10.rész Nem várt fordulat

Hali! Nos itt van a kövi rész! :) Ebben sok esemény dús pillanat lesz,és próbálom,majd humorosan megírni és szívszorítóan megírni. :) Remélem tetszeni fog nektek. :) A dőlt betű azt jelzi,hogy magyarul beszélnek,majd.Ez a rész majdnem csak dőlt betűből fog állni. :) Jó olvasást hozzá! :)

xoxo: Eszter



-Igen miattad,mert szeretlek,és szeretném,ha megpróbálnánk mi ketten!-fogta meg a kezeimet,és mélyen a szemembe nézett.
Hogy mi van? Miért jött ide? Miért ilyenkor? Miért pont most akarja ezt?
-Na jó! Ez nem utcára való téma menjünk el hozzánk!-biccentettem a kocsi felé.Rögtön vette az adást,és már ült is be a kocsiba,ahogy én is.
-Csak miattam jöttél ide?-kérdeztem,ahogy elindította a motort.
-Részben igen.Nyelvet tanulni jöttem és azért,hogy téged vissza vigyelek Magyarországba.-indult el a kocsival.
-Miért akarsz vissza vinni?-lepődtem meg
-Mert neked ott a helyed.Ott kezdted a középiskolát az osztály nélküled nem lesz ugyan az.A többiek,már most félnek attól,hogy milyen lesz nélküled a suli.Valamilyen új lány fog jönni helyetted,akitől még Kitti is fél.És nélküled nem ugyan olyan a suli.-kezdte el a hosszú győzködést.
-Igen nem lesz olyan aki lesúgja nektek az egész feleletet.És nem lesz partnered a sulibulikon.-elevenítettem fel az emlékeket.Ádámot mindig nagyon sokan hívták a sulibulikra gólyaként is a legnépszerűbb volt a suliban,de mivel senkivel sem akart elmenni,viszont mindig kellett valakivel menni ezért engem szokott elhívni,mint legjobb barátját.Plusz a suli összes lánydiákja utált,mert Ádám mindig az én közelebben volt (meg persze az egész osztály közelében.) és sokan féltékenyek voltak rám.De én nagyon nem törődtem vele.
-Plusz nem lesz akihez átmehetek suli után bármikor házit másolni.-egészített ki.
-Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagy.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-Merre laktok?
-Ó...tényleg nem is mondtam,hogy merre menj...izé...itt fordulj jobbra-mutattam az elágazásra.-És ebben az utcában lakunk az 1112-es a házszám.
-Oké! Akkor itt is vagyunk!-állt meg a ház előtt és leállította az autót.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam ahogy beértem.Halk és kecses lépteket hallottam közeledni.Anyu.
-Szia kicsim!-jött oda,majd elkerekedett a szeme.-Ádám te itt? Gyere hadd öleljelek meg!-lépet Ádám elé és szorosan megölelte.
-Szia Hye Min!-köszönt neki Ádám.
-Istenem,de régen láttalak! Hogy megnőttél,és még jobban nézel ki!-bókolt anya Ádámnak aki,csak mosolygott.Nagyon jó a szüleimnek a kapcsolata Ádámmal.
-Ne haragudjatok,de most mennem kell az orvoshoz.Nyugodtan csinálhatok bármit,csak 2 dolgot kivéve.Házibulit,és akadálypályát.-kapta fel a cipőjét.
-Tudom anyu! Nem kell aggódni.Este beszélünk.Szia!-toltam ki az ajtón.
-Szépen elküldted,még a cipőét sem hozta fel rendesen.-nevetett.
-Majd felhúzza! Gyere!-ragadtam meg a kezét,és a szobám irányába vezetem.

-Akkor mi a döntésed?-kérdezte meg egy hosszú beszélgetés végén.Amiben végig arról akart meggyőzni,hogy menjek vissza.Azt hiszem sikerült neki.Szeretem abba az iskolába járni,és az osztályt is szeretem.És ami a legfontosabb dolog.Nem voltam Nana árnyékában.A menő diákok közé tartoztam,és mindenki szeretett,azért aki vagy és nem azért,mert Nana legjobb barátnője voltam,hanem önmagamért.
-Igazad van.Lehet,hogy itt nehéz lesz a számomra,hiszen nagy a lemaradásom,és minden,honnan vissza hallom Nana nevét.Viszont a családomat szeretem,és megismerkedtem 6 nagyon kedves fiúval,akik szintén engem szeretnek,nem Nanát.Szeretek itt lenni,hiszen mindig is ebbe a városba vágytam Párizs mellett,és most itt vagyok.Adott a lehetőség,most meg dobjam el magamtól?-néztem rá.
-A te döntésed.Nyár végig eldöntheted.Még van rá 1 hónapod.
-Nem nincs rá annyi időm.Eldöntöttem elmegyek veled,kijárom ott a sulit leérettségizek,és utána vissza jövök.-futott át az agyamon az egész.Talán ha 3 év múlva vissza jövök,akkor talán lenyugszanak a kedélyek,és vége lesz a Nana mániának,és nem köszön vissza mindenhol.
-Komolyan?-kerekedett el a szeme.
-Igen.Már csak a szüleimnek kell elmondani,és beleegyezni,meg persze a visszairatkozni a suliba.
-Ez a beszéd,ez az Eszter hiányzott nekem.Szeretlek!-puszilta meg az szám.(Azt elfelejtettem,megemlíteni,hogy Ádám a volt barátom,és egyben a legjobb barátom) És,azért szakítottunk,mert én idejöttem.Itt meg bele szeretem DaeHyun-ba,viszont Ádámtól még nem teljesen tudtam elszakadni,még mindig érzek iránta valamit.És,most,hogy megpuszilt újra felébredtek bennem az érzések.
-Ez mi volt?-kérdeztem meg.
-Bocs! Nem tudom,csak megszokás,és...mert talán még most is kedvellek.-mosolygott rám.Nagyot dobbant a szívem.Majd eszembe jutott,hogy az iskola előtt azt kérte,hogy próbáljuk meg mi ketten,Ezek szerint újra akarja kezdeni.
Én is szeretem őt,de ott van DaeHyun.Akibe egy pillanat alatt beleszeretem.De Ádámmal is így volt,ahogy megláttam az első tanítási napon beleszerettem.Ajjj...miért ennyire nehezek a szívügyek.
-Eszter itt vagy még?-csettintett egyet az arcom előtt.
-Mi? Ja...persze,csak elgondolkodtam.-vakartam meg tarkómat.Végül is,ha most elmegyek akkor nem DaeHyun lesz hozzám közelebb,hanem Ő.Akkor talán elfelejtem DaeHyun-t és...aish...ez nehezebb,mint gondoltam.Rendben meg van! DaeHyunt el kell felejteni,hiszen,most itt van Ádám,életem első szerelme,akivel, ha minden jól megy együtt fogok lakni,egy suliba fogunk járni,egy osztályba.Most ő rá kell koncentrálnom mivel még mindig szeretem.
Ekkor odabújtam hozzá,és jó szorosan megöleltem.Rögtön vissza ölelt.Érezhetem rég nem érzet finom illatát,a teste melegét,és halhattam heves dobogó szívét a mellkasában.
-Annyira hiányoztál!-suttogtam bele vállába
-Te is nekem!-ölelt meg még szorosabban 
-Rendben! Megpróbálhatjuk még egyszer.-toltam el magamtól,hogy a szemébe nézhessek.Erre ő nem válaszolt hanem megcsókolt.Az elején,nagyon meglepődtem,de aztán hagytam,hogy az érzés uralomba vegye a testemet,és elgyengítse.
Pár perccel később szét váltunk...pont időben,mivel HimChan rontott be a szobába.
-SZIA ESTHER!-mosolygott vidáman.-Ez meg kicsoda?-fagyott le a mosoly az arcáról.
-Nektek is szia! Ő itt egy magyar ismerősöm.Adam.-mutattam rá.
Mindenki bejött a szobámba,kivéve egy valakit,DaeHyunt.Aki nem is volt itt csak öten voltak.
-DaeHyun hol van?-kérdeztem meg azonnal.
-Elment a szüleihez Busanba a hétvégén jön vissza.-válaszolta Zelo,és csak egy pillanatra vette le a szemét Ádámról.Mindenki őt bámulta szúrós tekintettel.Amikor ezt észre vettem elnevettem magam.
-Miért bámultok úgy Adam-re,mintha embert ölt volna?-tettem fel a kérdést nevetve.
-Nagyon gyanús.Tud koreaiul?-kérdezte YongGuk.
-Igen tudok koreaiul.Miért vagyok gyanús nektek?-szólalt meg ő is,és így még jobban nőtt a feszültség a szobában.ÍJ...nem bírom a feszült hangulatot.
-Mi a kapcsolatod Estherrel?-kérdezte meg YoungJae.Tisztára,mint egy vallatáson.Ádám az egyik babzsákfotelemben ül,a többiek pedig vele szemben egy egy párnán a földön,én pedig a másik babzsákfotelemben.
-Miért akarjátok tudni?-kérdezte vissza Ádám.Ajjaj...ebből balhé lesz.
-Miért nem szabad tudnunk?-kérdezte Zelo
-Mi közötök,van hozzá? Nem is ismertek.-nevette el magát cinikusan Ádám.Ha már a cinikus nevetése is előjön akkor,már baj van.
-Na jó srácok elég! Ádám kérlek menj ki egy kicsit beszélek én velük!-küldtem ki a szobából.
Megvártam ameddig kimegy a szobából,majd a fiúkra néztem:
-Áruljátok el,hogy mit akartok tudni? Vagy miért akarjátok tudni?-néztem végig rajtuk.
-Fedezzünk DaeHyun-hyung-nak,nehogy valaki előbb megszerezzen.-mondta Zelo,mire a mellette ülő HimChan egy hatalmasat csapot a fejére.Szegény Zelo majdnem megfejelte a padlót.
-Te bolond! Nem kellett volna elmondani,hogy DaeHyun szerelmes Estherbe.-mondta HimChan,erre meg ő kapott egyet YonGuktól.
-Te vagy a bolond,mert te mondtad ki.-förmedt rá HimChanra.
-Hahó! Én is itt vagyok!-jelentettem ki.
-Aj..Esther DaeHyun,szerelmes beléd.De még nem akarta elmondani,mert nincsen tisztában az érzéseivel,mert túl gyorsan történt.Mi persze rájöttünk,és megígértük neki,hogy távol tartjuk tőled a pasikat,ameddig ő nem lép feléd.-mondta YoungJae.Milyen kedves tőlük.
DaeHyun szeret? Engem? Ez hihetetlen...a szívem abban a pillanatban hasadt meg.Nem tudom mit tegyek...Anyu kellenek a párnák.
-Jól van! Elmondom.Adam a volt barátom,és...most újra együtt vagyunk.A hónap végén meg megyek vissza Magyarországba vele,mert ott akarok középiskolát végezni.
-HOGY MI VAN?-jött a hangos,válasz teljesen egyszerre tőlük.
-Sajnálom fiúk! Őszintén sajnálom.De idejöttem,és minden honnan,csak azt hallom vissza,hogy én vagyok Nana utódja,és ez engem nagyon zavar.Az a tervem,hogy ha végzek a középiskolában,akkor vissza jövök ide,de kell egy kis szabad levegő,mert nem bírom elviselni,azt,hogy Nanahoz hasonlítanak.Kérlek értsetek meg.-néztem rájuk könnyes szemekkel.
-De...de...de...ne menj el!-mondta ki nehezen Zelo. Ő tudod egyedül megszólalni.
-El kell mennem...DaeHyun miatt is.Legalább lesz ideje rendbe tenni az érzéseit irántam,és nekem is iránta.
Erre elkerekedett mindenki szeme:
-Te is szereted őt?-kérdezték megint egyszer.Néha ijesztőek.
-Igen.
-Akkor,miért jöttél újra össze avval a bájgúnárral?-nézett az ajtó felé YoungJae.
-Mert őt is szeretem.Bonyolult egy női szív.-néztem rá a kezemre,mert nem bírtam állni a szúrós tekinteteket amik rám meredtek.
-Komolyan Esther én most nem értelek.-szólalt meg YongGuk.
-Tudod mit menj!  De ha vissza jössz,akkor még szebben,és még okosabban gyere vissza,hogy újra eltud csavarni DaeHyun fejét.És zárd le ezt a fiút addigra.-mosolygott rám HimChan. Nos igen ő megérti a nőket.
-Köszönöm Chanie! Rendben visszatérek úgy ahogy mondtad.-biccentettem egyet.
-De,ha elmész akkor tartjuk a kapcsolatot ugye?-kérdezte JongUp.
-Persze,de még nem megyek.Még 1 hónapig maradok.
-Mi viszont nem.A jövő héten Japánba megyünk turnézni.-nézte YongGuk a telefonját.
-Ó értem...akkor ez a végső búcsú? Azért jöttetek,hogy elmondjátok nekem?-szomorodtam el
-Igen azért.Holnaptól kezdődnek a próbák,csak DaeHyun kapot kimenőt,de ő is csak 3 napot.Utána ő is jön vissza a próbákra.
-Akkor egy nagy ölelés búcsú képen?-néztem rájuk.Mosolyogva felálltunk mindannyian,és egy nagy családi ölelés lett belőle.Utána mindenkit külön megöletem,és egy kicsi búcsú beszédet is mondtam nekik.Aztán kikísértem őket.És elmentek.Végleg. 3 év múlva találkozunk srácok.

Ádámot a konyhában találtam meg.Egy kólát ivott,a pulton ücsörögve.
-Látom feltaláltad magad!-léptem elé.
Letett a kólát a pult másik végébe,majd vissza fordult hozzám,és derekamnál fogva magához húzott.Én meg a kezemet nyaka köré fontam.
-Mint minden hol,itt is feltalálom magam.-mosolygott.
-Engedély nélkül pusztítod a hűtünk tartalmát,ez rád vall.-folytattam tovább a csipkelődést.
-Tudod min gondolkodtam,miközben te oda fent voltál?-jó téma váltó.
-Min?
-Azon,hogy hogyan mondod el a szüleidnek a döntésedet,és,hogy elengednek-e?
-Tudod,hogy milyenek a szüleim.Biztos elengednek.Hiszen ők is azt bánták a legjobban,hogy ott hagytam a gimit.És azt is tudják,hogy ha te mellettem vagy akkor biztonságban vagyok.-túrtam bele a hajába.
-Noona megjöttem! Kaját kérek!-kiáltotta el magát az öcsém.Aztán pár másodper múlva megjelent a konyhában.
-ÁDÁM!-kiáltott fel mint egy kisgyerek.Az öcsém imádja Ádámot.
-Szia Marci! Rég láttalak,megnőttél azóta.-ugrott le Ádám a pultról,és odament az öcsémhez.
-Mit kérsz enni?-kérdeztem meg,miközben a hűtőhöz mentem.
-Dupla sajtos melegszendvicset. 2 darabot.-kiabálta,mert már az étkezőben voltak Ádámmal.
-Persze,hagyatok csak itt egyedül...pasik...ch...-mondtam hangosan,majd neki álltam a szendvicseknek. Csináltam 10 darabot. 2 fiú sokat megeszik,meg én is eszek egyet ennyit tudok megengedni magamnak.Többet nem tartanom kell az alakomat.

-Jó étvágyat!-mondtuk egymásnak,és neki álltunk az evésnek.
-Noona,akkor tényleg vissza mész?
-Tele szájjal ne beszélj! És igen vissza megyek,hiányzik az az iskola.-gondoltam vissza egy kicsikét a sulira.
-És gondolom Ádám is hiányzott igaz?-húzogatta a szemöldökét.
-Hiányoztam?-kezdett rá Ádám is
-Úgy látom túl sok időt voltatok együtt...Ádám mire tanítottad,te az öcsémet az elmúlt években,és percekben? Megrontod szegényt!-mutattam rá ártatlan öcsikémre.
-Én csak egy kis férfiasságra tanítom.Hogy hogyan szerezzen magának a jövőben csajokat.
-Te meg a csajozás...-kerekedett el a szemem.-HYA! Hányszor csaltál meg azalatt a félév alatt,amennyit együtt voltunk?-éget a fejem az idegtől...meg csipkelődni akartam.
-Nem is tudom...talán ötször...-gondolkodott el,és ahogy láttam rajta vette a jeleket,hogy csipkelődni akarok.
-Milyen típusúak voltak?-folytattam tovább
-A szokásos,mozi+pizza típusúak.De aztán mindig vissza tértem a zenebolt+kínai típushoz.-kacsintott rám,én meg felnevettem.Az öcsém meg elképedve nézett minket.
-Amúgy a viccet félre téve,egyszer sem.-mosolygott rám.
-Helyes!-bólintottam egyet,és beleharaptam a szendvicsembe.

Amikor apuék hazaértek,egy kicsikét beszélgetek Ádámmal,arról,hogy mi van vele,meg a szokásos dolgok.Majd én álltam elő a tervünkkel.
-Apu tudom,hogy furán hangzik elsőre,de kérlek hallgass végig.
-Rendben,mond kicsim!
-Visszaakarok menni Magyarországba! Ott akarom elvégezni az iskolát.Ott könnyebb minden,nem vagyok lemaradva,nem vagyok teljesen más mint a többi diák,és ott könnyebb lenne megoldani a franciát,mert ugye francia tagozatos.Nem akarok végleg ott maradni,csak ott akarom elvégezni a középiskolát.Ide jelentkeznék egyetemre,és jönnék is vissza,még akkor is ha nem vesznek fel az egyetemre.Megengeditek? Sokat jelentene nekem.-néztem rájuk kiskutya szemekkel.
-Hát...nem is tudom.Messze leszel,és 3 évig távol leszel tőlünk...Nem nem engedlek el!-gondolt bele,hogy a pici lánya távol lesz tőle.
-Apu kérlek...ígérem,hogy jó leszek,nem csinálok semmi rosszat Ádám vigyáz majd rám,és a szünetekben eljövök hozzátok.Kérlek apu,ez sokat jelentene nekem...kérlek!-néztem bele mélyen apu szemébe.
-Nem engedlek,el egy hitelkártya,mobiltelefon,laptop,tablet,kamera és Ádám nélkül.-amikor már kimondta,azt,hogy hitelkártya,széles vigyorra húztam a szám,és,amikor befejezte visítva a karjaiba ugrottam.
-Imádlak apu!
-De van még egy feltételem.A nagyszüleidnél fogsz lakni.Rendben van?-nézett rám,majd Ádámra.
-Igen apu! Vííííí...megyek vissza!-ugrottam fel és körbe-körbe ugrándoztam.
-Remélem,amikor vissza jössz addigra megkomolyodsz.-mosolygott apu rajtam.
-Addigra teljesen megfogok változni.Egy érett felnőtt nő lesz belőlem,aki tudja mit akar.-álltam le az ugrálással,és elképzeltem magam 3 év múlva.
-Merem remélni!-nevettet az orra alatt apu.
-Na jó nekem mennem kell!-állt fel Ádám.
-Neked is van mondani valóm még.-szólt rá apu.-Csak annyi,hogy kérlek vigyázz,majd rá,helyettem is.-kacsintott apu Ádámra.Ádám válasz képen bólintott egyet,majd elköszönt a családtól.Én meg kikísértem,egészen az autóig.
-Holnap elmegyek eléd a sulihoz,és elmegyünk valahova.Oké?-ölelte át a derekam.
-Rendben! De holnap után már nem kell értem jönnöd.Apuék már holnap intézik a suliváltásom.-kulcsoltam össze a kezeimet a nyaka körül.
-Akkor holnap utána ide jövök érted.-mosolyodott el.
-Rendben!-haraptam bele ajkamba.
Még jobban elmosolyodott,majd megcsókolt.Nem olyanra sikerült amilyenre terveztük.Eléggé szenvedélyesre sikeredet,alig bírtunk elválni egymástól.Ezt teszi az idő.Búcsú képen adott egy hosszú puszit a homlokomra,majd beszállt a kocsiba,és elhajtott.A házba érve anyu rögtön elkapta a kezemet,és a dolgozó szobája felé húzott.
-Ülj le a díványra,hozom a párnákat.-parancsolt rám,és el is tűnt.Ez az én anyukám,tudja,hogy most kell egy jó kiadós beszélgetés,vele és a párnákkal.A párnákon különböző arckifejezések vannak.Ami ilyenkor jól jön.
-Rendben itt vagyok!-ült le a székébe mellém.-Mond el mit érzel.
-Fogalmam sincs mind a ketten mások.Ádám az első nagy szerelmem,és még mindig szeretem.-ekkor a kezembe adta a boldog párnát,amit én szorosan átöleltem.-Viszont ott van DaeHyun aki új érzéseket ébresztett fel bennem.De az a barom nem valotta be az érzéseit,és a barátaitól tudtam meg,hogy szeret.-ekkor a lábamra rakta a mérges párnát amibe mérgesen belecsaptam.-Ádám megkért arra,hogy legyünk újra együtt.Ennek örülök,is meg nem is.Bűntudatom,van,hogy mást is szeretek nem csak őt...aj...Mit tegyek?-ekkor a kezembe adta a bizonytalan párnát,én meg a fejemhez fogva hátra dőltem a díványon.
-Figyel kicsim! Most mondok neked egy valamit,amit ígérd meg,hogy megfogadod.-erre bólintottam.-Ha vissza jössz végleg Szöulba akkor,végleg lezárod az Ádám ügyet.Tudom nehéz elengedni az első szerelmet,de túl kell esni rajta.Szereted őt, ő is szeret téged,újra egy helyen lesztek,és újra együtt lehettek,de egy idő után el kell őt engedned.Evvel ő is tisztában van.A végzős évetek végén végleg el kell egymástól szakadnotok,mint szerelmespár.Barátok maradhatok,sőt kötelező,hogy barátok legyetek.Itt meg várni fog rád valaki biztos.-mosolygott rám anyu,mire nekem könnyek szöktek a szemembe.Anyu azonnal magához ölelt,és próbált megnyugtatni.

Ő Ádám! :)

Nem tudom elképzelni,azt,hogy hogyan fogok végleg elválni Ádámtól,de mint ahogy anyu mondta egyszer elmúlik,és jön egy új...és nekem meg van az új jelöltem.

Másnap reggel apuék vittek minket suliba,hogy elintézzék a kiiratkozást,és a visszairatkozást.
Ezért az órákon nem is nagyon figyeltem,hiszen apuék gyorsan intézik az ilyeneket,holnaptól már nem is fogok járni suliba,majd csak szeptembertől Budapesten,egy francia magániskolában amit imádok.
Azzal ütöttem el az időt,hogy zenét hallgattam,és gondolkodtam.Azon,hogy vajon Ádám,hová visz.Hiszen alig ismeri a várost.Viszont talpra esett,szerintem feltalálja magát.

A suli ajtón kilépve megláttam,egy kisebb tömeget az iskola előtt.Rögtön elmosolyodtam.
A csodálkozó lányok között átverekedve magam megálltam előtte,és rá mosolyogtam,mire ő egy öleléssel üdvözölt.A körülöttünk lévő (kisebb) tömeg ,,Húúúúú"-ni kezdett.Majd mikor eltolt magától,és adott egy puszit a homlokomra,visítozni kezdtek.
-Mehetünk?-kérdezte
-Ühüm!-bólogattam hevesen,majd a kocsit megkerülve ültem be az anyósülésre.
-Hová akarsz menni?-kérdezte meg mikor elindultunk.
-Zenebolt+kínai!-néztem rá,mire ő elnevette magát.
-Rendben van.És merre van a pláza?-vette le egy pillanatra a szemét az útról.Erre meg én nevettem el magam,majd elkezdtem navigálni,hogy merre menjen.

A zeneboltban nagyon jól elvoltunk,és mivel a boltos felismert mindent a kedvünkre kipróbálhatunk.Órákig elvoltunk.Hiába,ha minket kettőnket beengednek egy zeneboltba,akkor az csak a miénk.A két zene őrült.A zene bolt után(vettem magamnak egy pár gitárpengetőt) elmentünk egy kínai étterembe.Ott is jól elvoltunk,mint ahogy régen sokat nevettünk (vagyis,csak ő nevetett rajtam) de ez így szokott lenni.Ezek után hazavitt,majd el is ment,mert a szüleivel mentek valahova.
Otthon apu várt a fejleményekkel.
-Megvan minden.Az iskola örömmel vesz vissza,de ez az iskola meg fájó szívvel enged el.Holnap elmegyünk bevásárolni a kütyüket,mert a régik rosszak.Mindenből a legújabbat kapod.-kacsintott rám apu.
-Ez nem ér,és én velem mi lesz én nem kapok semmit?-kérdezte meg Marci.
-De kapsz egy új Xboxot megfelel?-kérdezte apu.
-Hurrá! Megyek és dobom ki az előzött.-rohant fel a szobájába.
-Mikor mentek vissza?-érdeklődött anyu.
-Mivel már augusztus van...ezért augusztus 10.-én,hogy legyen időnk vissza szokni az ottani,időzónához,és elmegyünk Ádám szüleivel nyaralni a Balatonra.
-Az csak egy hét.-szomorodott el.
-Nyugi drágám,gyorsan eltelik ez a 3 év.
-De...Eszter nem lesz itt a kistestvére születésekor,és az első 2 évében sem.-konyult le neki a szája. 
-Ne aggódj anyu.Itt leszek,nagyon sokszor felhívlak,majd meg majd skypeolunk,és akkor beszélek a vele is.Felkészítitek rám.-vigyorodtam el,mire anyu elnevette magát.
-Annyira fogsz hiányozni. 3 éven keresztül leszek egyedüli nő a házban.Mi lesz velem?-játszotta az egyedül maradt anya szerepét.
-Kisfiú lesz?-kerekedett el a szem.
-Igen kisfiú.-mosolyodott el.
-Siettek haza ígérem!

Másnap,ahogy apu ígérte elmentünk kütyüket venni.Egy új Samsung galaxy S5-tel egy Samsung galaxy tab 3-mal és egy Samsung ATIV book 9 lite-tel lettem gazdagabb.Hiába Samsung megszállott vagyok.Az öcsém meg a legújabb Xbox rendszert zsebelte be magának.
Otthon apu felvilágosított arról,hogy ha Magyarországon leszek,akkor el kell mennem venni egy új sim kártyát,hogy magyar telefonszámom legyen.Éppen az új tabletel szórakoztam,amikor megcsörent a telefonom(az új)
-Szia Esther! DaeHyun vagyok.Tudunk most találkozni?
-Szia!Persze! Hol?
-Elmegyek érted.Aztán,majd meglátjuk.
-Rendben.
-Megyek is. Szia!
-Szia!-letette.
Ne...ne...ne...próbáltam pont elfelejteni,de ahogy meghallottam a hangját kirázott a hideg,és hevesen kezdett verni a szívem.

-Elmentem sétálni DaeHyun-nal,majd jövök.-mondtam és kiléptem az ajtón.DaeHyun pont akkor ért a ház elé,ahogy megláttam a gyomromban elkezdet,valami mozogni.Ezt nevezik lepkéknek.A lepkék a gyomromban DaeHyun látványától életre keltek...ne csak ez hiányzott.Nyugi Esther...amikor Ádámmal vagy akkor is ott vannak a lepkék a gyomrodban,és ha 3 év múlva visszatérsz,akkor végleg lezárod Ádámot.
Mintha a lelkiismeretem szólt volna,hozzám,mert azonnal elfogott a bűntudat,hogy egyszer 2 fiút is szeretek,és amikor az egyik megpróbálom elfelejteni egy időre,hirtelen felbukkan.
-Szia DaeHyun!-léptem ki a kapun,és álltam meg vele szembe.Kár volt mert tekintetemet vonzóta az ő tekintete,és a szemébe néztem.Aigo! Olyan szép szemei vannak.Elveszek bennük...
-Szia! Menjünk!-biccentett fejével.Néma csendben elindultunk egymás mellett.Pár perc után DaeHyun törte meg a csendet:
-Hallottam,hogy vissza mész Magyarországba.Miért mész vissza?-fordult felém
-Az iskola miatt.Nem szeretem a mostanit,és ott sokkal könnyebb elérnem amit akarok.De 3 év múlva végzek,és akkor jövök vissza.Ha minden jól megy akkor itt fogok egyetemre járni.-mosolyogtam rá,viszont Ő nem tűnt valami boldognak.
-Nem lehetne az,hogy mégis itt maradsz? Nem akarom,hogy elmenj.-állt be elém így kénytelen voltam megállni,és szembe nézni vele.
-Nem,nem lehet.Elmegyek ez már el van döntve,és én is így akarom.Ez az én döntésem.-makacsoltam meg magam,mert nehezen tudtam magamban tartani a dolgokat,hogy ha Ő kéri,akkor lehet maradok.
-Na,jó! Akkor most az én számból fogod hallani. Szeretlek! És nem akarom,hogy elmenj,nem akarlak elveszíteni.-fogta meg a kezemet.
-DaeHyun...kérlek! Próbálj meg elengedni...3 év múlva visszajövök,felnőttként,és akkor ha akarod megpróbálhatjuk.De most nem alkalmas...-néztem bele szemébe.Ami ismét hiba volt.A szemében vágyat ,és szomorúságot láttam.
-...Várni fogok rád.-fogta kezei közé az arcomat,itt éreztem,hogy mi fog történni.
Szépen lassan elkezdett közeledni felém.Tudtam,hogy hibát követek el vele,ha hagyom,hogy megcsókoljon,de vágytam rá...vágytam telt ajkaira.Így megcsókolt,és én vissza csókoltam.
-Ég veled DaeHyun!-távolodtam el tőle,amikor elváltak ajkaink.
Hátat fordítva neki elindultam vissza felé.Megszakadt a szívem érte.De ezt meg kellett tennem.El kell őt taszítanom magamtól (bár a csókkal szerintem,mást tettem,reményt adtam neki) ha visszatérek,akkor mindent elölről kell kezdenünk.
Amikor tisztes távolsága kerültem tőle,hátra pillantottam.
A fejét fogta,és sírt.Ne...ne...ne...sír miattam.Az én szemeim is könnyezni kezdtek...Gyorsan visszakaptam a fejemet,és futottam hazáig.
Otthon az ajtót becsapva magam mögött,rogytam le a földre,és zokogni kezdtem.Anyu rögtön ott termet,és letérdelt mellém.
-DaeHyun? Beszéltetek?-kérdezte azonnal.Erre válasz képen bólogatni kezdtem.Anya felsegített a földről,és a konyhába vezetett.
-Tessék! Ezt idd meg! Jót fog tenni.-tett le elém egy bögre meleg teát.
Az étkezőbe sétáltam,a kezemben a teával,és helyet foglaltam egy székben.
Csak néztem,ahogy a tea gőzölög...próbáltam helyre tenni a gondolataimat.Órákon át ültem,és gondolkoztam.Mire helyre tettem a fejben a gondolataimat.Majd utána elmentem lefeküdni.

*1 héttel később augusztus 10.-e*

Az indulás napja.Az elmúlt egy hétben pakoltunk,és elküldtük a cuccaimat a nagyiékhoz,csak egy bőrönd maradt itt.Amiben ruhák,és más fontos dolgok maradtak,amik kellenek egy nyaraláshoz.ÉS a kütyük is maradtak,azt is viszem nyaralni. Hozzám nőttek.
Reggel...reggel? Hajnali 4-kor mentünk ki a reptére.Ott elintéztünk mindent,elbúcsúztam a családomtól,becsekoltunk,és fel is szálltunk a gépre.
Ádám mellett ültem,és csak bámultam ki az ablakon a repülőtérre.(nem tudom mi volt benne annyira érdekes) és közben minden átfutott az agyamon.Aminek a végén erre gondoltam,és ez volt a legerősebb gondolat az összes közül:
,,Visszatérek 3 év múlva...Érett felnőtt nőként,aki tudja mit,és kit akar.Nem fogtok bennem csalódni,és nem fogjátok megbánni,hogy elmegyek,most ahogy én sem!"
Ahogy ez a gondolat végig futott rajtam...szóltak,hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket,mert a gép megkezdi a felszállást.Bekapcsoltam az övemet,és még egyszer kinéztem az ablakon.

,,VISSZATÉREK!"

9.rész Minden kezdet nehéz

Itt van a következő rész jó olvasást hozzá! Tudom,tudom.Ritkán hozok részeket.Amit szégyenlek is,de elvették a laptopm,vagy annyi minden történt velem,hogy alig láttam ki a fejből.És ihlet hiány.De most már visszajött az ihlet,és újult erővel kezdek neki az "új" történetnek.Hamarosan a blog külseje is megváltozik. ;)
Jó olvasást!

XOXO: Eszter


A hétvége teljesen eseménytelenül telt.Elmentünk bevásárolni a sulira,és arra készültünk különösebb dolog nem is történt.Talán csak annyi,hogy szombat éjszaka a fiúkkal SMS-eztem.
Hétfőn reggel keltetek.Minden egyes reggeli teendőt elvégeztem a fürdőben,majd felvettem a frissen mosott,kivasalt iskolai egyenruhát.Felvettem mellé egy balerina cipőt,majd lementem reggelizni.Apu és anyu rám bízták Max-et.Mivel mind a kettőnk iskolája egy helyen van ezért velem fog haza jönni,és suliba menni.Egymással szemben van a kettő iskola.Reggeli utána elindultunk a buszmegállóba.Rajtunk kívül sok diák várakozott még ott.Max-el beszélgetem amikor egy lány lépet mellém.
-Szia!-köszönt és egy újságot emelt a fejem mellé-Tényleg te vagy az! Esther Kim az új top modell jelölt,Kim Nana utódja,és az ország új kedvence.Kaphatok egy autógrammot?-nyújtott felém egy tollat,és egy papírt.Érdekesen néztem rá.Az ország új kedvence? Top modell? De viszont nagyon jól eset a közelsége.Elvettem tőle
-Mi a neved?-kérdeztem meg tőle.
-Kim Mimi.-mondta mosolyogva.A nevére címezve írtam alá a lapot.Avval a gyönyörű írásommal.(Ami annyira gyönyörű mintha macskakaparás lenne) És visszanyújtottam neki.Ekkor megérkezett a busz.A megállóban lévő összes diák erre szált fel.A buszon az öcsémmel beszélgettem:
-Noona te már most híres vagy.Az összes fiú téged bámul éppen!-súgta bele fülembe a végét,és körbe néztem.Minden egyes férfi szempár engem nézet.Sőt nem csak fiúk hanem lányok is tátott szájjal bámultak.És közben összesúgtak.
-Elégé cikinek érzem ezt a helyzetet!-súgtam vissza öcsémnek.Aki elnevette magát rajt.11 éves létére nagyon érett.Nagyon jó pasi lesz belőle ha felnő.
A busz megállt az iskola előtti megállónál.Mindenki tolakodott előre.Én és Max megvártuk,hogy mindenki lemenjen,és ezért mi voltunk az utolsók.Elkísértem őt a suli bejáratáig,ott adtam neki egy puszit,és egy ölelést,majd átfutottam az út túloldalára.A bejárat felé mentem mikor újra abba lányba botlottam,aki a buszmegállóban leszólított
-Szia Esther!-ugrott elém
-Öhm...Szia!
-Mond azt kérlek,hogy nem ide fogsz járni?-lett izgatott
-De ide járok mától.-vágtam érdekes képet
-Juj,de jó! Milyen szakos vagy?
-Zene és tánc.
-Én rajz és tánc.Tánc edzéseken találkozni fogunk.Plusz tesiórákon,és tánctörténelmen.El sem hiszem,hogy ide fogsz járni!-ámuldozott.
-Na jó tisztázunk valamit! Nagyon zavar az ilyen fajta viselkedés.Nem vagyok hozzá szokva,hogy rajonganak értem.Szerintem nem tettem olyan nagy dolgot,hogy rajongóim legyenek.Úgy,hogy kérlek ne viselkedj így velem,mert ez engem zavar.Nem kell velem úgy báni mint egy hírességgel.Én is egy teljesen átlagos lány vagyok mint te.-kacsintottam rá,mire ő elmosolyodott.
Elindultunk be az épületbe.Egyfolytában kérdezgetett.Nagyon tetszett az,hogy ennyire közvetlen,és barátságos volt velem.
Elkísért az igazgatóig,majd avval búcsúzott el,hogy találkozunk 3.órában.Az igazgatónál ott várt rám az osztályfőnököm.Mivel vele volt az első órám ezért vele mentem az osztályba.Ahogy a tanár belépet a terembe óriási csend lett.Majd amikor megláttak egem a háta mögött érdekesen,és meglepetten bámultak rám
-Ő itt az új osztálytársatok Esther Kim! Kérlek legyetek vele kedvesek! Nagyon figyelemre méltó diákja lehet az iskolánknak.-nézett szúrós tekintettel az osztályra.ezek után megmutatta a helyemet.Az ablak felől a leghátsó pad.Hála az égnek.Soha sem szeretem elől ülni az iskolában.
-Esther miatt most ismerkedő órát tartunk.Mondja el mindenki a nevét,és néhány érdekességet magáról.Esther kezd te kérlek!-mosolygott rám a tanár,ekkor minden szempár rám talált.
-Esther Kim-nek hívnak.1 hónapja költöztünk Szöulba a családommal.A nevelőanyám,és az édesapám egy kávézót vezetnek.Van egy öcsém.Szabad időmben szeretek motorozni,mellette zenélni és táncolni is szeretek.
-Köszönjük Esther! Van valakinek kérdése,amire szeretné ha Esther válaszolna?-nézett körbe a tanár.Erre mindenki feltette a kezét.-Hát ez hosszú lesz.-gondoltam magamban.A tanár mondta,hogy akkor menjünk sorba.
-Szia Esther! Kim Min Hee vagyok! Igaz az,hogy a B.A.P tagok közül valaki a barátod?-szúrós tekintettel nézett rám.Na már most nem volt szimpatikus a csaj.Láttam benne az ősellenségemet.Mi van? ezt meg honnan veszi,hogy a srácok közül valaki is a pasim lenne? Jól van az igazat megvallva DaeHyun-nak örülnék,de ez soha sem történik meg.Mindegy is.
-Nem nem igaz! Csak jó a kapcsolatom a fiúkkal.-mosolyogtam rá.Mire ő egy grimasszal visszafordult a helyére.
-Szia Esther! Én Lee Mi Ae vagyok.Igaz az,hogy te és Kim Nana gyerekkori barátok voltatok?
-Igen igaz.Ugyan azon a napon születtünk,és a szüleink már a születésünk óta barátok voltak.
-Ha Magyarországról jöttél,és semmi koreai vér nincsen benned,akkor hogy-hogy ilyen jól beszéled a nyelvünket?-jött a következő kérdés
-Kislány korom óta tanultam.És mivel a nevelő anyám koreai,ezért ő is sokat segített a nyelvtanulásban.Még sok kérdés volt,amiknek a megválaszolásával elment az egész óra.Szünetben mindenki foglakozott a maga dolgával.Én néztem ki a fejemből.Mást nem tudtam csinálni.A becsengetés után pont egy perccel kaptam egy SMS:

"Na milyen a suli tetszik? Milyenek az osztálytársaid? Hogy érzed magad?
UI: YoungJae voltam YongGuk Hyung telefonjáról ;)

Megmosolyogtatott.Arra gondoltam,hogy majd a következő szünetben írok neki.De most már nem,mert bármelyik percben megjöhet a tanár.Ének óra.
-Sziasztok gyerekek! Hallottam új tanuló érkezett az osztályba.Megmutatná mit tud?-nézelődőt a teremben,biztos engem kereset.
-Na most mutasd meg mit tudsz Esther!-vigyorgott ördögien Min Hee.Ezt vehetem kihívásnak? Rendben ha ezt akarja.Megmutatom,hogy én igen is tudok,és nem csak Kim Nana utódja vagyok,hanem igen is érek valamit.
-Jó napot kívánok Esther Kim vagyok!-mentem ki a tanár mellé,és meghajoltam.
-Sok jót hallottam rólad Esther! Próbálj meg lenyűgözni minket!-kacsintott rám a tanár.A fülébe súgtam,hogy mit akarok énekelni,és ahhoz betette a zenei alapot.A dal amit választottam a Frozen című mese betétdala a Let it go lett.Nagyon szeretem ezt a számot,és úgy gondolom,hogy a dal elég ahhoz,hogy megmutassam,hogy mit tudok.Többet nem kell tudniuk,hogy ennél nagyobb hangom is van.Majd azt később megtudják.
A tanár is nagyot nézett amikor megsúgtam neki,de azért betette,és a kezembe adott egy mikrofont.Amikor megszólalt a zene,és elkezdtem énekelni,egyé váltam a zenével,és semmi sem érdekelt csak az,hogy énekelek.
Amikor végeztem annyit láttam magam körül,hogy mindenki óriási nagy szemekkel,és tátott szájjal bámul rám,még a tanár is,majd tapsolni kezdnek.
-Úgy tűnik Min Hee-nek vetélytársa akadt,sőt már le is körözték.-mondata az egyik fiú.
-Gratulálok Esther! Óriási hangod van,és nagyon jól bánsz vele.De még egy kicsikét finomítani kell rajta.Most kérlek menj a helyedre.-mondta a tanár.Vissza mentem a helyemre.Az óra további része úgy ment el,hogy a tanár mutatott nekünk egypár dalt amit ki kellett elemeznünk.
Amikor csengetek a táskámat felkaptam és indulni akartam az öltözőbe.Azonban  Mi Ae belekarolt,és húzott magával.Bementünk egy ajtón és az öltözőben kötöttünk ki.Megkerestem a szekrényemet.Majd elkezdtem öltözni.
-Esther,ugye tudod,hogy most a felsőbb évesekkel együtt leszünk?-kérdezte Mi Ae miközben átvette a felsőjét.
-Igen tudom.-kötöttem be cipőfőzőmet.Majd után küldetem egy válasz SMS YoungJae-nek,az az YongGuk-nak.Nem írtam le neki a dolgokat,hanem azt írtam neki,hogy ha végzek akkor felhívom őket,hogy jöjjenek át és akkor elmesélem nekik.Egyre többen lettek az öltözőben a végén egy szabad szekrény sem maradt.
Mi Ae és én is végeztünk a pakolással,és az öltözéssel ezért bementünk a próbaterembe.
Becsengetésre mindenki díszöltözetben volt az edzőteremben,és a tanár is megérkezett.
-Úgy tudom,hogy van egy új táncoslábú újoncunk! Megkérhetném,hogy mutassa be tehetségét?
Neki is mutattam valamit.Megvolt elégedve velem.Ezek után elkezdtük az edzés.Most nem volt annyira megerőltető.Az utolsó 4 órám is tánc volt.Ezért mikor végeztem a buszmegállóba indultam.Max-nek még délután edzése lesz ezért,egyedül mentem haza.
Nem volt otthon senki.Ahogy felértem a szobámba hívtam is YongGuk-ot.
-Szia törppilla!
-Szia YongGuk Oppa! Végeztem már itthon vagyok,ha gondolod akkor átjöhetek egy kicsit.
-Most értünk ide a házatok elé! Beengednél?-kuncogott.Nem válaszoltam neki hanem,kinyomtam a telefont,és futottam le ajtót nyitni.
-ESTHER!-ugrott a nyakamba HimChan.
-Én is örülök neked HimChan,de kérlek ne fojts meg!-nevettem el magam.
-Bocsi!-tolt el és rám mosolygott.Mindenki megölelt,kivéve DaeHyun-t ő csak belépet az ajtón.A többiek már bementek a nappaliba.DaeHyun mintha szellemet látott volna úgy bámult rám.Én meg ettől elpirultam,és a gyomrom görcsebe rándult.Percekig csak néztük egymást.Majd DaeHyun szólalt meg:
-Jól áll az egyenruha!-kacsintott,majd vigyorogva elindult a nappaliba.Bunkó!
-HYA! Jung Dae Hyun!-mentem utána trappolva.-Kérj bocsánatot!-álltam be elé,mert ő már a fotelban ücsörgőt.
-Miért kéne bocsánatot kérnem?-lepődött meg
-Mert...mert....mert...izé,nos...nem köszöntél hanem a fejemhez vágtad,hogy jól áll az egyenruha.Először köszöni kellett volna nem gondolod?-léptem még egy kicsit közelebb a fotelhez.Hallottam a többiek kuncogását a háttérben.
-Örülj annak,hogy megdicsértelek!-mondta olyan hanglejtésben,mintha megbánta volna azt amit mondott.-Szia Esther!-vigyorgott utána.Nem tudom miért,de ekkor felment bennem a pumpa.Ezért rácsaptam a fotel két karfájára,és DaeHyun-hoz közel hajoltam kb 10 centi-re voltam tőle.A legmérgesebb nézésemmel néztem.DaeHyun meg lefagyott velem szemben:
-Ide figyel DaeHyun! Én egyáltalán nem vagyok olyan lány,aki bírja a tiszteletlenséget.Elvárom azt,hogy ha valamilyen ismerőssel találkozok,én köszönök neki Ő meg vissza köszön.És nem vagyok olyan akit az ilyen fajta bókokkal le lehet venni a lábáról.Pont az ellentéte.Idegesítenek.Ha még egyszer kimersz ejteni a szádon ilyen bókokat akkor én kinyírlak.Megérteted?-néztem bele mélyen szemébe.Olyan szép szemei vannak,és annyira közzel vagyok hozzá,hogy érzem finom illatát.
NEM! Esther térj magadhoz!-szólt hozzám a lelkiismeretem.Rögtön vissza tértem a valóságba,és azt láttam,hogy DaeHyun hevesen bólogat.
-Helyes! Nos mivel kezdjem a mese délutánt.-ültem be Zelo és YongGuk közé.
-Nem semmi lány vagy!-bámulta HimChan DaeHyunt aki még mindig lefagyott pofával ült a fotelban.Eddig észre sem vettem,de a jobb keze mintha a szívén lett volna.Biztos megijedt.
-Csak megmondom az igazat! Ha úgy gondoljátok,hogy ilyenkor ijesztő vagyok,akkor szóljatok,és vissza veszek egy kicsit.-mosolyogtam.Mire ők is vissza mosolyogtak.
Minden egyes pillanatot elmeséltem nekik a mai napomból.Kiderült az,hogy Min Hee az a Min Hee akit Nana se bírt,és hogy még mindig úgy követi Zelot,mint egy kiskutya az édesanyát.
Még felmerült az is,hogy menjek el a meghallgatásra.De én nem akarok.Nem vágyok hírnévre,és nem akarok még jobban Nana árnyékában maradni evvel.Még mindig a marketingben szeretnék elhelyezkedni.
Utána a semmiről beszélgetünk.Nem is vettük észre,hogy hogy elment az idő.Apuék,és Max is haza ért,ezért megismerhették a fiúkat.Nagyon szimpatikus volt nekik az egész banda.Apa azt hitte,hogy én és Zelo együtt vagyunk.Hogy miért? Azt nem tudom.Talán azért,mert mellette ültem.

Mikor a fiúk elmentek leültünk vacsorázni.Apuéknak is elmeséltem,hogy mi történt ma a suliban,és Max is elmesélte.
    Vacsi után segítettem elmosogatni anyunak.Anyu nő és ért a női dolgokhoz.Kiszúrta a dolgokat:
-Tetszik neked DaeHyun igaz?-kérdezte mosolyogva.Én erre zavarba jöttem.Amikor zavarban vagyok,vagy a hajamat piszkálom,vagy a számat harapdálom.Most éppenséggel az utóbbit műveltem.
-Tudtam én! Már abból,ahogy rá nézel.És szerintem ő is,így érez.Szerelmesen néz rád.Össze is illetek.-adott a kezembe egy tányért,hogy törölgessem el.
-Nem biztos az anyu.Én ma eléggé leharaptam a fejét,és bunkón viselkedik velem.De nekem nincsen szükségem pasira.Aggasszony leszek.-emeltem fel büszkén a fejemet.
-Babo! Minden kezdett nehéz,és a tiltott gyümölcs a legédesebb!Hülye az férfi aki nem vesz észre téged.És nem veszi észre azt,hogy szereted őt.Mivel ha te szeretsz valakit avval kedvesen viselkedsz,és elvárod,hogy viszonozzák.De ha nem kapod meg ezt a kedvességet,akkor váltasz át boszorkányba,és ordítod le a másik fejét.Viszont ez a tetted mélyebb érzéseket vált ki az emberből,és emitt még jobban szeretnek.Tudom,hogy furcsán hangzik,de ez az igazság.Ez az egyetlen dolog amit Nana nem tudod leutánozni a személyiségedből.Higgy nekem! Előbb vagy utóbb,úgy is bevallja neked az érzéseit.-ölelt meg.
-De apu Zelo-t szemelte ki!
-Apáddal ne foglalkozz,majd én elrendezem.Neki nincsen ehhez szeme.-nevette el magát.-Na de most menj tanulni még egy kicsit,aztán lefekvés!-ölelt meg,és ahogy kérte elmentem a szobámba.
Az ajtót bezárva magam mögött,vettem elő a könyveimet,és az órarendemet.Bepakoltam másnapra a könyveimet,majd elmentem letusolni.Utána álltam neki tanulni.Amennyire tudtam tanultam.A gondolataim teljesen máshol jártak.
Nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet,amikor DaeHyun lefagyott arccal ül a fotelban,és a jobb kezét a szívére helyezi.Furcsa volt.Azt viszont nem tagadhatom,hogy tetszik DaeHyun,mert nagyon is tetszik.Minél többet látom,annál jobban tetszik.Nem tudom kiverni azt sem a fejemből,ahogy Zelo néz rám.Olyan aranyosan,és vágyakozóan.Nem is tudom elmondani hogyan.Csak nem? Ő neki tetszek? Az nem lehet! Vagy mégis?
    Aish! Miért gondolkodok ilyeneken? Nem is evvel kéne foglalkoznom.Az iskola,és a munka az első.Utána a család nekem nincsen időm a szerelemre.De egyfolytában arra tudok gondolni,hogy mi lenne ha....
Ilyen gondolatok jártak a fejemben.Nem tudtam a tanulásra koncentrálni,ezért inkább lefeküdtem aludni.

Egy nagyon szép házban voltam.Minden harmóniában volt egymással.Éppen a konyhapult előtt álltam és kevertem a krémet,mikor hirtelen két erős kart éreztem meg,ahogy szorosan átöleli derekamat.Óvatosan gyengéden bele csókol egyet nyakamba,majd fejét ráteszi a vállamra,és ott pihenteti:
-Mit sütsz édesem?-kérdezte meg
-Csokitortát.
-Mi okból csinálsz csokitortát?
-A fiad kívánsága volt,hogy amikor haza ér az edzésről csokitortát akar enni.Ezért csinálok egyet.-hagytam abba a krém keverését.
Az egyik keze a derekamról a tál széléhez vándorolt.Egyik ujjával bele nyúlt a krémbe,és azt rákente ajkaimra.Majd a fülembe súgta:
-Lenyalhatom?
Én erre elnevettem magamat,és boldogan fordultam felé.DaeHyun arca tárult elém.Ajkait az enyémekre tapasztotta.És ekkor.....képszakadás.
       Felébredtem.Csak egy álom volt.Már ilyeneket álmodok,hogy DaeHyun-nal közösen élek egy szép házban,és gyerekünk is van.
Hajnali 4 óra.Nem akarok vissza aludni,mert lehet megint ilyent álmodok.Ezért rögtön a telefonomért nyúltam.
Kaptam egy üzenetet:

Esther beszélni akarok veled valamiről,úgy hogy csak mi ketten legyünk.Négyszemközt.Mikor érsz rá?
PS: Zelo 

Ezt az üzenetet este 8-kor küldte.Én meg hajnali 4-kor válaszoltam rá.(nagyon jó az időzitésem:D) Azt írtam neki,hogy ma 16:00-kor találkozunk a kávézónkban.
Miután letettem a telefonomat neki álltam tanulni.Egy normális lány iskolaidőben hajnali 4-kor alszik,én meg mit csinalok ilyenkot állok neki franciát tanulni. (Úgy tűnik nem vagyok normális...amugy azért tanulok franciát,mert most fogok majd nyelvvizsgázni belőle.Az igazi anyukám anyukája francia volt,ezérz nagyon közel áll hozzám a francia és szeretem is.) Úgy,hogy hajnali négykor francia nyelvtanoztam.Egyébként is éjjeli bagoly vagyok,sokszor nem tudol aludni esténként,anyu azt mondta,hogy ezt egyszer majd kinövőm. Amugy anyu igazából pszihólugus. Hamarosan magán rendelőt nyit.
 Olyan fél 7 körül abba hagytam a tanulást és neki álltam készülödni. Majd mikor végeztem mindennel lementem reggelizni.
-Jó reggelt kislányom!-köszönt apu.-Olyan nyúzoztt vagy.Talán nem aludtál éjszaka és hajnalig beszéltél Zelo-val?-kérdezte az arcomat fürkészve. Remek ez az én szerencsém. Ennyire látszik rajtam,hogy nem aludtam. Ahj..visszatért az iskola és az álmatlan éjszákák.
-Nem Zelo-val beszéltem. Rosszat álmodtam hajnali 4 körül felébretem,és utána nem tudtam visszaaludni ezért franciát tanultam.-ültem le vele szembe.
-Helyes! Okos és szorgalmas kislányom van.Készülnöd kell a nyelvvizsgára.-mondta,az újságba.(annyira bele volt merülve,hogy rám sem figyelt.Ja amúgy itthon mindig magyarul beszélünk.)
-Jó reggelt!-érkezett meg a konyhába Max öcsikém is.
-Neked is!-jött a válasz tőlünk egyszerre.
Max is leült a helyére,és neki állt a reggeliének.A reggeli innentől csendben telt,mindenki elvolt foglalva a saját ételével.Amikor végeztünk vele én és Max elindultunk a suliba.


A suliban semmi érdekes nem történt,ma már voltak keményebb órák.Matek(dupla matek) történelem,fizika,irodalom.Ma nem is volt se tánc,se ének óra.Ezért elégé elfáradtam.Nagyon sok lemaradásom van,amit be kell pótolnom.Nem vitás az iskola elkezdődött.

A suliból egyből,a kávézóba mentem,mivel anyu terhes,ezért ő gyesen van,és boldogan besegítek.Igaz,hogy vannak alkalmazottak,de mindig jól jön,egy pár segítő kéz.
 Négy órakor pontban Zelo
lépet be az ajtón.Leült az egyik asztalhoz,és várt.
-Apa itt van Zelo! Tarthatok egy kis szünetet?-kérdeztem meg aputól,aki pont akkor lépet mellém a pultba.
-Persze! Sőt nem is értem,hogy miért álltál be dolgozni,elintézzük mi a dolgokat.Menj nyugodtan,mára végeztél.-mosolygott rám apu.
Gyorsan hátra mentem levettem a kötényemet,majd csináltam kettő Milky shaket,és azokkal a kezemben ültem le Zelo-val szembe az asztalhoz.
-Szia! Köszi!-köszönte meg az italt.
-Szia! Nincs mit a ház ajándéka!-mosolyogtam rá.-Miről akartál beszélni?-tértem rá rögtön a témára.
-Mesélj nekem Nana-ról! Kérlek,mondj el mindent. Hogy milyen volt,valójában,milyen volt a valódi énje.Mert én nem tudom elhinni azokat a dolgokat amiket mondtál.Nem tudom elhinni,hogy olyan volt amit te elmondtál róla.-hajolt jól közel hozzám,és mélyen a szemembe nézett.
Én erre sóhajtottam egyet,majd bele kezdtem hosszú monológomba Nana-ról.Mindent elmondtam,az életéről,arról,hogy miket tett,miket csinált.Viszont a végéről nem hagyhattam ki azt,hogy mit érzett Zelo iránt.
-Tényleg szeretett téged Zelo! És szerintem miattad,még képes lett volna megváltozni,és jóvá tenni a dolgokat,de...-itt megcsuklott a hangom.-Erre már nem volt lehetősége.Sajnálom Zelo!-néztem rá könyes szemekkel.
-Rendben.Nincsen semmi baj! Nem haragszom rád,se rá,se a világra.Amúgy meg már teljesen jól vagyok.Nem gyászolom,tovább léptem.Csak érdekeltek a dolgok.-mosolygott rám.,mire én is vissza mosolyogtam,és letöröltem a könnyeim.
Ezek után témát váltottunk,és beszélgetünk,beszélgetünk,beszélgetünk.Egészen zárásig.Nagyon jól elvoltunk.Zelo-ban,és bennem nagyon sok közös van.Kedvelem őt.Jobban mint eddig.Ő az én kis zsiráfom.Ha-ha nekem van saját kis zsiráfom.
Apuval elvittük Zelo-t a drom-hoz,és mi is haza mentünk.Mikor haza értünk megvacsoráztunk.Vacsi utána megfürödtem,és utána belevettetem magam a tanulásba.Este nyolckor.Ez is csak én lehetek.
Olyan 11-ig tanultam,majd lefeküdtem aludni.

Másnap ugyan ez a rutin végig ment. Egy különbséggel. Amikor végeztem a suliban egy olyan személy várt a suli előtt akire nem számítottam.
-Oppa?!-kerekedtek el a szemeim,ahogy a kocsinak támaszkodott,pilóta napszemüveget viselt,és mint mindig most is irtó jól nézett ki.
-Neked is szia Eszter!-válaszolt nekem magyarul.A suliból kijövő diákok,egy nagy tömegbe gyűltek,és beszélgetésünket figyelték.
-Mit keresel itt?-kérdeztem meg tőle közelebb lépve hozzá.
-Nem ilyen fogattatást vártam.Miattad jöttem!-lökte el magát a kocsitól,és elém állt.
-Miattam?-kerekedet el még jobban a szemem.
Levette a napszemüvegét,amit a pólója nyakába akasztott.A mögöttünk lévő tömeg (a lányok) hatalmas ujjongásba kezdett a cselekedete miatt.Elhiszem,hiszen most így úgy nézett ki mint egy címlapfotó.
-Igen miattad.Mert szeretlek,és szeretném,ha megpróbálnánk mi ketten!-fogta meg a kezeimet,és mélyen a szemembe nézett.
Hogy mi van???