halk nevetés hallottam,és utána megszakadt a vonal.

Egy sóhajjal kísérve hátra dőltem az ágyamban.

Tegnap ilyenkor Ő feküdt mellettem.Ő akit mindennél jobban szeretek,és már most megtennék érte mindent.Az életem nélküle üres lenne.De miért viselkedett ma így velem? Ő már nem így érez irántam? Lehet,hogy már nem akar velem lenni? Remélem nem így van,mert én abba bele örülnék.

Szeretlek JunHong és szeretni is foglak amaddig világ,a világ.