3.rész Igazság

Sziasztok! Itt van a kövi rész,a segítséget köszönöm szépen a barátnőmnek Lilinek aki Mimi részét írta meg.És innentől ő is segíteni fog a blog írásában ha kell :) Köszönöm neki. :3 Nektek is köszönöm hogy olvassátok a blogot,ez nekem nagyon jól esik.De van egy új szabály.Mindig minden egyes rész 2 megjegyzés után jön aztán majd ez a szám növekszik,de addig még várni kell.A szabály innentől érvényes.2 megjegyzés és kövi rész! Ehhez a részhez meg jó olvasást kívánok!

Mimi Szemszöge:

Gyors leszaladtam a sarki boltba holnapra egy kis kajának valót venni. Éppen indultam volna a pénztárhoz mikor meglátom  újdonsült barátnőmet, Nanat. Oda mentem hozzá és elkezdtem érdeklődni a hátam mögött álló ismerős és nagyon magas fiú felöl. Látszott Nanan hogy azt kívánja bárcsak egy pillanat alatt lakat kerülne a számra és eltűnnék. De a kérdésemre hogy ki ez a fickó teljesen elárulta magát. Le eset miért van ennyi titkolózás. Fura is volt új lány ennyi titkocskával .Tehát Nana most lebuktál csajszi! Haza mentem és felhívtam Barbiet hogy elújságoljam neki a dolgokat. De mikor elmentem aludni rájöttem ,hogy nem kellet volna…talán még sem na mindegy remélem nem jár el a szája hiszen a barátnőm …remélem.

Másnap előbb bementem a TS –hez megszeretném Nanaval beszélni ezt a dolgot. Egyre nagyobb lelki ismeret furdalásom van hogy nem bírtam várni egy  estét azzal hogy megbeszéljem ezt  dolgot Nanaval. Nagyban játszottam a vizes üvegemmel mikor meghallom hogy  egy pár ember bejön  és egy női hang búcsúzik pár férfitól. És mint tegnap újra elborult az agyam.

- Le Buktál!- gondolom hogy nézhettem ki ahogy másodpercek töredéke  alatt falhoz nyomtam amint belépett az ajtón.

- Mi…Miről beszélsz?- meg ijedt,de nagyon ..

- Hogy is van az? Öhm  Junhong azaz művész nevén ZELO az a közeli barát és a lakótársak EGYIKE- a Zelot és az egyikét meg nyomtam és kicsit beképzelten kezdem el neki tovább mondani a magamét- A lakótársaidat itt kell megvárnod és YongGuk csak úgy erre járkál és még örül is hogy belebotlottál ellentétben veled. ÉS most vettél 6  sráctól vagyis bocsánat a lakótársaidról könnyes búcsút akik hogy is mondjam a B.A.P.!LEEE Buktál rá jöttem már megint hülye voltam és előbb nyitottam ki a számat mint hogy gondolkoztam volna..Éppen szólalt volna meg egy nagy  szipogás után mikor a lányok kipirosodott arccal és feldúltságot sugározva  torpantak be. Tudtam,  Barbie most nagyot csalódtam de én voltam ilyen barom. Én vagyok ilyen hirtelen természetű.’’ Sajnálom!!!Kérlek bocsánat Nana!!Sajnálom!!!  ezt kiabálta a belsőm de kívülről csak ott álltam üveges tekintettel és vártam a következményeket.

Nana Szemszöge:

A fenébe! Lebuktam,1 nap kellett ahhoz,hogy kitudódjon,gratulálok Nana,ilyenre is csak te vagy képes! Ezek jártak a fejemben miközben,farkas szemet néztem a lányokkal.Nyeltem egy nagyot:

-Sajnálom,de muszáj volt titokban tartanom.Nem mertem elmondani,mert akkor biztos kiközösítettek volna mert a B.A.P-nél töltöm a 2 hónapos gyakorlati időmet.-fejeztem be a mondatomat.

-Te kis butus! Már ezért miért közösítenénk ki téged ezért?-mosolyodott el Soo Jin.

-2 hónapos gyakorlati idő? Utána már debütálsz is?- kérdezte Rara.

-Nem,eddig úgy volt,hogy 2 hónapig leszek ideiglenes gyakorlaton.Ezért ezt a 2 hónapot a B.A.P-nél töltöm.De nem teljesen 2 mivel ők mennek koncertezni.Így előbb megyek el.-világosítottam fel őket.

-És akkor itt hagysz minket?-kérdezte Barbie szomorúan.

-Nem a családom is ide költözik,és a nagymamánál fogunk lakni.Ezért azt mondták,hogy továbbra is gyakornok maradhatok.-mosolyogtam rájuk.

-Ez király akkor,továbbra is velünk maradsz.-vigyorodott el Ayane.

-Ha már itt tarunk,akkor mesélj magadról! Egyébként is elmarad a edzés.-mondta Ru.

-Akkor ezért mentek el a többiek!-esett le a dolog Miminek.

-Nem lenne akkor,jobb ha valahol máshol tárnám fel az életemet nektek?-mutattam az ajtó felé.

-De menjünk fel hozzátok!-vigyorodott el Ru.

-Nem! Nem mehetünk fel! Nem szabad!

-De miért nem? Talán a B.A.P is ott van?-kérdezte Rara izgatottan.

-Nem ők nincsenek ott estig edzésük van.-mosolyodtam el.

-Hát akkor meg mi a baj? Menjünk!.karolt belém Ru,és megindultak kifelé.

-Jól van legyen,de előtte megkérdezem Yonggukot.vettem elő a telefonomat,majd tárcsáztam őt.2 cengés után fel is vette:

-Szia picur valami baj van?-kérdezte aggódva.

-Szia,nem nincs semmi baj.

-Akkor mond,helyzet jelentés?

-Elmarad a mai edzésem.És van egypár barátom akik feljönnének egy picikét hozzánk.Meg engeded?-vettem elő cuki hangomat.

-Persze picur,neked megengedem.Sőt ha akarod,akkor addig ott maradhatnak ameddig mi nem megyünk haza.Legalább mi is megismerjük a kis barátnőidet.-hangja kedves és aranyos volt.

-Köszönöm szépen,Bang Oppa!-mondtam neki.

-Nincs mit picur,na de most megyek mert itt van az edző jó szórakozást,és majd megyünk.Szia!-köszönt el,és aztán le is rakta.

-Na mit mondott?-kérdezte Barbie
-Jöhetek.-küldtem feléjük egy mosolyt.Ők örömükben ugrándozni kezdtek,és ugyan ilyen jókedvvel indultunk el.

Mikor odaértünk,elővettem a kulcsomat,hogy kinyissam az ajtót.Ahogy kinyitottam a lányok már bent is voltak.Tátot szájjal bámultak.Én szépen otthonosan mozogva,vettem le a cipőmet és akasztottam fel a fogasra.Aztán a hűtőhöz mentem és kivettem belőle a narancs levet.Vettem elő 7 darab poharat.
-Lányok! Kértek inni?-néztem feléjük.Ők össze-vissza nézelődtek a lakásban.Oda jöttek mindannyian,és én öntöttem nekik narancs levet.
Nagyon jól elvoltunk.A lányoknak elmeséltem az életemet,egészen idáig.Azt hogy, a szüleim meghaltak,hogy a nénikémmel élek.Amin a legjobban meg lepődtek az az volt,hogy Kim Kibum az-az Key  a Shinee-ből az unokatesóm,méghozzá az első.Mikor ezt elmondtam az álluk leesett,meg kiderült hogy Barbie és Taemin már pici koruk óta barátok.Minden mást is elmondtam,azt is hogy milyen hangszereken játszok,meg az egész életembe beavattam őket.Már olyan este 7 körül lehetett,amikor a fiúk megjöttek.Ennyire elszaladt az idő? Mindegy Bang úgy is azt mondta,hogy ők is megszeretnék ismerni a barátaimat. Mimin kívül mindenki,nagyon  izgult,hogy a B.A.P itt van velük egy szobában. Mindenki köszönt mindenkinek,és leültek a napaliba beszélgetni.Én nem mentem velük,hanem a konyhába mentem,és neki álltam vacsorát készíteni a fiúknak.Egyszer csak Mimi jelent meg mellettem:
-Segíthetek?-vigyorodott el mellettem.
-Persze,de miért nem beszélgetsz inkább a többiekkel?-mutattam a nappali fel.
-Nem nem vagyok kíváncsi rájuk.Nem vagyok rajongójuk,úgy hogy nem akarok velük beszélgetni.-förmedt egy picikét.
-Jól van nyugi,akkor gyere segíts nekem.-mosolyogtam rá.Segített megcsinálni a kaját.Mikor végeztünk megteríttetünk.Mindenki odajött a megterített asztalhoz.Vacsora közben,sokat beszélgetünk.Úgy láttam,hogy a fiúk jól kijönnek a lányokkal,ennek én nagyon örültem. De Mimi aggasztót a legjobban.Egész vacsora alatt csak ült a helyén,és tömte magába az ételt.Mint minden napnak ennek is vége lett.A lányok elmentek,mi meg szokásunk szerint leültünk TV-t nézni.Meg néztünk közösen egy műsort,aztán Yongguk,Himchan,Jongup és Youngjae elmentek aludni.Daehyun, Zelo és én meg még maradtunk egy picit. Tíz perc se telet el,de már Daehyun ott szuszogott mellettem,és mintha Zelo is becsukta volna a szemét. Valami természetfilm ment amire,én nem voltam kíváncsi ezért átkapcsoltam valami másra.Hirtelen ráakadtam egy csatornára amin a kedvenc droamámat adták a ,,You're Beautifult". És ott leragadtam nem kapcsolgattam tovább.
-Kapcsold el nem vagyok kíváncsi erre az ízére.-hallottam meg valakinek az unott hangát.
-Nem kapcsolok,el innen.Ez nem egy ízé hanem egy jó droama,egyesek nem tudják értékelni az ilyeneket.-szóltam neki vissza.
-Egyesek? Csak hogy tud,én már láttam ezt.-szólt vissza.
-Akkor meg mi baj van vele.Annyira szeretem Hongki olyan kis cuki még benne.-bámultam rá a képernyőre.
-Hongki! Szóval,már nem is én tetszek neked?-kérdezte megsértődve.Miért érdekli az,hogy nekem ki tetszik? Komolyan,nekem nem tetszhet más rajta kívül?
-Hongki,nagyon tehetséges,és én szeretem őt,felnézek rá.Különben is miért lenne baj,ha ő tetszene,és nem te?-fordultam felé.Háhá erre most mit válaszolsz Junhong. Ördögien kacagtam magamban,és vártam a válaszát.
-Nem mindegy az neked?-kérdezte vissza.
-Nem!-emeltem fel a hangomat.Már komolyan idegesített a viselkedése.
-Akkor el kell,hogy mondjam,most sem fogod meg tudni.-nyújtotta ki a nyelvét.Ez a gyerek komolyan,miért csinálja ezt? Egyre jobban kezdek bele zúgni. A veszekedések ellenére is,mivel én élvezem a veszekedéseket .Mert abból mindig,úgy jövök ki,hogy nevetek.Most is elnevetem magam.
-Most mi ezen a nevetséges?-nézet rám,értetlenül.
-Semmi,csak élvezem az ilyen veszekedéseket.-mosolyogtam rá.Erre ő is elmosolyodott.Majd csendben néztük tovább a TV-t.Mikor vége lett a Zelo bevonult a fürdőbe,én meg felkeltettem Daehyunt.Jó éjszakát kívánt nekem,aztán becsoszogott a szobájába.Én még gyorsan bementem a konyhába,inni egyet.Aztán amikor Zelo végzet akkor,én mentem a fürdőbe.Megfürödtem,fogat mostam,és eltettem magam más napra.

A következő nap,is úgy kezdődött mint a többi.Bementem énekórára,utána meg edzésre.Edzés után a lányokkal mentem haza.Az ajtó előtt kegy nagy doboz fogadott.Bele néztem,és a gitáromat,meg a hegedűmet láttam benne.Kivettem belőle mindkét hangszert.A dobozt széttépkedtem,és levittem a kukába.A hátra lévő időt úgy töltöttem,hogy zenéltem egyet.Amikor a fiúk megjöttek,üdvözöltem őket.
-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk.
Szia Nana!-jött oda Himchan nagy mosollyal az arcán és meg ölelt.Után pedig sorban a többiek is,kivéve Zelot,aki csak egy Helló-t nyögött ki.Biztos zavarban van.Hiszen a való életben nagyon visszafogott. Kivéve ha nekem kell vissza szólni.De engem nem zavar,én így is szeretem őt.A fiúk sorban elmentek fürödni míg én össze dobtam valami vacsorát.
Vacsora után,szokás szerint Jongup mosogatott.A többiek pedig elmentek aludni,mivel nagyon fáradtak voltak.Én meg segítettem Jongupnak.Beszélgetünk egypár dologról,aztán nekem kicsúszott a számon ami már egy ideje nyomja a szívemet:
-Mi baja Zelonak velem?-néztem rá.
-Nem gondoltam,hogy ezt megfogod kérdezni.-mondta zavartan,mint aki egy titkot készül elmondani.
-Mert?-néztem rá ismét.
-Mert...hát,ezt tőle kéne megkérdezned.-mondta ki végül nagy küszködés után.Valami biztos olyan dologról van szó amit nem mondhat el,vagy nem meri elmondani.
-De akkor sem értem őt,az egyik pillanatban,kedves,a másikban,meg bunkó velem.-tettem el egy a tányérokat a szekrénybe.
-Figyeld,én sem vagyok gondolat olvasó,ezt a dolgot kettőtöknek kell megbeszélnetek.Amúgy semmi rosszra,nem kell gondolnod.-vigyorodott el,és a kezembe nyomott egy tányért.Rendben,ha neki ez a véleménye akkor nem aggódom,és nem is foglalkozom vele.Egyébként is én élvezem amikor bunkó,mivel akkor én is vissza tudok neki szólni.Olyan érzésem van amikor,Zeloval veszekszek,mint ha Kibummal vagy Taehyunnal veszekednék.Miután végeztünk a mosogatással,Jongup elköszönt tőlem majd be ment a fürdőbe.Én a szobámba mentem,és megnéztem,hogy a nénikém elküldte-e a kottákat is a hangszerekkel együtt.Szerencsére igen elküldte.Majd egy kicsikével utána benéztem,a fürdőbe.Senki sem volt bent.Visszamentem a pizsimért,és birtokba vettem a fürdőt.Mikor végeztem a teendőkkel elmentem én is aludni.

Már lassan 1 hónapja,hogy itt vagyok.Nagyon jól érzem magam itt.A gyakornoki élet is tetszik,és a fiúkkal is nagyon jobban vagyok.A lányokról meg ne is beszéljünk,annyira egymásra találtunk,hogy az valami csoda.Mindenkinek más a stílusa,és a természete,de jól kiegészítjük egymást.Ők is jobban vannak a fiúkkal.A múlthéten,hétvégén vidámparkban voltunk.Ahogy elnéztem Mimi is kezd velük megbarátkozni,de még mindig makacskodik.A többiek meg..hát túlzottan jobban vannak a fiúkkal.Mivel ők szeretik őket,nem úgy mint Mimi,ezért meg van mindenkinek a biassza.Soo Jinnek és Runak Yongguk,Barbienak Daehyun,Ayanenek Youngjae,Raranak pedig Himchan.Érdekes módon velük jönnek ki a legjobban,mindenki a kedvencével.Ebben a 2 hétben a kapcsolatom Zeloval...hát,hogy is mondjam,változott,meg nem is.Veszekedni még mindig veszekszünk eleget,a fiúk azt mondják úgy veszekszünk mint egy házaspár,és a veszekedéseket némán szó nélkül szokták nézni,pocornt rágcsálva.A jó oldala pedig amiben,változott az az,hogy az a szokása nem változott,hogy bevásárlás közben végig a kezemet fogja.Sőt már többször is kerültünk,olyan helyzetbe,hogy majdnem megcsókolt.De ez soha sem történt meg.
Péntek este van vasárnap,elhagyom ezt a házat,és megyek a nagyihoz.Bevallom hiányozni fog ez az egész,de a srácok megígérték,hogy sokszor fogunk találkozni,meg hogy igyekeznek velem,sok időt eltölteni,mert nagyon megkedveltek.Ezen az estén,ismét én és Zelo mentünk vásárolni.Ahogy szoktuk,kézen fogva mentünk,és a boltban is csak akkor engedtük el egymás kezét ha valamit a kosárba kellett tenni,meg a pénztárnál.A boltból kilépve feltettem a kérdésemet neki ami már rég nyomta a szívemet:
-Zelo,mond miért viselkedsz így velem?-néztem fel rá.Ekkor ő oda vezetett a padhoz,kivette kezemből,a szatyrot,és letette a másik mellé a padra.Majd megfogta mindkét kezemet,és sóhajtott egyet:
-Ahj...Eddig nem tudtam,hogy-hogy mondjam el,és még nem is voltam vele tisztában,hogy mit érzek.De,most már tudom,és nem hagyom hogy úgy menj el,hogy nem tudod.
-Mit nem tudok?-vágtam magába.Mire ő megszorította a kezemet jelezve,hogy fogjam be.Lesütötte a szemeit majd folytatta:
-Nem tudom,hogy-hogy nem jöttem rá eddig.Yonggguk azt mondta,hogy azért mert még nem éreztem,ilyet és nem tudtam kezelni.És ő mondta azt hogy szerinte tetszel nekem.Ebben teljesen igaza volt,nagyon viccesnek,és aranyosnak találtalak,az első pillanatól.Aztán minél több időt,töltöttél velem,ez az érzés felerősödött,és szerelemé alakult.Vagyis nem tudom,hogy ezt annak mondhatnám,mert még nem éreztem ilyent,de a srácok azt mondták,hogy ez az,és hogy amikor,úgy érzem készen állok,rá mondjam el neked is.-ezt végig a földet bámulva mondta el és csak utána nézet fel rám.Nem tudtam rá semmit mondani,csak bámultam rá,és ő is rám.Nagyon zavarban voltam,hiszen,életemben először szerelmet,vallottak nekem.Zelo elmosolyodott,amitől még vörösebb lett a fejem.Valamit kikellet találnom,hogy reagáljak valamit a vallomására,és a vörös fejemet is el kellet valahova rejtenem,hogy Zelo nehogy meglássa,és még jobban mosolyogjon,én meg még jobban elpiruljak.Elengedtem kezét,és rögtön,utána megöleltem,arcomat mellkasába temetem.Megszeppenés nélkül ölelt ő is át engem.Hallottam,hogy szíve milyen hevesen dobog,ahogy az enyém is.
-Nana én kedvellek.-mondta a fülembe súgva.
-Én is Zelo.-mondtam mellkasába.Erre ő eltolt magától.Adót egy puszit a homlokomra,amitől én megborzongtam,mint ha valami forró parázs futót volna át a testemen.Kezébe vette az egyik szatyrot,majd rám nézet.Én még mindig lefagyva bámultam ki a fejemből.Erre ő megpuszilta most az arcomat.Hirtelen észhez tértem és ránéztem.A fejével a padra nézet.Én rögtön vettem az adást.Felkaptam a szatyrot,és Zelo után siettem.Pár lépést léptünk egymás mellett,majd ő megfogta a kezemet,rámosolygott,és összekulcsolta ujjainkat.Én erre elpirultam,és elmosolyodtam.
A konyha pulthoz érve engedte el a kezemet,nem is zavarta az hogy a fiúk,az asztalnál ücsörögnek és az egészet látták.Elkezdte kipakolni a vásárolt élelmiszereket,én meg zavartan a hajamat csavargattam,és az ajkamat harapdáltam.A srácok meg csak mosolyogtak.Yongguk törte meg a csendet:
-Nyugi Nana nem kell zavarban lenned már tudjuk.-kuncogott egyet ez orra alatt.Tudom hogy tudják de,akkor is olyan furcsa most ez az egész.Nem is tudom,hogy miért aggódok ennyire,hiszen csak azt mondta el Zelo hogy kedvel,nem pedig azt kérte,hogy legyek a barátnője,vagy legyek a felesége.Semmi komolyat nem kért tőlem,de én mégis annak éreztem.Ezek után megvacsoráztunk,majd TV-t néztünk.Valami horror filmet néztünk.Ezt direkt csinálják velem? Tudják hogy nem bírom a horror filmeket.De most egész jól bírtam,csak párszor bújtam hozzá a mellettem ülő Zeloba hogy ne lássam az ijesztő jeleneteket.Mikor vége lett a filmnek megbeszéltük,hogy holnap ismét elmegyünk valahová a lányokkal.Majd felváltva elmentünk fürödni,aztán aludni.De én nem tudtam aludni. 2 oka is volt:
1 a Horror film.2 annyira fel voltam pörögve ettől az egész Zelos dolog miatt,hogy nem bírtam aludni.A palafont bámultam,mikor meghallottam,hogy valaki benyit.Becsuktam a szemet,hogy úgy tűnjön mintha alszok.Éreztem,hogy az ágyam besüpped,és megcsapott egy jellegzetes illat.Az illatot egyre közelebbről éreztem.Már olyan közzel volt,hogy az arcomon éreztem leheletét is.Gondoltam megijesztem.Kinyitottam szemeim,egy BÚ-val kísérve.Mire ő ijedtében felugrott.Háhá hatásos volt.A hasamat fogva röhögtem.
-Jól van Kim Nana ezt megjegyeztem.-hajolt fölém.Ekkor én elhallgattam és értetlenül néztem rá.A hold pont a szobámba világított így tisztán láttam mindent a szobában,bele értve őt is.
-Ezt egyszer vissza kapod,ugye tudod?-simított végig oldalamon,amire én felnevettem,mert nagyon csikis vagyok.Erre ő elégedetten elmosolyodott,és minden hol csikizni.Hangos nevetésbe törtem,ki miközben kapáloztam,de hiába mivel rajta ült derekamon,ezért nagyon nem tudtam,ellenkezni a csikizésnek.
-Zee...l..ooo...háháhá..kééé..r...leeek...haaagyd...aaabbaaa!-próbáltam neki mondani nevetés közben.Erre ő abba hagyta.
-Bocsánatot kérsz?-kérdezte mosolyogva.Ez a gyerek komolyan én kérjek bocsánatot?
-Miért is?-kérdeztem vissza.
-Mert megijesztettél!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Te meg agyon csikiztél!-nyújtottam ki a nyelvemet-Nem kérek bocsánatot kvittek vagyunk.-mosolyodtam el a végén.
-Rendben te akartad.-kezdet el ismét csikizni.Én megint nevetésbe törtem ki.
-Jóól...vaaan...háháháháháháhá...booo..csááán.aaaat.-nyögtem ki végre.Elégedett vigyorral a képen abba hagyta.Leszállt rólam,majd elindult volna kifelé,de én pólójánál fogva megállítottam.
-Kérlek maradj itt,nem tudok aludni.-néztem rá kiskutya szemekkel.Megfordult,és befeküdt az ágyamba.Én beljebb csúsztam,hogy oda férjen mellém.Felém fordult,és megsimogatta az arcomat.Érintését forrónak éreztem.
-Jó éjt!-mosolyodtam el és lehunytam szemeim.
-Neked is Nana!-hallottam meg hangját.Elmosolyodtam.Éreztem magamon Zelo tekintettét.És valahogy zavart hogy néz:
-Mi olyan érdekes rajtam?-kérdeztem csukott szemekkel.
-Olyan szép,és békés vagy.-adta a választ.Kinyitottam a szememet.Zelo 15 centire volt tőlem.Elmosolyodtam,majd megsimogattam arcát.
-Nana...akarsz a barátnőm lenni?-tette fel a kérdést miközben megfogta az arcán lévő kezemet.Ismét nem tudtam semmit sem szólni,csak bólintottam egyet válasz képen.Erre ő megpuszilta a kezemet.
-Rendben most már tényleg aludjunk!-mondtam neki majd átfordultam a másik oldalamra.Erre ő elkezdet nyöszörögni,amint megfordultam abba hagyta.Biztos azt akarta hogy felé forduljak.Megfogta a kezemet,és így aludtunk el.

Másnap valami villanásra keltem fel.Azt láttam,hogy Himchan fényképez mint az örült.Felültem az ágyban,és vetettem felé egy olyan ,,hagyd abba vagy meghalsz" pillantást majd rögtön abba hagyta:
-Jó reggelt Nana! Hogy aludtál?-vigyorodott el.
-Neked is,és jól köszönöm.Miért fényképeztél?-vigyorogtam én is.
-Mert olyan aranyosak voltatok,ahogy egymás mellett aludtatok meg kellett örökíteni.-vigyorgott ismét.
-Jó reggelt picur!-nézet be Bang is a szobámba.
-Jó reggelt Bang Oppa!-mosolyodtam el.
-Na Zelo még mindig nincs fent? A lányok 10-re jönnek,és ő készül el a leglassabban.Keltsed fel és aztán gyertek reggelizni.-mondta Bang majd Himchannal együtt kimentek.
-Zelo,ébresztő!-ráztam meg egy kicsit.a kezét.Elkezdet nyöszörögni,jelezve,hogy fent van.
-Menj öltözni!-parancsoltam rá.Álmos fejjel felült mellettem,és adott egy puszit az arcomra.Majd felállt és kiment a szobámból.Ez a srác komolyan,nem hogy cuki,és aranyos reggeli feje van,a haja égnek állt,mert elfeküdte.Olyan kis cuki.Meg meg is puszil reggel.Komolyan egyszer ő vissza a sírba is.
Felöltöztem valami kényelmes ruhába.

Majd a hajamat megfésültem,és kiengedve hagytam.Kimentem és leültem a helyemre.Megreggeliztünk.Utána a lányok betoppantak.A házat bezárva ültünk be a kisbuszba,majd az meg indult valamerre.Az úton végig énekeltünk.Megérkeztünk.Állatkert.De jó már,vagy 2 éve nem voltam állatkertben.A bejáratnál megkaptuk a jegyeket,és bementünk.Zelo oda jött mellém,és éppen megakarta fogni a kezemet,mikor Mimi közénk állt:
-Sziasztok! Mi a helyzet? Hogy vagytok?-nézet rám majd Zelora.
-Jól vagyunk,köszönjük.Jó hangult rontó vagy.-nyújtotta ki a nyelvét Zelo Mimire majd előrébb ment,a többiekhez.
-Mi van? Most,mi a baja? -nézet rám Mimi.
-Azért vagy hangulatrontó,mert bele zavartál a ,,kettesben vagyok a barátnőmmel" dologba,-mutattam az idézőjelet a kezemmel.
-Mi? Barátnő?-kerekedtek ki a szemei.Én erre zavartan elkezdtem csavargatni a hajamat.
-Nana,te komolyan....a barátnője vagy?-mosolygott.Látszott rajta,hogy örül neki.Én beleharaptam ajkamba,és bólintottam egyet.Mire ő örömében ugrálni kezdet.Mindenki minket nézet,nagyon ciki volt.Belém karolt,és magával húzott a többiekhez.Oda állt Zelo mellé:
-Bocsánat,hogy megzavartalak! Gratulálok!-ütött bele Zelo vállába.
-Mi van? Te elmondtad neki?-nézet rám Zelo.
-Bocsika,hihi...kicsúszott!-vigyorogtam rá.
Miről folyik itt a beszélgetés?-jött oda Ru,a többiekkel.
-Arról,hogy Zelo megkérdezte Nanat,hogy elmondta-e nekem,hogy együtt vannak.-mondta Mimi.Jesszusom Mimi mi a fenéért kotyogsz ennyit? Komolyan egyszer ebbe fáradok bele.
-MI?-jött a válasz a lányoktól-Ti együtt vagytok?-kérdezték ismét egyszerre.
-Igen együtt vannak-vigyorodott el Himchan-Sőt együtt is aludtak,még képem is van róla.-emelte fel a telefonját.Na már csak ez hiányzott.Ennél cikibb nem is történhet ma,bár nem szólom el magam mert lehet,hogy mégis,történni fog valami,
-Himchan ne!-kiabáltuk egyszerre Zeloval.De már késő volt.Mindenki a képeket,nézte amin együtt alszunk Zeloval.
-Juj,de aranyosak!-fűzte hozzá Soo Jin.
-Várj,van még több is.-mondta Himchan és megmutatta a többit is.Mindenki a szájából csak ,,Juj de aranyosak" hangoztak el.Mi meg Zeloval,egymás mellett állva tűrtük,ahogy a többiek cikis helyzetbe hoznak,egy állatkert közepén.
Mikor lecsitultak a kedélyek,elkezdtük a túránkat.Volt egypár érdekes pillanat,például Daehyun megijedt egy gyíktól,utána meg simogatta azt.Én meg a madarakat,meg sem néztem.Inkább menekültem onnan.Mikor végeztünk a körúttal,ettünk hamburgert,és utána jégkrémet.Nekem sikerült,leejtenem a földre,mire a többiek nevetek egyet,jó ízűen.
Este meg elmentünk bowlingozni,
A lányokat,haza vittük.Majd mi is haza mentünk.Este neki álltam pakolni.Utána meg megfürödtem,és elmentem aludni.Másnap,könnyes búcsút vettem a srácoktól.Majd a rám váró limuzinba beszállva elhagytam őket,egy időre.De ne féljetek még találkozunk.

2.rész Lebuktál!

Sziasztok! Köszönöm a,visszajelzéseket nagyon-nagyon jól estek.Igyekszem a legtöbbet kihozni magamból,és ebből a részből,hogy azt adjam át nektek amit én elképzeltem a kis buksimban.Többet nem írok,bele is kezdek a a részbe.Jó olvasást hozzá! :)

-Nanaaaa!-hallottam meg egy  férfihangot magam mellől.Én erre csukott szemmel elkezdetem tapogatózni,mire egy arcot tapintottam ki.Megkerestem az orrát az illetőnek,majd elkezdtem nyomkodni orra hegyét.

-Nana,most mit csinálsz?-kérdezte a hang.

-Próbálom kikapcsolni az ébresztő órát!-mondtam még mindig nyomkodva az orra hegyét.

-Na,jól van ne szórakozz,gyerünk felkelni! Ma kezdesz,úgy hogy nem késhetsz el,velünk fogsz bejönni,úgy,hogy felkelni!-kapta le kezemet orráról.Kinyitottam a szemet,és Youngjae ült az ágyam szélén.

-Még öt percet,öt perc múlva felkellek!-fordultam át a másik oldalamra,és fejemre hoztam a takarom.

-Hyung! Kérlek kezdj vele valamit!-ekkor éreztem,hogy az ágy,még jobban besüllyed. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy,valaki lerántja rólam a takarom.Ismét csukott szemekkel,elkezdtem a takarom után tapogatózni.Amikor megtaláltam magamra rántottam,és próbáltam tovább aludni.
-Nana! Picurka! Ébresztő!-kiabálta fülembe egy mély férfihang.Én erre csak még jobban összekuporogtam.
-Jól van picur,nem hagysz más lehetőséget!-mondta ismét a férfihang. Erre megfogta kezemet,és elkezdet lehúzni az ágyról.Addig húzott míg koppantam egyet a földön,erre mindenki bejött és hangos nevetésbe kezdtek.Most már megadva keltem fel a földről. Takarómat vissza tettem az ágyamra,és gyors megágyaztam.Az a 6 srác meg még mindig a földön fetrengve nevetek az én ,,esésemen".
-Komolyan ennyire vicces volt??-förmedtem rájuk,játszva a sértődőtett.Erre mindenki elhallgatott.Kimentek a szobámból,hogy én feltudjak öltözni.Felöltöztem.A fürdőbe indultam megmosni az arcom,és fésülködni.Még a fejem mindig komás volt,a szememet még alig nyitottam ki.Szépen lassan besétálok a fürdőbe.Megmostam arcomat,és megtöröltem,megfésülködtem,és hajamat lófarokba kötöttem.Kimentem a konyhába ahol a többiek sürögtek-forogtak.
-Segíthetek valamit?-álltam meg a konyha szélén.
-Persze,ha szeretnél.Akkor örülnénk ha megterítenél.-mosolygott rám Bang.Annyira szeretem őt amióta itt vagyok azóta csak mosolyog.Oda mentem a szekrényhez,elővettem a 7 darab tányért,és szépen kirakosgattam az asztalra.A fiúk hozták oda a kész szendvicseket,narancs levet,tejet,és teát.Én még gyorsan hoztam poharakat.Leültünk szépen csendben reggelizni.Néma csend volt senki sem szólt semmit,egy picikét feszült volt a légkör,és én nem szeretem ha feszült a légkör körülöttem.
-Mára milyen tervetek van,vagyis mi a programotok?-kortyoltam bele teámba.
-Délelőtt fotózás aztán utána meg edzés.-mosolygott Jongup.
-Nana,te nem izgulsz? Hiszen ez lesz az első napod! Nem izgulsz,egy kicsit sem?-nézet rám kedvesen Youngjae.
-Hát...nos,talán egy picit igen!-adtam rá a választ.Mikor végeztünk a reggelivel,a maradékot elpakoltuk,és már indultunk is a TS-hez.Befele együtt mentünk elkísértek a teremhez ahol az énekórám lesz.
-Vigyáz magadra sok,sikert picur!-simogatta meg a fejem Bang.Erre válasz képen csak bólintottam.
-Ha akarsz haza mehetsz mikor végzel,de ha nem akkor nyugottan gyere  be hozzánk,és akkor együtt haza megyünk.-mosolygott rám Himchan.
-Megvárlak titeket,még nem nagyon ismerem a járást,lehet hogy eltévednék,ahogy magamat ismerem.-vigyorogtam el a mondat végén,mire ők is küldtek felém egy mosolyt,majd ők mentek a dolgukra.Az ajtó felé fordultam,vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.-Tessék~jött a hang bentről.Bementem,becsuktam az ajtót magam mögött,aztán illedelmesen köszöntem.
-Jó napot! Kim Nana vagyok,az új gyakornok.-hajoltam meg.
-Üdvözöllek Nana! Gyere ide Mimi mellé,még egy embere várunk,és el is kezdjük az órát.-mosolygot rám a tanár.Oda mentem a zongora mögé,és oda álltam a Mimi nevezetű lány mellé aki,vigyorgott rám mint a tejbe tök.
-Szia He Mei-Xing vagyok,de szólíts nyugotan Miminek.-nyújtotta felém kezét.
-Nagyon örvendek Mimi!-húztam mosolyra a számat.Majd hirtelen nyílt az ajtó,és belépet egy magas,szép,szőke hajú lány.Mimi ahogy meglátta rögtön oda futott,és a nyakába ugrott.Ő is oda jött mellénk.
-Szia! Én Park Barbie vagyok!-nyújtotta ő is kezét.
-Nagyon örvendek! Én Kim Nana vagyok.-fogtam vele kezet egy mosollyal kísérve.
-Jól van lányok most,hogy így megismertétek egymást álljunk neki énekelni.-tapsolt egyet a tanár.Felsorakoztunk a tanárral szemben,a zongora másik felén.
-Jól van akkor kezdjünk is neki. Énekeljétek vissza.Dó-mi-szó-dó-szó-mi-szó!-ütötte le a hangokat a zongorán miközben,leénekelte nekünk szolmizálva.Vissza énekeltük neki egyszerre.
-Szép lányok,nagyon szép,szépen szóltok! -mosolygott ránk,és egy kicsikét mintha meglepődőt volna.
Az ének óra nagyon jóra sikerült.Most még nem kezdtünk bele a nagy munkába mivel,a tanár felakarta mérni a képességeimet.Úgy láttam,hogy elégedett velem,és ennek nagyon örülök. Délután 1 körül végeztünk az énekórával.Volt egy 1 órás szünetünk az edzésig,ezért Mimi,Barbie és én elmentünk egy közeli kis étterembe ebédezni.Nem nagyon tudok enni tánc előtt nem tudok sokat,ezért csak egy salátát és egy narancslevet rendeltem.Mindenki rendelt magának,ameddig vártunk az ételre addig beszélgetünk:
-És Unnie hol laksz? -kérdezte meg Mimi
-Mi Unnie? Tudtommal fiatalabb vagyok mint te!- vigyorogtam rá egyet.
-Miért nem 16 vagy?-nézet rám kikerekedett szemekkel.
-Nem 14 vagyok!-vigyorogtam rá ismét.
-Ó,ne már azt hittem hogy idősebb vagy nálam!-szomorodott el.
-Komolyan 16-nak látszom?-néztem Barbie felé.
-Hát kinézel 16-nak.-küldött felém egy mosolyt.Közben kihozták az ebédünket.
-Akkor Nana! Hol laksz?-kérdezte Mimi.
-Az titok!-kacsintottam egyet.
-Nocsak milyen titkolózó valaki!-bökött meg ujjával Barbie.Én erre meg felnevetem.Nem mondhatom el nekik,hogy a B.A.P-vel lakók mert akkor lehet hogy kifognak közösíteni.
Az ebédet befejezve,és kifizetve elindultunk vissza az ügynökséghez.Út közben nagyon sokat beszélgetünk,nagyon bírom ezt a két lány.Az edzőterem fele menet,szokásom szerint nem figyeltem és neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom!-hajoltam meg,majd felnéztem az illetőre.
-Semmi baj!-mosolygott rám édesen. Megsimogatta a fejemet ahogy szokta majd elment.
-Ez meg,mi volt? Várjunk,csak mit keresett itt Yongguk a gyakornoki részlegen?-tette fel Mimi a kérdéseket.
-Nem mindegy? Nagyon ritka őket erre látni,ez egy csoda,inkább örülnöd kéne neki!-mondta Barbie.
-Nana,jól vagy? -karoltak át engem két oldalról.
-Igen persze,mert?-tértem észhez.Nagyon megijedtem mert majdnem elszóltam magam.
-Mert,ijedt képet vágsz.-mondta Barbie.
-Nyugi nincs semmi bajom,de most menjünk mert elkésünk.Elindultunk az öltözök felé.Gyorsan átöltöztünk,majd beléptünk a terembe. Mimi és Barbie oda mentek valakikhez én pedig,pár méterrel mögöttük követtem őket.Barbie Intett egyet,hogy menjek oda.Bizonytalan lépésekkel oda sétáltam.
-Szia én Gong Rara vagyok! Nagyon örvendek!-nyújtotta a kezét egy nagyon aranyos lány.
-Kim Nana! Nagyon örvendek!-ráztam vele kezet.
Szia én Shiru Whiseira vagyok! De hívj nyugotan Runak!-mondta nekem egy szőke hajú menő lány.
-Szia Kim Nana vagyok!-fogtam meg a kezét.
Szia Hitomira Ayane vagyok!-ölelt meg egy szintén szép lány.
Szia és Kim Soo Jin vagyok!-ölelt meg ő is.
Kim Nana!-mosolyodtam rá egyet.Ezek után elkezdődött az edzés.Nagyon fárasztó volt.Sok mindent nem tudtam meg csinálni mert új volt,és hirtelen jött azért nekem sem megy minden elsőre.Ezért az edző sokszor rám ordított,de ennek ellenére elnézte nekem mert új vagyok.
Az edzés után elmentünk zuhanyozni.Mikor végeztünk vele kiléptünk az öltöző ajtón és a lányok húztak is maguk után.
-Hé lányok,hova húztok? Nekem itt kell még maradnom.-hátráltam meg.
-Mi? Miért kell itt maradnod? Vársz valakit?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Igen meg kell várnom valakit.-nyújtottam rá ki a nyelvem.
-És kit kell megvárnod?-bökött oldalba Ayane.
-A B..fogtam be a számat...a lakótársamat. -vigyorodtam el.
-Nagyon furcsa vagy most minden rendben?-nézet rám Mimi.
-Igen..jól vagyok csak egy picikét fáradt vagyok.Most menjetek! Holnap találkozunk.-öleltem meg mindenkit.Elégé érdekes arcokat vágtak,de azért elmentek.Megvártam míg kimentek a bejárati ajtón,majd én is elindultam. Himchan elmondta,hogy pontosan merre is kell mennem.De amilyen könnyen felejtek,olyan könnyen el is tévedtem.Azt se tudtam,hogy merre menjek.Össze vissza keveregtem az épületbe.Nem tudom,hogy -hogy csináltam de egyszer csak,végre kikötöttem egy B.A.P feliratú ajtó előtt.Benéztem az ajtó melletti ablakon,és azt láttam,hogy a fiúk még nagyban edzenek.Nem akartam őket zavarni,ezért leültem a folyóson lévő székek egyikére.Pár másodpercre rá,a telefonom csörgésére lettem figyelmes:
-Halló!
-Szia pici mályva cukrom!-szól egy ismerős s édes hang.
-Szia Mia néni!-szóltam vissza.
-Mi újság veled,hogy vagy? Eszel rendesen? Milyen volt az első napod?-havazott el kérdéseivel.
-Igen eszek rendesen,ne aggódj,Eddig nem történt semmi,jól érzem magam.Az első napom,nagyon jó volt,szereztem egy pár barátot magamnak.Az edzésen nem ment minden,de igyekeztem.Az ének órán meg nagyon jól szerepeltem,-válaszoltam neki.
-És hogy érzed magad a B.A.P-nél?
-Jól érzem magam eddig,bár az első nap után nem sok mindent tudok mondani.De ettől függetlenül,tetszik a dolog.Bang már becenevet is adott nekem.-mosolyogtam el a végén,bár ezt ő nem érzékelte a telefon másik feléről.
-Akkor jól alakulnak a dolgok. Ennek örülök.Van egy hírem a számodra!
-Mi az?-kérdeztem kíváncsin.
-2 hónap múlva mi is utánad megyünk.A nagyiéknál fogunk lakni.Taehyunt áthelyezték Dél-Koreába.Ezért az egész család oda költözik.Azért  a nagyiékhoz mert,ők feltétlenül azt akarják,hogy velük éljünk,mivel már évek óta nem láttak minket.
-Juj! Ez nagyon jó! De miért pont  nagyiéknál? Ha ott leszek akkor a nagyi egy úri nőt farrag belőlem,aki még a kilincset is zsebkendővel fogja meg.-nevettem bele a végébe.Ő is felnevetett a mondatomon.
-Tudom,a nagyi egy kicsikét túlzásba viszi az ilyen dolgokat,de ő ilyen el kell fogadni.Nyugi hiszen az én drága unokaöcsém is a zenét választotta,és neki sem harapta le a fejét,sőt ő biztatta,hogy menjen énekesnek.Emlékszel?-mondta nénikém.
-Jó igaz,de én egy hölgy vagyok.Nekem nem lehetnek ilyen álmaim mint Kibumnak.Tudod hogy a nagyi azt szeretné ha ügyvéd lennék.-világosítottam fel.
-Igen tudom,de azt is tudom,hogy erről lemond ha megtudja,hogy te mit szeretnél,és hogy jó úton haladsz felé.Tudod hogy ő,is azt szeretné,hogy azt csináld amit szeretsz,és értesz hozzá.-mondta el az igazat.
-Ebben igazad van.-ismertem be.
-Ami a cuccaidat illeti azokat,előbb elküldjük,a nagyiékhoz.Ha akarod a gitárod,és a hegedűdet oda is elküldhetjük!-tájékoztatott a helyzetről.
-Az jó lenne már hiányoznak.-mondtam őszintén.Már tényleg hiányoztak a hangszereim.
-Oké akkor,holnap után már ott is lesznek.Na de most mennem kell mert,Surit le kell fektetnem! Szia mályva cukrom!-köszönt el nénikém,majd le is tette.Eltettem telefonomat a zsebembe,és belestem a kis ablakon a próbaterembe,hogy végeztek-e már.Ha jól láttam igen végeztek.Mindenki a földön feküt.Benyitottam,és kedvesen köszöntem nekik:
-Sziasztok!-integettem nekik.Mindenki felkapta a fejét,majd felpattantak a földről.Oda mentem hozzájuk.
-Hamarosan indulunk,csak elmegyünk átöltözni és mehetünk is.-mosolygott rám Himchan.Erre én bólintottam egyet majd ők ott hagytak,és bementek az öltözőbe.Miközben vártam rájuk,a telefonomat piszkáltam.Vagyis zongoráztam rajta,egy zongorás játék segítségével.
-Jó a dallama! Te találtad ki?-hallottam hátam mögül egy hangot,aminek hatására ugrottam egyet a széken,mert megijedtem.
-Jézusom! Nem csak piszkálgattam,nyomkodtam a billentyűket.-csavargattam a hajamat zavaromba.
-Jaj,de aranyos vagy,most rögtön megzabálnálak,Még Zelonál is cukibb vagy.-ölelt meg Himchan.
-Hé! Ez nem igaz én vagyok itt a legcukibb!-húzta fel az orrát Zelo.Erre mindenki felnevettet,rajtam kívül.Én még mindig zavaromba a hajamat csavargattam.


Mikor haza értünk,Youngjae tett egy nagy bejelenést:
-Srácok el kéne menni bevásárolni!-kiabálta a konyhából.Én még nem húztam le a cipőmet ezért jelentkeztem a feladatra.Oda mentem Younjaehez.Ő a kezembe nyomott egy bevásárló listát és pénzt.Indultam is volna,de utánam szóltak:
-Várj egyedül nem mehetsz! Még nem ismered a járást,és egyébként is egyedül nem bírnád el a dolgokat.Ezért Zelo majd elkísér.-mondta Bang.Zelo egy nagyot sóhajtott,oda lépet mellém felvette,a cipőjét,és megindult kifelé.Én is követtem példáját,és kimentem az ajtón,majd becsuktam azt.Szépen egymás mellett elindultunk,a bolt felé.Nem szóltunk egymáshoz,csak mentünk.Majd Zelo megszólalt:
-Mond Nana van vagy volt már barátod?-kérdezett egy kicsikét szégyenlősen.
-Nem,még nem volt barátom.-mosolyogtam rá.
-És tetszik valaki?-kérdezett ismét.
-Hát...erre muszáj válaszolnom?-néztem rá zavartan.Nem közölhettem vele,hogy igen te,te tetszel nekem,és azóta beléd vagyok zúgva amióta ismerem a B.A.P-t.
-Igen muszáj!-vigyorodott el.
-Nem mondom meg! Nem vagyok köteles elmondni neked,hogy ki tetszik.Különben is ezt a dolgot nem is egy fiúval,osztja meg egy lány.-húztam fel a fejemet játszva a makacsat,
-Na kérlek akkor,én is elmondom hogy ki tetszik.-nézette rám kiskutya szemekkel.Könyörgök ne tedd ezt velem.Miért vagy rá ennyire kíváncsi?
-Nem nem mondom meg.Még a kiskutya szemek sem fognak most meghatni,-nyújtottam rá ki nyelvemet.
-Ne nyújtogasd,mert levágom.-nyújtotta ki ő is.Erre én ismét kinyújtottam rá,és megforgattam szemeimet.
-Kérlek mond el!-mosolygott rám.Itt végem volt,Nem tudtam ellenkezni.
-Te.suttogtam,hogy ne hogy meg hallja.
-Tényleg? Tényleg én? -állt be elém,és megállított.Felnéztem rá,majd nyeltem egy nagyot.Fülig vörös fejjel,bólintottam egyet.Ő erre csak elmosolyodott,aztán ismét elindult.

A  boltba érve,elővettem a zsebemből a listát.
-Miket kell venni?-kérdezte Zelo  hátam mögött.
Paprika,narancs,uborka,alma.A gyümölcsös,zöldséges részről.-néztem fel a listából Zelora.Ő elindult,és a paprikát,kiválasztotta majd beletette a húzható kosárba.Én fogtam 2 darab kígyóuborkát,és bele tettem én is a kosárba.Zelo közben az almát is a kosárba helyezte.A narancsból sok kellett ezért mind a ketten válogattunk.Az egyikért egyszerre nyúltunk,és kezünk összeért.Egyikőnk sem kapta el a kezét,csak bámultunk egymásra.Ennek a pillanatnak én vettettem véget,avval hogy,elkapta, fejemet,és kezemmel egy másik narancs felé nyúltam.Én nekem  amennyit vennem kellett azt bele tettem a kosárba.Zelo is bele tette a narancsokat a kosárba.Én tovább akartam indulni,de Zelo megragadta csuklómat.
-Nélkülem nem mehetsz el.Nem akarom,hogy elvesz.-mosolygott rám.Csuklóm elengedte,majd megfogta kezemet,másik kezével meg a kosarat,majd megindult.Kezemet nem engedte el,úgy mentünk tovább.
-Mi kell még?-nézet rám.
-Kell még,2tej,sajt,és meggyes  joghurt.-vadásztam ki a listából a dolgokat mivel,a hűtős résznél voltunk.Zelo bele tette mindent a kosárba.Nekem csak annyi dolgom volt,hogy felolvastam ami a listán volt.Egyszer csak észre veszem hogy Mimi itt van,és felénk közeledik.Gyorsan felhúztam Zelo fejére a kapucniját,és ráadtam a napszemüvegét.
-Szia Nana! Ő lenne a lakótársad?-ért oda Mimi.
Szia! Igen,az egyik.-mosolyogtam rá.
-Lehetséges,hogy nem is lakótárs hanem több annál.-húzogatta a szemöldökét Mimi és ránézett a kezemre amit még Zelo mindig fogott.
-Igen ő a barátn..-nem tudta tovább mondani mert ráléptem a lábára,hogy fogja be a száját.
-Nem nincs köztünk semmi.Csak nagyon jobban vagyunk ennyi.-vigyorodtam el.
-És akkor legalább a nevét megtudhatom?-kíváncsiskodott Mimi.
-Zel...ismét ráléptem a lábára.
-Junhong a neve Junhong!-mondtam gúnyos hanglejtéssel.Zelora nézve.
-Ó értem! Nos nagyon örültem.Holnap találkozunk,szia!-ment el Mimi.Egy nagyon nagyot sóhajtottam.
-Hülye ezt most miért kellett!? Nem tudhatja meg senki sem,hogy veletek élek.-vettem le napszemüvegét.
-Csak tesztelni akartam,hogy-hogy viselkedsz ilyen helyzetekben.Átmentél.-vigyorgott egyet.Én erre csak megforgattam szemeimet.Végre mindent össze szedtünk ami kellett.Zelo csak a pénztárnál engedte el a kezemet.Kifizettem a cuccokat,majd az egyik szatyrot megfogva indultam meg.
-A-a,meg feledkeztél valamiről.-állított meg Zelo.Megfogta a kezemet ismét,és úgy indult el kifelé a boltból.Szépen csendeben mentünk haza fele.
Miért csinálja ezt? Miért hoz mindig zavarba? Nem várok tovább meg kell kérdeznem hogy miért csinálja ezt az egészet.
-Zelo,mond miért csinálod ezt,az egész dolgot? A mai este legalább 50-szer hoztál zavarba.Mond miért csinálod ezt?-fordultam felé.
-Tényleg? Nekem többnek tűnt.-vigyorgott.-Azért csináltam,mert élvezem a helyzetet.Aranyos vagy amikor zavarban vagy.És mivel tetszem neked,ezért azt gondoltam,hogy biztos élvezed ezt az egészet,vagy nem jól hiszem?-kerekedtek ki szemei.
-De jól esik,meg minden,ddde...de úgy érzem hogy ezt csak azért csinálod,hogy engem boldoggá tegyél közben,te meg nem élvezed.Mintha kényszer lenne neked ez az egész.-haraptam bele ajkamba a mondat végén.
-Mi van? Chhh,ezt most komolyan mondod? Nem kényszerből teszem,hanem mert...-itt elhallgatott.Köhögött egyet,és az úttat nézte.Én meg őt néztem.Vajon mit akarta mondani? Mindegy ne is mélyedjek bele a témába,úgy is csak most az egyszer történik meg ez  dolog.Biztos hogy nem akkor tőlem semmit komolyat.
Mikor haza értünk,a fiúk segítettek kipakolni.Megvacsoráztunk.Jongup mosogatott,én meg segítettem neki.Nagyon szeretem őt,szeretek vele beszélgetni,mindig kedvesen és illedelmesen beszél velem.Mikor végeztünk a mosogatással,ős is és én is bementünk a szobánkba.Át vettem a pizsimet,bebújtam a takaró alá.Kezembe vettem a Toto mato plüssömet,és neki tettem fel a kérdéseket amiket nem értek Zeloval kapcsolatosan.Mond miért csinálod ezt? Mit akartál mondani akkor amikor elhallgattál,és miért hallgattál el.Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.
Másnap reggel,ismét Bang keltett.Reggeli készülődés,reggeli,mint tegnap.A fiúkkal mentem be a céghez.Ma tánc edzéssel kezdtem,Beléptem a terembe.Valaki hirtelen megragad,és magával húz a sorokba.Mimi volt az,elégé érdekes képet vágott.Mérges is volt egyben,meg meglepődőt is volt.
-Lebuktál Nana!