5.rész Féltékeny vagy?

Hali! Itt a kövi rész örülök,hogy tetszik a blog.Nagyon jól esik,a sok visszajelzés.És nagyon örülök,annak,hogy több mint 1200 nézték meg a blogot.Ez nagyon jó érzés :D KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNJÜK!!! Na de nem hozom az időt. 2 komi és jön a következő rész.Ehhez a részhez,meg jó olvasást kívánok!

Nana szemszöge:

Megérkeztem.A nagyi,nagyon kedvesen üdvözölt.És rögtón elhalmoztak ajándékokkal.A szobámat berendezték,a stílusom szerint,és új ruhatáram lett.A szoba tényleg tükrözi a stílusom.A kék,rózsaszín,és lila dominál.Nagyon tágas,és van saját gardróbom is.Plusz egy külön meglepetés.Kaptam egy új telefont. Magántanuló leszek,és mellette lehetek gyakornok is.
A hétvégének vége lett.Újra egy fárasztó,nap elébe nézek.Amit már mondtam,nem vagyok tökéletes.Ez be bizonyosodott.A hip-hop nem az én stílusom.Egyáltalán nem áll rá a lábam.De nem adom fel megtanulom azt is.Reggel a közös reggeli után,kocsival bevittek a TS-hez.
A nap borzasztó lassan telt.Már alig vártam,hogy vége legyen.Este 6-kor végeztünk az énekórával.Mimi bent maradt gyakorolni,én meg Barbie társaságában sétáltam haza.Már majdnem Barbeiékhoz értünk,mikor megszólalt a telefonom,még nem mentettem át minden számot,ezért csak a telefonszámot írta ki.
-Halló!-vettem fel.
-Szia Nana,mit csinálsz most? Van kedved találkozni valahol?-szólalt meg egy ismerős hang.
-Most éppen haza felé tartok.Este van,és fáradt vagyok.
-Jól van,ezt megjegyeztem Kim Nana! kerülőd a társaságom.-vágta be a sértődőtett.
-De...de fáradt vagyok.Nem kerüllek téged.Egyébként meg mi csak 2 napja,nem találkoztunk.-oktattam ki.Közben oda értünk Barbieék házához.Barbie megölelt,elköszönt és bement.
-Az a 2 nap is,kínszenvedés volt.Tudod milyen rossz az,hogy nem vagy itt velünk.A srácok is hiányolnak.De én a legjobban,látni akarlak!-kezdet el könyörögni.
-Rendben,de minimum egy kávéval a kezedben,merj elém állni!-mondtam neki nevetve.
-Oké,a pláza előtt találkozunk 30 perc múlva.-tette le a telefont.Én elindultam a pláza felé.15 perc alatt oda értem,és vártam Zelora.

Zelo szemszöge:

Amint lettem a telefont,indultam is a pláza felé.Út közben vettem egy kávét,hiszen Nana azt mondta,hogy egy kávéval merjek a szeme elé állni.Mikor odaértem a plázához,Nana már ott ácsorgott előtte.Oda lepakodtam mögé,és az egyik kezemmel befogtam szemeit.

-Zelo?-kérdezte megszeppenve.

-Talált.-súgtam bele fülébe.Erre ő levettem a kezemet,a szemérről,megfordult,és megölelt.

-Hoztam kávét.-még mindig,vékony karjai között voltam.Mondatom után engedett el.

-Te komolyan hoztál kávét? Pedig csak viccből mondtam.-kuncogott az orra alatt.

-Tényleg? Pedig olyan őszintének tűnt.Nem baj akkor is itt van,és megiszod.-nyomtam a kezébe.

-De akkor nem fogok tudni aludni.Nem kérem.-adta vissza.

-Nem! Megiszod! Az én pénzem veszett kárba,a te vicces miatt.-adtam vissza neki.

-Nem tehetek arról,hogy ennyire hiszékeny vagy.Nem kérem. Idd  meg te-nyújtotta ki a nyelvét,miközben megint vissza adta.

-Nana-shil,kérlek,idd meg!-néztem rá kiskutya szemekkel.Sóhajtott egyet,és kivette a kezemből,a kávét,és beleivott egy kortyot.Küldött felém,egy grimaszt,én meg rá mosolyogtam.Gyorsan megitta a kávét,nem értem mit problémázott rajta.Aztán elindultunk sétálni.Elviszem őt a kedvenc helyemre.
Mikor odaértünk,ő gyönyörködött a park szépségében.
-Ez gyönyörű.Ezt a helyet még nem is ismertem.-fordult felém.
-Mert,ez az én titkos helyem.Nem sokan ismerik,ezért csendes park.Szeretem.Ide szoktam jönni,ha gondolkodni akarok,és ha egy kis magányra van szükségem.-mondtam miközben  körbe néztem én is.
-Nagyon tetszik.De mától,ugye tudod,hogy nem csak a te helyed lesz.Hanem a miénk.-lépet elém,és nézett fel rám.
-Igen,azért hoztalak el ide,hogy veled is megosszam,ezt a helyet.-fogtam meg a kezét,és összekulcsoltam ujjainkat,majd elkezdtem közeledni felé.Alig pár centi volt köztünk,ő kikerekedett szemekkel bámult rám.Pont amikor úgy éreztem itt az idő,Nana felkiáltott:
-Jé,ott van egy hinta!-és már oda is rohant hozzá.
-Nana,te soha sem tudsz komolyan viselkedni?-mentem hozzá oda.
-Miért kéne komolyan viselkednem?-vigyorgott rám,mint a tejbe tök.
-Mert,vannak komolyan helyzetek,és pillanatok.-ültem le a másik hintába.
-Ha,mindig komolyan lennék,akkor az nem,én lennék.-válaszolt még mindig fogát mutatva.
-Reménytelen esett vagy.-nevetem el magam.
-Most,miért?-értetetlen fejjel nézet rám.
-Mert,az vagy!-nyújtottam ki a nyelvem rá.Mire ő is rám öltötte,és elkezdte hajtani a hintát.Már nagyon magasan volt,és onnan kiugrót,a mázlista talpra esett.
-Normális vagy? Mi lett volna ha rosszul esel? Ebbe nem gondolsz bele?-förmedtem rá,tényleg nagyon rossz volt még nézni is.
-Nyugi már.Lazíts el magad.Én most lehet,hogy felpörögtem a kávétól,de nem szoktam ennyire kedvtelen lenni.-jött oda és megállt előttem.-Hopp! Állj fel,és bújócskázunk!-ugrándozott előttem.
-Bújócska? Te tényleg nem vagy ma jól.Nem megyek,inkább beszélgessünk.-ültem vissza a hintába.
-Ahj....oké.-vágta be a dúrcát,és vissza ült a másik hintába.
-Mikor születél?-kérdeztem tőle,mert azt tudom,hogy 14 éves de azt még nem mondta,hogy mikor született.
-1999. január 12.-én születtem.
-Akkor nem 15 vagy?-kerekedtek ki a szemeim.
-Itt igen 15-nek számítok,de Magyarországon 14-nek. Ott te most 16 lennél.-nézet rám mosolyogva.
-Ti egy évvel később,kezdtétek az időszámítást?
-Igen.-szépen lassan ringatózott a hintában.Néma csend támadt,csak az este hangjait lehetett hallani.Nana látszott,hogy valami zavarja.
-Mi a baj? kérdeztem meg végre.Erre ő nem válaszolt,hanem odajött hozzám,és beleült az ölembe,kezeit nyakam köré fonta,fejét mellkasomba temette.
-Annyira rossz,hogy nem ismerem a szüleimet.
-Na most,meg átváltottál komolyba.Látod ez is megy neked.-simogattam haját.Tisztára olyan mint egy kiskutya.
-Ez most nem vicces! Komolyan mondtam.-nézet fel rám.
-Te tényleg nem ismered a szüleidet?-nagyon meg lepett.Nagyon sokat mesélt eddig magáról,de a családjáról nem.Legalább is nekem nem.
-Nem.Sajnos!-hajtotta vissza fejét mellkasomra.
-Mi történt velük?
-1 éves voltam amikor,meghaltak autóbalesetben.Azóta a nénikém nevel.Olyan nekem,mintha az anyám lenne,de mégis úgy érzem,hogy hiányzik valami az életemből.Sokszor rám tőr,ez az érzés.Nem érzem magamat teljesnek.-mondta őszintén.
-Minden erőmmel azon leszek,hogy az ami hiányzik belőled,pótolhasam.-néztem szemébe.
-Ezt,nem így akartad kimondani,igaz?-mosolyodott el.
-Hát nem! Gondolatban jobban hangzott.-nevettem el magam,mire ő is nevetni kezdett.
-Ahj! Annyira tehetetlenek érzem magam. Csináljunk valamit!-sóhajtott fel.
-Nekem,van egy ötletem.-vigyorodtam el.
-Mi?
-Csak,maradj mozdulatlan.-súgtam neki.Ismét megpróbálkoztam,avval,hogy megcsókoljam.Szépen lassan elkezdtem felé hajolni,így csökkentve a távolságot köztünk.Ő óriási,nagy szemekkel pislogott rám,aztán becsuktam szememet,és ajkaim hozzáértek övéhez.Ajkain hirtelen találkozásától,összeszorította az ajkait,így csak egy hosszú szájra puszi lett.Mikor kicsikét elhajoltam tőle.Még nagyobb szemekkel nézett rám.Utána meg engem lepet meg,mert most ő tette,ugyan azt amit én pár másodperce.Átvettem az irányítást,és most már tényleg,megcsókoltam.Annyira puhák,és édesek,az ajkai.Mikor elváltunk egymástól,ő beleharapott alsó ajkába.Én meg elmosolyodtam.
-Finom volt.-mondtam kacéran mosolyogva.Ő teljesen vörös,fejjel bele ütőt kezembe.Mire én felnevetem.
-Ne legyél,ilyen még jobban,zavarba hozol.-fordította el a fejét.
-Nem baj,akkor aranyosabb,vagy mint általában.-pusziltam meg arcát.
-De nekem,akkor is kellemetlen,ha zavarban vagyok.-fordult vissza,és morcosan nézett.
-Engem nem érdekel.-pöcköltem meg orrát.
-Áuuu! Babo!-ütött rá egyet fejemre.
-Yaa! Én nem ütöttem ekkorát!
-Ezt az előző,"kínos helyzetbe,hozom a barátnőmet" húzásodért kaptad!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Akkor,felkészültél  a,másik kínos helyzetre?-nem vártam meg válaszát,hanem,rögtön megcsókoltam.Ajkaink ismét elváltok,ő pedig,zavartan,hozzám bújt,hogy ne lássam elpirult arcát.Én meg nevettem rajta.
-Megint zavarban vagy?-kérdeztem meg tőle.erre ő csak bólintott egyet.Én meg megpusziltam feje búbját.Romantikus pillanatunkat,Nana telefonja zavarta meg.
-Halló?-vette fel a telefont,felkelt az ölemből,és arrébb ment,egy picit.Pár perc múlva vissza jött:
-Haza kell mennem.-hajtotta le a fejét.Felálltam a hintáról,és ujjainkat összekulcsolva elindultunk.Néma csendben sétáltunk,egymás mellett.Mikor ő megszólalt:
-Fájnak a lábaim! Amúgy a plázáig kell mennünk,oda jönnek értem.-nézett rám.
-Oké.Akarod,hogy vigyelek a hátamon?-álltam meg.Bólintott egyet.Lehajoltam,hogy rám tudjon mászni.Mikor sikerült neki,szépen lassan felálltam,mire ő felsikított.
-De jó,ilyen magasan!-kuncogott az orra alatt.
-Érzem! a szíved,annyira hevesen ver.Tériszonyod van?-kérdeztem tőle.
-Nem,nincsen csak 10 métertől.A szívem meg,miattad ver így!-mondta alig halhatóan,mert arcát a hátamba temette.
-Akkor,nehéz lesz ez a kapcsolat,ha a puszta érintésem,ennyire zavarba hoz.-próbáltam húzni az agyát.
-Yaa! Ez azt jelzi,hogy mennyire szeretlek!-tette vállamra fejét,és adott egy puszit,arcomra.Elfordítottam fejem,és én is megpusziltam arcát,ami a vállamon pihent.Ez idő alatt,odaértünk a plázához.Lesszállt a hátamról,és indult is volna,már az autóhoz,ami érte jött,de én megfogtam kezét.Magam felé fordítottam,és megcsókoltam.Majd megöleltem,és útjára engedtem őt.Én is haza mentem.Az ajtón beérve fülég érő mosollyal a fejemen,mentem volna be a szobámba,de Himchan leszólított:
-Mi ez a,jókedv?-jött oda hozzám.
-Elég ha annyit mondok,Nana?-kérdeztem tőle mire a többiek is oda jöttek.
-Nem! Mit csináltatok?-ültette le Youngjae az egyik székre,és mindenki leült egy-egy székre.
-Nem fogom,elmondani nektek minden,egyes lépésünket előre!-támasztottam meg fejemet az asztalon.
-Nem kell elmondanod.Én tudom.-mondta Bang.
-Mi? Honnan tudod?-kérdeztük mind az öten egyszerre.
-Látszik rajta! Komolyan nem veszitek észre fiúk? Zelo túlesett Nanaval az első csókon!-mosolygott Bang.
Én erre elpirultan lehajtottam a fejem,és zavaromban,a kezemet piszkáltam.
-Szóval erről van szó?-vigyorgott Himchan.
Már Zelo sem pici,ezt be kell látnunk.-mondta Dae
-Nem,már ő sem.Na de most menjünk aludni holnap fárasztó napunk lesz.-mondta Bang.Mindenki bement a szobájába.Én már zuhanyoztam,úgy hogy átöltöztem,és belefeküdtem az ágyamba.ÉS nem sokkal utána el is aludtam.

Nana Szemszöge:

A mosolyt az arcomról,nem lehetett letörölni.amikor haza értem,a nagyi kiszed belőlem minden apró részletet.Nagyon örül,hogy boldog vagyok.Után miután,jól kibeszéltük a dolgokat,elmentem,fürödni és eltettem magam holnapra.

Másnap bementem az öltözőbe,át öltöztem,és beléptem az edzőterembe.Ahol a lányok rögtön letámadtak:

-Naaanaaaaaaaaa! Képzeld,ma a srácok,és a Secret is velünk edz!-ugrándozott Barbie.

-Tényleg?

-Igen! Tök jó lesz! Elvileg,páros táncot is fogunk táncolni.De várom már,én Youngjaejel fogok táncolni.-jelentette ki a Ayane.

-Mindenki avval táncol akit,húz.Mert cetliket,kell majd húzni.-jött oda az egyik csaj. Min Hee.Utálom őt.Azt hiszi,ő a tökély.

-De kár!-mondta Barbie.

.Amilyen,mázlim van biztos,Zelot húzom.Minden egyes tesztben ő, jön ki és össze illünk.Nincsen enki barátnője,úgy,hogy még esélyem is van nála.-mondta nagyképűen.Úgy éreztem,hogy most azonnal,megverem.Mimi látta is rajtam,ezért megfogta a kezemet,és megszorította.

-Majd,meglátjuk.Ki kit húz,nem mindegy?-kérdezte, Rara.

-De,mindegy.De én akkor is Zelot húzom.-mondta Min Hee.Majd belépet az edző.

-Sziasztok skacok! Ma vendégeink lesznek,és egész nap velünk fognak edzeni.Fogadjátok,sok szeretettel a B.A.P és a Secrettet.-jelentette be az edző őket,és ők meg bejöttek,az ajtón.Mindenki,ujjongott,és tapsolt.Megálltak az edző mellett,és ő megint bele kezdett a mondandójába:

-A mai nap,más műfajokkal,is megismerkedhetek.Természetesen hip-hop is lesz,de sok más is lesz mellette.A páros tánccal kezdünk.A párokat,én osztom ki.Aki hallja a nevét az jöjjön ki,én adok neki egy papírt amire a párja,neve van írva.Ameddig a végére nem érek,mindenkinek,addig nem szabad megnézni.Utána meg mindenki megkeresi a partnerét.A nevek között,az itt jelenlévő idolok neve is szerepel.-világosított fel minket.

Miután mindenki,megkapta meglehetett nézni.Én Jongupot kaptam.Ayane Yungjaet,Barbie Daehyunt,Rara Himchant.Ru,és Soo Jin meg más gyakornok srácokat kaptak.Mimi meg Yongukot.Zelo meg Min Hee.Tulajdon képen örülök,hogy nem Zelot kaptam,mert mellette nem a táncra koncentrálnék.Féltékenynek sem vagyok,féltékeny Min Heere nem vagyok az a féltékeny típus.Min Hee tombolt az örömtől. Zelo és Jongup egymás mellett állt.Felálltam és elindultam a kettő fiú felé.Ahogy megálltam előttük Zelo szája rögtön mosolyra húzódott.Mire én kuncogtam egyet orom alatt és Jongup elé léptem:

-Megtisztel uram,hogy a partnerem lesz?-hajoltam meg előtte.

-Megtisztel vele kisasszony.-hajolt meg ő is.Erre Zelo,kivette a kezemből,a papírt,és hangosan felolvasta:

-Jongup? Jongup? Miért ő?-kérdezte rám nézve.

-Nem én tehetek róla.-rángattam a vállamat.-Sok szerencsét Min Heehez!-kacsintottam rá,és Jongupba karolva elindultam a többiekhez.

-Szegény,most ki van akadva.Mond Nana te nem vagy féltékeny?-nézett rám Jongup.

-Nem,nem vagyok az.-mosolyogtam rá.

-Rendben.Ugye majd megvédesz tőle? Mert rajta látszik,hogy féltékeny.-mondta Jongup félve.

-A kis Babo,még a legjobb barátjára is féltékeny.-néztem Zelo felé,vigyorogva.-Igen,megvédelek tőle,nem kell aggódnod.-mondtam Jongupnak.Mire,ő egy megnyugodott mosolyt küldött felém.

-Rendeben skacok akkor kezdjünk.Mindenki álljon össze-vissza a partnerével.-utasított az edző.Mi ott maradtunk ahol voltunk,mert a többiek mentek össze-vissza a teremben.Gyorsan bemelegítettünk,és az edző megint belekezdett mondandójába:

-Az első tánc ami a feladat lesz,az a Samba.Van esetleg egy olyan páros,aki megmutatná nekünk ezt a táncot?-nézett körbe a teremben.Senki néma csend,majd az edző megszólalt:

-Rendben,akkor én választok.Jongup és Nana,kérlek táncoljatok,nekünk egy Sambat.Oda mentünk a edző mellé.Ő elment a lejátszóhoz,és betett valami zenét.Mi meg szinte,rögtön kapcsoltunk,és táncolni kezdtünk.(valami ehhez hasonlott tánc)

Mikor vége lett,mindenki tapsolt.Az edző pedig véleményt mondott:

-Ez,aztán a tánc! Gratulálok! Nana,le a kalappal,hogy ha a hipp-hoop is így menne,akkor meglennék elégedve.Nagyon ügyesek vagytok! Gratulálok.-monda és vissza invitált a helyünkre.Ezek után,közös Sambazás volt,az első 2 órában utána egy szünet.A mosóból,mentem vissza fele,a terembe,mikor valaki megragadta a kezemet,és behúzott az egyik kicsi ruhaszertárba.

-Normális va..-nem tudtam befejezni,mert megcsókolt.A falhoz szorított,és egyre vadabbul kezdett csókolni.Próbáltam ellökni,magamtól,de nem tudtam.Túl gyenge vagyok hozzá képest.Ezért,csókunkat próbáltam megszakítani.A csókból szépen lassan átváltottam kis puszikba,majd így sikerült,leszednem magamról.

-Normális  vagy?-kérdeztem meg előző kérdésemet.

-Igen,az  vagyok.-mosolygott rám.

-Azt látom.Ennyire nem tetszik ez a páros dolog?

-Nem,olyan rossz volt látni,amikor Jongupal szólóztál.-mondta félénken.

-Te féltékeny vagy?-kérdeztem gúnyosan.

-Nem,nem vagyok féltékeny!

4.rész/1 Szerelemtől bűzlik a levegő

Hali, én vagyok Lili, és ebben a részben Mimi szemszögében olvashatjátok el az eseményeket.
Remélem tetszeni fog. Puszi xoxo

- Áááá! Annyira utálom ezt az egészet! Miért vagyok csak én ilyen? Istenem segíts!- kiabáltam plüss macimba egy újabb nap után a B.A.P-vel. -B.A.P. így, B.A.P. úgy. Rhh! Jól éreztem magam velük, meg a csajokkal, de ez sok! Hogy lehetnek a lányok az elejétől ilyen vakon szerelmesek a fiúkba?! Jó, Nanát megértem, mert Zelo is nagyon oda van érte, látszik a szemükben, hogy szeretik egymást. De ott van YongJae -Mr.Nagyszájú- és Ayane kapcsolata. Nem tudom, mi van köztük, egészen jól kiegészítik egymást,de féltem Ayanét. YongJae nem olyannak néz ki, mint aki komolyan venne egy kapcsolatot, vagy egyáltalán jobban szeretné párját magánál. De mégis Jepp Oppa, Ru és SooJin szerelmi háromszöge aggaszt. YongGuk az egyetlen, akivel ennyire jól kijövök, hogy már Oppának szólítom. Két barátnémat tisztelem azért, mert a versengés közben egész jól védik barátságukat. De Oppát viszont meg sajnálom, hogy két lenyűgözően szép, melegszívű lány közül kell választania. Ha választ persze. Hm… Mackókám, most a fürdő felé veszem az irányt, aztán alvás! Ideje lenne pihenni, nem gondolod?
Megtettem alvás előtti rutin dolgaimat a fürdőben, majd bebújtam Macival a puha takaró alá.
Különös módon reggel tele voltam energiával, ami lehet annak köszönhető, hogy korán elaludtam. Gyorsan összeszedtem magam és futottam a kiadóhoz. A gyakornoki bejárat előtt összefutottam Barbieval és Rarával.
- Hú, de jó, hogy nem én vagyok megint az utolsó.
- Mimikém, meséld már el, hogy ezt hogy csinálod! Előbb kelsz fel, mint mi és még közelebb is laksz – vetette fel Barbie már a próbateremben, amin természetesen mindenki kuncogott egy jót. Istenem Barbie megfojtogatlak! Mióta van B.A.P. azaz Daehyun én már csak egy vicces szerencsétlenség vagyok neked, vagy mi?
Már mondtam volna a szépen megfogalmazott válaszom, de az edzőbá’ bejött, és a köszönés meg a bemelegítés után kezdetét vette a táncmaraton. Reggel nyolc órától fél háromig tartott a próba minimális szünetekkel.
- Naná, most lesz egy 2 órás szünetünk az énekóránig. Elmegyünk enni valamit hármasban Barbieval? - karoltam át félig hulla barátném nyakát.
- Au! Oh, nem tudom… Elmegyek, de csak akkor, ha nem kell sokat mozogni - mondta egy fáradt mosollyal az arcán.
- Hihi! Barbie teljesen úgy néz ki, mint aki olyan sokat akar, vagyis tud mozogni - fordítottam Nana buksiját az említett személy felé, aki éppen a földön fetrengett törölközővel a fején. Erre a látványra mind a ketten egy jó ízűt nevetünk, majd elköszöntünk a többiektől, és összeszedtük barátnőnket.
A két órás szünet gyorsan eltelt, de elegendő volt ahhoz, hogy a feltöltődjünk, és kibírjunk két és félórányi énekórát.
- Mimi, én azt hiszem te valami csoda energia bogyót ettél.
- Szerintem is. Hogy lehet még mindig ennyi energiád egy egész napos próbamaraton után? Főleg annyi, hogy még pluszban itt maradj gyakorolni? - faggatott Nana a kornyikálás után.
- Hehe! Nem tudom. Egy, imádok táncolni, kettő, jobb szeretnék lenni a legjobb, ha már énekelni nem tudok.
- Jaj, ne mondj már ilyet! Dehogynem tudsz énekelni!
- Kösz Nana, de a tanárnő is megmondta, hogy nem vagyok elég jó.
- Hé, Mimi! Azért ne felejtsd el, hogy a csapatban te tudsz a legjobban rappelni, meg freestyleozni, vagy egyáltalában ilyeneket tudni - biztatott Barbie. Lehet még sem változtál meg annyira.
- Na, jól van csajok, menjetek!- és ezzel a lendülettel meg billentettem táskámmal hátsójukat, amivel azt értem el, hogy gyilkos pillantásaik azt kiabálták; "Ezt még megbánod!"
EKÖZBEN:
- Oh, a fenébe! Hyung álljunk meg,a próbateremben hagytam a telefonom - mondta JongUp.
- Utánozás majomszokás! - bökdöste meg Zelo barátját.
- Siess, a gyakornoki bejáratnál megvárunk - mondta YongGuk és abban a pillanatban JongUp szaladt is.
Egy újabb Chris Brown remixet indítottam el, és hagytam, hogy testem a zene ritmusára mozogjon.
A szám végén mikor bele néztem a tükörbe egy tapsikoló JongUp állt az ajtóban.
- Hűha, ez nagyon jó volt! Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz - jött közelebb, de a tisztes távolságot megtartva állt meg előttem.
- Nem tudom biztosra, hogy jól táncolok, ezért nem is dicsekszem vele.
- Pedig nagyon jó vagy, nekem elhiheted – vigyorgott, és mutatta hüvelykujjait nekem.
- Talán nálad is jobb vagyok? - küldtem neki egy incselkedő mosolyt.
- Majd mindjárt meglátjuk!- odalépett a lejátszóhoz rácsatlakoztatta iPod-ját és elindított egy igen pörgős hip-hop számot. Igazi táncpárbajt csináltunk annyi különbséggel, hogy a végére egymással táncoltunk. A szám végére egyérdekes pózba érkeztünk, egész felső testem az övéhez simult és ő jóformán szorított magához. A levegő csak úgy izzott körülöttünk, és nemcsak azért, mert most tomboltunk egy nagyot. Kellemes fiús parfümje megbabonázott, szemeiben elvesztem. Jesszus! MeiXing, mi a francot csinálsz? Gyors elszakadtam tőle, és próbáltam oldani a feszültséget.
- Tudod mit? Egyezzünk meg egy döntetlenben.
- Hm, nem.
- Tessék?
- Kérek egy visszavágót! - mondta vigyorogva. Hogy tudsz ennyit vigyorogni?
- Állok elébe! De amúgy mit is csinálsz te itt azon kívül, hogy velem beszélgetsz?
- A próbateremben hagytam a telóm, visszaszaladtam érte, és itt a gyakornoki bejárat előtt szednek össze. És te?
- Gyakorlok, hogy jobb legyek.
- És most egyedül mész haza?
- Aha, de nem gond. De téged...
- Akkor haza kísérlek. Legjobb barátom barátnőjének barátnőjét, aki egyben a konkurenciám, csak nem hagyhatom éjszaka egyedül haza menni.
- Igazán nem szükséges, de leköteleznél, ha tényleg elkísérnél.
- Ez csak természetes Mimi. Menj, öltözz át, én addig szólok a fiúknak a bejáratnál találkozunk.
- Okés, sietek.
Mikor végeztem, JongUp tényleg ott várt a bejáratnál. Mimi nyugi! De miért is?
- Te aztán tényleg siettél - a vigyorgás kihagyhatatlan lett volna.
- Hm...
Egész úton szorosan mellettem jött, ami meg nyugtatott, és biztonságban éreztem magam. MeiXing most azonnal szállj le a fellegekből!
Nagyon jól elbeszélgettünk, sok közös témánk és dolgaink vannak. Csak tudnám, hogy eddig miért nem beszélgetünk? Ja, igen! Azért, mert nem vagyok képes bízni az idolokban. Akkor most tegyünk kivételt! Mimi, most adunk egy esélyt JongUpnak! Időközben haza értünk.
- Szia! Köszi, hogy hazakísértél.
- Nincs mit, szia.
Hirtelen meg indulásból utána léptem és karjánál fogva vissza rántottam. Nem tudom, hogy milyen arcot vágott, mert arra koncentráltam, hogy olvashatóan írjam a szemceruzámmal a telefonszámom.
- Vigyázz magadra hazafelé menet, és még egyszer köszi! - rohantam gyorsan be a házba.

Atyaég ebből mi lesz? És miért érzem magam ilyen csodásan?