Sziasztok! Itt van a következő rész. :) Nem tudom olyan lett amilyen lett.Az első amit észre veszek,hogy rövid. :D Na ezzel sok mindent elárultam. :D Mivel itt a nyár ígérem,hogy sűrűbben hozom a részeket. ;) Jó olvasást kívánok!
xoxo Eszter
Te féltékeny vagy?-kérdeztem gúnyosan.
-Nem,nem vagyok féltékeny!-jelentette ki nagy nyugodtsággal
-De,az vagy.-nyújtottam ki a nyelvemet.
-De,nem!-szólt vissza.
-De,igen!
-De,nem!
-De,igen!
-De,nem!
-De,igen
-De,nem!
De,nem!-váltottam én is a nemre.
-De,igen!-mondta Zelo.
-Háháháhá.....na látod ennyire nehéz volt ezt kimondani?-kérdeztem nevetve.
-Te kis boszorkány.-nyújtotta ki nyelvét.-Gonosz vagy.-fordult meg és vágta be a sértődöttet.
-Most,ha azt akarod,hogy meg vigasztaljalak azért,mert kimondattam veled az igazat,akkor ne várj rá.-mondtam neki,teljes nyugodtsággal,és elindultam kifele,de ő megragadott,és magához húzott,és szorosan megölelt.
-Jól van.Tudom,hogy bújós vagy,de ez az igazság.Nem foglak megvigasztalni,a te gondod,hogy féltékeny vagy.-szabadultam ki karjai közül.
-Mi? Hogy lehetsz ilyen,szívtelen? A barátod,féltékeny,és te nem vigasztalod,meg?-kezdte ideges lenni.
-Nem vagyok szívtelen.Úgy gondolom,hogy a barátnak kellene,hinnie a barátnőjének,hogy semmi oka féltékenykedni.És annyi,eszed neked is van,hogy ne féltékenykedj a legjobb barátodra.Vagy tévedek?-teremtettem le rendesen.Szegény azt se tudta,hogy hogyan és mellre pislogjon.
-I...igen értettem!-húzta ki magát.
-Akkor jó!-kacsintottam egyet,nyitni akartam a kilincset,de ismét nem engedte.
-Kérhetek,egy csókot?-húzogatta a szemöldökét.Én erre csak elmosolyodtam.Ő meg egyre csak közeledett felém.Mikor már ajkaink,majd nem összeértek,rátettem ujjaimat,ajkára.Nem mintha nem kívántam volna meg finom ajkait,de annyira jó húzni az agyát.Lépésemre nagyokat pislogott,én meg ördögien elmosolyodtam
-Nem kapsz.-nyújtottam ki a nyelvemet.-Oda bent találkozunk.Utána meg,ha jól tudom megyünk fagyizni.-kacsintottam rá,és kimentem.Láttam az arcát,olyan cuki volt.Nem értett semmit az egész helyzetből.Vigyorogva mentem vissza a terembe,és a lányokhoz társultam.
-Mi ez a jókedv?-kérdezte Rara.
-Semmi csak jó kedvem van.-ekkor lépet be aki kinyújtotta a nyelvét rám.Én meg vissza nyújtottam az enyémet.Rám kacsintott,és oda ment a fiúkhoz.A lányok érdekes nézéseket vetettek felém.
-Mit műveltetek ti ketten?-húzogatta a szemöldökét Ru.
-Csak egy picikét,szívatom,semmi különös.-mosolyodtam el.
-Hogyan trolkodsz vele?-kérdezte Mimi.
-Az legyen az én dolgom.-kacsintottam rájuk.Az edző közben megérkezett.Elkezdtük a következő táncot,ami a Rumba volt.Ismét engem,és Jongupot kért meg arra,hogy mutasunk egy kis ízelítőt.(tánc)
Mikor végeztünk,azt mondta,hogy Jonguppal nagyon jó párosítás vagyunk.Lehet,hogy ő lesz a magánedzőm.Mert a hipp-happ még mindig,nem megy.Ő segítene felzárkózni.Amint kimondta ezt a gondolatot,Zelora néztem,akinek látszott az arcán a szomorúság.Bele néztem a szemébe,ami meg féltékenységet tükrözött.Biztatás képen rá kacsintottam,erre ő elmosolyodott.Vissza mentünk a helyünkre,míg a többiek bemelegítettek,kivéve Zelot,aki végig velem szemezett.Végig egymás szemébe néztünk,és úgy beszélgetünk egymással.Szeméből azt olvastam ki,hogy megsértődött,és féltékeny.Még mindig.Szemezésünket,egy rikácsoló hang zavarta meg:
-Kivel szemezel annyira?-jött oda Min Hee
-Senkivel.-kaptam el a tekintettem Zeloéból.
-Csak nem az én Zelomal?-nézett arra amerre,a fejem állt,majd utána rám nézet.
-Ugyan már! Zelo? Miért ont ő lenne?-kíváncsiskodtam.
-Hát,mert Zelo helyes,tehetséges,férfias,szexi,és még sorolhatnám.Ő a tökéletes pasik,egyike.Szingli.Úgy hogy biztos,hogy van esélyem nála.És nem akarom azt,hogy olyanok elrontsák,mint te.-bökött meg.
-Elrontsák? Az esélyedet? Ennyire nem bízol a szépségedben?-mértem végig rajta.Igaz ami igaz,szép lány.
-De,hogy is.Sőt ez így izgalmasabb,hogy vannak akikkel,harcolhatok Zelo kegyeiért.-nézet rám mosolyogva.Ez a csaj komolyan.El kell,hogy keserítsem nekem,már nem kell,küzdeni érte mert az enyém.Az én Babo cicám,és nem adom őt senkinek.
-Rendben,sok sikert!-nyújtottam neki a kezemet.Kezet fogtunk,és ő vissza ment a helyére.Én is oda mentem Jonguphoz.
-Minden rendben? Mint ha Zelo meglenne sértődve.
-Igen persze.Csak megmondtam neki,azt,hogy nem kell féltékenynek lennie.Ez sajnos nem tetszett neki,és fent hordja az orrát.
-Megint szívattad egy kicsit,igaz?-nézett rám vigyorogva.
-Eltaláltad.-nevetem el magam.Mire ő is nevetett.
Az edzésnek vége lett.Mi meg elindultunk fagyizni.Ru és Soo Jin nem jöttek,mert elmennek.Elköltöznek Európába.Holnap indulnak.Nem akarták,hogy elkísérjük őket,mert akkor biztos sírnának,és nem akarnak sírni.Így hát 11-en indultunk kifelé a hátsó kijáraton.Mindenki beszélgetett,én elől mentem és Yonggukkal beszélgetem.Zelo ott kulogott leghátul,és a telefonját piszkálta.
-Nem mész oda hozzá picur?-mosolygott rám Yongguk
-Nem tudom.Megsértődőt.Nem hiszem,hogy most akarna velem beszélni.-húztam a szám.
-Ó,ugyan! Menj oda hozzá nyugodtan.Legalább ott vagy mellette.Hidd el,hogy annak is örül,ha mellette állsz.-kacsintott rám.Én erre rá mosolyogtam,megálltam,és megvártam Zelot.Mikor beért,elindultam mellette.Nem is figyelt rám,és talán észre sem vette,hogy mellette vagyok.Kezemmel szem előtt legyeztem.
-Mond..mondta a telefonjába.
.Na végre,hogy megszólaltál.Mi a baj?
-Semmi.
-Ha semmi lenne,akkor nem így viselkednél.-mondtam neki elgondolkodva.
-Nem veszed észre,hogy zavarsz?-nézete fel végre telefonjából.
-Értem.Ha zavarlak akkor,miért tartasz?-álltam be elé,és így kénytelen volt megállni,és a szemembe nézni.
-Hogy mi van?-blokkolt le.
-Jól hallottad! Ha zavarlak,akkor miért akarod,hogy a barátnőd legyek?-tettem karba a kezemet.
-Te kis butus.-tette el a telefont.-Azért mert,szeretlek,és jó érzés tölt el,ha a közelemben vagy.-szedte szét kezeimet,és mindkettőt összekulcsolta a sajátjával.
-Bízhatok benned?-néztem fel rá.
-Bízhatsz bennem.-mosolyodott el.Magához húzott.Szorosan ölelt át.Fejemet mellkasába temettem,és halottam heves szívverését.Nem csak ő hozza ki belőlem,ezt az érzést.Én is belőle.Olyan szép pillanat volt,amit a többieknek sikerült megzavarni:
-Na,úgy látszik,hogy a mi kis szerelmespárunk,kibékültek.Ez mind szép,és jó,mi is örülünk,de mehetnénk.-mondta Mimi.
A fagyizóban leültünk,egy nagy asztalhoz.Yongguk megkérdezett mindenkit,hogy mit kér,aztán miután sikerült megjegyeznie,elment,és megrendelt,majd vissza jött.
-Ha itt van mindenki,akkor mondani szeretnék valamit.
-Mond picur!-mosolygott rám Yongguk
-Elmegyek.-mondtam ki puszta egyszerűséggel
-Elmész? Elköltözöl?-döbbent le Mimi,és Barbie egyszerre.
-Nem,nem költözöm el.-kuncogtam rajtuk egy kicsit.
-Akkor?-fordult felém Zelo,és megfogta a kezemet.
-1 hónapra megyek csak el.Tenisz bajnokság lesz Japánban.Oda megyek.
-Tenisz? És mi okból?-kérdezte Daehyun.
-Mi okból,megy egy ember teniszbajnokságra?-néztem rá érdekesen.
-Több féle okból mehet egy ember teniszbajnokságra.Például nézni is mennek.-mondta Himchan.
-Nem mondod? Tényleg? Ezt nem is tudtam.-lepődtem meg válaszán..Azért,ezt én is tudtam.De nem nézőnek megyek,hanem játszani.-húztam ki magam büszkén.
-Jaaaaa! Így már értjük.-mondta Rara.
-És mikor mész?
-A hétvégén megy a gépem.
-Akkor,szurkolunk majd,és sok sikert.-mondta Youngjae.Miután ezt elmondta meg is hozták a rendelésünket.
-És,ezt miért csak most mondod?-kérdezte Zelo.
-Mert,most tudtam meg.Ha előbb tudtam volna,akkor előbb szólok.
-Rendben megértünk.
Fagyizás után,mindenki ment amerre,mennie kellett.Én is haza mentem.Otthon a nagynénim,és a többiek fogadtak,együtt a nagyival:
-Mályvacukrom! Végre itthon vagy.Annyira hiányoztál.-szorítót magához.
-Én is örülök,neked,de kérlek engedj el,mert meg fulladok.-mondtam nénikémnek.
-Bocsi édesem!-tollt el magától.-Hallottam,bepasiztál!-vigyorodott el és húzogatta a szemöldökét.
-Nos....i-igen sikerült.-jöttem zavarba.
-De édes,vagy picikém!-ölelt ismét magához.Utána a többiek is köszöntöttek.Beszélgetünk egy picikét a nappaliban,majd megvacsoráztunk.Vacsora után el vonultam a szobámba.Megfürödtem,és befeküdtem az ágyamba.Leültem laptopom mellé,és netteztem.Zeloról,nézegetem képeket.Ő az enyém senki más.Engem szeret,és én vagyok a barátnője.Ez nekem annyira hihetetlen.Még valamikor,most is úgy érzem magam,hogy egy vagyok a többi rajongó közül.Akik mindent megadnának,legalább egy darab érintésért.Én is ilyen voltam.Mindig is arról álmodtam,hogy ő lesz a barátom,hogy tőle kapom életem első csókját és a többi.De soha sem gondoltam volna,hogy ez valóban megtörténik.Nagy elmélkedésemet,Mia néni zavarta meg:
-Nos akkor,drágám mesél csak,ki a szerencsés fiú?-ült le az ágyra
-Nem fogod kitalálni ki az?-vigyorodtam elpirulva.
-Rendben ki akarom találni.-tapsolt egyet és elkezdet gondolkodni.Szegény nagyon szenvedett.Ezért megfordítottam a gépem.Ránézet.Kikerekedett szemekkel nézet rám.Én meg már olyan piros voltam mint a paradicsom,ezért fogtam egy párnát,és beletemettem az arcomat.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!!!!! JUUUUUUUUJ! ÚRISTEN! ZELO! JUUUUUUJ!TE JÓ ÉG ZELO,A BARÁTJA AZ ÉN ANGYALKÁMNAK?-tört ki magából.Ezt nem árt ha elmondom.Mia is szereti a kpopot,és a kedvenc bandája a B.A.P! És mindig,támogatott abban,hogy Zeloba voltam,szerelmes.Avval támogatott,hogy biztatott egyszer,úgy is sikerül.Legalább,egy találkozás.És igaza lett.
-Édesem! Gratulálok! Még a héten be kell,hogy mutasd nekem őt!-ült vissza az ágyra.
-Rendben.Megígérem.-kacsintottam rá.
-És mesélj,hogyan jöttetek össze? Minden apró részletre kíváncsi vagyok.-csúszott közelebb.Arrébb tette a gépemet,és úgy ült oda,hogy lábaink összeértek.Mi így szoktunk dumcsizni.
-Az,úgy volt,hogy az elején,rendes volt.Aztán bunkó volt,de csinált furcsa dolgokat.Például,általában mi ketten mentünk vásárolni.Amikor kiléptünk a ház ajtaján,az volt az első dolga,hogy megfogta a kezemet.Csak akkor amikor füzetünk a pénztárnál akkor engedte el a kezemet.Meg kerültünk néha olyan helyzetbe,hogy majdnem megcsókolt.Kezdet zavarni a viselkedése.Egyfolytában,veszekedtünk.A többiek azt mondták,olyanok vagyunk mint,egy fiatal házaspár.Kezdet idegesíteni a dolog,hogy ezt csinálja.Aztán egy este ismét vásárolni voltunk.Mikor végeztünk a vásárlással,megkérdeztem.Miért viselkedik,így velem aztán elmondta,az igazat.Elindultunk haza fele.Az ajtóban nem engedte el a kezemet,hanem egészen a konyhapultig szorította.Aztán kiderült,hogy a srácok számítottak erre a dologra.Aztán megnéztünk,egy horror filmet.És a film közben,néha hozzábújtam.Nagyon felkavartak a dolgok,nem tudtam aludni.Meg a horror film is oka volt.Aztán Zelo bejött a szobámba.Én megijesztettem.Ő vissza adta.Agyon csikizett.Aztán elakart menni,de én megkértem,hogy maradjon.Befeküdt mellém,aztán elkezdett flörtölni.É megkérdezte,hogy akarok e a barátnője lenni.Amire igennel válaszoltam.Valami ilyesmi,így jöttünk össze.
-Ez,de édes! Nos szurkolok nektek.Na,akkor most már aludjál.Holnap reggel találkozunk. Jó éjt!.puszilt meg,és ki ment.
Másnap reggel,elakartam indulni mikor,egy audi r8 begurult a ház elé.Nem tudom ki az,mert nem láttam.Aztán pár másodperccel később Zelo szállt ki belőle.
-Elvihetlek?-kérdezte miközben kinyitotta az ajtót nekem.
-Mióta van jogosítványod? És honnan van ez a kocsi?-léptem hozzá közelebb.
-Tegnap vizsgáztam le.És a kocsit a fiúktól kaptam ajándékba,a sikeres vizsgáért.-karolta át derekamat.
.Gratulálok!-borzoltam meg a haját,és megpusziltam a száját,majd beültem a kocsiba.Majd Zelo is belült,és elindultunk.Tényleg egész jól vezet.
Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból,és Zelo,oda jött hozzám.Rögtön letámadt.Úgy szakítottam meg csókunkat,hogy bele mosolyogtam.
-Szeretlek Nana!.mondta majd,magához húzott.
-Én is szeretlek.-mondtam bele mellkasába.Elköszöntünk egymástól,és mind a ketten mentünk a dolgunkra.Zelo próbára,és meg énekre.A nap végén Zelo vitt haza,és Mia végre találkozhatott vele.Nagyon megkedvelték Zelot,az egész család.Ennek én örülök a legjobban.Ez a pár nap nagyon gyorsan eltett mire észbe kaptam már a reptéren álltam. Egy hónap múlva jövök.Remélem szép eredményekkel.
